Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-17 / 270. szám
lí*57. november 17., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG Néha fáj az igazság, de mondjuk ki! — TanuUaees iátigatás a medgycsbeázási népkönyvtárban — Esőrehajló, hűvös délelőti* érkeztem M edgy eobod zásra. azzal a szándékkal, hogy a népkönyvtár munkájáról írok. Kicsi falu, kévé» lakos: gondoltam, — itt bizonyára jól ismerik és szeretik az emberek a 'könyvtárat, a könyveket, és olvasnak is sokan, hiszen manapság, az egyre hosszabbra forduló őszi estéken kerül ráérő idő bőven. Abban nem tévedtem, hogy idő az van, hiszen az ősei esték egyformán hosszabbodnak mindenütt, de abban az elképzelésemben már csalódtam, hogy Medgyesbod- záson ismerik és szeretik a népkönyvtárat. Ha az ember egy minden forgalomból kieső helyen köt ki, és látó szemmel néz körül, sokszor csalódás éri. Mondanom sem kell, hogy ez a csalódás gyorsan átváltozik sokszor haraggá is, amolyan jószándékú haraggá, amikor az ember azon töri a fejét, hogy most mit tegyen, és hol kezdje el jogos haragját kitölteni. A népkönyvtár — helye szomorúság Magam sem tudom hirtelen, hogy mondjam másként. Húszcentis sárban tapadtunk odáig Palla- gi Margit óvónővel, aki alig három hete vette át a könyvtár vezetését. A testetlen faajtó öles la- katal van lezárva, a belső üvegajtón nincs zár, — odabent né- flBe.y asztal, nyolc-tíz szók, egy íróasztal és szekrény: a könyvtár könyvanyagával: 375 darab könyvvel. Ez az első benyomás. Nem sok könyv, — igaz. De .e néhány könyv is missziót tölthet be ott, ahol jóformán semmi más kulturális lehetőség nincs. (Mozi van ugyan, keskanyfiilmes, a kultúrház most épül, de az építéssel napokkal, vagy hetekkel ezelőtt leálltak.) Tehát végeredményben mégis csak marad a könyvtár, mint ikul- tűr-bázis. És itt mi a helyzet? Elszomorító, haragot keltő, lehetetlen! Azt előrebocsájtom, hogy nem f Pallagi Margit óvónő a 'hibás ellát alakult ki, hogy minden átadás-átvételnél a meglévő könyv- állományt veszik alapul. Ki keresi, hány kötet veszett el, tűnt el nyomtalanul? Ez is az állam pénzének herdálása! Nem gondolják?! Húsz egynéhány olvasó — és tanácstalanság Húsz egynéhány olvasó: ez a népkönyvtár forgalma három hét alatt, azóta se több, se kevesebb. Valamennyien az általános iskola tanulói, két-három idősebb, ha van köztük: idős Dániel István, Bugyi András dolgozó parasztok, — de többet nem is találtam a kartonok között. A tanácstalanság pedig Pallagi Margitból árad. — Mit tegyek? Tudom, hogy ez semmi, ez nem ikönyvtármiuinka. A tanácstitkárnő, Csáki Kálmánné szólt, hogy vegyem át a népkönyvtárat, talán 50 forint tiszteletűijat is kapok. Persze, nem a pénzért dolgoznék én itt szívesen, hanem mert éh is szeretem a könyvöket, és azt akarom, hogy mások is szeressék. De hogyan csináljam, hogy legyen forgalom? Mennyi kérdés! Tud-e erről Csá- kiné elvtársnő? A helyi pártszervezet? Nem mindegy nekünk elv- társa'k, hogy a bodzási népkönyvtárnak 20—30, vagy több száz tanulni, művelődni aíkaró tagja vain- e?! i Felhasználták már a községi hangos-híradót könyvtári propa- gahdárá? Ugye, nem. Miért? Támogatják a pedagógusok, és főként Herceg József tanító, a községi KISZ-titkár Pallagi Margit könyvtáros munkáját? Nem. Miért? Sok ilyen kérdés-feleletet írsősorban. Három hete vette át a É^kyvtár állományát, az említett könyvet, és 85-öt úgy, hogy kint van, de azért nem felel a régi könyvtáros, hogy egyszer viaz- saa is kerül. (?!) Kitől vette át a könyveket? — ezt kérdeztem legelőször. — Tóth Györgytől, aki EPOSZ vezetőségi tag volt. ő Horváth Ilona óvónőtől vette át, Horváth Ilona már nem tudom kitől, — de az biztos, hogy egy év alatt sok könyvtáros volt már itt. Nézegetem a könyvtár iratait. 195« májusából találok egy jegyzőkönyvet, mely azt bizonyítja, hogy a járási könyvtár leellenőrizte a bodzási népkönyvtár munkáját. — Azóta voltak kinn? — kérdem. Senki — mondja lemondóan Pallagi Margit, — én nem tüdők róla. Pedig nagyon kellene, hogy segítsenek. Nein is tudom, kik vannak a járási könyvtárban Kovácsiházán. Kijöhetnének, de úgy lászi-k... Nos, befejezem én Pallagi Mar- bit mondatét: ....úgy látszik, derogál a járási könyvtár dolgozóinak egyszer Medgyesfoodzásra is ellátogatni. Vagy nem így van?! A példa az én megállapításom igazát bizonyítja. Pedig jó lennie többször megnézni ezt a könyvtárat! Bgy apróság még: az aQenőnás Jegyzőkönyve szerint 106« májusában 238 kötet hiányt állapítottak meg. Nem csoda ez, kérem, hiszen az a gyakorbatnék még ide, de most már ne ez legyen a döntő, hanem az, hogy e néhány kérdésire rövid időn belül „igen’1 legyen a határozott válasz. Kitűnő mezőgazdasági szakkönyvek — olvasati anok, vadonat újak — Sok mezőgazdasági szakköny- vünk. van, de még egy sem került kézbe. Nem olvassák az emberek. Persze, hogy nem! Hát tudnak róla? Látogatásom végén úgy összegeztem tapasztalataimat, hogy Medgyestoodzáson sürgős változásra van szükség a könyvtári, és általánosságban a kultúr- mumkában is. A KISZ kétszer gyűlésezett: először megalakult, másodszor vezetőséget választott, aztán egy földművesszövetkezeti vacsorán segítettek teríteni, felszolgálni, — ezzel befejeződött a munka! A jószándékú harag nem tűr körű lmagyarázkodást: Medgyesbod- záson valóban kultúrforradalmat kell csinálni, és segíteni, támogatni a helyi erőket — azonnal, sürgősen. Lehet, hogy a lakosság nagy része azt sem tudja, hogy könyvtára is van a községnek. Ki a felelős ezért?-Sokan: a tanácstól a járási könyvtárig, akiknek legközvetlenebbül kellene segíteniük ezt a gondjaival, bajaival küzködő kis kultúrintézményt. Megteszik, elvtársak?. Néhány hét múlva nagyon szeretnék beszámolni az első sikerekről, és elbeszélgetni a bodzási népkönyvtár sok új olvasójával! Sass Ervin ISKOLAI MÚZEUM ÉS PEDAGÓGUS MŰSOR GYOMÁN November 2-án délben nyitottuk meg a II. számú leányiskola iskolai múzeumát. Az iskola növendékei és a tanárok igazán kitettek magukért A legrégibb kortól kezdve a legújabb korig szinte minden történelmi korszak képviselve van az iskola múzeumának gyűjteményében. Igen értékesek és szépek, megyei népművészetünkből származó gyűjteményeink. Külön kell szólni a régi Békés megyei fazekasság művészi szépségű munkáiról. Gyermekeink a gyűjtést a múzeum megnyitásával persze nem fejezték be, hanem tovább folytatják, s igyekeznek velünk egyiit* még gazdagabbá tenni a megyében egyedülálló iskolai múzeumot. Ugyancsak november 2-án és Segítsen a MÁV Szegedi Igazgatósága! Orosháza határában már egy éve, hogy létrehozták az Oroshá- za-felső megállót. Azóta már többször kértük a MÁV igazgatóságot, hogy — mivel az idő egyre rosz- szabbodik, s a dolgozó emberek- rek, akik minden reggel utaznak munkahelyükre, tűrhetetlenné válik helyzetük — építsenek egy kicsiny várótermet. De, ha nincs lehetőség pénz hiánya miatt, megelégednének egy kiselejtezett vasúti kocsival is. Ez is jobb volna, mint kint a szabadban ázni, fázni. Ügy hisszük, ezt meg lehetne — jó akarattal — valósítani. Laki Sándomé tanácstag. 3-án az esti ünnepségeken mutatták be a gyomai pedagógusok Gsiky: Buborékok című színdarabját. E kis írást meghaladná, ha most minden szereplővel külön foglalkoznék. Összefoglalva csak annyit: igen szép és eredményes volt pedagógustársaim munkája. Az előadás nemcsak szórakoztatott, hanem nevelt is. Mulatságos mű volt a Buborékok és nagyszerű dokumentuma annak az emberöltőnek, melyet ábrázolt. Alakjai igazi típusok és jellemzőek a letűnt rétegre. Igen, így élt a dzsentri, így züllött el a „nagymúltú" köznemesség késői nemzedéke és ilyen nevetségesen érett meg arra, hogy mindenestől letűnjék a magyar történelem színpadáról — ahogyan azt a szereplők bemutatták. Az előadás szereplői nem voltak hivatásos művészek, de alakításuk sok esetben versenyre kelhetett volna a hivatásos művészekével. Teljes szívvel, igazi odaadással formálták meg a megjátszandó alakokat. Külön dicséretre méltó az az igyekezet, hogy aránylag rövid idő alatt — iskolai munkájukon kívül minden szabadidejüket feláldozva — tanulták a darabot, hogy ezzel is méltóképpen fejezhessék ki tiszteletüket a nagy ünnep iránt. Bencze Ottóné, ált. isk. ig., Gyoma Clvaad A NÉPÚJSÁGOT Az árva Mezömegy er Mezőmegyer nem afféle apit- lan-anyátlan község ám! Segít magán mindenben, ha tud. Nem nagy falu, tehát a költségvetése sem óriási, de járda, iskola, tűzoltóotthon éppen úgy kell, mint másutt, meg aztán művelődni, szórakozni s jó dolog, s ha mindehhez rövid a költségvetés, hát a megyeriek megtoldják társadalmi munkával. — Az a munka, mellyel a község dolgozói a tűzoltóotthon felépítéséhez járultak, négyszáz napot tett ki, mondja Szatmári Lajos elvtárs vb. titkár, önkéntes tűzoltóparancsnok és a megyeri művelődés lelkes istápolója. — Ez a tett arra késztette a csabai osztályparancsnokságot, hogy 400 liter teljesítményű motorosfecskendőt ajándékozott a falunak. Egyébként is szeretnek, jó tűzrendészetünkért, ök talán az egyetlen felsőbb szerv, mely rendszeresen látogat és segít bennünket, — fűzi hozzá rezignálton. Persze, nemcsak e téren, hanem mindenütt összefog a lakosság ,ha kell. így a múlt évben 40 000 forint értékű társadalmi munkát végeztünk mi, megyeriek. Miként azt a továbbiakban megtudtam, a művelődés terén sem anyátlanodtak el, holott Szilágyi Gábor párttitkár elvtárs szerint a kulturális, szakmai útmutatás, közvetlen látogatás oly ritka, mint a fehér holló, vagy mint az újságíró. — Szerinte a két utóbbi ugyanis egy. A mozi és a művelődési otthon ügyeit régebben egyetlen személy intézte, Bognár Ferenc elvtárs. Egy ember azonban egy ember és hát a sokféle művelődési tennivaló, a mindenféle szak-ág a maga módján igényes, vagyis nem mehetett minden úgy, ahogyan kellett volna. Mekis Márton elvtárs, tanár, a Hazafias Népfront helyi titkára segítségére sietett, s a művelődési otthon sorsát magára vállalta. Végzettségéből és foglalkozásából eredően ért a zenéhez, színjátszáshoz, énekhez,irodalomhoz. Munkáját két hónappal ezelőtt kezdte és ma már, többségében lelkes KISZ- fiatalokból álló 30 tagú ének-, tánc- és színjátszó csoport működük a megyeri művelődési otthonban. A felszabadulás előtt a pedagógust az úri rend pulik u- tyájának tekintette, befogta iskola után leventeoktatásra, mindenféle egtjletesdire és ezerféle módon ugráltatta. Ma, amikor kizárólag a nép ügyével kell fog1 i n T> OrínAern p &Ythető, hogy Mekis elvtárs lelkesen fogott a munkához. Pedagógustársa, Kökényest Tibor elvtárs, a tánccsoportot szervezte meg oly sikerrel, hogy a november 7.-i ünnepségen számtalanszor visszatapsolták őket. — Milyen segítséget kapott a járástól, vagy a megyétől? — kérdem. — Nagyon keveset. Ez az, ami hiányzik! Például ezüstkalászos tanfolyamat hirdettünk. November 1-ével kezdődött volna, de 02 előadásra a járás által kijelölt agronómus csak úgy jött volna, ha Mezőberényben kevés a jelentkező. ö is a járástól kapja az utasítást, nem tehetett másként, azonban furcsa, hogy más községbeliek magatartásától teszik függővé művelődésünket. Szatmári elvtárs azt mondja, hogy legutóbb, még jóval az ellenforradalom előtt jártak kint a megyétől. A járási művelődési ház részéről egy héttel ezelőtt érdeklődtek, de csak telefonon. Pedig kultúrpolítíkailag és szakszempontból igen elkelne a segítségük. Ilyen a helyzet e téren a köz- ■ »égben. Illene az új kultúrott- hon-igazgató odaadó munkáját azzal támogatni, hogy például a most 19-én bemutatásra kerülő „Fehér Annával” kapcsolatban felhívnák Mekis elvtárs figyelmét arra, hogy a megyeri színjátszó együttes még jobb. tartalmasabb darabok előadására is képes. Most a kezdetén kell segíteni azsgyüt- test és vezetőjét! Zenei probléma is akad. Tíztizenöt főnyi vonós együttes topog egyhelyben, mert nincs, aki szakszerűen, tudásuk szerint csoportosítaná tagjait. A megyei művelődési osztály odahathatna hogy akár részéről, akár a járás részéről zenefelügyelő sietne segítségükre. Szakkörökkel is próbálkoznának és ismeretterjesztő előadásokkal is, de még senki sem járt nálunk olyan, aki segíthette volna őket. Vajon, mi lehet az oka annak, hogy a kiszállók ennyire elkerülik a Békéscsabától alig 5 kilométerre levő Mezőmegyert? Egyáltalán: miért „mostohagyerekek” a kisebb községek? Politikánk ,így kultúrpolitikánk sem ismer első-, másod-, vagy harmadrendű társadalmi feladatot. Minden szerv, annak minden tagja amikor csak lehetséges, segítsen, támogassa megyénk minden községét — kivétel nélkül! Huszár Rezső I
