Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-17 / 270. szám
sexes MEGYEI NÉPÜJSAO 3 Hogyan emelkedett az átlag tejhozam 1440-ről 3510 literre Hídasháton? A kisiparosok megbecsülése Országszerte lázas kísérleti munka folyik az álattenyésztés és ezen belül a szarvasmarhatenyésztés minőségének, gazdaságosságának megjavítására. Vannak, akik külföldi fajták meghonosításán fáradoznak, s különböző keresztezéssel piőtoláják őket hozzászoktatni szélsőséges Időjárásunkhoz. Lehet, hogy sikerül, hiszen a tudomány sok mindenre képes. A Hidasháti Állami Gazdaságban is folyik a kísérletezés már évek óta. Nem importált fajták meghonosításával, s nem is különböző fajták keresztezésével, hanem a régen jód bevált, jó tulajdonságokkal rendelkező magyar tarka fajtával. Ha ugyan kísérletinek lehet nevezni azt, hogy meg akarják védeni a magyar-tarka fajta becsületét. Kiss Endre főállattenyésztő azt tartja, hogy a gépet egészen is, félig is ki lehet használni. A magyar-tarkából keveset is, és maximumot is ki lehet hozni. Ennek alapján munkatársaival azt a célt tűzték maguk elé, hogy a Hidasháti Állami Gazdaság szarvas- marha állománya 1960-ra egy lak- itáció <300 nap) alatt átlag négyezer liter tejet kell, hogy termeljen, 4,2 százalékos zsírtartalommal. Ez a célkitűzés utópisztikus dolognak tűnhetett azok előtt, a- kik tudták, hogy 1953-ban az állami gazdaság 450 tehenétől átlag 1440 liter tejet fejtek, 3,47 százalékos zsírtartalommal. Most már elég egy pillantást vetni a tehenenkénti tejhozam alakulására, máris meg léiét állapítani, hogy Kiss End- réék hosszadalmas, sok türelmet fis körül tekintést igénylő, de nem lehetetlen feladatot tűztek ki célul. Im«, az évenkénti, tehenenkénti átlag tejhozam alakulása: Év Tej Zsírszázalék 1953 1440 3.47 1954 2400 3.72 1955 2660 3.96 1956 3120 4.02 1957 3510 4.18 Amint látjuk, fokozatosan közelednek a célhoz. Most csak az a kérdés: hogyan tudták időjárástól, takar- mányterméstól függetlenül, évrőlévre fokozni a fejős! átlagot. A gazdaság tehénállománya 1953-ban nagyon vegyes tejhozamú és külemű volt. Az akkor még nagyon erőltetett gyapottermelés miatt nem volt megfelelő a takarmányozásuk sem. A közmondás szerint a tehén a száján keresztül adja a tejet. Ez igaz. De az is igaz. hogy a gyengén tejelő szülőktől származó, vagy mostoha körülmények közölt nevelkedett tehén még az égi mannától sem ad tejet. A Hidasháti Gazdaság tehenei pedig részben rosszul nevelkedtek, részben pedig elrontották őket hozzá nem értéssel, mostoha bánásmóddal. Az ilyen tehenek egyedüli orvossága a szelekció. Meg is kezdték ezt 1954-iben, de nem adásvétel útján, hanem saját tenyésztésű egyedekkel cserélik ki fokozatosan a nem megfelelő szedett- vedett teheneket. A borjúkat 6—8 napos korától mesterségesen nevelik, általában 6—7 hónapos korukig. A* üanőborj ük ezalattt az idő •lati 940 litór telje« tejet éa 490 Uim sovány tejet kapnak. Emellett tetszés szerint ehetnek vegyes abrakot, és gyenge korban levágott lucernaszénát. Ezalatt az idő alatt napi súlygyarapodásuk 90 dekagramm. Hét hónapos karuktól egy és egynegyed éves korig az adagot kimérve kapják: két kilogramm vegyes abrak, három kiló hereszéna és tizenöt kiló lédús takarmány. Egy és egynegyed éves kortól az abrakot egy és fél kilóra csökkentik, s a többi szükséges táplálékot nyáron a legelőn találják meg. A szakszerű etetés és gondozás következtében az üszők 18 hónapos karukig elérik a 400— 430 kilogramm súlyt, akkor befedeztetik. Fedeztetés után, ha vemhessé válik, két kilogramm abrakot kap, s ezt minden hónap elteltével növelik, úgy, hogy mire megellik, négy kilogramm a napi abrak-adagja, amitől biztosítva van a vemhe és a saját szervezetének építése és a jó tőgyelés. Látszólag több tejet, abrakot és szénát fogyaszt ellésig az üsző mint amennyit borjával ér. Elle- lés előtt 11 000 Ft-ban van a gazdaságnak egy üsző, a Nemzeti Bank viszont 14 000 forint értékben írja javukra. Ennyi összeggel írja jóvá a rosszul nevelt, csököt üszőket is, amely aztán valóban nem fizeti vissza a felnevelési költséget. Látszólag korán 18 hónapos korában fedeztetik az üszőket, „orNem korai, már akkor is jó.kon- dícióban van, s az ellésig kapott pót-abraktól még tovább fejlődik és erősödik. Az első saját nevelésű üszőcsoport tavaly leellett, s a- mellett, hogy továbbtenyésztésre alkalmas, szép utódaik vannak. nagyrészük tejhozama több, mint az anyjuké volt. Részint a jó kiválasztás és jó nevelés következtében .részint pedig azért, mert pótabrakkal igyekeznek minél magasabbra fokozni a tejtermelést. Csak az a tehén kap abrakot, a- melyifc legalább 8 liter tejet ad. Ezen felül minden liter után pótabrakot adnak. A tejtermelést úgy fokozzák hogy ha a napi tejhozam tíz liter akkor tizenkét literre, ha 12 liter, akkor 14 literre előlegeznek neki abrakot. Napi 20 liter tej esetén 4,80 kilogramm az abrakadag. Egyébként az abrak mellett a tehén naponta 30 kilogramm nyers szeletből 6 kilogramm kukoricaszárból és 4 kilogramm borsó-polyvából készült pácot, 15 kilogramm zöldlucernát és 3 kilogramm lucernaszénát kap — jeleneleg. Végül még egy érdekes dolgot. A Hidasháti Állami Gazdaságban naponta négyszer tejnek. Az első fejes reggel 5 órakor történik géppel, a második két és fél óra múlva kézzel, a harmadik délután félötkor géppel, a negyedik este félhétkor kézzel. Azért fejnek ennyiszer, mert egyrészt így a tehén kevesebb tejet tart vissza, másrészt azt tapasztalták, hogy ezáltal növekszik a tej zsírszázaléka. A tehénállomány szelektálása 1959-ben ér véget a gazdaságban, akkor ellik a saját tenyésztésű utolsó üszőcsoport. Minden jel arra váll, hogy sikeresén "hájtják végre a célul tűzött .feladató^ Ha mast nem, de türelmet és következetességet tanulhat minden állattenyésztő a hidasihátiaktól. November 12-én reggel felháborodva jött Kerepeczki Pál, a békéscsabai Űj Barázda Tszcs tagja gépállomásunkra. Arra kért, mutassam meg neki a gépi munkák díjét, és azt, hogy kinek, mennyiért dolgozik a gépállomás. Amikor mindezt megtudta, szomorúan el akart menni. De én leültettem s arra kértem, mondja el, mi szomorította el annyira. Azt gondoltam, hogy gépállomásunk talán sokat számolt a termelőszövetkezeti csoportnak a gépi munkáért? Kerepeczíki Pált nagyon jó gazdálkodónak ismerem már évek óta. Tudom róla. hogy szereti a gépi munkát. Ö volt az első Békéscsabán, aki kombájnnal aratta le a gabonát abban az időben, amikor még a termelőszövetkezeti tagok is idegenkedtek a kombájntól. Jól ismeri az agrótechnika előnyeit, a gépesített nagyüzem fölényét és most el van keseredve; Többszöri kérésemre, nagynehe- zen elmondta: az bántja, hogy sokba kerül a gazdálkodás a tszcs-ben. De nemcsak neki, hanem Tóth Pálnak és mindazoknak, akiknek nincs lovuk, fogatuk. Már azon töprengenek, hogyha ez így megy tovább, akkor ott -hagyják a földjüket és elmennek az iparba dolgozni. Tudom, hogy Kerepeczki Pál meggyőződésből nem tart lovat, mivel tudja, hogy a gépi munka olcsóbb és több termést biztosít. Mikor erről beszélgettünk, azt válaszolta, hogy a fogattal rendelkezők nem engedik a gépállomás gépeit ott dolgozni. S bizony a lovasok drágán dolgoznak. Ezért vizsgálta ő a gépállomási gépi munka díjait. Ráadásul a tszcs vezetősége is a fogatosdkat pártolja. Felszólította a fogatnélkülieket, hogy november 16-ig holdanként 10 centiméteres szántásért, vetésért, fogasolásért és a csávázószerért fizessenek be 328 forintot. S a vezetőség hozzátette, ha nem fizeti ki a fenti munkákért a 328 forintot, akkor elveszik tőlük az állami tartalékfőidet. Elgondolkoztam a hallottakon, hiszen a gépállomás mindössze 175 forntért végezte volna el holdanként a szántást kapcsolt fogasolással és vetéssel s nem tíz, hanem 14—17 centi mélyen szántott volna. Én- úgy gondolom, hogy nagyon merész „lovasok“ vannak az JŰj..Barázda Tszcs-ben s meg vagyok róla győződve, hogy leszáll- nak még a magas lóról, miután a fogat nélküli csoport tagok felismerik: az alapszabály biztosítja azt a jogukat, hogy a gépállomás segítségét igénybe véve, megszabaduljanak a drága tovas munkától; Eddig nem tudtuk, mi az oka annak, hogy az idén lényegesen kevesebb gépi munkát végeztünk a tszcs-nek, mint a korábbi években. A fogattal rendelkezők bizonyára félrevezették a fogatnélkülieket a gépállomás -gépi munkáját illetően. A közel négyszáz holdas Űj Barázda Tszcs-nek 98 hold szántáson kívül semmi más munkát nem végeztünk. Azok után, amit Kerepeczky Pál-elmondott, meg lehet érteni, hogy a hat év óta fennálló Új Barázda Tszcs-nek korábbi 1100 hold szántójából miért maradt alig 400 hold földje, s hogy miért nincs semmi törekvés fejlettebb típusra való áttérésbe. Nem fejlődik, mert alapszabály- ellenesen dolgoznak, p vezetőség nem számol be rendesen a végzett munkáról s nem ismerteti a tagokkal az állami támogatás sokféle módját. Érthető, hiszen így a lovasok külön hasznot húznak. A lovasok közé tartozik Such Pál, a vezetőség egyik tasja is, aki nem hogy ellenezné, hanem elősegíti azt, hogy a fogatosök magas fogatmunkadíjakkal elvegyék a csoporttagok kedvét a közös munkától. Véleményem szerint ideje lenne az illetékes szervek intézkedéseinek. Közgyűlésen magyarázzák meg a tszcs tagoknak, hogy milyen előnyökkel jár az alapszabály szerinti gazdákodás. Ne engedjék, hogy a tszcsk-ben kihasználják egymást, az előnyösebb helyzetben lévő tagok. Hidi Antal a Békéscsabai Gópálomás tgazg. Kukk Imre A Békéscsabai Híd- és Vízmüépítő Technikum KISZ szervezete zászlóavató ünnepséget tartott. A párt. alapszervezete egy szép zászlóval ajándékozta meg a KISZ-t. A képen látható: Szekeres Béla elv-társ, a párt- szervezet titkára átadja Iványi Miklós KlSZ-tiit- kám-ak a zászlót. X November 15-én Békéscsabán jói sikerült ifjúsági akadémiát tartottak. Az akadémián mintegy százötvenen vettek részt. A Gyulai Erkel Ferenc Gimnázium KISZ-szervezete november 9-én meghívta a Szeghalmi Gimnázium kiszistáit baráti találkozóra. Az állomáson virágcsokorral üdvözölték a vendégeket, majd közös táncot rendeztek az ifjúsági házban. A kedves vendégséget a szeghalmiak viszomozzáiki A közeljövőben hasonló baráti társalgásra hívják meg a Gyulái Erkel Gimnázium tanulóit. fllapszabályellenesen gazdálkodik a békéscsabai Űj Barázda Tszcs „Szép beszédet akartam mondani, de a meghatottságtól nem jött hang a torkomra...“ — így emlékezik vissza Hankó Mihály békéscsabai kisiparos arra az ünnepségre, ahol a megyei tanács s a KIOSZ megyei szervezete, megyénk 49 kisiparosát a „Kiváló kisiparos" című oklevéllel kitüntette. Az érzés és a hangulat — melyet ott láttunk — felemelő volt. A munka és becsület ilyen elismerése köny- nyeket csalt az ünnepeltek szemébe. Képünkön Sági Mária med- gyesegyházi nóiszabó, Holub János szarvasi asztalos, Jacsek György békéscsabai szobafestő és Berényi József, a KIOSZ dolgozója boldogan nézik az elismerő oklevelet. h. ___________________________________________________
