Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-15 / 268. szám

1957. november 15., péniek BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG IÍ AlTO\l A kutiucáUs. 'dúl TEGM AP ES MA zi működik. Szeretnénk normál- filmes ifjúsági mozivá alakítani, forintos helyárakka! és ezzel egy csapásra megoldódnék az iskolá­sok moziba járásának a kérdése. A mozi üzemi vállalat azonban vé­tó’, y társat lát benne. Nekünk és általában a tanácsoknak az a ta­pasztalatunk — nvmdja az elnök elvtárs —, hogy altár moziról, ma­lomtól, vagy Íráson!óról van szó, ha deficites, vagy tossz állapotú, leadják a községnek, és amikor rendbeszedtük, visszaveszik. Nemes István elvíárs, a községi pártbizottság titkára egészíti ki Battonya művelődési helyzetéről a képeit. — A művelődési otthon vezető­sége rövidesen széleskörű kultu­rális értekezletet tart, melyen ma­gyarok és nemzetiségiek közösen mondják el véleményüket mind­annyi, ami a népművelés ügyével kapcsolatos. így nem csupán sző­kébben a párt és a tanács, hanem a dolgozók, széleskörű segítsége is érvényesülni fog. A községben délszláv és román zenekar alakul és Gyuláról, Budapestről a ro­t — Én már nem vagyok igazga­tó, tanári pályára menjem, — ez­zel fogad Szabó Pál elvtárs, a battonyai művelődési otthon ud­varán. — Hát akikor kicsoda'? — kér­dem csodálkozva. — Dénes Mihály elvtárs, aki a gazdasági ügyintéző volt, de vele sem tud beszélni, a Dunántúlon van. Tizenöt tagú tánccsoportjá- val a nemzetiségi falvakat járja. Román, meg délszláv népi tánco­kat, dalokat adnak elő. — Nem mondom! Egy éven be­lül már a harmadik igazgató! A tanácsiházára ballagok. — Az elnök élvtárs házon kí­vül van, de várjam meg, nemso­kára visszajön, ajánlja az egyik tanácsi dolgozó, Dénes István elv­társ. Szerencséin van, nem kell az időt néma várakozással töltenem, mert Dénes elviárs, az új igazga­tó öccse és így népművelési dol­gokban elégve járatos. Elmondja, hog,r a felszabadulás előtt Battonyin -tömeekulturális élet egyszerűen nem létezett. A lakosság zömét képező paraszt- proletárok, köztük a 14 ezer la­kosú község 30 »százalékát kiíévő román és délszláv nemzetiségűek a kultúrából teljesem ki voltak szorítva. Létezett katolikus ifjú­sági szövetség, iparos ifjúsági kör, irkcszszerve zet, de öncélúan, ^íagygazdáJk, jobb módú iparosok gyerekei részére. A mozi volt az egyetlen kulturális intézmény, a- hová mindenki elmeheített, . A felszabadulás után persze. mán, illetve délszláv szövetségtől évi három-négyezer forint támo­gatást kapnak a nemzetiségi együttesek. — A KISZ részéről milyen ér­deklődés tapasztalható a művelő­dés iránt? — Az egész KISZ tagság többet tanyázik a művelődési otthonban, mint a székházban. összefoglalásként azt mondhat­nánk Battonya kulturális életére, hogy az a felszabadulás előtt a dolgozó tömegek részére nem léte­zett, ellenben ma élő valóság. Ami gond és baj van e téren, szabad emberek gondja, baja. Minden­esetre a járási és a megyei szer­vek a jövőben nagyobb gondot fordíthatnának erre a vegyes nem- neztiségű községre, ugyanakkor a battoayaiak ne várjanak min­dent felülről, hanem Elek, Me- zóberény és niás községek példá­jára, maguk verekedjék ki első kulturális sikerüket s akkor job- jobban felfigyelnek rájuk. A du­nántúli vendégszereplés és a nem­zetisé# zenekar szervezése jó kezdet ehhez. Huszár Rezső INNEN - ONNAN Hatvan új lakást építenek Békéscsabán A közeimül than kezdték meg Békéscsabán, a Szabadság téren 60 áj lakás alapozását. Az új lakásokat 1958-ban adják át a vá­ros dolgozóinak. Ismét kapható csipkebogyó-készítmény Csipkeíz, csipkeszörp és csipkeürmös ismét kapható a megye fűszer- és csemege-boltjaiban. Ma érkezik egy vagon, C- vitamdnban gazdag, gyógyszerszámba menő csipke-készítmény, mely az ázsiai influenzában szenvedőknek a betegség leküzdéséhez szin­te nólkü lözhetetlen. A citromról Újabb citromszállíímány érkezett az országba, melyből megyénk egy vagonnal kapott A citrom árusítását a kiskereskedelem üz­leteiben ma,-pénteken kezdték meg. A jövőben újabb citromszállít- mányc&at várnak, melyből megyénk még mintegy három-négy va­gonnal kap. Jól haladnak a tűzkár helyreállításával a Békéscsabai Téglagyárban Csütörtökön, tegnap átadták a hatodik szárítóhelyiséget is a tűzkárt szenvedett Békéscsabai Téglagyárban. Ezzel a szárítóhelyi­ségek felét elkészítették. A helyreállítás munkáit a továbbaikhan csak akkor tudják végezni, ha a budapesti központ az állványzat építéséhez szükséges famennyiséget a békéscsabaiak rendelkezésére bocsátja. A szárítóhelyiségben elhelyezett állványokat tűzálló anyaggal permetezik le. teljesen megváltozott a helyzet. A művelődési otthonban a tánccso­port és a színjátszó csoport vegyes nemzetiségű. A tánccsoport tagjai egyformán jól járják a román, d-hsz’áv és magyar táncokat. Az eüenforadalom alatt az együtte­sek széthulltak, ami nem is cso­da, h ?--n az akkori igazgató, Su- tys ív- . az i'eníorradalmárokat se— «: Kő megeraeziik Kiss Béla elv árs, a tanácselnök. Megkérde­nem, hogyan, miiként indult el ttonyán a felszabadulás után a kulti’ró's élet. — kommunista párt kezde­ményezésére 1946-ban műsoros Szabad Föld Téli Estéket szervez­tünk. Minden alkalomra szakelő­adást iktattunk közbe. A falu ap- raja-nagyja eljött és szórakozás közben tanult. A művelődési ott­honba annakidején a MADISZ vitt életet. Színjátszó-, tánc-, é- «ekegyüttesek alakultak. Végre a nemzetiségek is szabadon élhették kulturális életüket. Az ellenforra­dalmat követő egy év alatt a gya­kori igazgató változás miatt a mű­velődési otthon munkája vissza­esett és csak most kezd ismét fel­éledni. A párt és a tanács úgy ér­zi, hocy az új igazgató személyé­ben végre biztoskezű vezető került a battonyai művelődési otthon élé­re. Más kulturális területen mi a helyzet? — Van zeneiskolánk is, de mindössze két tanerővel működik, ráadásul Mezőkovácsházát is mi látjuk el oktatóval. A felsőbb szer­vek — sajnos — sem erkölcsi, sem anyagi támogatásban nem része­sítik. Olyan tanárokat kellene ide­helyezni, akik egyben zeneszako­sok is. Igaz, hogy tanerő problé­mák vannak, de Battonya nem kis hely, érdemes volna a zeneiskolát felkarolni. Van két mozink is, az egyik maga a kultúrotthon, mély­ben keskenyfilmes utánjátszó mo­c iskola 1 Bucsa főút ja mentén, ott, ahol valamikor a községháza, állt, mely­ben a szegény emberek majdhogy ‘földig hajoltuk- a báró Springer intézői, számtartói előtt, hogy bér­munkám szerződhessenek, 1957. novemberében egy négy tantermes iskola került felavatásra. Homlok­zatán büszkén létig a vörös és a nemzeti színű lobogó. Bent a hosz- szú folyosó piros nyakkendös út­törőkkel, szülőkkel, nevelőkkel zsúfolt. Az ünnepi emelvényen Tóth Lajos elvtárs, a megyei mű­velődési osztály veztője beszél: — Csupán egy esztendeje, ala­kult meg a munkás-paraszt kor­mány, átvéve az ellenforradalom „örökségét’ a 22 milliárd forintnyi kárt és íme, új iskola nyílik Bú­csún. Még nyolc ehhez hasonló Is­kola építését kezdték meg idén megyénkben... Amikor körbejárunk az épület­ben, az újnak, tisztának jó illata érződik mindenütt. Két fiatal pedagógus, András Mi­hály és Vida János kalauzol. Ért­hető büszkeséggel mutogatnak mindent: a folyosón a süllyesztett szekrényeket, melyekben az isko­lások kabátjukat és cipőjüket te­szik. Igen, a cipőjüket. Minden osztály parkettás és csak tornaci­pőben, vagy mamuszban való oda belépni. Az iskola etage-fűtéses lesz, vagyis egyetlen fűtőtesttel egyszerre több tantermet is mele­gítettek. Bent az osztályokban'mo­dem, csővázas, kétüléses padok, lapjukba süllyesztett tintatartóval. Mindenfelé széles, hatalmas abla­kok, függönnyel és filmvetítéshez elsötétítő redőnnyel. Opálgömbös égők mindenütt. Meggyújtják. Mi­csoda ragyogás! A kapcsolók és konnektorok olyan magasan van­nak, hogy a gyerekek nem babrál­hatják. Minden berendezés élénk, világos színre lakkozva. Szép, szép, szép! Egyetlen hiba, hogy a padok és a tábla közti rész Igen szűk. Alig jut hely a tanári asztalnak. Meglátogatjuk a szertárt is. A csontváztól a fizikai, kísérleti esz­közökig minden található benne. Vida és András elvtársak különö­sen az elektromos eszközökig büsz­kék. Érthető. Írtak fel a Telefon­gyárnak, meg a Káblegyárnak Pestre, hogy segítsék az új búcsúi iskólát. A két üzem dolgozói in­gyen, 16 csomagban, mintegy más­fél mázsa súlyú elektromos eszközt küldtek. Az ünnepi beszédet hallgatók sokadalmában már ott vannak az új honfoglalók is, az idekerülő tanulók. Megkérdezek néhányat: — Tetszik? — Ha jaj! Nagyon! — Kiss La­jos, Révai Sándor és Fekete Barna kidüllesztik a mellüket: — Mi is ide járunk majd, meg mind, akik a közelben laknak! Földesi György elvtárs, a köz­ségi párttitkár azt mondja az ün­neplő közönségnek: — Bucsa régi fájdalma, hogy soha sem volt rendes, korszerű is­kolája és íme, most már van! Űj iskolát avatunk! Köszönet érte minden dolgozónak, az iskola ter­vezőinek és építőinek. — A szülők pedig éljenek a népi demokrácia adta jogokkal és já­rassák rendszeresen iskolába gyer­mekeiket. Becsüljék a nevelőket, akik az iskolásokat a szocializmus megértésére, a haza' és a szülő sze­retedére nevelik — mondotta Bé­res Lajos elvtárs, a tanácselnök és hozzáfűzte: reméli, hogy a megyei tanács segít, hogy 1958-ban meg­épüljön a másik négy tantermes épületszárny is. Dubay Aladámé elvtársnő isko­laigazgató könnyekig meghatódva mondta: — Én még sohasem vettem át új iskolát. Ahová mi jártunk, földes padlójú, szűk ablakú volt, — és most it van ez a gyönyörűség! A felszabadulás előtt a falu egyetlen iskolájában három nevelő tanított. Ma Bucsának négy iskolája, hu­szonegy nvelője van, és 698 gyer­mek tanulja a mi életünk tudomá­nyát. Szebellei Ferenc elvtárs, a Ha­zafias Népfront községi elnöke azt mondta, hogy ebben a világos, tiszta, szép iskolában szinte jó lenne ismét diáknak lenni! Soczó Gyuláné elvtársnő, a szü­lői munkaközösség neveBen’ Tco^ szánté meg az új, nagyszerű léte­sítményt. Kint, a szinte nyárias novem­beri napsütésben a tömeg alig akar szétoszlani. Gyönyörködnek az új iskolában. Egy „ünnepron­tó” mégis akad. Azt mondja valaki a sokadalomban: — Lehetett volna emeletes is, akkor csak egy alap és egy tető kellett volna, meg aztán nem vá­ratna magára a másik szárny. — Hát miért nem így csinálták? — kérdik. — Mert azt modta valaki, hogy árt a község szimmetria járnak, mi­velhogy csupa kis parasztház közé nem ülik az emeletes.— Jóízűen kacagnak... Ha úgy vesszük, nem is ünnep­rontás ez. H. R. Háromszázezer forintos iskolaépítkezés A jövő évű építkezési program­ból mintegy háromszázezer fo­rintos költséggel mái- most meg­kezdték az építkezést Békéscsa­bán, a VI. kerületben, ahol egy korszerű iskolát építene’ ükségletre és i keresletre Négyezer darab mell-fúrógépet készítenek még ebben az évben belföldi szükségletre, külföldi ke­resletre Békéscsabán, a Forgá­csoló Szerszámgyárban. Jól gazdálkodtak a keltetőállomások A BAROMFIKELTETŐ ÁLLO­MÁSOK, ebben az évben állami támogatás nélkül tartották fenn magukat és országosan több mint egymillió forint bevételi többlettel zárták az évet. A jövedelmezőség fokozása érdekében Igyekeznek kapacitásukat a keltetési idény­szünetben, szeptember és február között is kihasználni. Születés — házasság — halálozás Dévaványai anyakönyvi hírek Születés: Dékány László és Sőti Julianna fia László, Fürgéi Mi­hály és Víg Eszter leánya Erzsé­bet, Földi Mihály és Bucsl Erzsé­bet leánya Ilona, Szarka Károly és Szabó Sára leánya Mária, Bácsi Sándor és Gönczi Etelka fia Ká­roly, Borsós Gyula és Soós Julian­na leánya Julianna, Tóth Ferenc és Furtai Zsuzsanna leánya Éva. Házasságkötés: Oravecz Jenő és Farkas Anna Katalin, Körömi La­jos és Farmasi Ilona, Erdős Gá­bor és Bérezi Anna, Rabi József és Csontos Erzsébet. Halálozás: Papp Al-ber tné 60 éves, Szakácsi Julianna 22 éves, Somogyi Ferencné 26 éves. Kötegyáni anyakönyvi hríek Születések: Kristóf Mihály és Eorzás Mária leánya Ilona, Ba­lázs József és Nagy Julianna leá­nya Magdolna. Házasságkötés: Virág András és Borbély Julianna. Haláleset: Seres István 55 éves. Békési anyakönyvi hírek Születések: Szántai István és Gajdács Mária fia István, Bilicz- ki János és Fekete Ilona fia And­rás, Mike Géza és Csipák Mar­git leánya Ágota, Lipcsei János és Kulcsár Mária fia Mihály, Püski Imre és Kiss Julianna leá­nya Anna Julianna, Kovács La­jos és Simon Mária leánya Ilona Brigitta, Juhos Imre és Danes Erzsébet leánya Katalin Julian­na, Opra-Szabó László és Joó Zsófia fia Tibor László. Házasság: Hévízi László és Sza­bó Anna, Dudás Imre és Gulyás Margit, Lipcsei János és Bérezi Eszter, Pusztai Imre és Kozma Magdolna, Borbocsai Lajos és Török Éva. Halálesetek: Kertész Zsuzsan­na 63 éves, Baji Péter 60 éves, Ungor Gábor 48 éves, Miklós Ist­ván 77 éves

Next

/
Oldalképek
Tartalom