Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-10 / 264. szám
4 BÉKÉS MEG TE! NÉPÚJSÁG 1957. november 19., viu Gyönyörű látványosságot és sok valutát ígérő virágok... A Békéscsabától Szarvas felé vezető betonúton koratavasztól késő őszig gyakran lassítanak a motorkerékpárok és autók a békéscsabai virágmagtermelő telep előtt, hogy utasaik néhány pillanatra elgyömyörködhessenek a hófehér, tűzpiros, rózsaszín, kék, lila és más színekben pompázó tarka virógerdő szépségében. A szokatlanul napfényes novemberi napokban ismét vírágbaboruK e- gyes szekfű és ftox fajta, de a legtöbb virág magja már zsákban hever, vagy épp most tisztítják a Németországból kapott miniatűr vi lianymeghaj táeos cséplő- és tiszti tóbe rendezéssel. Néhány munkás a viola és hajnalka utolsó magtermését takarítja be. Számos virágnak már felszedték a szárát levelestől, töveitől együtt prizmákba rakták, hogy el korhad ás után gazdagíthassák vele a talaj humusztartabnát. A békéscsabai virágmagterme- lő telepen nemcsak hazai szükségletre, de német cégnek is termeltek virágmagot, s nem akármilyen eredménnyel. Ezt bizonyítja az a tény is, hogy kiváló minőségű munkájukért a vállalat budapesti központja november hetedikén pénzjutalomban részesítette Kocsi András, Aradszki Pál és Lovas Imre szakmunkásokat . — Érdemes volt jól dolgozni — mondja nem kis büszkeséggel Bohus János országost!írű kertész, a telep vezetője. — A nálunk járt angol és német cégek képviselői igen elégedettek voltak a munkával a jövőnyáron hazánkban ösz- szesen 700 holdon szándékoznak virágmagot termeltetni, amiért drága valutával fizetnek. Értesülésem szerint az export virágmag- tenmelés többségét Békés megyében akarják kihelyezni. Tájékozódtunk arról is, hogy a németek és az angolok nagyon szeretik a virágot, nem sajnálják az anyagi áldozatokat, tavasztól őszig szépen is dí&zlik náluk legtöbb fajta, de a ködös, párás és erősen csapadéka* éghajlati viszonyok miatt a magvak nem érnek be. Európában Magyarország az egyetlen ország, ahol a kedvező klíma miatt a legjobb csáraképes- ségö mag terem, ezért nőtt meg az érdeklődés a magyar virágmag iránt, — Még a magyar viszonyok között Is különös előnyöket élvet ebből a szempontból Békéscsaba környéke, mert itt, az alföldi medence közepén a legforróbb, legszárazabb a nyár, itt legmagasabb az évi napfényes órák száma, — folytatja Bohus János. — Nekünk ezt a kedvező alkalmat ki kell használnunk, s minél nagyobb területen termelni virágmagot, amit örömmel vásárol meg tőlünk külföld. Ezután örömtől ragyogó arccal meséi arról a nagyszerű tervről, melyszerint Békéscsabán egy központi export-sirágmagtenneic kertészetet akarnak berendezni. Az ötvenheldas kertészetet a gép-1 állomás kornyékén szeretnék megszervezni, hogy a külföldről kapott korszerű gépeket karban- tartathassák és a gépi talajmunkákban minél többet segíthessen a gépállomás. A legigényesebb virágok magvait itt termelik s a központi kertészet irányításával Dombiratos, Nagy- és Magyarbán- hegyes, Kunágota, Kevernie« és még számos község határában több száz holdon termeltetnek vi- rágmagot. Ezekben a községekben ezelőtt is foglalkoztak már kisebb mértékben v irá gmegtermeléssel. most pedig Békéscsabától szakmai segítséget és palántát kapnak. — A békéscsabai virágmagter- melő kertészet növelése sok valutát jelent a népgazdaságnak — magyarázza búcsúzóul a telepvezető —, de Békéscsabának külön előnyt jelent, mert nyolc hónapon át legalább 250—300 dolgozót — különösen sok fiatalt, aki még másutt nem tud keresni — juttathatunk szép keresethez. Ary Róza Közérdekű Javaslat Várható időjárás nssárnap estig t Átmenetileg felszakadozó felhőzet, többfelé eső, mérsékelt délkeleti, déli, később délnyugatira forduló szél, a hőmérséklet alakulásában nem lesz lényeges változás. Várható legalacsonyabb hőmérséklet éjjel: 6—9, legmagasabb nappali hőmérséklet vasárnap 12 —15 fok között. (MTI) Békéscsabára sokan járnak be vidékről dolgozni. Egyik munkás- csoport reggel nyolc óra és ne- gyedkilenc között érkezik a békéscsabai állomásra. Az utóbbi időben az állomás előtt rendszeresen várakozik egy busz és egy forintért szállítja a város központjába a dolgozókat; A járat tudomásom szerint rendszeres. Ezért javasolom, hogy erre a járatra az Autóközlekedési Vállalat engedélyezze a bérletet. Amennyiben ez nem lehetséges, a munkásvonatok érkezése után indítsák korábban a helyi vasúti szerelvényt, mert ellenkező esetben a rendszeres utazó munkások, vagy későbben, vagy drágám juthatnak el munkahelyükre. MIÉRT MIÉRT, A MIÉRT? A betegség kellemetlen dolog és csak a dologtalanságot kedvelő embernek „jön jól”. Egészségesnek kínkeserv az ágybanfekvés és boldog, ha felépül. Munkahelyén várja a teméntelen tennivaló, de — a táppénzt is „ki kell váltania”, mert a fizetésből nagyon hiányzik a több napi munkabér, de még a 75 százaléka is. És kezdődik a kálváriajárás, melyről sem a volt beteg, sem az ügyintézők nem tehetnek, legalább is nem elősorban, hanem csak a kialakult „munkamódszer”. Például az én esetemben vállalatom ki-beik- tató szervénél háromszor jártam mert vagy sürgősebb feladatuk volt, vagy régebbi adatokra kellett vadásznom. Legalább félnapot tönkretéve. A vadászatkor a régi adatszolgáltatók nemcsupán re- ám vártak, és ezért „ömiattuK‘ is elúszott félnap. Ellenben az SZTK-nál ment minden, mint a karikacsapás. Persze előbb az útmutatótáblák tanulmányozása és kérdezősködések árán találtam a helyszínre, de mégiscsak odataláltam. A 14-es ablakon kopogtattam, félve, hogy a zavarásért rámförmednek, de nem. Kedvesen bevették a papírokat, majd tíz perc múlva visszaadták, hogy e- lőbb a 17-esbe kell menni, ahol igazolják, hogy én én vagyok, s munkából élek. A 17-esben sem förmedtek rám. Kedvesen bevették, majd 20 perc múlva kiadták a papírokat, s ezekkel visszamentem a 14-eshez és aztán vámom kellett. Egy kígyósi ember ült mellettem a pádon, ö reggel óta várt. Azt mondta: kissé bonyolult ez az ügyintézés. A műhold megszerkesztése és felbocsátása szerinte egyszerűbben és gyorsabban történt. Kajánul mutatott egy kék munkaruhásra, aki akkor vágódott a 14-es ablakhoz. Ez a koma — mondái — harmadszor fordul a munkahelye és az SZTK között, mert valamilyen adata mindig lemaradt a papírjairól. Körülbelül másfél, kétórai S2.TK- beli tartózkodás után hazamentem ebédelni, mert az SZTK-sok is e- bédeUek. Délután meginog am m pénzt, 75 százalék helyett csak 65 százalékot, mert egy fontos bejegyzés hiányzott az iratomról, ie nincs vész, nyugtattak meg, mert, ha újabb íven helyesbíti a munkahelyem, akkor ugyanezen ’íz úton-módon, (azaz újabb munkanap elrontása árán) szó nélkül kiutalják a különbözeiét. Senki se higyje, hogy én a bürokrácia esküdt ellensége vagyok. Isten ments! Én csupán halálosan gyűlölöm, ami legfeljebb a kifejezések formájában különbözik, de lényegében azonos. Ezért futottam el a kálvária járás alapián a következő miértekig: — miért kell munkaképes embereknek munkaidejük rovására egykét órákat, sőt napokat azzal tölteni, hogy munkakiesés árán a betegségükből eredő kieséses napok után járó csökkentett fizetésüket megkaphassák? Ha már igy van, miért nem lehetne ezt egyszerű úton-módon elérni? Mi szükség van a kiesett betegnapok mellé még újabbakat kreálni napi munkabér ellenében és ezáltal terméketlen tevékenységre kényszeríteni országosan tíz meg tízezer dolgozót? Miért? — húr — Jól esik az elismerés A rádió hullámain keresztül á szó, s a dal messzi országokat jár be, és emberek milliói hallják, élvezik a verset, színdarabot, szép muzsikát. A rádió műsorát tehát jói megválogatják, hogy a hallgatóságnak a legszebbet nyújthassák. Éppen ezért nagy elismerés érte az orosházi 3. számú általános iskola ének-zenei tagozatának és felső tagozatának ifjú seregét, amikor a Magyar Rádió elhatározta, hogy november 10-én, azaz ma délelőtt Orosházán helyszíni felvételt készít nagyszeré kórusműsorukból, melyet természetesen rövidesen viszonthallhatnak ők is, és megyénk lakossága is készülékük hangszórójánál. 63-ÁS KÓRTEREM Fókuszokkal, aszparáguszokkal árnyékolt folyosó. Árnyékolt, mert a világos, tiszta kórházi szobákat zöldnövények árnyékolják, mint erdő ösvényét az ölelkező fák. A fütyőrésző madarak helyett jajgató, síró, fájdalmat közlő, keserves hangok keverednek az éterszaggal. Az addig mesének hitt álmából ez kelti fel az új, érkező beteget. Az éter és a fájdalmas szavak. Ez kórház, igen, nincs viszakoz. Kéz alá kerülsz most már, a doktor úr keze alá. Ijesztő érzés. Kórházi kontrakszt: tiszta, zölddel futtatott termek és — éterszag, segítségért esedező jajj-ok. A szépet rögtön elfelejted, benned egy valami marad: az élni akarás és a remény: talán sikerül. És mind e fölött két drága kéz, az orvos keze — bár félelmetes. A kórház zeg-zugos épületei közül az egyik második emeletén, a 63-as szoba. Három lakója, betege van. Varga István 43 éves. Útőr — közli í ágy végére akasztott lázlap. Alacsony kis bácsika. Aranyos emberke. Fél egy kicsit a műtéttől. Persze, hogy tó. A .drága kezektől” és a késtől itt mindenki tó. Szívből senki sem tud nevetni. Hogy la tudna? A leg- tvéfásabb megjegyzés mögött szorongatja az embert a halálfélelem: „hátha éppen nálam nem sikerül?“ De Pista bátyánk még ennél Is jobban tó. Azt mondta ma ebéd után, az ő gyors beszédjárásával: — Kutya jár a kertben, még a nyelvem is fehér, meg szúr is, itt is, meg a hátam is... Kutya jár a kertben, nem jé dolog..-. Aztán egy ideig magába mélyed; Lehet, hogy a Békés és Kondoros között száguldozó járművekre gondol. Arra, hogy még 6 itt fekszik a 63-asban, mennyire ki fogják vágni az utat a szekerek, meg a teherautók. Majd kezdheti élőiről az út ápolását. Mert most őt ápolják..; Lehet, hogy erre gondol, mert felkönyököl, úgy mondja: — No hiszen, azt mondom a tele jibe, ha ki nem rúgom a bocikért, fogok én ott még teríteni. A félelem mellett nem is szereti a kórházi dolgokat. Azt kérdezi: — Vannak ott (műtőasztalnál) nők is? — Hogyne lennének! *— Igen? így néz lri?._ Akkor én nem megyek..; így néz ki, és Pista bácsi megy, még, ha ezt egy kicsit restelli is. Pedig, ha tudná, mily sokat érnek a női kezek a gyógyászatban! A 63-as szoba másik lakója Vi- czián Pál. Pista bácsi ellentéte. Igaz, közel 10 évvel fiatalabb is, nem tó a műtéttől. Nem tó? Talán csak nem mutatja. Belül u- gyanaz játszódik le, mint a többi betegben. C egészséges korában a Rostkikészítő Vállalatnál dolgozik, mint átvevő. Nyolc-tíz nap múlva a félelmetes és jóságos kezek egészségesen öt is útrabocsát- ják. így vagyunk hárman. Dehogy hárman, a szomszéd betegszobában asszonyok, a következőben férfiak, a gyárak, földek és otthonok munkásai, — most betegek. És a gyógyítók: orvosok, nővérek, műtősök, mindenki, a csabai kórház valamennyi dolgozója, a- kiknek a beteg a gondjuk, örömük és fájdalmuk. Kivel kezdjem’ Dr. Nánásival? A mosolygós arcú, fiatal adjunktussal? Igen, jó lesz. Nagyszerű ember. Tegnap éjjel egy 15 éves fiúval száguldottak be a mentők. Kerékpárszerencsétlenség folytán májrepedéssel, eszméletlenül hozták be. Kicsi szíve már csak alig-alig kalimpált. . — A műtőt előkészíteni! Megpróbáljuk! Fogytak a cigaretták, száguldott a műtős, pattogtak az asszisztensnők. Gyorsan, mert emberéletről van szó! Felgyulladt a jelzőlámpa, megkezdődött a műtét. öt perc, tíz perc, tóóra, egy óra, két óra. Szülők szeme az órán, gondolatuk dr. Nánásá kezén. Kinyílt a műtőajtó. Élettelennek tűnő emberkét toltak ki. Még semmit sem tudtak. A fiú olyan volt, mint a sárga viaszlc, mozdulatlan. Ágyra tették, megkezdődött a véradás. Doktor Nánási az ágy szélére ült, s le nem vette szemét a fiúról. A vér bugyogott az élettelen testbe, a doktor arcáról pergett a verejték, s egyik cigarettát a másikkal gyújtotta. Az óra ütemesen ketyegett, csak ezt lehetett hallani, meg az orvos szippantásait... Már rég lemondott szülő és asszisztens az életről. Ezt visszahozni már nem lehet... ;..És a fiú arcán egészen halvány, alig látható pír jelent meg. Dr. Ná.’nó'S.í ry*Hícf octác halvány, alig látható mosoly... — Sikerült... — s letörölte verejték-csatornás arcát. Ilyen ember dr. Nánási. Persze nem mindig ilyen kétségbeejtő a hangulat. Néha — még, ha kórház is —, egy kis lágy mosoly végigsuhan a sebészet II. emeletén. Különösen, ha megjelenik a kórtermek ajtajában a betegközérzetek vigasztalója, az ö- rökké heccelődő Ilonka nővér. Olyan kék a szeme, mint a ruhája. Mond valamit, vigasztalót, megmozdítja szemehéját, mintha kacsintana, s szalad tovább, de a jókedvet otthagyja a kórteremben, a betegeknek — vigasztalásul... Bár nem a második emeleten van, de megérdemli, már csak a- zért is, mert a sebészet egyedüli doktornője, dr. Rácz Ida. Ért hozzá, hogyan vigasztalja betegét — talán ez a legfontosabb. Kedves, mint anya, vagy feleség, s vidám, mint a tavasz. Leül az ágyad szélére — még a II. emeletesekére is — segsímogatja fejedet, s megkérdezi: hogy van édes? — Ez, különösen, férfi betegeknek — legyünk őszinték — nagyon jól esik. Köszönjük Ida doktornő... Fri-rvm most nyitott be Margit
