Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-07 / 261. szám

8 BÉKÉS MEG VEI NÉPÚJSÁG 1951. november T., csütörtök Hogy tévedés ne esséK, nem az öldöklő fegyverek általános le­szereléséről van szó, hanem arról, hogy a szakszervezet gyulai víz­ügy igazgatósági alapszerveze tének választási taggyűlésén Nyíri Sán­dor mérnök felszólalásában javas­latot tett a kommunistáknak. A javaslat így szólt: „A kommunisták hagyják már abba ezt az ellenforrada­lomellenes agitációt, ne han­goztassák ezt annyit, nem va­gyunk dedósok. Értjük már mi, hogy mi volt és a magunk mód­ján el is ítéljük. Nincs szükség, hogy ezt mindig emlegessük. Nyilvánvaló, hogy nem a tíz­ezer kilométerre lévő Ameriká­hoz orientálódunk, hanem vilá­gos, hogy a Szovjetunióhoz...“ — Ezeket mondta és nem vélet­len, hogy azon a szakszervezeti ülésen ezekre a kijelentésekre mindenki a felszólaló felé kapta a tekintetét. Voltak, akik talán azért, mert régen hallottak értel­mes ember szájából ilyen sületlen­séget. lsen, sületlenség és még annál is több, ma arról beszélni, hogy a kommunisták hagyják abba az el- lenforradailomellenes ideológiai harcot. Mit tesznek esküdt ellen­ségeink? Híven tradíciójukhoz, minden erővel támadják népün­ket és igazi érdekéit képviselő for­radalmi munkás-paraszt kormá­nyunkat. Az imeperalisták a nyu­gati rádiókban, napjainkban is a hazugságok tömkelegével akar­ják a feketét fehérre festeni. Vagyis azt bizonygatják, hogy mi kommunistáik vagyunk az ellen- forradalimárok és a liíthd&Séntyék és-hasonszőrű társaik, akik vissza akarták venni a paraszttól a föl­det, a munkásoktól az üzemeket, vissza, rakták kalapjuk mellé a véres emlékezetű kakastollat, pil­lanatnyi uralmukat kihasználva, meggyilkolták és börtönbe vetet­ték a munkások legjobb harcosait, halált kiáltottak a munkások ha­talmára ezek a „forradalmárok”. A tőke prókátorai a tőlük meg­szokott határtalan aljassággal, nem szégyellik szájukra venni a magyar nép szózatát, és még ma is minden gátlás nélkül nevezik magukat forradalmároknak és bennünket, kommunistákat, ellen- forradalmároknak. Dollármilliókat költenek arra, hogy elhitessék a világgal a kapitalizmus magasabb- rendűségét, a szocaiüzmus felett. Dollármillió­kat költenek arra, hogy elhitessék a paraszttal, hogy jobb volt, ami­kor százkilométeröket tolta a ku- kibos talioskát, hogy néhány na­pot hagymáin és kenyéren élve, dolgozhasson. Dollármilliókat költenek arra, hogy elhitessék a munkással, hogy jobb volt, amikor hetekig a köp­ködőn lézengett és családja nyo­morúságos körülmények között éhezett. És milliókat költenek ar­ra, hogy a társadalom szemetjét ás általuk megtévesztetteket elle­nünk, a munkások ellen felfegy­verezzék és támadásba küldjék: És mindezt tudva, mi hallgassunk el? Mi fogjuk be a szánkat? Ne emlékeztessük és ne figyelmez­tessük népünket a veszélyre. Mi Egy ,.le§iei*elő niihtkozatról" 7 9 fogjuk be a szánkat, amikor iga­zunk van? Hallgassuk el, hogy né­pünk, a szovjet nép segítségével és pártunk vezetésével vehette igazán kezébe saját sorsa irányí­tását, hogy államosítottunk, hogy földet oszlottunk? Ne szóljunk ar­ról, hogy ménünk a kommunistáik vezetésével tüntette el a tömeges nyomortanyáikat, hogy megszün­tettük a munkanélküliséget, hogy a paraszt nem sértő szó többé, hogy az államvezetésben lakato­sok és nem „kékvérű" urak van­nak, hogy a nép álmai, mely a kapitalizmusban csak reménytelen óhajok lehettek, ma a kommunis­ták vezetésével megvalósulnak? Szó nélkül tűrjük, hogy a gyű­lölt urak piszkoljanak bennün­ket? Nem. Ezerszer is kimondjuk, hogy ezt nem tűrjük és a felvilá­gosító szó erejével és minden erő­vel küzdünk ellene. Nyíri Sándor nyilván az értelmiségre gondolt, amikor azt mondta: „nem va­gyunk dedósok“. Először is értel­miségünk nem így gondolkozik, hanem nagyon is igényli, hogy az osztályharcban tisztán lásson. És nagy szüksége is van erre az ér­telmiségnek. Ezt maga Nyin Sán­dor mérnök igazolja, amikor azt mondja felszólalása második ré­szében: „Nyilvánvaló, hogy nem a tízezer kilométerre lévő Ame­rikához orientálódunk...”’ Bizony nem. De a nem tízezer kilométer miatt nem, és ezt egy olyan embernek, aki már nem de­dós, bizony tudni kellene. Nagy hiba ebben a kérdésben kilomé­terekre hivatkozni. Kína földje messze van tőlünk, de ha tízezerszer messzebb lenne, akkor is közelebb áll hozzánk, mint Amerika. Végezetül még annyit: nem hagyjuk abba. Nem bizony mind­addig, amíg a néphatalomnak el­lenségei lesznek. Ma és a jövő­ben is megmondjuk nyiltan a magunk igenjét és ha kell, a ne­met, A Nyíri Sándorok pedig gon­dolkozzanak és ne válasszák a „Rómában csak római módon le­het élni” — „elméletet”. Szakad­janak el ettől az elmélettől, mely megbénít minden alkotó tettet. Álljanak szívvel és lélekkel őszin­tén mellénk, mert a nép nem fog­ja elfeledni azokat, akik segíte­nek neki. Segítenek ebben Nyíri Sándoroknak a párt- és tömeg­szervezetek. Nyíri Sándor nem el- Jenség, ezt tudják ott a vízügynél, Politizált és bakot lőtt és mi ezt most megmondtuk neki. De örülni fogunk annak, ha a szocia­lizmus építésében jó munkájukért dicséretet hallunk róluk. Boda Zoltán A Pártoktatás naplójából ^ A Marxizmas-leninizmas hintései első tanfolyamán Gyulán, az ügyészség egyik iro­dájába november 5-én, kedden muilka után 5 óra 5 perckor a marxizmus—leninizmus kérdései tanfolyamra szinte egyidőben ér­keztek a résztvevők. Bírók, ügyé­szek, fogalmazók mintha döntő tárgyalásra jöttek volna percek alatt elhelyezkedtek a szé­keken és öt perc múlva Dobra András ügyész elvtárs, a tanfo­lyam vezetője megkezdte a fog­lalkozást. Megállapította, hogy huszonki­lenc hallgatóból húszán jelentek meg. A hiányzás oka: betegség és egyesek kiszálláson vannak. Ez­után kiosztották a tankönyveket és tanfolyam-bizalmit választot­tak. Egy elvtársat pedig megbíz­tak a tanfolyam helyiségének mindenkori biztosításával. Dobra elvtárs a bírói munkával kapcsolatban a marxizmus—le­ninizmus elsajátításának fontos­ságáról beszelt. Majd a tanulás módszerére tett javaslatokat. Mint mondotta: a tanulási módszer nem a visszakérdezés, hanem a közvetlen, eleven vita. Hangsú­Szerencsétlenül járt a Moszkvába érkezett román párt- és kormányküldöttség repülőgépe Az Októberi Forradalom ünnepsé­geire Chivu Stoicának, a Miniszterta­nács elnökének vezetésével november 4-én Moszkvába érkezett a Román Népköztársaság párt- és kormánykül­döttsége. A repülőgép, amelyen a küldöttség érkezett, a leszálláskor szerencsétlenül járt. Ennek következtében a gép négy utasa meghalt: Ezek a következők: G. Preotease, a Román Munkáspárt Köz- I ponti Bizottságának titkára, a párt j politikai bizottságának póit'agija, a gép j hajóparancsnoka, navigációs tisztje és az egyik technikus. A repülőgép töb- : bi utasa megsebesült. lyozta: az elmélet elsajátításánál« az a célja, hogy a tanfolyam résztvevői a marxizmus—leniniz­mus szellemében munkájukat még jobban végezzék. A bevezető után a tanulás és a tanfolyam ve­zetésének módszereit vitatták meg. Voltak, akik a kéthetenkénti három óra konferencia időt is sokalták, és két órát javasoltak. Egyesek nem titkolt félelemmel beszéltek a régi rossz vitamódsze- rekről, a fölösleges ismétlésekről, mely csák azért történt, hogy mindenki hozzászóljon. Végül megegyeztek a konferenciák idő­pontjában és helyeselték, ha idő­beosztás szerint dolgoznak a tan­folyamokon. A szemináriumok időtartamát két órában határoz­ták meg. Szerintem ez az idő ott, ahol huszonkilenc tagú a szemi­nárium és előadás is lesz, kevés. Ismerve a tananyagot, alapos fel­készülés esetén is erre esetenként legalább három órát szükséges biztosítani (szünetekkel). A vitából kiderült, hogy a tan­folyam részvevői legfontosabb ta­nulási módszernek tekintik azt az elméleti munkát, mely arra irá­nyul, hogy a tanultakból az ü~ gvészség és a bíróság munkájám^J^ — saját munkájukra, tevékenysé­gükre — fontos következtetéseket vonjanak le. Az elméleti munka csakis így válhat anyagi erővé, A vita után Dobra elvtárs előadást tartott az osztályharcról szóló marxista-leninista tanítás lénye­géről és jelentőségéről.. Az előadás után a tanfolyam hallgatói azzal váltak el, hogy két hét múlva alaposan felkészülve találkoznak ismét. B. 220 vagon kukoricát termeltek a Murányi Állami Garasáéban Szokatlanul nagy szorgalom­mal dolgoztak ez év őszén a Muronyi Állami Gazdaság ha­tárán. Az őszi vetések gyönyö­rűen zöldellnek, a mélyszántás­ból mindössze néhány napra való hiányzik. A kukoricaszárat 20 fogat, hat vontató és 3 Ze-;1 tor hordja. A csöveket már rég górékba szállították, pedig 100 holdról összesen 22 vagonnal kellett betakarítaniuk. A hol- dankinti átlagtermés meghalad­ja a 31 mázsát, de kimagasló eredményekkel is dicsekedhet­nek. Az ikersorosan vetett kuko­ricának 35 mázsát adott holdja. Legnagyobb meglepetést azon­ban egy amerikai hibridkukori­ca hozott: 150 holdon 48 mázsás átlagterméssel dicsekedhetnek ebből. Az egy méter 30 centis sortávolságra vetett kukorica dús levélzetű, erős szárat haj­tott s míg a magyar kukorica után holdanként 250—300 kéve szárat kell betakarítani, ab ame­rikai hibridről 600—100 kévét. Az eredményes, jó munka ti­tán szerda este hangulatos ün­nepséget rendeztek, csütörtökön pedig megérdemelt pihenő na­pot tartottak a gazdaság dolgo­zói. / Emlékezés a szovjet emberekre Elfeledni az iskolát, a kolhozt, a szovjet embe­reket soha-soha nem tu­dom. Mintha tegnap tör­tént volna, úgy él ben­nem a búcsúzás órái. Nehéz, nagyon nehéz volt elválni azoktól az emberektől, akiket úgy megszerettem, mint test­véreimet, és legjobb ba­rátaimat. , öt évig tanultam az odesszai mezőgazdasági egyetemen. — Szinte ra­gyog az arca a kis Le- hoczki Mihálynak, ami­kor ezekre a kedves na­pokra emlékezik. — Ez, az öt év fiatal életem legszebb napjai voltak. Ezekből is talán a gya­korlati évek voltak a legszebbek. Odesszában, a Buggyonij kolhozban csaknem egy évet töl­töttem. Ez a kolhoz az egész Szovjetunióban hí­res. Elnöke a többszörö­sen kitüntetett Poszmil- ni Mókán, aki egyben a Legfelsőbb Elnökség tagja is. Mi úgy meg- szettük egymást, hogy fiának fogadott. Úgy ta- nítgatott, ahogyan csak embertől telik. Most egy éve annak, hogy az ellenforradalom hírére hazajöttem. Csak pár héttel később men­tem vissza a diploma- munkámat elkészíteni, Megmondom őszintén, hogy ezer és ezer gondo­lattal mentem ki a kol­hozba. Vajon hogyan fo­gadnak az emberek, nem haragszanak-e rám azért, ami Magyarorszá­gon történt. Szinte csodáltam ben­nük azt a megértést, a- mit tanúsítottak. El­mondták, hogy nem ránk és rám haragsza­nak, hanem azokra, akik ezt tették. Tudják, hogy nem a magyar dolgozók voltak az okai az ese­ményeknek. Nagyon jól ismerik ők az ellenfor­radalmat, hiszen 19 IS megtanította őket is. Amikor visszamentem, szinte napokat kellett nekik mesélni arról, ami Magyarországon történt. Nem haragudtak rám, pedig lett volna okuk, hiszen az ukrán hadosz­tály volt a legnehezebb helyeken. Az ő népük vére hullott itt legtöb­bet. A kolhoz egyik leg­jobb fia is itt esett el. Szelivonava néninek ez volt a legkisebb fia. ő tartotta fenn idős any­ját. Nővére, bátyja ré­gen elhagyták a szülői házat, ő dolgozott a kol­hozban, míg be nem vo­nult. Nagyon sajnálta az egész kolhoz, amikor megtudták, hogy a kis katonát Magyarorszá­gon, november elején or­vul meggyilkolták. Sze- livanova néni amikor megláttam, magába ros- kadva sírt, zokogott, si­ratta legkisebb fiát. Pró­báltam vigasztalni, de ő csak zokogva mondta: nem rátok haragszok, hanem azokra, akik o- lyan jó és becsületes gyerekeket megölnek, mint az én fiam. Ezeket az embereket elfeledni soha-soha nem lehet. Nemcsak a felnőttek­kel, de még a gyerekek­kel is meleg barátságot kötöttünk. Én is, — de ,nás magyar ösztöndíjas is eljárt az úttörő-palotá­ba, s amikor elmentünk, azt sem tudták, mivel a- jándékozzanak meg ben­nünket. Egyszer engem megkértek, hogy mesél­jek nekik egy szép ma­gyar mesét. Előbb gon­dolkoztam, melyik is le­gyen az, amelyik tetsze­ni fog a gyerekeknek. Aztán elmeséltem nekik a Piroskát és a farkast. Ez aztán roppant tetszett nekik. Ezután még több­ször kértek, hogy mesél­jem a Piroskát. Amikor lehetőségem volt rá, mindig közöttük voltam. Az iskola után, hogy hazakerültem, a barát­ság továbbra is megma­radt. Levelezek a kol­hozelnökkel, barátaim­mal és társaimmal. Sok­szor van úgy, hogy meg­kérdezek valamit tőlük levélben, amit nem ér­tek és ilyenkor postafor­dultával már küldik is a választ, hiszen ott sok minden másképp volt, mint itt a Mezőhegyest Állami CazdaságbanT c's F.

Next

/
Oldalképek
Tartalom