Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1957-11-30 / 281. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 195". november 30., szombat A nagy bélcevárosbál, Moszkvából világgá kiáltották milliók hő vágyát: békét o »il&gnakl A békeMátívány a munkásokhoz, parasztokhoz, a tudomány, a technika és a kultúra dolgozóihoz, valamennyi ország jóakarattá em­beréhez, édesanyákhoz, apákhoz, gyermekekhez, testvérekhez, sze­relmesekhez, fiatalokhoz, öregekhez, fehérhez és színesbőrühöz, min­den felekezetűhöz és felekezetnélkiilíhez szól, mert hiszen az, hogy életben maradjunk és dolgos békességben éljünk egymás melleit: ) minden ember mélységes szívé-vágya. Kíváncsian indultam útra, hogy Békéscsabán megkérdezzek né­hány embert a sok tízezer közül, hogy mi a véleménye a Békekiál­ványról, vagy ha nem oWa&ta vol­na talán, hogyan vélekedik milli­ók kérdéséről, a békéről. AZ ÉDESANYA ökrös Sándorékhoz mikor benyitok, majd átesek a két gyere­ken, a Sanyikén meg egy kis vendégpajtá­son. Az előszobában játszanak nagy ví­gan. Rájuk mosoly­gok, visszamosolyog­nak. Aztán tovább hancúroznak. Ökrös- né a konyhában főz. Férje nincs otthon, dolgozik. Mikor bele­melegedtünk a beszéd­be, megpendítem a dolgot. — Háború? Itt e- zekkel a picinyekkel a nyakunkon? Még rágondolni sem sze­retek! Csak a tökkel- ütöttek akarhatnak háborút — csap indu­lattal a lisztbe ökrös- né, hogy csak úgy felhőzik az egész. Ke­zét kötényébe törli és bevezet a szobába, mutatja a másikat, a Lacikát, aki békes­ségben alszik... Valóban mit „olda­na” meg egy háború ökröséknél? Mind­ketten sokgyermekes zsellércsalád sarjai. Ma rendes keresetük és gyönyörű lakásuk van az új házakban, pedig a férje egysze­rű kétkezi dolgozó. A téglagyár II. számú rakodóján téglával, cseréppel rakja meg a vagonokat. Jól csi­nálja. Ezért kapta a lakást is. Neki, úgy érzi, mindene meg­van. A nyomdász Az István Malom dolgozói közül álljon itt néhámyak vé­lemény«: Lengyel László üzemmérnök rajzasztala mellett mondja el, hogy mit érez: — Ha hagynánk, hogy újabb vi­lágháborút robbantsanak ki a megszállottak, akkor -a világégés­ben minden emberi élet és érték halálos veszedelembe kerülne. Nem engedhetjük idáig fajulni a dolgot. A Békekiáltvány minden sorát aranyba kellene önteni, any- nyira helytálló. Az élethez min­denkinek joga van. Engem mint mérnököt egyébként is megráz minden pusztulás, mert az ember tervező keze alól kikerült alkotá­sok rcmbadöntésével az alkotó agyát, szívét roncsolják szét. Aki háborút akar. az nem lehet nor­mális. — A Szovjetunióra méltán ráil­lik a jelző, hogy a béke őre! Mi lenne már itt az atomfegyveres vi­lágban, ha ő nem létezne! Béke­szándéka napról-napm világosabb, mert hiszen birtokában van az in­terkontinentális rakétának és mégsem használja fel, nem fölözi le a tejfölt — mondja Gyurko- vits István beruházási előadó. Sipiczki György vilanyszerelő úgy fogad, olyan harcra készen, mintha valahol megbántották vol­na: Későre jár, a nyomdagépek is1 alszanak a Békési Nyomdában. Látom, hogy Botyánszki Pálnál; még ég a lámpa, ott kopogtatok, j Azt mondja a nyomda dolgozói-j mali nrtrtv? T.%W' — Mi, akik különleges nyomtatvá­nyaink exportja révénMaZt égé®? világgal kapcsolatban állunk, a munkánkon keresetül is érezzük a béke roppant szükségességét. A békekiáltványra hivatkozom, ami­kor azt mondom, hogy a szocialis­ta világrend nélkül földünk véres marakodás színtere volna, vagy Mán már az atompusztulás tra­gikus helye. De a Szovjetunió, a mi táborunk erkölcsi és technikai ereje egyesülve a népek hatalmas békeakaratával gátat vet az őrül­tek próbálkozásainak, mert má­sok nem is lehetnek ezek. Épeszű ember nem akarhatja az emberi­ség pusztulását. Mi nyomdászok, akik különösen érdekelve vá­gyunk a technikában, eszünk, szí­vünk, tudásunk, minden képessé­günk latbavetésével állunk ki a Békekiáltvány lényege mellett: bé­két a világnak! A PAP Mekis Adám esperes imakönyvébe merülve ólvas, mikor ottho­nába lépek. Mindazt,Érni a Békekiáltványból, a béke gondolatából, a krisztusi szerétéiből, a hívők érzéseiből a békesség közelgő egy­házi ünnepének a hangulatából' árad, az ősz esperes ajkán ekként formálódik szavakká: —Béke... Az egyházi tanítás lényegéből fakad, hogy Béke le­gyen a Földön. Ennek érdekében mindent megteszünk, amit ten­nünk keli. A könyvtáros Aként fest a temérdek könyv közt csillogó szemüvegével Várhe­lyi György könyvtáros, mint va­lami óriási kincsesbánya kincsei­nek önfeledt osztogatója. Miköz­ben ennek-annak, amannak adja a könyveket, így felel a Békekiált- vánnyal kapcsolatos kérdésemre. — Egyszerűen ném hiszek a há­borúban. — Mire alapozza? — kérdezem. — A társadalom józanabb része éber, és aki háborút akar, az em­beriség zömével találja magát szemben. Két mesterséges égitest kering felettünk, aztán következik majd a harmadik, a huszadik, meg a többi. Kicsi lett a bolygónk, de annál nagyobb az erőnk! Nyújtja a kezét. Szorításában benne Van könyvtárának féltése, a kiáltvány minden sorának helyeslése. Mint­ha harcban álló katonával kezel­tem volna. A nácizmus megkínzott]a Sápadt, ősz asszony Szabad Ferencné. A- zoh közül a kevesek közül való, akik csa­ládjukkal együtt cso­dálatosképpen élve menekültek a náci haláltáborokból. Au- schtvilz-ben voltak. — Arra még emlé­kezni sem jó —* mondja. De már fel­törnek a borzalmas emlékek, könny önti el az arcát, mikor két lánya, meg a többiek emberfeletti szenve­dését ecseteli. — Mikor engem egy náci szajha esz­méletlenségig véresre rugdalt a családom e- lőtt, Olga lányom a rémülettől megné- mult és csak nagyso­kára nyerte vissza hallását is. Pedig mi a „szerencsések”. kö­zül valók vagyunk, mert élve kerültünk haza. De nemcsak a zsidók szenvedtek. Például egy nem zsi­dó orvos évekig volt gúzsba kötve Ausch­witzban, mert egyszer hangot adott a fasiz­mus elleni gyűlöleté­nek. Én a Békekiált­ványnak különösen arra a részére hívom fel embertársaim fi­gyelmét, hogy a há­borút akarók a ná­cik utódaival fognak össze, és atombázissá építik Nyugat-Német- országot. De az Isten verje meg mindazo­kat, akik mégegyszer ilyet akarnak! — Azt amin mi tizenkét évig dolgoztunk, öt perc alatt lerombol­ják? Hát abból nem esznek. Éppen tegnap Hallgattam a rádiót, a hid­rogénbomba hatásáról volt elő­adás. Borzalmas dolog! Mint vil­lamossági munkás mondom: az az igazi, amit a Szovjetunió, meg a népi demokráciák csinálnak, hogy az atomenergiát békés erőművek táplálására használják. Az ellen­ség jól nézze meg mielőtt őrültsé­get csinál, hogy a Szovjetunió hol állt 40 évvel ezelőtt és hol áll most! Sok harcot átélt, sok-sok ve­széllyel farkasszemet néző ■.'.tér­dek munkásélet-tapasztalatot szer­zett ember tekintetével néz rám Hursan Mátyás almolnár, mikor kezet szorítunk. Most 61 éves, és már 45 éve dolgozik az István Ma­lomban. — Az vagyok, aki 19-ben is. kommunista. Akkor is harcoltam, most is. A Horthyék alatt időnként a csendőrség kezelt, hogy megju- hászodjak. Persze nem használt Az a 45 év itt a malomban, az sem volt leányálom. Ha külföld nem vette a lisztet, megállt a tudo­mány, tengődtünk. Aztán itt van ez a mai áltopot. Mondok egy pél­dát: nézzük meg az utcán a höl­gyeket, meg a férfiakat, nem le­het megállapítani, hogy ki a mun­kás, ki a tisztviselő. Azután itt ez a malom. Azelőtt vállon hordtuk a teli zsákokot az istentelen ma­gas emeletekre, hogy majd meg+ szakadtunk. Most meg a -transz- portgurtnik elviszik ahová kell. Nagy terhet vett le rólunk, a mun­kásság válláról a felszabadulás. Vak, aki nem látja! Magabiztosan csap át a tulaj­donképpeni tárgyra: — Voltam háborúban már 1915- ben. Tizennyolc éves voltam ak­kor. Engem mindig berángattak katonának. Én aztán igazán tu­dom, hogy mi az a háború. A leg­kisebb porcikám se kívánja. Néhány békéscsabai lakos véle­ménye, őszinte érzéseinek tükre ez, de úgy érzem, ha mind az öt­venhat ezret megkérdeznénk (ke­vés kivétellel) a kiáltvány szavai­val válaszolnák: Békét a világnak! Békét a föld minden jóakaraté emberének! Huszár Rezső BÉKEGYÜLÉST TARTOTTAK GYULÁN Gyulán, á városi békebizottság! a napokban ülést tartott, melyen, a kommunista és munkáspártok | képviselőinek Moszkvában kiadott bókekiáltványából adódó felada­tokat beszélték meg. A békebi­zottság többek között elhatározta, hogy tanácstagi választóterületen­ként béke gyűléseket szervez, me­lyeken aláírásokat is gyűjtenek. A kisgyűléseken és az aláírási íve­ken tiltakoznak az imperialista köi’ök háborús politikája és az [ atom- és hidrogénbembakísér le- tek ellen. Követelik a borzalmas pusztító nukleáris fegyverek be­tiltását. Az aláírt tiltakozó íveket elküldik az Országos Béketanács­hoz. A gyulai békebizott6ág határo­zatba foglalta, hogy a békegj il­lés szervezéséhez segítségül hívja a tanácstagokat és a KISZ ifjúsá­got. Elhatározták még, hogy de­cember első felében Gyulán béke- nagygyűlést tartanak a városi ta­nács nagytermében. mozaikok — vegyesen A gyulai városi párt-végrehajtó bizottság elhatározta, hogy a kö­zeli hetekben összevont taggyűlést tartanak. Ez alkalomból felkérik Gonda elvtársat, aki Kínában járt, hogy tartson előadást a kínai kom­munisták harcáról. * Gyulán a városi párt-végrehajtó bizottság kezdeményezésére de­cember elején az értelmiség részé­re „Az értelmiség helyzete és sze­repe a népi demokráciában” cím­mel előadást tartanak. Előadó Lip- ták Mihály elvtárs, a párt-végre­hajtó bizottsáig titkára. * Sarkadon a járási vöröskereszt csoport megalakulása után ünne­pélyes gyűlésen választották meg a községi vöröskereszíes csoport vezetőségét. Az újonnan megvá­lasztott vezetőség november 27-én szerdán este megtartotta első ülé­sét. * A sarkiad i járásban a községi nőtanácsok nőgyűléseken ismerte­tik az országos nőkonferencia ta­nácskozásának anyagát. Az asszo­nyok mindenütt nagy éideklődést tanúsítanak a beszámolók iránt. * A Gyula Városi Tanács nőve béri rendes ülésén megtárgyalta állandó bizottságok 1957. évi rm< kaját. Határozatot hoztak az álla . dó bizottságok népi-ellenőrző tei kenységének kiszélesítésére. A n ácstagi pót vála->zcú:/;X' sor megválasztott tanácstagokat deklódési körüknek megfelelő landó bizottságokba választott be. A tanács többek között elha rozta, hogy a fiatalkorúak és gyermekek nevelésének és az zülléstől való megóvásának én kében létrehozza az Ifjúsági Gyermekvédelmi Bizottságot bizottság létrehozása a -anács , sen megtörtént. v Egyre hevesebben tombol a harc Algériában az imperialista fran­cia hatalom és Algéria független­ségéért évek óta küzdő algériai partizánok (feliagák) között. Fran­ciaországnak ez a háború sok mil­liárd frankjába és sok ezer kato­nájába került már. A partizánok fő tevékenységi körzetei, az úgynevezett wilavák, a térképen karikázott számokkal jelölve: L Dél-Constantine; 2. Észak-Constantine; 3. Kabylia; 4. Észak-Álgir; 5. Oran és Tlemcen környéke, valamint az Aurés- hegység és Souk Ahras körzete. Újabban kialakulóban van a Sza- hara-front is, Dél-Algéria sivatagi területein, ahol legújabban nagy­fontosságú kőolajmezőket találtak (a térképen háromszögekkel je­lölve). A Szaharában meginduló partizántevékenység veszélyezteti a Hassi Messaoud és Touggourt között építés alatt álló kőolajveze­téknek jövőbeni üzemeltetését. A franciák a harcoló partizánokat Észak-Algériának tuniszi és ma­rokkói határain felépített több száz kilométer hosszú drótsövé­nyek segítségével próbálják elzár­ni a környező szimpatizáló arab országoktól. Jelmagyarázat: I. Sidi Bel Ab- bés az idegenlégió központja. II. Határzár (drótsövények.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom