Békés Megyei Népújság, 1957. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1957-11-23 / 275. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. november 23., szombat Színmü-tár nyílt Békéscsabán, A MEGYEI KÖNYVTÁRBAN Nem mindennapi dolog szüle- j tett. Más megyék még nem dicse- j kedhetnek ilyesmivel. A színmű- éa színháztörténeti gyűjteményről ^ van szó. Jelentőségét az is bizonyítja, hogy létrejöttében a Megyei Könyvtár teljes kollektívája részt vett, köztük olyan régi, tapasztalt könyvtáros elvtársak, mint Lipták Pál Kossuth-díjas, a könyvtár vezetője, a kölcsönzés, a szerzeményezés és vidéki szervezés részéről pedig Szabad Olga, Várhelyi György, Miklós István, Kovács Mária és Balogh Ferenc. A gyűjteményt a könyvtár meghitt hangulatot árasztó klubszobájában helyezték el. Tájékoztatásért Lipták elvtárshoz fordultam: — Miért hozták létre a színmű- tárat? — Az utóbbi hónapokban mind többen keresték fel a Megyei Könyvtárat azzal, hogy üzemi és falusi színjátszó csoportjaik részére szeretnének jó, tartalmas, mai és klasszikus színdarabokat kölcsönözni. Egyébként a szabad színjátszás olyan klasszikus hagyományokra tekint vissza megyénkben, mint pl. Justh Zsig- mond parasztszíntíáza. Ha ina azt akarjuk, hogy a hivatásos és az öntevékeny színjátszóink mondanivalójával, előadásban, kultúrpo- idti'kailag és művészileg értékeset nyújtsanak, akkor ehhez au szé- lesebbkörű és mélyebb drámairodalom terjesztése elengedhetetlenül szükséges. — A színmű-tár gondolatának ki a szülője? — A Megyei Könyvtárban régóta létezett szőkébb gyűjtemény, Mit most feltöltöttük, kibővítettük. A megyei művelődési osztály és a Jókai Színház részéről állandó volt az érdeklődés és tőlük 30— 40 könyv árával egyenlő jelképes anyagi támogatásban is részesült a színmű-tár. Az igazi serkentő a- zonban a már említett igény, mely kívülről jelentkezett, mint szocialista kultúránk növekedésének, terjedésének a természetes velejárója. — Hány kötetes a gyűjtemény? Ligták elvtárs mutatja a polcokon sorakozó könyveket, a nyársra húzott katalógus lapok tömegét : — Nyolcszázötven. — És az értékük? — Kifejezhetetlen, mert sok köztük a pótolhatatlan, az egyedülálló példány. Tessék: ezek a Moliére, a Bea um arcba ise és Gol- das kötetek például a korabeli eredeti kiadások. íme, a Békés megyei színjátszás hőskorából való névsor, mely a „színügyi bizottság1’ tagjainak a nevét tartalmazza. Utána Lipták elvtárs hcsz- szúkás alakú, elsárgult papíréi „műsorfüzetet“, a mai Műsorka- lauz ősét teszi elém. Nemcsak korban, de tartalmilag is ég és föld a kettő. A füzet 1818-tól 1846-ig terjedően azokat a színdarabokat sorolja fel, melyeket a földesúri Wencheim-család azidő alatt megtekinteni méltóztatott. Jellemző egykori és -mindenkori arisztokráciánk „-hazafias érzésére’1, hogy a hosszú idő alatt egyetlen -magyar darabot Kisfaludy: Mátyás diákját j-átsszattáik; a többi mind német színmű volt, A továbbiakban megtudom. — Vannak-e a tárban magyar színdarabok? — A magyar színdarabokról külön kell szólnom — mondja. Lipták elvtárs. Közöttük a sort Bor- nem issza Péter 1558-ban kiadott Elektra fordítása, Kisfaludy Károly darabjai nyitják meg és folytatódik Karinthy Ferencig, Sza-bő Pálig és tovább. Ezenkívül a színháztörténet iránt érdeklődők is találnak anyagot, valamint a drámatörténeti kutatók és színmű esztéták sem mennek el üres jegyzettömbbel. Kiterjed a gyűjtemény a társművészetekre is, mint például a filmnek művészeti és technikai területére, aztán a balettre, a szavalás művészetére, a színházi zenére, operára is. Valóságos kincses bánya! — Milyen módszerrel jut el ez a gazdag anyag az üzemi és falusi művelődési otthon színjátszóihoz? — A könyvtárnak határozott elképzelése a közreedásmódját illetően még nincs. Ez baj. A legfontosabbat, ami miatt a színmű-tár létesült, az anyag és bibliográfiája eljuttatását az azt igénylő helyekre, sürgősen meg kell szervezni és a művelődési osztállyal összefogva, mindegyikőjük a maga módján és eszközeivel ily módon -kell, hogy hasznosítsa ezt a gazdag drám-a- tára-t. A színházzal ugyanilyen szoros kapcsolatban kell együttműködni a cél érdekében. Várhelyi hogy a sokrétű és sok ágazató drámaművészetnek és tudománynak megfelelően található itt vígjáték, zenés vígjáték, verses vígjáték, dráma, tragédia, dramatizált történelmi jelenetek, színmű, népszínmű, színjáték, énekes jelenetek. Az anyag korokat fog át. Az ó- görög Aristophanestől a szocialista realistákig, a szovjet dráma- j írókig minden alkotás megtalál-: ható. Györgyi elvtáns, a kölcsönző „részleg vezetője azt mondja erre. hogy a Jókai Színházzal eddig is szoros kapcsolatban voltak, és amivel tudták, segítették Egyébként huszonhat színészolvasónk van — mondja büszkén. Kezdetnek biztató. A színész élethez az olvasás úgy hozzátartozik, mint katonához a puska. Huszár Rezső fídtiUa Uely-tU: fi ! Ó Sí fi i színhez LILI BÁRÓNŐ ff ELÖSDÉSáRÓL Nem bemutató előadás, csak felújítás, — mégis szükséges a megemlékezés, hiszen közel kéthetes program a Lili bárónő. Nincs szándékomban részletes kritikát írni de véleményt mégis mondunk az előadásról. A legelső: örvendetes, hogy igen erős látogatottságot kapott a „Lili bárónő” — tehát a közönség sokat várt a darabtól. A második: újból azt kell megállapítanunk, hogy zavaró momentumok vegyültek az előadás menetébe. Egyes jelenetek színvonala megdöbbentően alacsony, -nem ezt várjuk! A második felvonás közepétől felcsattanó tapsok nem lehetnek megtévesz- tőek, hiszen egy előadás nem a- zon áll, vagy bukik elsősorban, hogy egyes kitűnően megalkotott jelenetek viszik, lendítik, hogy a helyzetkomikumok művészi sikeres, — hanem az összkép, a produkció egészén — tehát az együttes művészi munkájának értékelésén. ... ,,. , A színház nagy kincs és nagy Tehetőségek' foftSsí Eültúrforra- dalmunkban, nevelőmunkánkban. A színház valamennyi művészének feladata és kötelessége is, hogy ezért küzdjön és minden tudását, akaratát erre fordítsa. Természetesen: ezer rétű feladat és kötelesség ez. L ______ Ha a szereplő színészek és Gáti Sándor rendező helyesen értékelik az előadást, hasonló következtetésekre juthatnak, mint, amelyeket fentebb említettünk. Bizonyára észrevették, hogy az operett első felvonásának első jeleneteit milyen hidegen fogadta a néző. Hallottunk megjegyzést arról, hogy ezek a jelenetek színvonaltalanok, bizonytalanok és g' engé-k voltak. Igaz volt ez a megjegyzés? Igaz! A művészek munkáját csak egészen nagy vonalakban értékeljük. Cserényi Béla, Pálfi Aliz, Bánffy Frigyes, Padur Teréz, Radnóthy Éva, Czeglédi Sándor, Lédeczy Antal — i-ger. magasszínvonalú, művészi alakítást produkáltak, Hollósy Pál meglepő, új színekkel játszott — ezt már nagyon régen vártuk tőle. Aímási Albert sokszor küzdött a kijefezetten nem karak- -íeréfe-szabóit szeregbgn- Pus;,. , fay Ilona -pedig az első felvonásban helyenként egészen érthetetlen felfogásban játszott. Első felvonásbeli kosztümje sem jó, az inkább egy diáklány jelmeze és nem egy nagyvilági színésznőé. Több rendezői gonddal jobb munkát végezhetne. Sajnos, a zenekar sem remekelt mindig, mert csökentett létszáma miatt nem nyújthatta Huszka muzsikájának minden szépségét; SASS ERVIN így régi fejfánál Irta CSURXA PETER (Folytatás) Ugyebár tanító úr, jártak a mi iskolánkba tanyai Zsellér Andrások és Jobbágy Jánosok lenvirágszínű kisgyerekei is? így egy novemberi reggelen hideg havas eső verte az iskola palatetejét, szánalmasan sápadt, sovány felhők csavarogtak az é- gen, siettek Tarcsa felé, maga tanító úr kint állt a tornácon, a tanítói lakás ajtaja előtt, már meg akarta kezdeni a tanítást, mikor nyílt az iskola kapuja, a- zon pedig elkésve lépett be a harmadikos kis Zsellér Mária, elsős kisöccsével, Lajkóval; Majd megvette őket az isten hidege. Éktelen rossz cipőjük tele volt vízzel, habarékkal. É- nekelve köszöntek. — Jo-ó r-e-e-ggelt kívánunk. — Ha még egyszer elkéstek Mária, megnádpálcázlak benneteket... Holnap küldjétek be a- ny ótokat! És ekkor letévedt magának tanító úr a tekintete, le, egészen a Zsellér gyerekek sáros sipőja orráig. — Nincs jobb cipőtök? —kérdezett rájuk. — Nincs — felelt vissza a kis Mária. — Hol is dolgozik apátok?... — Sehol nem dolgozik... Nem kap munkát... Pesten is volt..; Most jött haza gyalog... Majd tavasszal indul a kubik... Édesanyám jár gazdaházakhoz mosni.,. De most az is beteg... Akkor reggel, emlékszem, úgy ült maga tanító úr a katedrán, mint a szívensújtott ember, akinek minden örömét, ami kicsi még benne volt, kilopták a szívéből. Én tudom, hogy oda se figyelt a feleletünkre, halkszavú volt, mereven nézett végig a padsorközön, valakivel viaskodott, önmagával, az istennel? Ez csak később tudódott ki. Megrezzentünk, felugrott, a plafonra e- melte szemét, széjjeltárta karjait, felkiáltott: — Hol vagy isten, hol vagy? sh Miért nem mutatod létezésedet?... Hol az az Isteni gondoskodás, amiről papjaid prédikálnak? Tehát az istennel hadakozott... Később nagyon halkan, erőtlenül így szólt: — Zsellér Mária és Lajika!..; Vessétek le a cipőtöket! Hozzátok ide, azután üljetek a kályha mellé... A két gyerek levetette a cipőt és maga tanító úr, ott az iskola színe előtt szakértelemmel vizsgálgatta a két rossz topánkát. Majd Túri Balázst beültette a katedrába vigyázónak és maga pedig a két pár cipővel elhagyta a termet. .. Pontosan a delet harangozták, mikor visszajött maga, drága tanító úr, a két pár kijavított cipővel. Elmondtuk a Miatyánkot, és én erre most is nagyon jól emlékszem, hogy akkor délben nem mondta velünk, mint máskor. Állt görnyedtem leszegett fejjel, dacosan, megrendültén, mint aki nagy harcokról érkezett, melyekben elvesztette a jobb karját, vagy élete aranyát, a hitét. De állt konokul, a katedrán a vesztett csata után és világosodtak maga előtt tanító úr a nagy kérdések, fogalmak, Ó-szövetség, Űj-szövetség, roy- thosok, majd átkelt a Styx vizén, ahonnan már látta a fényes, tiszta Elysiumi mezőket, onnan egy visszaugrással az Olympuson termett és széjjelzavarta a lakmározó isteneket...* Két hét múlva a kis cigány- fiúnak Rima Jancsinak is meg- talpaltá a cipőjét. De ebből aztán furcsa dolog jött ki. A gyerek hazagrasszált. az újforma cipővel a cigánytelepre. Apja, a helybéli cigánybandának a brácsása — állítólag minden bandában a lesemmibb ember — annyira megörült a fia cipőjének, hogy másnap reggel elküldte Jancsival a sajátját azzal az alázatos üzenettel, hogy javíttassa ki a tanító úr „ott”, ahol a fiáét volt szíves, mert ki sem tud mozdulni jó lábbeli híján a putriból... Majd jönnek már a lakodalmak, névnapok, disznótorok, mulatságok, megfizet ő annak emberségesen, aki megcsinálja..; * Hát én most kedves tanító úr, hangosan Iákiáltom hőkölve a rámfigyelő fejfák között, hogy Rima Jancsi édesapjának is megcsinálta a cipőjét és bocsássa meg, hogy mindezeket ebben a .sírbeszédemben kifecsegem, pedig maga szemérmesen titkolta, míg itt fent a földön járt. Ámbár, csak suttogták az emberek, meg az is lehet, hogy Gelb Ignáenak is eljárt a szája' tisztán kérkedésből, pedig tudhatta, volna nagyon jól, hogy a falubéli urak lenézően figyelték a kezét, melyen bizony néha rajta maradt a fekete szurok és nem szívesen fogtak magával kezet... Ketoís tanító úr! Kigyomláltam sírjáról a vadfüveket és emlékezésem kertjéből leszedtem ezeket a virágokat, csokorba kötöttem és idehelyeztem egyszerű kis sírköve mellé. Bár ne hervadnának el! És búcsúzóul üzenem, hogy Kemenec, a volt községi írnok fent ferblizik fnár valahol szörnyű égi magasságokban Szemerével (Szernere de Huba) a legkártyásabb magyar főúrral és a többi léhűtő Nemzeti Kaszinó-i taggal, és elnyeri a pénzüket. Mindannyian igen hajlott korban távoztak, és közlöm azt is, hogy Aranyosi nem találta fel a „perpétuum mobilét”. Hiába, nem sikerült neki; De ha még élne most, az atomhasítás korszakában, lehet, hogy megundorodna áz emberi elme ragyogó szörnyűségeitől, félrevonulna, elhúzódna a járásbíróság; akták mögé, összetörné kis kísérleti laboratóriumát, melyet annyi áldozat órán, megnélkülözött krajcárokon rendezett be... További nyugodalmas örökalvást kívánok magának, kedves tanító úr.
