Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-04 / 232. szám
1957. október 4., péntek BÉKÉS megyei népújság 5 Gyebnár Jánosné moszkvai békeküldöttel «r A napokban kerestük Gyebnár Jánosné elvtársnőt, a békéscsabai városi nőtainács titkárát, aki részí- vett a szeptember 14-én hazánkból Moszkvába induló békekül dottségben. Gyebnár elvtársnő szívesen beszélt élményeiről, látható Volt, hogy amikor friss emlékeit bontogatja, ismét átéli a felejthetetlen moszkvai napokat. — Szeptember 16-án reggel érkeztünk Kievbe. Meleg szívélyes fogadtatásban részesültünk A fogadáson megjelentek a kievá békebizottság és a párt küldöttei. Nagyon kedves volt a vendéglátás és a vendégeknek kijáró tisztelet végig kísért bennünket ott tartózkodásunk idején. Megtekintettük a kievi múzeumot, majd hajókirándulásra mentünk, és voltunk egy olyan áruházban, ahol a kiszolgálás teljesen automatizálva volt. Búcsúzáskor a pályaud» arra a kievi katonazenekar kísért i bennünket. Utunkat folytattuk Moszkva felé. Egész úton az állomásokon, ahol a vonatunk megállt, a szovjet emberek, — akik az újságokból értesültek jövetelünkről — kijöttek az állomásra és szívélyes szavakkal, virágcsokrokkal üdvözölték bennünket. A moszkvai pályaudvaron újabb lelkes fogadtatásban volt részünk és a szeretet számtalan jelével halmoztak el bennünket a moszkvaiak; 'Voltunk az Operában. Teljesült vágyunk — minden Moszkvában járó külföldi legfőbb óhajtott vágya: látni Lenin holtestét. Jártunk a moszkvai mező- azdasági kiállításon, melynek kultúrotthonában találkoztunk a kolhozparasztokkal Felejthetetlen beszélgetést folytattunk „Az arany” című könyv főhősnőjével, egy egyszerű kolhozparaszt asszonykával, aki a Leifőbb Tanács tagja. Mint fejő- nő dolgozik a kolhozban, ö volt az, aki 1944-ben a fasiszták elől megmentette a kolhoz állatállományát és a kolhoz tekintélyes vagyonát. Felejthetetlen élmény volt a moszkvai békebizottság fogadása Ezen a fagod ásón adtuk át a bé-: késcsabai dolgozók nevében a szőnyegszövő dolgozói által készített torontáli szőnyeget. A moszkvaiaktól egy gyönyörű térítőt kaptunk ajándékba, emlékül, melyet ötven évvel ezelőtt a grúz asszonyok hímeztek és eddig féltett kincse volt a moszkvai múzeumnak. Itt írtuk alá azt a közös béke- nyilatkozatot, melyben határozottan emeltük fel szavunkat az atom és hidrogénbomba kisérlete és használata ellen. A fogadás után sajtóértekezleten vettünk részt, a- hol minden nemzet újságírója megjelent. Igen érdekes volt ezen a sajtófogadáson a debreceni katolikus püspök nyilatkozata. A püspök kijelentette az újságíróknak, hogy kellemesen csalódott a szovjet népben. Itt a Szovjetunióban olyan tapasztalatokat szereztem — mon| dotta a püspök —, melyeket sohasem felejtek el. Meghajtom a fejem a szovjet nép előtt és restellem magam, hogy egy pillanatig is hittem azoknak a híreszteléseknek, melyek a Szovjetuniót hamis színben és nem a maga valóságában tüntették fel. A püspök elmondotta, hogy őt is szívélyesen fogadták és nap, mint nap misézhetett. Gyebnár elvtársnő szeretette] beszélt arról a szovjet családról, a- hol vasárnap délelőtt vendégségbe voltak. A tizenegytagú családból a férj gyárigazgató és a felesége tervező mérnök. Itt beszélgettek a Magyar- országon kirobbant ellen- forradalomról A szovjet édesanya megkérte Gyebnár elv társnőt, hogy tolmácsolja kérelmét a magyar anyáknak, hogy a jövőben úgy nevéljék gyermekeiket, hogy soha hasonló eset ne ismétlődhessen meg, a magyar fiatalok soha többé ne fordulhassanak szembe szüleikkel, ne válhassanak idegen érdekek kiszolgálóivá. Vasárnap délben volt a búcsúebéd. Itt sokféle ajándékot kap-» tak a békéscsabai békeküldöttek is. Az állomáson olyan bensőséges volt a hangulat, mintha családtagoktól vettek volna búcsút a szovjet emberek. Mi könnyezve váltunk el tőlük, jeléül annak, hogy örökre kitörölhetetlenül szívükbe zártuk a béke legjobb harcosainak, a szovjet embereknek emlékét. Éppen befejeztük beszélgetésünket, amikor egy levelet hoztak, melyben a szovjet asszonyok írtak a Békés megyei Nőtanácshoz. A levél így szól: Kedves Barátaink! A szovjet anyáknak küldött meleghangú üdvözletükért köszönetét mondunk. Üdvözletüket továbbítottuk a rádióhoz, hogy azt meghallják a szovjet asszonyok milliói. Országunk asszonyai őszintén örülnek annak, hogy a magyar nép az ellenség támadása ellenére kezébe vette a hatalmat és mg már nyugodtan építheti a szebb életet. Együttesen erősítjük a népek közti barátságot és fokozott erővel harcolunk a békéért. Fogadják szívből jövő jókívánságainkat és üdvözletünket.1 Aláírás: Vera Lolova. B. Z. Követendő példa A nyíregyházi megyei múzeum azt tervezi, hogy a megyében született nagy írók tiszteletére, szülőfalujukban emlékkiállításokat rendez. Tiszabercelen Bessenyei György, Szatmárcsekén Kölcsey Ferenc, Nyíregyházán Krúdy Gyula, Tunyogmaiolcson Zalka Máté, Ti- szacsécsén pedig Móricz Zsigmond emlékkiállítás nyílik. Bemutatják az írók müveit, kéziratait, életükre és munkásságukra vonatkozó fontosabb bizonyítékokat (dokumentumokat) és emléktárgyakat. Lehullott az álarc iiiiiiitiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiuiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiii Csalót lepleztek le a Békéscsabai Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál A munkatörvénykönyv 111. paragrafusa első bekezdésének értelmében fegyelmi eljárást rendeltek el Danszki Sándor helyettesítő italboltvezető ellen, a Békéscsabai Szálloda és Vendéglátó Vállalatnál fegyelmi vétség miatt. A fegyelmi eljárás elrendelésére Danszki azzal szolgáltatott okot, hogy olyan maga* tartást tanúsított munka közben, amely a népi demokrácia társadalmi rendjével ellentétes, munkája végzése közben a szocialista erkölcs szabályait megsértette, hamis ürmértéket használt, s ezzel a fogyasztókat súlyosan megkárosította. Miként derült fény a csalásra? Danszki helyettesítő italboltvezető beosztásban dolgozott, s legutóbb a Szarvasi út, Kazinczy utca sarkán lévő 15. számú italboltban helyettesített. A helyettesítés alkalmával olyan fél deciliteres ürmértéket használt, melynek aljába faggyút öntött, s ezáltal minden egyes mérés alkalmával egy centtel kevesebbet mért. Szeptember 24-én Nagy Imre, a vállalat igazgatója ellenőrzésre ment. Péter Sándor elmondta, — a 7. sz. italbolt vezetője —, hogy Zana Béla, a 15. sz. italbolt vezetője hamis mércét mutatott neki, azt, amit Danszki használ. Ellenőrt küldtek ki a 15. italboltba. Mikor az ellenőr belépett, két féldecis mérőt látott a pulton, mire a pult mögé ért, az e- gyik mérce eltűnt. — Elvitte a fiam haza, nincs íálam — volt Danszki válasza. Hiába követelte az ellenőr a násik mérőt, Danszki nem adta dő, tagadta, hogy nála van. Később megérkezett Nagy elvtárs is, 'akinek az ellenőr elmondta, hogy Danszki nem adta elő az egyik mérőt. Nagy elvtárs felelősségre vonta Danszkit, de tagadta azt, hogy két mérce volt a pulton. — Hol van az egyik mérce? Ha nem adja elő, kihívom a rendőrséget — lépett fel erélyesen Nagy elvtárs. — Előadom, de engedjék meg, hogy előbb kimenjek a WC-re — mondta Danszki, s közben azt forgatta a fejében, hogy ott majd „Csak" háromszor Hihetünk neki? Nem, mert például a 7. sz. italbolt vezetőjének 24 liter rummal nem tudott elszámolni, de bizonnyal több csalás is van a háta mögöt, melynek kiderítése már a rendőrségre tartozik. Ám nemcsak ennyiből állt tevékenysége. Mint maga is bevallotta, szimpatizált a nyilasokkal, nyilas röplapokat, újságokat rejtegetett, s ezért 1945-ben hét hónapra Internálták. Ez azonban nem törte meg, nem lett hűtlen önmagához. Állandóan bujtogatta az embeeltünteti a hamis mérőt. Az engedélyt megkapta, de legnagyobb csalódására Nagy elvtárs, az ellenőr és az áruforgalmi osztály vezetője követték. Látta, most már nincs helye a további alakoskodásnak, előadta zsebéből a hamis mércét. Azonnal leváltották. Neki kevés volt — amit keresett — a havi 1500 forint, nem tudott „szegény” megélni belőle a feleségével. Segíteni kellett ezen az „aggasztó” anyagi állapoton! Mint régi gyakorlott kocsmáros saját üzlete volt a Berényi úton — a súlycsonkításhoz folyamodott. Ez naponta 350 forintot hozóit a’kónVhéra! Határozottan álította, hogy i . Á ,v-£.,-v~ • használta a mérőt J reket, hazug híreket suttogott; Ilyesféléket: „Téged is le fognak j váltani.” „Neked nincs jövőd a vállalatnál.” „Ez az Igazgató minden régi embert kinyír.” „Itt csak azok maradhatnak, akik párttagok.” Sok, becsületes, pár- tonkívüli dolgozó hitelt adott Danszkinak, s ettől kezdve állandó rettegésben éltek, alaptalanul. Így fest hát a nagy „emberba- I rát” a valóságban. S hogy e te- : vékenységéért méltó jutalmat kap ! a nép államától, az egy percig sem I kétséges. Szabó nincs, csendes a táj, égzengés sincs, nem szórnak a villámok, seprűn lovagoló boszorkányok vijjogása sem hallatszik, láng se csap fel a földből, nem jöttek fel az ördögök a pokolból.. Mégis hát mi van itt? A kapát szorosan maga elé tartva ment a fa felé. A két ló felvágott fejjel, megfeszült istránggal állt mozdulatlanul. Mért állnak ezek a lovak ilyen nyalkán, idegenkedve, szinte sértődötten? Először a földön kereste az ipsét. A lovak horkangattak, kapáltak. Uramfia! Az ember ott feküdt a kocsiderékbam, arcra borúban. Ezért állnak hát ezek a lovak remegő szüggyel, reszkető combokkal, kitágult orrlyukakkal, még az a csuda, hogy el nem szaladtak, habár már is elrángatták már a kocsit eredeti helyéről. Elszakadt a zsineg, ahogy ló- bálta a szél és az ember pontosan belehullt mint fonnyadt alma a kocsiderékba. Eloldozta a lovakat, pofonver- deste őket. Nem volt kit, vagy mit mást, hát az ember azt üti, aki a legközelebb van. Mert egyszerűen kár az ilyen embernek születni erre a világra! Most van csak igazán bajban. Nem is tudja, hógy Iából ki belőle. Megmondja az igazat? Ez lesz a legjobb! Az egyik lóról ledobta a hámot, felült rá és ügetett a falu felé. Kijött két csendőr s közvetlenül utánuk a fiatal községi orvos. — Levágta? — hangzott az első kérdés. — Nem vágtam én! — Hogy került a kocsiba? — Azon vettem észre, hogy egyszer csak benne vöt... Leesett a szerencsétlen, hiszen jócskán fútt a szél délelőtt... — Mért nem jelentette mindjárt mikor észrevette? — Mert vártam, hogy majd csak erre jön valaki, akivel beizen ek... — Mikor vette észre? — Reggel, ahogy kijöttem... A fiatal orvos, aki nem régen jött csak a faluba a városból, csóválta a fejét és halkan mondott valamit az őrsvezetőnek. Azt mondta neki, hogy: barbár! Jóapám meghallotta és felértette. Felértette, hogy ő a barbár. Fejébe rohant a vér. — Doktor úr, nekem ne mondja, hogy barbár vagyok! Sem ingem, sem gallérom ez a szerencsétlen!.... Úgy kerültem vele ismeretségbe, hogy az ón fámra akasztotta fel magát... De tegyük fel, ha én ma ki sem jövök a földre, vagy meg sem látom, aztán nem esik le hasra a kocsimba ,akkor is barbár vágyók? A csendőrök az orvce véleményére voltak kiváncsiak. Az orvos megvizsgálta a holtat. Külső erőszaknak semmi nyoma, önkezével vetett véget életének. A halál körülbelül húsz órája következett be. Zsebében írás nem volt, pénz mindössze két fillér és egy cseréppipa. Kora negy- venöt-ötven közt. Tanácskoztak. Ismeretlen halott a község területén. Minden ilyen a község nyakába szakad. De fel is kell boncolni. Hirdető- dik, időközben majd jelentkezik valami hozzátartozója. Az őrsvezető szigorúan ránézett félreálló apámra és szólt: — Maga fogjon be azonnal!... Bevisszük a faluba! Jóapám is keményen szólt vissza: Nem fogok be! — Hogy-hogy nem fog be? — rándult keze a fegyverszíjon a csendőrnek. — Azaz hogyhát befogok én, de akkor doktor úr, meg a csöndér urak bekapélják a tengerimet. Az orvos erősen elpirult, a csendőrök összenéztek, aztán jóapámat kezdték szurkálni a tekintetükkel, fenekednek, de nem jött hang a torkukra. — Van a községnek igája, ember is van hozzá, nekem nem kötelességem halottakat fuvarozni — ellenkezett apám. A csendőröknek ráncokban állt a homloka. Keresték a törvényt a homlokuk alatt. Az igazságot. Névtelen halott, sen- kitlen. A községé. Azért mégis meg kellene táncoltatni ezt az ágáló parasztot. Barbár ez valóban. igaza van a doktornak. Az őrsvezető már éppen ripa- kodni akart, csattogtatta szúró- nyos puskáján a szíjat, midőn látták, hogy a dűlőúton egy asz- szony jött sietve, utána két nagyobbacska gyerekember aprózta lépteit. A hír már elrepült mindenüvé. Az asszony egyesesen a kocsihoz lépett. ' — Az uram! — ejtette ki a szót. — Az uram!... Régen várom már én ezt!... A fejével volt baja szegénynek... Ment, vándorolt... Itt a szomszéd faluban lakunk... Könnytelen imádságot mormolt. A két gyerek állt mellette. Jegyzőkönyv, szemle. Minden tisztázódott. — Viheti haza! — szólt az asszonyhoz az őrsvezető. Az asszony sóhajtott. — Krajcár sincs a háznál... — Forduljon a községhez — biztatta a fiatal orvos. Az asszony apámra emelte fénytelen szemét... * Tiszta volt az ég, mint egy csodálatos nagy selyemkendő. Tiszta volt a kérés, a szó, mint sok ember a földön, ha nem is mutatja. Jóapám szótlanul fogta be a lovakat. Felültette az aszonyt, a gyerekeket, peccen- tette kalapja szélét a csendőrök felé, kihajtott az országúira. Mert ez így egészen más... De csak már jó időt adna az isten holnap, hogy bekapálhas- sa a tengerit. Az előbb még két mérő volt itt, most csak egy van, hol van a másik?
