Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-06 / 234. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. október 6., vasárnap Az égbenyúló kéményekből füst- fellegek törnek elő. A szél belebelekap a kibuggyanó füstbe és sodorja, viszi magával, hogy aztán szétszórja a szélrózsa irányába. Dolgozik a Mezőhegyesi Cukorgyár. Nagy a sürgés-forgás mindenfelé. Cukorrépával megrakott vagonok fordulnak be a gyártelepre, amely most a gyártási idény táján olyan, akárcsak egy forgalmas állomás. Óráról-órára érkeznek az újabb szállítmányok. A sínén futó kocsikat egymás után irányítják az Elt'a szivattyú alá. Megkezdődik a kirakodás. Menynyivel más is most ez a munka, mint régen. Jó néhány évvel ezelőtt még alaposan neki kellett gvür- kőzni a rakodó munkásoknak, hogy a répát kirakják a vagonokból. Akkor feszülő izmokkal, kézi érőve! látták el ezt a kemény miinkát, amely bizony alaposan próbára tette az embert. Most pedig nagyrészt ez az elmés gép végzi a kirakodást-. És miiven köriyját, A híglé a csöveken a bepáro- ló-áUomásra érkezik, ahol besűrítik. A sűrítés folyamán itt nyerik a sűrű levet, s ez innen jut a vákuum-állomásra, ahol a cukrot kristályosítják. Majd folytatódik az út a centrifugákon, ahol a nyers cukorból végiilis megkapják a fe- héf kristálycukrot. S innen tovább vándorol az osztályozóhoz. A gyárnak ez a része malomhoz hasonlítható. Mint egy végtelen fehér szalag fut végig a cukor mindaddig, míg az apró kristályok el nem jutnak rendeltetési helyükre ] — a zsákokba. Gyorsan telnek a I zsákok, s aztán máris a mérlegre Az új cukorból jutott Budapestre is, meg a Tiszántúlra is, Most megnyugtató a helyzet, van — ha nem is annyi, mint tavaly — mit feldolgozni. Be mi lesz jövőre? A jövő évi kilátások egy cseppet sem megnyugtatóak, legalábbis a mostani adatok szerint. Eddig ugyanis a gyár 25 százalékra állhat cukorrépatermelési szerződtetési tervével. Ezen pedig a dolgozó parasztok segíthetnek annál is inkább, mivel rajtuk múlik, mennyi cukor lesz jövőre. Az ő jóindulatuk szükséges ahhoz, hogy a jövő évi idényben néhány hónapig ismét füstölhessenek a mezőhegy esi szeleteli a répát, s az itt kapott terméket már édes szeletnek nevezik. Az öt vágógép jól működik, de néha mégis kénytelenek néha egyiker- másikat leállítani. Méghozzá azért, ! mert a répával együtt gyakran ke- | rül a vágógépekre kő-, vagy vas- j darab, ami azonnal tönkrete- ! szí a vágószerkezet élét. Lehóczky ; Márton, a répavágóál!omás veze- ! tője panaszolta ezt el, s közben I meg is mutatta, gyűjteményüket, belőle a cukortartalmat, s ezután kapják az úgynevezett nyerslét. De hosszú még az út, amíg ebből- cukor lesz. Addig bizony sokat t. kell még fáradozni a munkánck- nak itt is, meg ott is a dohogó, ■- gőztől sistergő gépóriások közölt. Meri egv-egy üzemrész munkája y láncszerűen kapcsolódik egymás- • hoz. Egyik munka kiegészíti a máit sikat. így a mészégetés is hozzá- i, tartozik a cukorgyártáshoz, mert anélkül elképzelhetetlen a cukor készítése. A gyár melletti mészégetőben — mint megtudtuk — naponta 2,5—3 vagon meszet égetnek, s ezt a mennyiséget 24 óra alatt fel is használják. A nyerslét további munkának, a derítésnek vetik alá, ami abból áll, hogy mésztejet adnak hozzá és ilyenformán kiválasztódnak belőle a különféle szennyeződések. Az ember el sem tynné, hogy ebből a nem éppen bizalmat gerjesztő sötétbarna léből valaha fehéren csillogó kristálvcukbb lesz. Pedig hiába» 3. kétkedés, mégis., ajjesz belőle — erről saját szemünkkel győződtünk meg. Csakhogy addig bonyolult, sok munkaműveleten m p öv m£cf V pMunkában az Fife, szivattyú. A cukorral teli zsákokat a szállító-szalag továbbítja. rakják, hogy elindítsák további útjára. A mázzá1 ás után a cukorral telt zsákokat egy 100 méter hosszúságú szállítószalagot fovábbítjá álMk tárakba. AJyárqi^,,,,, évy..el, ezelőtti beszerelt szállító-szalag emberibb munkakörülményeket teremtett, ugyanis azelőtt kis kocsin kellett nyedón és jól! Szinte őrizni nézni hogyan dolgozik. Amikor a nyitott ajtajú kocsi a gép alá ér, akkor az hatalmas erejű vízsugará- va! pásztázza a szállítmányt, a- mely a vízzel együtt a nagyobb szennyeződéstől megíüi'ösztve indul hosszú útjára, s kerül a mosóházba. öt-hat perc, s a vagon üresen tátong, és máris jöhet a követJ kező. i De kísérjük fi- . nyelemmel a répa - útját. A mosóházban aztán nincs kímélet, mert a ke- verő-lapátok alaposan megforgatják, megmossák a répákat, amelyeket utána a felvonó továbbítja a répatoronyba. Itt sincs sokáig mégj állás, folytatódik a vándorlás a vágógépekhez. A vágószerkezet is megteszi a magáét, felamely már jókora hakni kő- és vasdarabtól áll. Továbbmenve a gyárban láthattuk, hogy a vágógépről miként jut le a csúszdán az. édes szelet a /■ diffúziós edényekbe. Itt oldják ki A bepároló-állomás A mészégető... a zsákokat a messzi raktárba elszállítani. Végül pedig a kazánházba mentünk le Nacsa Zoltán gépészmérnökkel, a gyár %i energetikusával. Izzasztó hőséget lehelnek magukból a kazánok. Ezek szolgáltatják a gépeket működtető gőzt. S ha nings elegendő gőz, akkor azt a cukorgyártás sínyli meg. Tavaly éppen az időnkénti gőzhiánV a- kadályozta sokszor a munkát. 'S az idén? Alig-alig fordul elő ilyesmi. Ezen pedig saját igyekezetükkel segítettek, amikor a tavasszal és a nyáron a maguk erejéből, — mert nem akadt vállalkozó üzem a munkálatok .elvégzésére — házi- lég fogtak hozzá a Kelenföldi Erőműtől kapott nagyteljesítményű kazán beépítéséhez. A munkálat sikerült, s ehhez a gyár állandó dolgozói közül ki több, ki kevesebb munkával járult hozzá. A jó gőzellátásnak, s a gyári dolgozók nagyobb munkakedvének tulajdonítható, hogy a tavalyi átlagos napi 164 vagon cukorrépával szemben mostan 206 vagonnal dolgoznak fel. Az idény kezdete óta péntek reggelig már mintegy 640 vagon cukrot készítettek a gyár szorgalmas munkásai gyárkémények, s dolgozzanak a munkások. Nem ártana gondolkodni ezen. mert nemcsak egyéni érdek ez, hanem közös érdek is, az ország lakossága zavartalan cukorellátásának érdeke is. Szénlerakás a kazánház előtt. Ezt láttuk, hallottunk a gyárban. Sokat lehetett volna ott még időzni, hiszen annyi minden csábított még nézelődésre bennünket. Dehát megelégedtünk azzal, amit azalatt a néhány óra alatt láthattunk, hogy kedves olvasóinknak beszámoljunk arról, hogyan is készítik a cukrot. Amikor kiléptünk a gyárkapun, még egyre érkeztek a répával rakott vagonok, hogy a rakomány feldolgozása után néhány nap múltán az üzletekbe kerüljön a kristálycukor. És ahogy távolodtunk a gyártól, úgy veszett a messzeségbe a gépek zaja. Csak a magas kéményekből felszálló füst jelezte, hogy dolgozik a gyár, készül a cukor Mezőhegyesen, Podtna Péter szűrés utón kapják meg a híg levet. Fáradságos, nehéz munka az amit az iszapprések-nél dolgozók kifejtenek. De már ide is bevonult a technika fejlődése, amely a nehéz munka alól szabadítja meg az embetl. Ez pedig a mezőhegvesiek büszkesége: az országban egyedül itt alkalmazott dcbszűrő. Igaz még csak egy van belőle, s ezt is hosszú kísérletek után tavaly állították üzembe. Az iszapprésekkel szemben több előnye van. E gyenletesen dolgozik, az iszap eltávolításának nehéz fizikai munkáját (ami megvan az iszapprések- nél) gépesíti. Szűrőképessége jobb, s 24 óra alatt mintegy 8 mázsa cukrot „ment meg’-, amire viszont képtelenek az iszapprések Végül pedig munkaerőben is megtakarítást jelent, mert a vele egyforma kapacitású iszapprés-egy- séggel szemben 14 dolgozó nehéz munkáját teszi feleslegessé. De kísérjük tovább a cukor űtresaün. A derítés utón a szűrőállomás is bekapcsolódik a munkába, s itt a nyersléhez hozzáadott meszet és -a kiválasztott idegen szenyező ai nyagot távolit- jók el, szűrik ki. Többszöri
