Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-03 / 231. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. október 3., csütörtök Vissza a lejtőn... Az otthon és az utca — két (külön világ. Az egyik melegséggel, tanácsokkal indít az élet hosszú útjára, a másik ridegen kitaszít a céltalanság zord világába, a csa- vargásba.A családi kör melege nélkül nevelkedett fiatal szivek nagyon hajlamosak arra, hogy romantikát keressenek az életben és sokszor későn veszik észre, hogy alámerültek az alvilág bűnös, véres mocsarában... Szomorú élet az övéké. Van közöttük olyan, aki sohasem ismerte szüleit, van akit kitaszított a család, mert vagy az anya, vagy az apa bűnös útra tévedt. A családi tragédiák oda vezettek, hogy megszülték a fiatalok tragédiáját. Nem fogta senki a kezüket. Lábukon a céltalanság bilincseivel indultak neki az életnek. Bűnösök a szülők és szívtelenek! Vádolja 5- ket az egykor még kitaszított, de a már megtalált gyermekek minden szava. A mi társadalmaink felkarolta és vezeti, neveli őket. Űj, tisztesi séges életre vágynak ezek a fiatalok, és mi megmutatjuk nekik a b'»'^’"üetes utat. Mi van velük? Hogyan élnek, hogyan nevelkednek ? Erre a kérdésre kerestem a választ és — megtaláltam a gyularemetei nevelő-javító intéze1 kapuin belül... • Csengetésemre fiatal fiú nyit ajtót. A kopott diákkapka alól szőke hajkazal bukik kétoldalra, kövérkés, kerek arcában ártatlanul csillognak barna szemei. — Erőt, egészséget! — köszönt, s miután elmondom, hogy miért jöttem, barátságosan utat mutat az épület felé. Virágágyakkal szegélyezett úton indulok a jelzett i- rányban. Meglepően nagy a rend. Az udvaron fociznak a fiúk, hátul az udvarban fát fűrészelnek, többen a kertészetben dolgoznak — arcuk kipirult a szokatlan cselekvési lázban. Az igazgatóhelyettest: Somogyi Győző elvtársat éppen munka közben találom. Uj melegágyakat építenek. — Itt virágot dogunk ültetni majd — mondja és megtoldja: — A télen eladjuk Gyulára, a virágkertészetnek. Negyvenkét Hú van a javítóintézetben Zömmel rossz körülmények között, vagy elváltán élő szülők gyermekei. Van közöttük olyan is, akit magaviseleté „kényszerített“ ide... Somogyi elvtárs meleg tekintetű, nyílt szavú. Úgy beszél a munkájáról, ahogy csak szerelmes tud beszélni az imádott kedvesről. Beszél a nevelők munkájáról, a hétköznapok életéről, a gyermekiélek buktatóiról... Legszívesebben magnetofonra vettem volna minden szavát hogy megörökítsem. Vannak esetek, amikor már azt hiszi a pedagógus, hogy: győzött. Aztán jön a visszaesés, a keserű csalódás... Gyorsan kavarognak gondolataim. Mosolygó fiatalok, dal, tánc, szerelem — s fiatalok, tolvajok, e- setleg vér szárad kezeiken, csavargók. Hol válik el az út? Mi viszi ezeket a fiatal fiúkat a vádlottak padjára? Mi az, ami cinikussá, durvaszavúvá, munkakerülőkké, komortekintetűvé tesz olyanokat, akiknek még csak a kacagást szabadna ism.rniök? * % Hogyan kerültek ide ? Szaknaszőke hajú, nyurga, nyug tálán tekint e t ű fiú; Orosz Istvánnak hívják. Kisújszállási fiú. — Miért kerültél ide? — Szüleim elváltak, apám megnősült újra, de a mostohaanyámnak nem kellettem, pedig dolgoztam. Apám a kisújszállási Aranykalász Tsz-ben kocsis, én is az voltam. Szépen kerestem, pénzt. Egy este aztán (megcsuklik a hangja) amikor hazamentem, mindent amit hazavittem, ott találtam az utcán a ház előtt. Nem kellett a keresetem, de én sem... Aztán a tsz-tői loptam 100 forintot és..: 17 éves lejjel a vádlottak padjára kerül Ide vezetett a szülők szívtelensége. Magárahagyták. kitaszították! Most minden szava vádol. Elcsitul az arca, fél árbocra hullanak pillái és szeme sarkából vigasztalanul csorognak a könnyel... Megtört, fájdalmas tekintettel borul neki egy fának és keservesen sír. * Talán most is egy ember arcát látja maga előtt, valahol messze, Sátoraljaújhelyen, amint a kocs- maasztalra'borul... Az apja arcát. A kis Simon. Egyszer az iskolából éhesen ment haza, de nem talált otthon senkit. A kis Simon nem győzte várni és bement a kamrába, aztán megevett két szál kolbászt (!) (Amikor ezt mondja, szélesen mosolyog.) Megjött az apa a kocsmából részegen. Észrevette a ..dorbézolást” és meg akarta ver" ni a fiát szíjjal. A szerencsétlen gyerek rémületében leugrott az emeletről és hátgerinctörést szenvedett..: Egv és fél évig gipszben feküdt, aztán amikor felépült, elindult a BÜ'N -útián: betört egy trafikba... Most itt van. nem vágyik haza. Itt jobb, mint otthon. « Horváth a neve, ráckevei fiú. Gyilkosság miatt kerüli a vádlottak padjára s aztán ide az intézetbe. _ •— Hogy történt? — kérdezem? — Úgy, hogy eladtam az apám dominóját, pénzt akartam szerezni, mert este „mulatság“ volt nálunk... — Milyen mulatság? Kik voltak ott? Szégyenlősen mondja: — Hát sokan voltak. Lányok, fiúk, vagy húszán. „Olyanok”..; *- Aztán mi történt? — A bátyám észrevette a „dinamóhiányt” és nekem támadt, ö is ivott azelőtt, én is egy kicsit... Kitartottam a bicskám, ő meg ne- kemrontott..: meghalt. Ahogy ő mondja: — nem akartam!... Megtörtént, szomorú tragédia... Ismét a családi kör vitte rossz útra. Az anyja bordélyházat rendezett be a fiatalok „mulattatá- sára”... A kis Horvtáh, 14 évével sokáig fog emlékezni 1957 február tizedikére, arra az éjfélre, mely megnyitotta előtte az alvilág kapuját.... Ha innen szabadul, akkor bi tos, hogy minden lépését kétszer is meggondolja... Van olyan is, aki disszidálni akart, mint S. Árpád, de — visszahozták. Mentek sokan, ment 6 is. Egy görög fiú: Puljesz Panajo- tesz megverte az apját. (Szülői szeretet?!) Szabó Kornél boy volt, de olyan botrányosan viselkedett, hogy ismét visszahozták, visszaeső bűnös. Szüleit nem ismerte. Csoda hát, hogy kétes társaságot választott magának. Miközben beszélgetünk, az udvar egyik sarkában repülőmodel- leket röpítenek. Galambos tanár úr elújságolja, hogy van itt modellező szakkör is. A fiúk nagyon szeretik a modellezést. Szeretnek focizni, sakkozni, s itt cigarettázni is szabad... * Hogyan élnek? Egyöntetű a válasz: mint egy nyaralóban, csak hát nem szabadok, nem lehet csavarogni. Mit tanulnak? Fö „tantárgy“ az erkölcsnevelés Katonás rend van, szinte ragyog az egész épület. A parkban virágok pompáznak. Ezt mind ők gondozzák. Minden héten van filmvetítés. Ma például a 2x2 néha 5 című filmet fogják vetíteni. A nevelők mindent megtesznek, hogy „javuló formában” bocsássák ki a fiúkat az intézet kapuján. Hogy is mondja Simon tanár úr? — Mi szívünket, lelkünket o- daadjuk értük ,hogy a társadalomban megállják majd a helyüket. * Bezárult mögöttem az intézet kapuja..; Elgondolkodom a látogatáson. A fiúk tisztességes életre vágynak. Már megálltak a lejtőn, visszafelé néznek, s vannak akik már indulnak is vissza... vissza az emberek közé. A Gyula-remetei javító-nevelő intézet tanárainak ezúton is köszönettel tartozunk a társadalom nevében. Pallag J. Róbert. Termelési Híradónk A Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgépgyár III. negyedéves tervét 103 százalékra teljesítette. A gyár igen sokrétű munkát végzett, így autó- és motorkerékpár alkatrészeket, xyllo mellfúrókat és az Egyiptomban épülő eltabini erőműhöz szegcsavarokat, valamint anyákat készített. A xyllo mellfúróból belföldi használatra 3100 darabot készítettek. A negyedik negyedévben .kizárólag exportra gyártják majd. @ A Patyolat békéscsabai telepén 1957. második negyedévben 510 ezer forintos forgalmat bonyolítottak le, míg a múlt év hasonló időszakában forgalmuk 495 ezer forint volt. A Békéscsabai Szőnyegszövő Háziipari Termelőszövetkezet az ARTEX külkereskedelmi vállalaton keresztül 20 állam részére készített szőnyegeket a III. negyedévben. A megrendeléseknek négy nappal a kitűzött határidő előtt eleget tettek. Már megérkezett a IV. negyedéves megrendelés is. Gyapjú torontáli szőnyegből az év végéig 17 ezer négyzetmétert kell elkészíteniük, amiből a III. negyedévben csak 11 ezer négyzetmétert' gyártottak. Ringli szőnyegből — mely kötődéi huladék felhasználásával készül — nagyobbrészt svéd és angol megrendelésre háromezer négyzetmétert gyártanak. Két darab három négyzetméteres, 200 ezer csomós perzsaszőnyeg mintapéldányát elbírálás végett (elküldték Budapestre. Ha beválik, akkor szintén nagyobb rendelésre számíthatnak, ami a népgazdaságnak igen jelentős a- nyag megtakarítást jelent, mivel a felhasznált anyag a ráfordítod munkabérnek csak tíz százaléka. ERŐS EMBER Szloszjar György, a Kondorosi Szabó Ktsz egyik tagja valamivel nagyobbra nőtt, mint az átlagos ember, s emellett elég nagy „tekintélyt” — azaz pocakot —is szerzett magának. Különben Szloszjár mesterről furcsa legenda-félék keringenek Kondoroson, hihető is, nem is. Egyet mégis elmondunk belőlük. Tizennégy, de lehet, hogy több éve, még mikor az ura- ságoké volt Kondoroson a föld nagy része, Szloszjar mester elment Sziráczkyhoz egy kis szalmát kérni, csak annyit, amennyit egyszerre el tud vinni a vállán hazáig anélkül, hogy útközben letenné. Az uraság — aki nagyon kedvelte a tréfát — ráállt az alkura. Hatalmas, félelmet keltő vál- laival megjelent a szérűn Szloszjar mester egy kötéllel. Rakja, egyre rakja, rendületlen nyugalommal a szalmát, s a béresek tisztes távolságból figyelik, mi lesz. Mikor már vagy egy kazalnyit rárakott a kötélre, játszi könyedséggel, jó szorosan összekötözte, s vállra emelte. Any- nyit láttak csak az emberek, hogy az a rengeteg szalma — mintha lábakéit volna — megindul kényelmesen a falu felé. Kíváncsiak voltak, valóban haza tudja-e vinni a szalmát anélkül, hogy útközben letenné. Legnagyobb csodálkozásukra látszólag minden különösebb megerőltetés nélkül vitte a szalmát, s csak otthon az udvarban tette le. Teljesítette azt, amit vállalt, pihenés nélkül, egyedül haza fuvarozta a szalmát. Eddig a történet. így mesélik a kondorosiak. Lehet, hogy van egy kis túlzás is Venne, de azért Ét ránézünk Szloszjar mester tisztW letet parancsoló alakiác- ^ Vetőnek hangzik... — Szabó = Történet a magatartás mikéntjéről Harsány Róbert halkan kopogtat. Odabent persze senki sem hallja, tehát a legtökéletesebb némaság a válasz. — Kissé merészebben kopog, azonban semmi olyat nem hall, hogy szabad-e, a- vagy „tessék“. összeszedi valamennyi bátorságát. Még zsebeit is kiforgatja, minden csücsköt kü- lön-kiilön, hátha lapul valamicske benne abból a gyáva merészségből. — Kihúzza magát, s akkora erővel zörget, hogy a hang majdnem túlszárnyalja a légy szárnycsapásának rezgésszámát! És — most, mintha valami olyasfélét hallana, hogy „szabad". — Ó, te jóságos szent teasütemény! Hát lehetséges lenne, hogy neki, Harsány Róbertnek, a közönséges kis pitiáner senkiházi napihír- gyűjtögetőnek ott, bent, azok a halhatatlanul hatalmas nagy, mélák lelkek azt mondják, hogy — szabad? Nem, ez teljesen hihetetlen. Csak csupán puszta haluciná- ciója az ő légnyomásos fülének. — Szinte beleszédül eme roppant lehetőségek gigászi távlatába. — Igen, ha így van ,akkor most nyomban mozdíthatja a kilincset, gyengéden, becsületesen és tisztességesen befelé erőszakolhatja az ajtót, mindössze annyira, hogy módjában legyen a kiáradó levegőbe szimatolni, vajon az a bentlévők haragos kedvének izzó gázait-gőzeit, vagy elégedettségük és szent fogadókedvük kéjes lágy fuvallatát tartalmazza-e? És — Róbert beleszagol. Arcára az id- vezültek fénymáza csapódik: — az illat biztató! Most már csak azt a szerényterjedelmű fejecskéjét kéne valamiképpen becsempésznie a résen, hogy végérvényesen meg- tapasztalhassa, miszerint valóban bébocsájtó helyzetbe tárulkoztak a bent lévő lelki egyének? És ezalatt belül? Valaki felfigyelt: — Odasüssetek! Mozdul az ajtó! — Valóban! Méghozzá kopogás nélkül! Ez nem tisztességes akció! Becsületes ember legalább kopog. Hatan és egyszerre kapják e 3 T 34-esüket és a hidegen kék acélt csövek kegyetlen biz'.onságg l merednek a percenként fél milli- métert nyitódó ajtóra. A vidia kei ménységü ujjak a ravaszra nak, a félszemek biztos céipon^B (esőre húzódnak egyre összébb és ekkor — egy fejtető jelenik meg a szobában. — De hiszen ez a Harsány Robi haja! — kiált fel valaki. A kegyetlen acélcsövek tüneményes gyorsaságával lehanyatlanak, a V 34-esek egyetlen villanással tűnnek el a zsebek mélyén és az éber támadószellemet hangos hahota váltja fel. — Áhá... bent kaparásznak, tehát szabad az út! — És Harsá ig Róbert, miként a firssen szárított kacsatoll, illő szelídséggel belibeg. A biztonság kedvéért azonban belülről is kopog. Már túl van a hajlongáson és g kézcsókon. Éppen jövetelének o- kát igyekszik feltárni, mikor kint, hetven nácicsizmával felérő láb dübörgése reszketteti, remegteti a ■ folyosót. Súlyos ököl csapódik az ajtóra, mely nyomban kirobban, sarkaiból. Bedörög Dallamos Karcsi kolomtúri magasságokat verő pincebasszusa: — Nincs itt senki!!!??? Az egyik a bentlévö „senkik" közül a. szekrényhez lép. kinyidül, belebámul, aztán a mindent tudóit határozottságával válaszolja: — Nincs. — Szóval senki! — dörgi Kar- csika, azzal az ajtót sarkaiba illesztve, úgy bevágja, hogy annak durranásánál csak a leomló falok hangjának komor dübörgése istenesebb. — Látod, — mondják oktaióan a leszalcadt tetőácsolat gerendáin fiíggeszkedő bentiek a törmelék alól előbukkanó Harsány Róbertnek, — a tisztességes ember legalább kopog. Űj Rezső
