Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-25 / 250. szám

1997. október 35., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPŰJSAG 2 ŐSZINTÉN - IGAZÁN A Békéscsabai Ruhagyárban e- léggé vegyes a hangulat. Ugyanis a közeljövőben a munka intenzi­tásában módosítást hajtanak vég­re. Hogy miért vált szükségessé, csak egy-két tényt. Egy jelentés­ben ezt olvashatjuk: „A Békés­csabai Ruhagyárban 1956 harma­dik negyedévéhez viszonyítva 6- ránként 6 fillér elfutás van.” „Mi ez a 6 fillér? — gondolja az olva­só. — Az igazán nem sok.” Hogy ez a hat fillér milyen szédületes magasra tud nőni hetek, hónapok alatt, azt csak az tudja, aki számol. S hogy mennyire befolyásolja a gazdasá­gosságot, a nyereségrészesedést, a számok, a tények igazolják. Éppen e számok, tények mutat­ják, nagyon is szükségessé vált a munkaintenzitás módosítása a Békéscsabai Ruhagyárban, mert létkérdés, hogy rendet és fegyel­met teremtsünk a gazdasági élet minden területén. Igaz, van aki úgy vélekedik: „Mondjátok meg őszintén, hogy még jobban ki a- kartok használni bennünket.” Persze ezeket a szavakat azok mondják, akiknek munkaerkól- csében lenne egy s más tenniva- Igenís, a munkaintenzitás nö- léséről van szó. Mert itt, a Bé­késcsabai Ruhagyárban szükség van rá. Lazák a normák, az idő legtöbb részét ellazsálják, jólehet, hogy esetenként nem is a saját hibáikból. Jól tudják a ruhagyári munkások, hogy munkaidejük csak egy bizonyos hányadát töltik munkával, a többit semmittevés­sel. Ülnek a gépek mellett és be­szélgetnek. Annyira alacsonyra, vették még annak idején a nor­mákat, hogy naponta 150 százalé­kot nyugodtan tudnának teljesí­teni. Mit jelentene ez, ha már eddig is engedték volna? Azt, hogy normális munkaintenzitás­sal négy nap alatt teljesítenék az üzem egész heti előirányzatát s a nmaradó két napban karba te- tnék a kezüket. Mondani sem ell, ez drágítaná az áruk önkölt- gét. Az eddigi normák pedig csak erre alkalmasak. A sok ál- a kihasználatlan energiában em jelent mást, mint a nemzst- jazdaság megkárosítását, hogy éljék az önköltséget, incs arról szó a Ruhagyárban hogy kapitalista módon, ka­pitalista méretekre növeljék a munka intenzitását. Csupán be­csületes, fegyelmezett munkát, a képességek legjobb kifejtését ki­vánja meg a népi demokratikus állam minden dolgozójától. Ez nem csupán jámbor óhaj Meg kell találni egyrészt az ösz­tönzés, másrészt a fegyelmezés legjobb eszközeit. S ezek nem va­lami csodaszerek, hanem egészen köznapi dolgok. Ami az ösztönzést illeti, legjobb az igazságos bérezés, a jó nor­mák, az igazságos besorolások. Igaz, a rossz normák és a rossz bérrendszer is ösztönöz — csak­hogy a lazsálásra, a fegyelemsér­tésre. S legalább ilyen fotnos a jó szervezettség, a jó anyagellátás is. Most valóban meg kell változtat­ni az anyagellátást is. Ha a mun­kaintenzitás növekszik, akkor a munkás megköveteli a folyamatos anyagellátást. S ha ez meglesz, akkor a kereset nem csökken, sőt mindenki annyit teljesít, a- mennyit akar. Nem lesz panasz, hogy többet csináltam volna, ha több anyagot kapnék. A felelős­ség mindenkire vonatkozik. Ad­dig, míg a munkás csak azt látja, hogy az ő béréből levonnak, mert késett, őt felelősségre vonják, de a műszaki vezetőt, vagy az igaz­gatót nem ,aki valami hibát kö­vetett el a vezetésben — joggal mondhatja, miért csak mindig ő- róla beszélnek. Legyen kemény és következetes a fegyelmezés, „be­felé” és „kifelé” egyaránt. Hogy igazság legyen az üzem­ben, Örködniök kell az ottani kommunistáknak Mondják meg mindenkinek a színtiszta igazságot, érthetően, a maga valóságában tárják fel azt, hogy miért van szükség a munka intenzitásának a növelésére. De mielőtt erről beszélnek, fontos, hogy maguk“ győződjenek meg en­nek fontosságáról. A maguk mód­jával, példamutatással, őszinte a- gitációval járuljanak hozzá, hogy az üzem minél gazdaságosabban tudjon termelni, hiszen ez az a- lapja az évvégi nyereségrészese­désnek. Most még nem valami kecsegtető ez a kép, igaz eddig van már minimálisan hat munka­napra eső nyereségvisszatérítés. De hogy 8—10, vagy ennél több napra nyereségvisszatérítést kap­janak, szükséges, hogy minél gaz­daságosabban termeljenek. Nem kell külön hangsúlyoznunk, de elmondhatjuk, hogy a megspórolt hatfilléreket, amelyek óránként eddig feketén elúsztak volna, az a nyereségrészesedés osztásakor visszakerül a dolgozók pénztárcá­jába. Csepkó Eta A mesterséges hold létrejötte és az űrhajózás fejlődé­se cimmel, « Magyar Honvédelmi Sportszövetség 1957. október 25-én 18 órakor a Balassi Kultúrotthon nagytermében előadást tart. Előadó: Nagy István György mérnök, a Haditechnikai Intézet munkatársa, az űrhajózás szakcso­port tagja. ÜZENETEK nát adtak a népgazdaságnak, ad« dig tavaly már 3.3 milliárd pudot; Az állattenyésztés egyik legna­gyobb feladata a húshozam növe­lésében rejlik. Az átlagos húsho­zam 1950—199«. években 33 szá­zalékkal növekedett. A szovho- zokban például 1953 január 1-től 195« október 1-ig 4 millióról 3.1 millióra emelkedett a sertések száma. Az állattenyésztés sikereit részben a takarmánybázis meg­szilárdításának köszönhetik. A ta­karmánynövények vetésterülete jelenleg 12-szerese az 1913. évi­nek. A gyapjutermelés 1950-hez viszonyítva 45 százalékkal emel­kedett. A kolhozrendszer jólétet hozott a szovjet parasztságnak. A termés- eredmények növekedése, a mező- gazdasági cikkek begyűjtési árá­nak emelése, stb. mind-mind hoz­zájárult az életszínvonal emelkedé­séhez. A Szovjetunióban tavaly az egy főre eső nemzeti jövedelem 1913- hoz viszonyítva 13-szorosára emel­kedett (az Egyesült Államokban alig kétszeresére, Angliában és Franciaországban 1,6-szereséreJi, A nemzeti jövedelem mintegy há« romnegyed részét az egyéni szük­ségletek kielégítésére, egynegyed részét pedig a szocialista termelés; bővítésére és más össznépi érde­kű intézkedésekre fordítják. Egy paraszt pénzbem és termé­szetbeni jövedelme — az adók le­vonásával — 1913-hoz viszonyítva, tavaly összehasonlítható árakon számítva, ,4.4-szeresére növekedett. A parasztság a cári Oroszország­ban kénytelen volt jövedelmének 20 százalékát a különféle adókra és dézsmákra fordítani. Jelenleg a kolhozparasztokra kiszabott adók nem haladják meg jövedelmük 4 százalékát sem. Megközelítő számítások szerint az állam tavaly egy parasztnak — nyugdíjak, segélyek, ingyenes jut­tatások, stb, formájában — 38-szor többet juttatott, mint a cári Orosz­ország 1913-ban. A szovjet parasztság kulturális színvonalának fejlődését a követ­kező adatok bizonyítják: A forradalom előtti Oroszor­szágban a 9 éven felüli lakosság 76 százaléka írástudatlan volt. Az írástudatlanok nagy része termé­szetesen falun élt. Jelenleg a Szovjetunióban mindenki tud írni és olvasni, tehát még a legkisebb falvakban is. A forradalom után az ország több mint 40 nemzetisége kialakította saját írásbeliségét. A forradalom előtt a falvakban mindössze 11 000 népkönyvtárt ta­lálhattunk, amelyek összesen 4 millió könyvvel rendelkeztek. Je­lenleg a Szovjetunióban több mint 119 000 falusi könyvtár működik, több, mint 300 millió könyvvel. 1900-ra még a legkisebb faluban is könyvtáraikat szerveznek. A falu villamosítása lehetővé tette a falusi mozihálózat szélesí­tését. Tavaly mintegy 50 000 film­vetítő berendezés dolgozott falun, a forradalom előtt mindössze 142. A szovjet falvakban mintegy 100 színházat, 115 000 kultúrháaatj klubot és olvasótermet szerveztek. Így például az egyik tadasik falu­ban lévő Vorosilov-kolhoz nem­régiben emeletes kultúrpalotát ka- jott, amelyben 1200 személyes né* aőtór, 250 férőhelyes olvasóterem » kényelme» társalgó van. Békéscsabai utazók aláírású le­vélíróknak üzenjük: Tekintettel arra, hogy a levélben három olyan problémát Írtak meg, melyekre közvetlenül a szerkesztőség nem tud választ adni — panaszukat eredetiben elküldtük az Autóköz­lekedési Vállalat igazgatójának. Ha a választ megkapjuk, azt szer­kesztői üzenetekben közöljük. Palkó Lajos, Battonya: A na­pokban küldött levelében azt kér­di: augusztus 34-én, mint tsz-ta- got a közös munkában érte a be­tegség, s jár-e részére baleseti kár­talanítás? Keddi lapunk első ol­dalán jelent meg erre vonatko­zólag egy rendelet, azonban — mi­\ik ármány répa prizmázási bemutató Mezőhegyesen (Hazánk egyik legjelentősebb ta- |rmónyrépamag-termő vidéke ágyarbánhegyes környéke. É- vente ezer és ezer mázsa jó csí­raképességű 90—95 százalékos {isztaságú répamagot szállítanak |nen az ország más vidékeire és földre. A Bánhegyes-kÖrnyéki ik örömmel termelik ezt a jól ielmező növényt, amiből hol- ént 10—12 ezer forint bevé- ' számíthatnak. r répamagtermelés alapja a jó ványnevelés é» annak gondos tárolása. Ennek érdekében a IWfiZÖMAG Vállalat Magyarbán- hegyesen takarmányrépa-dug­vány prizmázési bemutatót ren­dezett Temesvári Béla régi mag­termelő dugvényrépa-földjén. A 1 prizmézás legfontosabb tudniva­lóiról, Shmilliár Manó, a Sopron- horpácsi Kutató Intézet tudomá­nyos munkatársa tájékoztatta a 1 vel a levélben mást is kérdez — a pontosság miatt panaszát ere­detileg elküldtük az SZTK békés csabai alközpontjához. Néhány nap múlva pontos felvilágosítást a- dunk. Nagy József, Tarhos: A megyei Állatforgalmi Vállalat kivizsgálta panaszát és jogosnak találta. U- gyanis megállapították, hogy felvásárló járt el tévesen, mert október óta új felvásárlási szerző­déses árak vannak, s azt nem al­kalmazta. A felvásárló — mint a- hogyan az a vizsgálat során be is bizonyosodott — nem tudta, hogy olyan esetben, amikor a termelő hosszabbítást kap, az előző szerző­déses akcióban érvényesített átvé. teli árakat kell továbbra is alkal­mazni. A vállalattól azt írták, hogy a 966 forint elszámolási kü- lönbözetet panaszosunknak ki­küldték. írja meg, megkapta-e. A cári Oroszországban több mint 232 millió hektárnyi földte­rület volt a földesuraik, papok, ku- lákok kezében. A parasztoknak a­lig 135 miMió hektárjuk volt. A szovjet: hatalom első dekré­tuma a főidről több mint 15« mil­lió hektárnyi földel juttatott a parasztoknak. Ezenkívül a kolho­zokba egyesült parasztság több mint 80 millió hektárnyi Mák­föld megművelését kezdhette meg. A parasztok megszabadultak a dézsmáktól és a földvásárlási adó­tól. A kolhozoknak örökre és in­gyen 653 millió hektárnyi földet adtak. Ezenkívül az állami föld- és erdőalapból 185 millió hektárt hosszúlejáratú használatra vettek át. 1956 elején a szovhozok és a kisegítő gazdaságok 91 millió hek­tárnyi területtel rendelkeztek. Néhány összehasonlító adat kör­vonalazza a szovjet falu útját az elmaradottságból a haladásig. A forradalom előtt a parasztok pri­mitív eszközökkel művelték meg földjüket. 1910-es adatok szerint mindössze 7,8 millió faeke, 4,2 millió vaseke, s 17,7 millió fabo­rona állt a parasztok rendelkezé­sére. 1957 elején a szovjet mezőgaz­daság 1 577 200 traktorral (15 ló­erősökre átszámítva), 385,1 ezer gabonakombájnnal rendelkezett. A kolhozgazdaságban döntő erőt képviselnek a gépállomások. Szá­muk állandóan növekszik. Míg 1 1928-ban csupán egy gépállomás működött, 1940-ben már 7069, je­lenleg pedig 8742, A legkorszerűbb technikával ellátott gépállomások a kolhozok mezei munkájának több mint 80 százalékát végzik. A szocialista mezőgazdaság tu­dományos alapokra épül. A cári Oroszországban mindössze 53 kí­sérleti és szelekciós állomás, 130 mintatelep, 7 mezőgazdasági fő­iskola és 3 gépkísérleti állomás működött. Jelenleg a Szovjetunió­ban 3 mezőgazdasági akadémia, 138 tudományos kutatóintézet, 413 tudományos és szelekciós állomás, 224 kísérleti telep, 100 mezőgazda- sági főiskola, 22 gépkisérleti állo­más, és 1553 kísérleti parcella ta­lálható. A szakemberképzés iramát te­kintve, a Szovjetunió túlszárnyal­ta valamennyi kapitalista orszá­got. Csupán az ötödik ötéves terv idején 203 000 szakembert képez­tek ki. (A cári Oroszországban 1909-től 1913-ig valamennyi me­zőgazdasági közép- és felsőfokú szakiskola összesen 2100 szakem­bert adott.) Jelenleg a gépállomások gépész szakembereit 3 millióra becsülhet­jük. A munka termelékenysége a forradalom előtti időkhöz viszo­nyítva, a szovjet mezőgazdaságban háromszorosára növekedett. 1929- . tői 1953-ig (kivéve a háborús éve­ket) a mezőgazdaságban a munka termelékenysége évente 6 száza­lékkal emelkedett, (az Egyesült 1 Államokban 1930-tól 1954-ig éven- 1 te átlagban valamivel több mint > két százalékkal). A mezőgazdaság áruhozamának - növekedése szemléltetően bízó- ' nyitotta a szocialista gazdasági ] rendszer fölényét. 1956-ban majd- 1 nem 2.7-szer szárnyalták túl a 1 földművelés 1913. évi össztermelé- i sét. Míg 1928-ban a kolhozok és 2 szovhozok 0.7 milliárd púd gabo- é A szovjet hatalom megvalósította a parasztok évszázados álmát jelenlevő termelési felelősöket éi termelőket. Többek között elmon dotta a kutató, hogy nagyon fon tos a földelés előtt alaposan lenn teni a kis répákat, hogy megóv­juk a száraz penésztől. A földta­karó vastagsága — főleg oldalt — el kell hogy érje az 1 métert, hogy a várható legnagyobb téli hideg­ben se fagyjon meg a répa. Hang­súlyozta azonban azt is, hogy gondoskodni kell a prizmák kellf szellőztetéséről is. A kártevők el­leni védekezésre szintén felhívta a figyelmet, amit a gyakorlatban is bemutattak Temesvári frissen rakott prizmáján. A bemutatón sok jó tanácsot kaptak a terme­lők. Előreláthatólag Nagybánhe- gyesen, Magyarbánhegyesen és Kunágotán 200 holdnyi területen termelnek jövőre répamagot, a- honnan 20—22 vagonnyi termés várható. Mindenkit érhet baleset — avagy szerencse A Békési Nyomda 12 női dolgo­zója: Cselovszki Mihályné, Vidove- I nyecz Mária, Szabó Andorne, j Szék Pálné, Zsilék Jánosné, Erdős j Imréné, Bánszki Zsófia, Sebestyén i Rozália, Varga Erzsébet, Balogh Ilona, Viczián Mária és Czutor Vilmosné harminckilenc forint hatvan filléres kollektiv szelvény­nyel 132 979 forintot nyertek. A szerencsés nyerőknek október 24-én adták át a békéscsabai totó- zóban a nv eremén vt

Next

/
Oldalképek
Tartalom