Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)

1957-10-23 / 248. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. Oktober zs., szerda Művelődésünk időszerű kérdései: Giccsnek nincs helye a kultúrotthonok színpadán ^r' kultúrotthonokban egyre pezsdütőbb az élet, egyre több öntevékeny kultúrcsopcwt a- lakul. Különösen azóta indult gyorsabb fejlődés, amióta a KISZ- szervezetek fiataljai is bekapcso­lódtak a munkába, és a legkisebb községtől a városokig, — minde­nütt nekiláttak a szocialista, ha­ladó kultúra terjesztéséhez, új, e- gészséges szellemű kultúrcsoportok alakításához. Most, az őszi-téli színjátszó-sze­zon kezdetén igen fontos az, hogy a színjátszók körültekintően kezd­jenek munkához és válasszák ki a- zokat a színdarabokat, amelyeket be akarnak mutatni városukban, községükben és annak környékén, Meg keil állapítanunk azt, hogy az elmúlt színjátszást szezonban nagyon sok hiba csúszott a műsor­választásokba. Talán még az is ■enyhe kifejezés, hogy: „hiba csú­szott a műsorösszeállításba”, mert hiszen igen erősen — az egész szezonon keresztül — a népszín­művek és operettek, zenés dara­bok domináltak. A kiadott engedé­lyek alapján megállapítható, hogy ■a játszott darabok ötven százalé­kánál is több volt az operett, a népszínműi, vagy kabaréelőadás. J^z ellenforradalom utóhatása­ként unos-untalan előjöttek az agyonjátszott Piros bugyelláris a Vén bakancsos, a Falu rossza és a többi álproblémáktól hemzsegő szl/rupos-giccses népszínművek, íz­léstelen kabarék és mások, me­lyek korántsem a szocialista kul­túra terjesztését és a haladó ha­gyományok ápolását segítették. Nem mondjuk azt, hogy színját­szók nem tettek ennek érdekében semmit. Ellenkezőleg! Nagyon is sokai tettek már, és szép sikerekről, eredményekről ír- hatunk. Különösképpen he­lyes úton jár az orosházi Petőfi népsz.npad, amikor legutóbb a Nászutazás című szovjet operettel az orosházi járáson túl is nagy si­kert, elismerést aratott, és a kö­zönségnek nívós szórakozást nyúj­tottak. Most egy csehszlovák író vidám darabját, a Makrancos há­zasokat mutatják be. (Meg kell azt is mondanunk, hogy az orosházi színjátszók az elsők között hatá­rozták el, hogy szovjet operettet tűznek műsorra, — közvetlenül az ellenforradalom után.) M i a teendő most, ezen az őszön? Elsősorban a kultúr- vezetőkön, kultúrmunkásokon a sor, hogy következetes és kemény elvi harcot folytassanak minden ellenforradalom okozta beütés el­len, és megfelelő darabválasztással segítsék szocialista kultúrforradal- munk erősödését. Sokan azt mond­ják, hogy nincs megfelelő darab amit játszhatnának? Ez nem fedi a valóságot, inkább valóság az, hogy nemcsak az új kiadásokat nem ismerik, de még a magyar klasszikusoknak is csak egy igen Ms hányadáról tudnak. Vagy a- karnak tudni?! rdekes viszont az, hogy olyan művek kerültek elő hirtelen, amelyek sokáig a feledés homá­lyában tespedtek, és nagyon jó, hogy ott nyugodtak. Az ellenfor­radalom szele azonban előkotorta ezeket a fércműveket és lépten- nyomon ezekbe botlott az ember. Az ellenforradalom következtében keletkezett gazdasági nehézségek miatt és takarékossági szempontok miatt a kultúrotthonok kevesebb támogatást kapnak és sokkal in­kább magukra vannak utalva gaz­daságilag, és bevételeikre építe­nek. így lendült fel különösen a színjátszás, és így kapott teret az hogy a „minden áron való pénz- szenté«" színpadra vitte a ládafiá­ból elákotort Finum Ilkákat, és pereputtyáit, akik a magyar nép- élettől legalább olyan távol állnak, mint Makó Jeruzsálemtől. Nem igaz az, hogy csak ezek a fércművek érnek el teltkasszás kö­zönségsikert. Geszten a „Tanító­nőt”, Szeghalmion Móricz-dambot, Gyulán a „Földindulást” játszották az öntevékeny színjátszók, és nem­csak erkölcsi, hanem anyagi sike­rük is nagy volt. AJ eg kell mondanunk, hogy szennyirodalomnak, ál-ma­gyarkodásnak, giccsnek nincs he­lye kultúrotthonaink színpadán! Ezt figyelembe venni a darabvá­lasztásnál minden kultúrvezető és kultúrmunkás kötelessége, és e- nélkül nem érhetünk el további e- redményeket szocialista kultúránk további erősítésében, igazi, haladó hagyományaink ápolásában. Az új színjátszást évadban ez legyen a döntő eszmei alap, — bizonyos hogy a közönségsiker sem marad el! SASS ERVIN Tűz és por-robbanás volt a Mezőhegyesi Cukorgyárban A Mezőhegyesi Cukorgyár szá- razszelet-tároló épületében hétfőn öngyulladásból tűz és por-robba­nás volt. A szárazszelet-tároló épü­let tetőszerkezetének egy része tönkrement. A tűz oltására az ál­lami gazdaság üzemi tűzoltói, az orosházi és a békéscsabai állami egységek vonultak ki. A cukor­gyárat 25—30 ezer forintos kár ér­te. A tűzoltók hősies helytállással a tűz pusztításától több mint száz vagon szárított szeletet mentettek meg. Nemzetiségi bizottság alakul a Hazafias Népfront megyei szervezetén belül A Hazafias Népfront megyei bizottsága megkezdte a nemze­tiségi bizottság alakításának előkészítését. Ezzel kapcsolat­ban megyénk különböző nem­zetiségeivel, dél szlávokkal, ro­mánokkal, szlovákakkal. néme­tekkel tanácskoztak. A nemzetiségi bizottság ün­nepélyes alakulását október vé­gére tervezik. Ifjú poétákról, tollforgató újon­cokról szól ez a riportunk. Kereső, szebbet és jobbat kutató életünk gondolatai öltenek formát azokban az írásokban is. amelyeket egy­más között bírálnak el és — hama­rosan — nyomtatásban is megje­lennek. Nyomtatásban? Hát nem éppen úgy, csupán az orosházi Táncsics Mihály gimnázium né­hány héttel ezelőtt alakult magyar irodalom szakkörének alkotó cso­portja egy stenciles kiadvány összeállítását tervezi „Táncsics út­ján” címmel. — Valamikor évekkel ezelőtt, ha egy ifjú tehetséget érzett magá­ban és tollat fogott, hogy gondo­latait rímekbe öntse, vagy meg­írjon egy történetet, legtöbbször csak lenéző mosolyt, gúnyt kapott bírálatul... Beck Zoltán magvar—történe­lem szakos fiatal tanár mondja e- zeket, amikor az iskola igazgatói - irodáidban egymással szemben ül­ve az alkotó csoport munkájáról és terveiről kérdezzük. Tizenhat költő és író-palánia dolgozik. Ennyi az alkotócsoport tagjainak száma és olvan alkotási vágy feszíti ezeket a fiatal diáko­kat, amit valóban csak akkor le­het tapasztatni, ha hozzáértő és segítő támogatást kapnak, ha ezt megérzik és tudják azt is, hogv nem hiábavaló az, amit csinál­nak. Tanfolyam nyílt a tsz-könyveSök részére Orosházán Hétfőn reggel Orosházán, az Alföld Szálló nagytermében tan­folyam nyílt a Békés megyei ter­melőszövetkezeti könyvelők ré­szére, A kétnapos tanfolyamon száz olyan könyvelő vett részt, a- ki már évek óta dolgozik ezen a munkaterületen. A ’ gyakorlott könyvelők a zárszámadásra az ed­diginél Is nagyobb gonddal akar­nak felkészülni. Ezután négyna­pos tanfolyamot rendeznek több mint száz olyan tsz-könyvelő ré­szére, akinek kevés még a jártas ség« ebben a munkában. "r Krizsa Sándor regényt ír! — mond­ja Beck Zoltán tanár. jutnak oda, ahova Gombkötő Mihály is eljutott: „cselekedj hát mindig bölcsen rendben, hogy idődért ne legyen kár!’1 Mond­juk, hagy«*» mitáelepio ez? Felesleges. Érthe­tő, világos; KíiáíSii*11' tiszta megfogalmazá­sa egy ifjú ember jö- vőbenéző gondolatai­nak.. A néprajzi csoport sem tétlenkedik. Szép munkatervet dolgoz­tak ki. A tanítási év első felében adatokat gyűjtenek Orosháza és környéke népszoká­sairól, régi babonák­ról, népi hiedelmek­ről és már elfelejteti munkafolyamatokról ételrecep­tekről. Az összegyűjtött a- anyagok feldolgozását a má­sodik félévre tervezik. Nem kevésbé lelkes tagjai van­nak ennek a csoportnak Is. Ma- chán Erzsébet és Kovács Kató a legügyesebbek és leglelkesebbek, akárki meglássa néprajztudós lesz belőlük! Öröm azt hallani. hogy nem­csak ifjú poéták és születő ícpk tanulnak, gyűjtenek élettapaszta­latot ebben az iskolában, hanem az előadó-csoport is tevékeny munkát fejt ki. Látogatásunk napján készültek egy, Arany János emlékének szen­telt, szavalóverseny megrendezé­sére. A versenyen résztvevő diá­kok már kora délután újból bejöt­tek az iskolába és az üres tanter­mekben, vagy tanulószobákban készültek. A legjobb szavalok kö­zött Alföldi Albertet, az iskoia végzős növendékét említik min­dig és Alföldi Albert rá is szol­gált erre a dicséretre: a város kul­turális megmozdulásain majdnem mindig szerepel. Az orosházi gimnázium magvai irodalom szakkörének tagjaitól és Beck Zol­tán vezető tanártól az­zal búcsúztunk, hogy szeretnénk minél e- lőbb kezünkbe venni tervezett szakköri fo­lyóiratukat, a „Tán­csics utján’-t és re­méljük, hogy hamaro­san újból hallatnak magukról, és terveik, álmaik sorra megva­lósulnak. Alföldi Albert, az Arany-szavaló­versenyre készül. — Hz orosházi yimnázium irodalmi szakköre m unkában — diákok, tollforgató újoncok ma már tizenhat éves korukban el- ■ — Knzsa Sándor regényt ír! Így ■ ahogy mondom: regényt ír Oros- háza és környékének betyárhistó­riáiból. Már hónapok óta gyűjti a szájhagyományokban fennmaradt történeteket és most nekilátott. Ez igen! De nem csodálkozunk, mert Beck Zoltán tanár szavaiból kitűnik, hogy erre sem alkalom, sem jog nem terem a számunkra. Miért? — Most gépelem a fiú egyik no­velláját. Állítom, hogy tehetséges. Később egy fehér kartonba kö­tött füzetet mutat, 'amely Gomb­kötő Mihály másodéves diák ver­seit tartalmazza. Lapozzunk bele a költeményekbe! Az első oldalon a „Gondolat” című négysoros vers olyan, mint egy költői állásfogla­lás, de azt is mondhatjuk, hogy Gombkötő Mihály tizenhat éves ifjú ember írói „ars poeticája1’. Az idő elmúlik. Lassan, csendesen. 6s mindig csak előre Jár. Cselekedj hát mindig bölcsen, rendben, Hogy idődért ne legyen kár!... Milyen jó, hogy ezek a fiatal

Next

/
Oldalképek
Tartalom