Békés Megyei Népújság, 1957. október (2. évfolyam, 229-255. szám)
1957-10-19 / 245. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. október 19., szombat Ma már jövedelmező a baromfitenyésztés Megközelítően pontos számítások szerint 1 millió 500 ezer baromfi van megyénkben. Szakemberek úgy tervezik, hogy a következő években jó néhány ezerrel fog emelkedni ez a mennyiség. Most is, akkor is, legfőbb gond: a fajtisztaság. Évek óta tart a nem lankadó törekvés, — elsősorban szakemberek részéről —, hogy nemcsak réseket üssenek a baromfitenyésztés maradiságának falán, hanem mielőbb ledöntsék azt. Nagy dolog ez, ha tekintetbe vesz- szük, hogy a baromfiállományunk több mint 80 százaléka magántenyésztők kezén van, akik — tisztelet a sok száz kivételnek — a fajtisztaságra kevés gondot fordítanak. Sajnos, sokat mondó tények bizonyítják ezt. Tyúkból nem kevesebb, mint kilenc fajtát tenyésztenek, ezek majdnem megszámlálhatatlan keverékei, korcsai a baromfiaknak; Kacsaállományunk többsége is elkorcsuló félben van, a libák szintén. Annyira, hogy megyei viszonylatban ritkaság a 7—8 kilós hízott liba átlagot az utóbbi évek alatt elérni. Nagyon kevés barimfitenyésztő mintaközösségünk van. Ez egyáltalán nem vigasztaló. A tenyésztés, a tartás, az etetés módja nagyon sok helyen ugyanolyan színvonalon áll, mint száz évvel ezelőtt. Hogyan tudnánk megszüntetni ezt az áldatlan helyzetet! sárga-magyar ty^kfgjta minden házhoz, minden Több l tellene gazdasághoz. Ez a fajta viszonylag igénytelen, de jó, hús- és tojáshozamú. Nem kielégítő baromfiatok tenyésztése, gondozása és nevelése sem, A rántanivaló csirke, amiből sok száz forintot kaphat a tenyésztő, s amiből, ha korán több lenne, olcsóbban jutna a bérből és fizetésből élők asztalára, csak későn jelenik meg a piacon. Régi szökés ez már, hogy áprilisban kell a legtöbb csirke a piacon és mégis az idén a keltetőállomásról májusban vitték a legtöbb naposcsibét. Kérdezhetjük: mikor lesz ebből rántanivaló csirke? Ha minden jól megy, három-négy hónap j alatt, de nem egyszer öt hónap is j beletelik. Viszont a kereslet már- j jsjiiSájSájSj.íj oius, április, május, június hónapokban a legnagyobb belföldön, de külföldön is. így a rántanivaló csirke többsége az év második felében kerül piacra, ekkor pedig már külföldön sincs olyan érdeklődés utána. A mindennapi élet bizonyítja, hogy jövedelmező a korai rántanivaló csirke tenyésztése. Megyénk több állami gazdasága tudja ezt már. Búsás jövedelmet tettek el a felsőnyomási, a mezőhegyesi állami gazdaságban, —* de számos termelőszövetkezet Is a korai rántanivaló csirke átadásakor. sanak. E gondolatok közé érdemes lenne beiktatni a baromfitenyésztési szakcsoportok alakítását. Sok, jó minőségű (fajtiszta) baromfit lehetne így nevelni és sok pénzhez lehetne igy jutni. Csinálhatnák ezt az asszonyok is, mivel könnyű munka. Még nem kielégítő a törekvések a nagyüzemi tenyésztésre. Még a tsz-ek nagyobb részénél sem, pedig ott már a közös gazdálkodás keretei adva vannak. Két kezükön meg lehet számolni, hogy hány termelő- szövetkezet nevel nagyüzemi módon baromfit. Pedig ebből sok pénz juthatna munkaegység előlegre. A szakembereken a sor, hogy bebizonyítsák a baromfitenyésztés jövedelmezőségét falun. A termelőknek üdvös lenne, ha követnék a kunágotai Berzsenyi Tsz példáját, ahol 300 darab fajtiszta baromfit tartanák törzsállományban. De a Mezőhegyesi Állami Gazdaság fajtiszta tenyészeténél sem mehetünk el figyelem nélkül, ahol több mint húszezer darabot tartanak '■örzsállományban, — nyilván azért, mert kifizető a tenyésztése. Kisebb próbálkozásokat lehet tapasztalni az egyéni termelőknél is. Az egyéni termelők közül jó példával jár elől Zábrák Pál orosházi lakos, aki minden évben 120—130 darab fajtiszta baromfit hagy meg, aminek szaporulatát, illetőleg tojását magasabb, áron óctékesítheti. Szín Béla SIA KEPEK Sxa badkígyőson J béri napokra is tartogatott meglepetéseket: egyszer fázósan húzzuk össze magunkat, máskor pedig nyárhoz illő meleget áraszt a napsugár. Meglehetősen tarka kép fogadja az érkezőt a Szabadkígyósi Tangazdaságban is A kastély előtti csaknem 40 holdas park sajátos őszi „köntösbe” öltözött. A kastély termeiben — ahol egykor gr. Weincheim rokonságával és vendégeivel dőzsölt —, munkás-paraszt származású gyermekek tanulnak Olyan ifjak és leányok végzik itt a mezőgazdasági technikumot, a- kifcnek a szülei legfeljebb mint kocsis, tehenész, vagy lebernyeges Inas közelíthették meg a palotát. A könyvtárban szak- és szépirodalmi könyvek százai között válogathatnak, az ebédlőben pedig fehérabrosszal leterített asztalról fogyaszthatják az ízletes ételt. Komoly lehetőség akad itt a gyakorlati tanulásra is. A tangazdaságban gondosan ápolt, nagy- tejhozamú tehenek, sertés és juh törzsállomány, pulyka, baromfi és viziszárnyas állomány látható. A kertészetben „szüretelik" a paradicsom- és paprikamagot, hamarosan sor kerül a szőlőre is, a dohánypajtákban pedig hatalmas levelek sorakoznak a hosszú füzéreken. A tanulóik minden mező- gazdasági és állattenyésztési munkában résztvesanek, hogy az elméleti tudásukat gyakorlattal egészíthessék ki. Távolról traktorberregés és vidám nótázás zaját hozza az őszi szél A napfényes októberi napon öröm dolgozni a bő termést adó kukoricatáblában: a nagybánkúti tájfajta kukorica általában félkilós csöveket hajtott s holdaként 49 mázsán felüli termésre számíthatnak. A gondos növényápolás után gazdagon fizet a föld, örül a gazdaság, de jökedvűek a kukoricaszedők is, mert jóval többet kereshetnek, mint egy évvel ezelőtt. A tavalyi 30—35 forintos napi kereset az idén 80—85 forintra emelkedett, s ezt nemcsak az új bérezésnek köszönhetik, hanem megváltozott munkaviszonyuknak is. A gondos kezek letakarítják a földeket, hogy teher nélkül alud- hassák át a hosszú telet. A fákról is lehullanak a megsárgulí levelek, hogy a kopár koronákon tavasszal annál üdébben, frissebben hajtson a levél. Nyugodtan, tele kamrával, jó meleg ruhában várják a telet a gazdaság dolgozói is. A kenyérgondok, a sivár téltől való irtózás a múlté: csupán ebben az évben 18 család épített új, egy-kétszobás, fürdőszobás lakást. Az őszi képek tehát csak a természetben jelentenek elmúlást, ami után ismét jön a megújhodás. Ary Róza r i HIRDETMÉNY A Békés megyei Állami Erdőgazdaság erdészete Vésztőn, Pósteleken, Mályvádon és Bánkú- ton átvesz 1957. évi őszi szállításra egészséges, kocsányos TÖLGYMAKKOT két forintos árban kilogrammonként. Nagyobb felelősséget kenyérgyári fiatalok! ' __ Ah ány ház, annyi szokás, tartja a közmondás, de egy kis változtatással mondhatjuk úgy is, ahány üzem, annyi probléma, A Békéscsabai Kenyérgyárban például gondot okoz a gyár vezetőségének az, miként süthetnének jobb kenyeret. A gyár vezetősége ,a pártszervezet és a szak- szervezet kutatta a bajok, panaszok okait. Megállapították, hogy az okok — az esetek többségében — a felelőtlenül végzett munka következményei. Nem arról van szó, hogy a gyár valamennyi munkása felelőtlenül dolgozik, hanem arról, hogy néhány nemtörődöm ember munkája miatt azt mondják: nem tudnak ezek kenyeret sütni. Nem hagyták annyiban a dolgot. Beszéltek a dolgozókkal, s ennek eredményeként ma már jelentősen megjavult a keménmk- nősége. Van viszont egy de is, a- mit még eddig néú?'Sikerült megöl dán iok. Ez nem más, mint a fiatalok által végzett munka. öle is megígérték, hogy az elkövetkezendő időben jobban dolgoznak. Ezt az Ígéretüket csak ideig- óráig tartották be. Az akarás náluk rövid ideig tartott, aztán ment megint minden a régi mederben. Mi az oka ennek ? Hajdú Antal igazgató szerint az hogy amikor az idősebb szakmunkások segíteni akarják a fiataloA baromfitenyésztés jövedelmezőségére egy kis ízelítőt: — Egy kiló csirkehús előállításához mintegy hat kiló takarmány (zab, árpa, olajos mag, főtt krumpli, kukorica) kell. Egy kiló csirkehús ára pedig átlag 25—30 forint. Ennél még magasabb jövedelmet lehet elérni a sütnivaló kacsa- és libaten yésztéssel. Jelenleg már gazdaságaink azt mondják: van értelme a baromii- tenvészíésnek. Megyénkben többen töprengenek azon, hogy milyen termelési társulásokat alakitUi&ás számítás Hsusm nmm I1KIIIIIM1UX A Mezőhegyesi Tanács elhatározta, hogy még ez évben megjavít- tatja az utakat és ott, ahol szükséges, újat is é- pítenek. Rendbehozatják, bővítik a község villanyhálózatát és a- nyagi segítséget adnak az úttörőknek. Mindezek költségét — 102100 forintot — pedig az általános jövedelemadóhoz viszonyított hat százalékos községfejlesztési járulék kivetése alapján befolyt összegből fedezik. A tanács annak rendje és módja szerint megszavazta a fent említett tervet és a kivetést. Hogy tévedés ne essék, szó sincs arról, hogy a tanács követett volna el hibás számítást. Nem. Rosszul azok számítanak, akik elmulasztották állampolgári kötelességüket és eddig nem fizették be a községfejlesztési hozzájárulást, vonakodnak a saját érdekükben hozott tanácsi határozatot —» mely a törvény erejével igyekszik — végrehajtani. Jelenleg a községfejlesztési járulék alig 10 százaléka, 8782 forint került befizetésre. Ezzel az összeggel nem lehet messzire menni. Nem csoda, ha a tanács nem tudja a tervét végrehajtani. Vajon mi akadályozza a község fejlődését elősegítő terv végrehajtását? Nem volna a járulékra kötelezett gazdáknak átlagosan számítva személyenként 30 —40 forintja? Nem. Nem erről van szó. Hanem egy „elméletről” inkább beszélhetünk. Nos ez az elmélet úgy szól: „Mi, akik a tanyán lakunk és távol a községtől, nem tudjuk élvezni a községfejlesztési hozzájárulásunk gyümölcsét.” Hogy helyt áll e est a nézet, vizsgáljuk meg közelebbről. Ladányi Sándor, aki nem is akármilyen gazda, hiszen 13 kh földön gazdálkodik, utóbb egy kicsit csavarosra fogta a gondolatot és sokallta az adót, meg a községfejlesztési járulékot is. Nyilván azért, mert „nem veszi hasznát”. Csavarjunk a tanács nevében mi is egyet a gondolaton és mondjuk meg nyíltan, hogy miközben Sándor bácsi sokallta az adóját, no meg a járulékot, az új telepen új házat épített, melyben boldogan él a leánya családjával. Ebben a körzetben lakó igénybe veheti — mint ahogyan meg is tették —, a hatvan férőhelyes óvodát. A hároméves kis unoka oda járt és Ludányi gazda leánya pedig ennek a bölcsődének a vezetője volt. Nem a tanácson múlt, hogy már nem az. Vajon a kis unoka nem tart majd igényt a szép iskolára, a jó utakra, a fényes kultúrotthonra? Bizony, ha megjön a hangja, nagyon is igényt fog rá tartani. Ejnye, ejnye nagypapa, mit fog szólni majd az unokának, ha egyszer azt hallja töte, hogy mondja nagyapám; igaz, hogy a- mikor a község fejlesztéséről, kultúrájának növeléséről volt szó, maga nem volt sehol? Igaz, hogy elhúzódott? Pedig maga nem is akármilyen ember volt. Igaz-e? Reméljük, hogy Ludányi Sándor és mások, akik hibásan számítottak, gondolkoznak ezen. Újra felülvizsgálják ezt a hibás számítást és megértik saját és családjuk jól felfogott érdekét, pótolják amit elmulasztottak. Hiszen a becsületnél semmi sincs, ami drágább lenne. B. Z, _____I ká t, tanácsot adnak, azt megszívlelik ugyan egy ideig, aztán megint a maguk feje után mennek. Az idős szakik elvesztik türelmüket, nem tudják pedagógiailag nevelni őket, s inkább ők csinálják meg a fiatalok munkáját is. Az idős szakmunkások amíg megtanulták a szakmát sok nehézséggel küzdöttek. Sokszor úgy kellett ellesni a mestertől a szakmai fogásokat. Nem szívesen beszélnek a múltról. A mai fiatalok viszont csak az élet napfényes oldalát ismerik. Nekik nem jutott a nehézségekből, a gondokból. Könnyen veszik az életet. Azt gondolják, nekik minden sikerül. Beszélgetés közben éppen egy fiatal ember nyit be az igazgatód irodába. Melis Jánosnak hívják. Jól ismerem, földik vagyunk. Az apjának valamikor péküzlete volt Kondoroson. — Vele is baj van? — kérdem. — Olyan 6 is, mint a többi — mondja az igazgató. Jóakaralú, akar dolgozni, de meggondolatlan. Azzal tűnik ki a többiek közül, hogy gyors, s néha ez baj nála. Augusztus 30-án például figyelmetlensége miatt hat mázsa ke« nyér részben beégett a kemencébe. Nem lehet válloztaini ezen az áldatlan állapoton? Lehet, mert van mód és lehetőség erre. Az egyik: az idős szakmunkások nagyobb megértéssel több türelemmel foglalkoznának 9 fiatalokkal. A másik: a most alakuló KISZ- szervezet is foglalkozzon ezzel a problémával, Bízunk abban, hogy hamarosan megváltozik a kenyérgyári fiatalok viselkedése, s legközelebb már arról számolhatunk be olvasóinknak, hogy ők is, mint nagyon sok ifjúmunkás az országban, szívvel-lélekkel dolgoznak azért, hogy még szebbek legyenek a holnapok, az életük, s az életünk. Sz. Zs Szinte észrevétlenül érkezett meg a hívatlan vendég; az ősz. Az idei szeszélyes időjárás az októ-
