Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-12 / 213. szám

6

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG

1937. szeptember 12., csütörtök

Néhány hónapi külön út után

300 család válla feszül össze

Februárban az ellenforradalmi erők a falu kulákjai és az általuk idedg-óráig megtévesztett emberek nyomására, feloszlott az ország e- gyik legjobb és legnagyobb közös gazdasága, a füzesgyarmati Vörös Csillag Tsz. Azért írtuk, hogy csak idelg-óráig megtévesztettek, mert a kábulteágból és lélekmérgezés- bői felocsúdott emberek a feloszlató közgyűlés után észbekapva, azonnal hozzáláttak új, közös gazdaság szervezéséhez.

Itt is ott is összeverődött néhány ember, terveket szőttek, s néhány hét leforgása alatt négy mezőgazdasági tsz és kettő szövetkezeti csoport alakult az egykori Vörös Csillag területén. Az elsőként alakult ,.Sárrét’1 tagjai a föld „lelkét” fogták fel maguknak, egyetlen é- pülettel, legelő nélkül. A másik csoport — előbb Rákóczi, majd a régi nevéhez hűen Vörös Csillag — a legelőkre és a rizsföldekm tette a kezét. Miért ne legyenek ők állattenyésztéssel és öntözéses gazdálkodással foglalkozó szövet* kezet? A későbben alakult Kossuth pedig a macskási földeket kapta a korszerűen villamosított tanyaközponttal,

A füzesgyarmati emberek nagyrészének a szövetkezésbe vetett hitét tehát nem ingatta meg az ellenforradalom. Mély gyökeret vert a szövetkezés hasznossága az emberek tudatába. Ennek eredményeként

a szövetkezeti mozgalomtól nem távolodtak el a dolgozó parasztok

A nagyobbik rész a közös utat választotta és nagy szorgalommal látott hozzá az új élet megalakításához.

Igyekvésben nem volt hiba, de napról-napra jelentkeztek a bajok, és a velük járó aggály. A Kossuth- nál gyenge volt a gazdaság vezetés, a hatalmas tanyaközpont és annak üzemeltetése is sok gondot varrt a nyakukba. A Sárrét sem volt biztos a maga lábán, mert az állattenyésztéshez nem volt meg a megfelelő adottsága, (épülethiány, stb.) A Kossuthot a rengeteg épület és felszerelés és ennek terhei húzták vissza. A régi nevéhez hű Vörös Csillag is félkarú óriás lett. ö rendelkezett a legrégibb, legkipróbáltabb vezető emberekkel, de nem volt megfelelő a fejlődési lehetősége. A csaknem régi létszámra fejlesztett jószágállomány számára nekik is épület kellett.

Egyszóval jelentkeztek a bajok mindegyik helyen és megindult a vita, ki ezt, ki azt javasolt , követelt, hogy megfelelő életfeltételt teremtsen.

A pártszervezetekben működő kommunisták is aggódva figyelték, hogy mi lesz ennek az elaprózottságnak a vége, de legjobban a jogutód, a Vörös Csillag kommunistái és tagjai. Nem konkurenseket láttak a vérből szakadt szövetkezetekben, hanem a testvért, amely sajnos rossz sugallatra meg vált a családból és a maga útján göröngyöl az életben. A segítő szándék fűtötte őket, amikor régi harcostársukat. Lovászi István mezőgazdászt a Kossuth Tsz-be küldték az ottani vezetők segítésére.

Az egymásrautaltság és őszinte segíteni akarás

ilyen megnyilvánulásai egyre jobban azt a hitet erősítették meg az emberekben, hogy nem sok e- redménvt hozhat a külön-külön út taposása, s ennek a véleményüknek egyre inkább hangot adtak. Keresték, kutatták egymás véleményét, ezekre a hangokra a Vörös Csillag pártszervezete is felfigyelt s megindult a vita. A párt- szervezet alapos körültekintés u- tén az elhangzott véleményekre és javaslatokra alapozva az egyesi- tést hozta javaslatba. A Sárrét Tsz vezetői és a tagok túlnyomó többsége is az egyesülést támogatta és márciusban már mindkét tsz közgyűlés az egyesülés hitét vallotta.

A Kossuthban is egyre inkább az egyesülés gondolatát hozták szóba. Azonban az egyesülés nem ment simán. Az emberek egyrésze

akik februárban is a feloszlatás és a kisebb szövetkezetek alakítása mellett kardoskodtak, jelenleg is makacs magatartást tanúsítottak.

A Vörös Csillag pártszervezetében is két nézet kapott lábra. E- gyesek úgy vélekedtek: először megerősödni és azután fejlődni. Nem rosszindulatú törekvések voltak ezek. Csak ahogyan a többiek állították; nélkülözték az előrelátást. Mások pedig ellenkező véleményen voltak. Szerintük

a külön út járása valamennyi szövetkezetre káros

mert nincsenek az elaprózottság miatt az adottságok kihasználva és így nincs is reális alap a szilár- dulásra. A boldogulás útja most az ők viszonyaik között csak az egyesítés lehet. Ez volt a párttagság, a tsz tagság nagy részének a véleménye, ugyanez az álláspont alakult ki a Kossuthban is az akti- vaüléseken és a közgyűlésen. Ez a nézet és álláspont érvényesült <r nagy többség részéről az egyesülést elfogadó közgyűlésen.

Az ellenségnek sikerült ugyan mérget’ keverni Füzesgyarmaton is a szövetkezeti életbe, de a párttagok és a szövetkezés gondolatához hű pártonkívüliek megmentették a Vörös Csillagot az életnek. Néhány hónapi külön út után most négy ezer holdon 330 család válla feszül össze, s bízunk abban, hogy közös megértéssel újra méltó lesz régi nevéhez.

Deák Gyula

BORTERMÉSEK BEJELENTÉSE Felhívjuk az olvasóink figyelmét, hogy lapunk folyó hó 13-i számában megjelenik a bortermelés bejelentésére vonatkozó tájékoztató, amely a bortermés bejelentésével kapcsolatos tennivalókat közli. Kérjük a szőlőtermelőket, hogy a megjelenő tájékoztatót a saját érdekükben olvassák eh

Miért Miért

A

tanévnyitás a békéscsabai V.

számú iskolában is szívesen, kedvesen indult. A diákokból, nevelőkből és szülőkből álló üde embercsokor ismét ott díszlett régi vázájában, az iskolaudvarban. Az ünnepélyes megnyitó után gyermekek és szülők közös izgalommal "árták, hogy a régi nevelő marad-e tovább a gyerekekkel? Aztán, ahogy múltak a percek, minden gyerek elrendeződött vezetője körül, mint csibék a kotló körül. Azaz mégsem! Bakony iné elsősei, akiket ő vitt volna tovább a másodikban is, ott álltak tanácstalanul, „gazdátlanul”. Mi- ér' ' Mert szeretett tanítóasszonyuk mégsem vehette őket védőszárnyai alá, neki ismét elsősöket kellett tanítania. Miért? Mert Fi- lippinyiné. a másik régi tanerő, sok évtizedes odaadó munka után, méltón kiérdemelt nyugalomba vonult. A megnyitásig utódjáról gondoskodás nem történt. Igaz, hogy érkezett a megyébe 200 erőtől duzzadó fiatal pedagógus, de régi és igen hasznos gyakorlat, hogy az elsősöket — a legérzékenyebb iskolai „nversanyagot" — tapasztalt, nyugodt, rutinos nevelőre bízzák. Ezért kellett Bakos- nénak neveltjeitől megválni és visszakanyarodni az elsőbe. így történt, hogy a megnyitás napján másodikosai, eligazítás hiányában hazavonultak. Másnap sem lelték gazdára. Harmadnap aztán — a gyerekek szavaival élve! — „bőgve jött be eey tanárnéni tanítani”. Azért sírt, mert nem viheti < tovább az ő negyedikeseit s azok is *,:'">tták őt.

F ne a megható példája, hogy

nevelő és növendékei menynyire eggyé forrnak s nvilyán itetr^ a tanulás rovására! — Most a másodikosokat tanjtjg!.. Már iyfjfrr&t Velük apró — ámeneti — inter- mezzoja. Hozzászokván az ő „nagy" diákjai folyamatos olvasásához, az újdonsült másodikosoktól is ezt követelte. Igen ám, de Bakonyiné úgy tervezete, hogy a másodikban vezeti be a folyamatos olvasást szépen, fokozatosan, alaposan. Érthető, hogy zavarodott ,meghökkent arcocskák, pi- tyergésre álló szájak fogadták a- MIÉRT?

halk hangú, nyugodt mozdulatú Bakonyinéval ellentétes Nagy Gizella kívánalmait. Persze, ez valóban csak közjáték, azóta a gyermekek megszokták az eleven beszédű, széles gesztusú „új tanítónénit”, hiszen neki is arany a szíve, s azt, kik érzik meg előbb, ha nem a gyerekek?

J^egújabb hírek szerint Nagy Gizella negyedikeseihez férfi pedagógus került, ő marad Bakonyiné másodikosainál, aki viszont ismét elsősöket tanít. Nos,

— mindebből a következő miértek adódnak: — Miért ne taníthatná Bakonyiné az ő negyven lányát- fiát? Nagy Gizella miért ne az ő negyedikeseit? Akik azt mondják, megoldódott, elmúlt, ne bolygassuk, hiszen nem egetverő ügy, azoknak igazuk van és azoknak is, akik azzal álaszolnak, hogy az év elején mindig van ilyen keveredés-kavarodás nemcsak itt, hanem a megye többi isk-«Iájában is. Az is köztudott, hogy e hazában az iskolák tanerő-ellátásának biztosítása elsősorban a megyék művelődési osztályának a feladata. S ahogy az V. számú iskola igazgatónőjét ismerjük, biztos, hogy idejében és kellő eréllyel járt utána, hogy a nyugdíjazás okozta űr betöltessék. Az utólagos kapkodás nem az ő hibájából eredt.

Egyébként a szülök, a gyermekek és az itt említett pedagógusok közül senki sem tudott arról, hogy érdekükben, a zavartalan tanmenet érdekében szót ed melónk. Talán ők lepődnek meg ü legjobban! Ám az esetet fel kellett használnunk konkrét példa gyanánt, mivel általános tünetsze- rűségre mutat. Ezért a szokásos „miért!’-tel zárjuk e sorokat: — Miért kell a némi előrelátás aggján is megoldható, egészséges és mindenkit kielégítő tanerőket a megnyitóra hagyni, amikor már csak kapkodás lesz belőle? És ha már megtörtént, miért hagyják ki belőle a körültekintés, a méltányosság szép, emberi vonását? Miért kell szorgalmas, lelkes tanerőket és sok-sok gyermeket kizökkenteni a tanévnyitó, az indulás felemelő, lelkesítő hangulatából?

•—O—O O -t> 3 - O

. o —o — o—O—O—O — O—o *--o—o—o—o-O—O —0—0

• —O—O—O—O—O —o—o—o—o—o-o—o — o

O — O—0—0—

J

_ Egy délelőtt a békéscsabai katonák között —

(ii szocialista haza védelmezői

Már a bejáratnál az tűnik szemébe a katonai dolgokhoz laikus civilnek, hogy nem tétlenkednek katona fiaink. Alaktanya közepén, a gyülekezési téren rajokban állnak a harcosok, s hallgatják az oktató parancsnok szavát, vagy fordítva: a parancsnok hallgatja harcosainak frappáns, katonás válaszait;

IMehez a viselet

A legénységi épület előtt egy szakasz sorakozik. A gyanú nagy, hogy a terepre mennek, hisz felszerelésük erről tanúskodik. Hátizsák, fegyver, és kulacs a derékszijjon — ez így, együtt valahogy elveszi a katona civiles formáját. Harcosabbá teszi őket, még szemre is. önkéntelenül eszébe jut az embernek a katonadal: „Szép élet a katona élet, csak az a baj, hogy nehéz a viselet...” Nehéz bizony, ráadásul a „szeptemberi-nyár” méginkább nehezíti a „viseletét”.

Van könnyebb foglalkozás is. A sportkertben atléta-trikóban izmos, életerős harcosok a tornaszereken ügyeskednek. Odébb, a kifeszített röplabdaháló mellett félmeztelen katonák a labdát ütik, — s milyen nagyszerűen!

A gépkocsi-parkban örök jókedv uralkodik. A szutykos arcú szerelők és gépkocsivezetők vidáman (— de becsületesen! — Int kísérőm Barbócz hadnagy elvtárs —) kopácsolnak, babrálnak a gépkocsik motorjai felett.

Mozgalmas az élet, egy cseppet sem lehet unalmas.

— Egy, kettő, három! — s felcsattan az ütemes menetdal, mely jelzi, hogy az előbb sorakozott szakasz elindult a gyakorlótérre.

Rend, fegyelem, tisztaság

Mielőtt követnénk a terepre vonuló alegységet, még valami a szemünkbe kerül. Nem azt írom, hogy pattognak a vezényszavak, pattognak a katonák. Nem ez a pontos kifejezés; Bár a vezényszavak valóban pattognak, de a parancsot végrehajtó embereket nem a gépies „sarkosság” jellemzi, inkább a meggondoltság, a tudomásulvétel és az okos végrehajtási vágy. És a harcosok csak ezután mondják: — Értettem! Minden erre vall. Az elöljárók előtti tiszteletadás, a vigyázállás, a beszélgetés, a válasz — szóval a katonák egész jelleme.

Szép, gondozott az udvar. Valamennyi gyakorlóparkot fehérre meszelt téglasarkok szegélyeznek, — csinos.

A gyakorlótéren két kisebb egységet is találunkj Az egyiket, a légvédelmi géppuska körül szorgoskodókat Bódi Ferenc hadnagy oktatja; Kiss Miklós honvéd áll a fegyver végénél. Felhangzik a vezényszó:

— Tölts!

Csattognak a zárak, felemelkedik a repülőmodell, s nyugodtan, imitáló fegyverropogás mellett kíséri fegyverével Kiss honvéd a célt.

A gyakorlattal elégedett a parancsnok. Ha valóságos helyzet lenne, biztosan ott sem váltanának szégyent Kiss Miklósék;

A másik egységet Molnár főhadnagy oktatja. Itt alaki foglalkozás van. Nemcsak a jobbra és a ballraátot tanulják, hanem a harci alakzatokat is. Az ellenőrző kérdésekre a harcosok pontos, biztos választ adnak. Molnár tizedes, Földi tizedes és Hegyi tizedes is. — valamennyien jól felelnek, ami biztosíték is, hogy egy-egy raj irányítását megfelelően tudnák végezni.

Újra a laktanyában

A gyakorlatvezető szünetet rendel el. A harocsok az oszolj- ra szétpattannak, s elbújnak a hűs bokrok alá és ahogy ez már lenni szokott, elő az „ötpercessel”, a gyufával, s a nap melegétől védve a pihenőt cigaret* tázással, beszélgetéssel töltik;

Mi elbúcsúzunk, s a laktanyába megyünk, öt percre sikerül „elkapnunk” a politikai helyettest, Sándor György elvtársat. Elsősorban az érdekelj hogy az üzemekkel mennyire szoros a kapcsolat, hisz ez mindkét részről igen hasznos.

— A Békéscsabái Barnevállal a legjobb a kapcsolatunk. Velük közös kultúrcsoportunk is van. De nem rossz a Ruhagyárral sem, és a Kötszövővel sem a barátság;

Beszélgetésünknél szó esik a

katonák tanulásáról, fegyelméről

— Igen sok kiváló katonánk van. Hevesi honvéd, Molnár tizedes, Németh tizedes, (az ő ra^ ja különben egyik legjobb raj), — de nagyon sok elvtársat kellene felsorolni, hogy valameny- nyi kiváló katonánk nevét említsük. Fegyelmezettek és jól is tanulják meg a katonai ismereteket;

A katonák politikai állásfoglalásáról is feljegyeztünk egy mondatot, abból a sok tényből melyeket Sándor elvtárs felsorolt.

— Nagyon sok elv társ édesapját vagy rokonát vitték el az ellenforradalmárok; És mit mondhat erre a katoan? Azt, amit mondanak is: — Nekem ne beszéljen senki, az én apámat is elhurcolták az ellenforradalmárok..;

Szalad az idő. Katonáéknál pedig az óramutatójára is nagyon vigyáznak. Ne tartsuk fel a politikai helyettes elvtársat, az ő munkájára szüksége van az alakulatnak.

Amit akartunk megtudtuk: a békéscsabai katonafiaink, bár sokszor megizzadva, de mégis jól tanulnak, fegyelmezettek és tudják, hogy a munkás-paraszt hatalmat, az egész magyar dolgozó népet védik.

Varga Tibor