Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-08 / 210. szám

1SS7. szeptember 8., vmmmp BEK ES MEGYEI NEPtJSAG A kirakatrendezés niüvészei között Hányszor mondjuk, mikor az utcán elhaladunk egy-egy kirakat mellet*: — Ej, de szépen megcsinálták-! — De kik? Talán tündérek? Mert bizony a járókelő ritkán látja a kirakatok va­rázslóit. Rendszerint már csak a kész remekműben gyönyörködhet. Ma az­után rábukkantam, nem is egyre, vagy ötvenre! A KIOSZ békéscsabai nagy előadótermében továbbképzés lolylk, melyen a megye minden ki­rakatrendezője Jelen van. Kettőt közülük, K. Szabó Lászlót és Müller Tibort nyomban a belépésem­kor megszólítok, Nekik szegezem a kérdést: — Miféle mesterség ez? — Mester­ség? Több annál, művészet! — vála­szolják mély meggyőződéssel. Hogy valóban az és nem bodzapus­kalcészités. Nővé elvtárs, a Csabai Kisker. Vállalat kirakatrendezője ke­zeskedik mondván, hogy a kirakat- rendezés a kultúrált kereskedelem fokmérője. A magánkereskedelem ide­jében szép, ízléses kirakat falun nem létezett. — Ma már ott tartunk — veszt át a szót Matvon András elv­társ, a KPDSZ mellett működő kira­katrendező szakcsoport vezetőségi tagja —, hogy országszerte kialakult a színvonalas kirakatkultúra. Azt is elárulja, hogy mi fán termett ez a to­vábbképzés. A megyei kereskedelmi osztály kezdeményezte s a Kereske­delmi Minisztérium két neves, kül­földet járt szakemberét, Somkövi Já­nost és Lázár Bélát küldte le előadó­nak és gyakorlati bemutatónak. Próbáljuk csak „kiemelni” a tömke­legből Lázár Bélát és a terem csende­sebb zugában kissé „vallatni”. Megkérdem, mit tapasztalt idejöve­telekor? — Kellemes csalódást — vá­laszolja. Mikor Somkövi elvtárssal megérkeztek, azt hitték, hogy kiraka- tilag fejletlen megyét találnak, s e- helyett nagy kirakatrendezési kul­tuszt fedeztek fel. Ismét Békéscsaba utcáit rovom. A kirakatokra minden eddiginél na­gyobb tisztelettel és megbecsüléssel nézek. — Szaporodjatok megyénkben ti csábító kirakatok, melyek az Ismeret­ségért cserébe szép, hasznos áruval szolgáltok és ritkán — csalódással. H. R. esti leváemT Emberekbe*, akik sxiklaszilárdak Van-e felháborílóbb annál, ha at igazságot elferdítve, a hazugságot kiáltják ki igazság­nak? Van-e felháborítóbb, ha a becstelenség, a rosszakarót és a gyűlölet akar léig ázó úr lenni napfénynél világosabb valóság felett? De egyáltalán: lehet-e hatalmi szava és súlya a ha­zugságnak, az ármánynak, a gyűlöletnek?! Nem lehet! Nem! És nem is lesz soha. Az igazság biztos tudata a legnagyobb bátorság. Igaz ügyet védeni, igaz ügy győzelméért harcolni nagyszerű, és elisme­rés a bére minden embernek, aki az igazság, az őszinteség katonája. Azt írtam levelem cí­mének, hogy emberekhez írok, akik sziklaszilárdak. Öröm és megnyugvás számomra, hogy ezt a címzést milliók vallják magukénak, mert ma, ebben az országban milliók sziklaszilár­dak a hírhedt gyalázkodó je­lentés elítélésében, és a tilta­kozás orkánná erősödő süvölté- sében: le a napirendről! A dollármilliókkal vegetáló rágalomhadjárat ellenében em­bermilliók igazságot tudó, és igazságért szomjazó akarata és szive feszül, egyszerű embere­ké, szemtanúké, akik látták és tudják, hogy fasiszta hajnalha­sadást akart gyümölcsöztetni ebben az országban a géppisz­tolyok kerepelése, a letűnt rend éledezése. Honnan tudják önök, uraim, hogy mi történt nálunk, Ma­gyarországon? A mi Háry Já­nosunk már szégyenli magát és forog a sírjában szegény, hogy önök, uraim túltettek rajta, hi­szen már saját hazugságaikat is elhiszik és ehhez a borzalmas cirkuszhoz Kéthly Annával és Király Bélával veretik a nagy­dobot és a cintányért. Emberekhez írok, akik szikla­szilárdak és tiltakozó szavuk orkánként zúg ót az országon, a határokon túl. Biztosan tu­dom, hogy a dollármilliók soha nem győzedelmeskedhetnek az embermilliókon, az igazságon. Kéz a kézben, szív a szívvel együtt dobban, és szavunk har­sog: az igazság a legnagyobb bátorság. És az igazság a miénk. Sass Érvin jlottózók, A Népújság lottója 9, 10, H, 12. hét két találatot elért szelvények vigasz- dijsorsolás eredménye. Közöljük a nyertesek névsorát és a nyeremény tárgyakat: Korcsok Jánosné, Békéscsaba, VI. Kulich Gyula u. 15, háztartási tészta­szelőt, Farkas Zsófia Bcsaba I., Eg­resi u. 46, zománc merőkanalat, Hor­váth Ilona Orosháza. Gaál Gaszton u, 30, vajdobozt. Molnár István Tarhos 441, füszerdobozt, Zsótér Ferencné Mezőkovácsháza. Dózsa u. 82, habve­rőt, Csepregi János Mezőberény, Má tyás u. 10, háztartási laposreszelőt, Pilinszki András Bcsaba. V, Franklin u. 30,7, zománcos merőkanalat, Magi- nyecz Mária Szarvas, IV, Sallal u. vajdobozt, Bereczki Károlyné Bcsa- ba, Ságvári u. 5, háztartási tésztare- szelőt, Hugyeez Györgyné Bcsaba, Egység u. 68, fűszerdobozt, Szabó Fe­renc Bcsaba, VI., Puskin tér 8, ;,Fe­hér éjszakák” című könyvet, Faragó Magdolna, Orosháza, Rósz u. 22, zo­mánc merőkanalat. Kővári István Szeghalom posta, nokedliszaggató Horváth Jánosné Orosháza, Rósz u. 18, tejszűrőt, Vas János, Doboz, Jókai u. 1, derejemetélőt, Csatári Sándorné Békés V, Egyenes u. 12, alumínium bögrét, id. Kardos Mihály Gyoma, Vo- rosilov u. 2, vajdobozt, Barozsán Ilo­na Bcsaba V, Ludvlg u. 8, derejeme- télőt, Magyari Andrásné Szarvas, Benka Gy. u. 13, tejszűrőt, Fábián Márton, Bcsaba, Nagy S. u. 35, zo­mánc merőkanalat, Sass Attila, Oros­háza, Könd u. 6/a, Az aranyember c. könyv I, II. kötetét. Szikes Ferencné Gyula, Szabó S. u. 32, habverőt, Se­res Lajosné Doboz, Marx u. 33, Szent Péter esernyője c. könyvet, Szűcs Sándomé, Orosháza, Bajcsy Zs. u. 80, derejemetélőt, Kovács Pálné Orosháza, Vaskaporta 3, szappantar­tót, Lukács Mihályné Bcsaba, V, Tán­csics u. 1, zománc merőkanalat, Kúra Marika Bcsaba V, Tompa u. 13, alu­mínium bögrét, Kerekes Jánosné Bé­késcsaba. Kereld tanya 1912,1, tej^il^ löt, Csatári Géza Dévaványa, Csorosz- lya u. 3, szappantartót, Gaál János, Bcsaba, Jósika ú." 21/2, Habverőt, Er- dődi Erzsébet Gyula, Munkácsi u. 15, derejemetélőt, Zsótér Ferencné, Me­A medgyesegyinzi könyvtárban zőkovácsháza, Dózsa u. 82, háztartási laposreszelőt. Szitás Lajos Szeghalom/ Kinizsi u. 46, Oj barázdát szánt az eke c. könyv I, n. kötetét, Zsótér Fe­rencné Mezőkovácsháza, Dózsa u. 82/ Tengerész fia c. könyvet, Beró Zol­tán Végegyháza, A tűz meghódítása e; könyvet, Mócz János Ottó Kétegyhá- za, Sallai u. 13, szappan tárt ót, Kraj- csovics Györgyné, Kondoros, Hősök u. 18, zománc merőkanalat. Marjai Al­bert Gyoma, Tompa u. 1», derejemc- télőt, Cserovszld Mihály Mezőberény/ IH, Bokányi u. 35, szappantartót. Há­mori Ilona Bcsaba, Kolozsvári u. 55, zománc merőkanalat, Csek László Bé­kés, V, Arany J. u. U, Ki ölte meg Mentési Vilmát c. könyvet, Nagy Fe­rencné, Doboz, Paphold, szt-Irtsd töt, Rozsnyai Attila Békés, I, Teleki u. 49, alumínium bögrét, Harangozó Jó- zsefné Bcsaba V, Bessenyei u. 13, de­rejemetélőt, Varga Györgyné Bcsaba; V., Ludvlg u. 36, A háromszegletű ka­lap c. könyvet Tímár Péter Bcsaba, Milieneum u. 13, tortadíszítöt. Vidéki olvasóink nyeremény tárgyait postán küldjük ki. A békéscsabai nyertesek a nyereménytárgyakat át­vehetik a szerkesztőségben, Irodaház, 1. em. 38-as szoba. VendégvaÉíszok is készM az idei szarvaslesre h% ország déli ég középső vidé­kein éjszakánként már hallat­szik az erdőkből a szarvasbikák bőgése. Közeleg" az izgalmas szarvasvadászatok ideje. Egyelő­re még a selejtezés folyik — mint a vadászok mondják — a tovább- tenyésztéshez felesleges bikák ki­szemelése, de egy hét múlva már * ’áztu. ;0c javában dörögnek a puskák. A Mátra és a Bükk vidékein va­dásztársaságok német, olaaz és angol vadászokat várnak az idényre. A vadászházak, a ma­gaslesek és cserkészutak megújít­va várják a nagy eseményt. Medgyesegyházáig mezők, ta­nyák közt haladok. Az egyik dűlőúton fiúcskák, lánykák ipar­kodnak előre. A távoli rét felett sapkák, meg sok színű szalagok vonulnak. Kis-gazdáik vízmosta csapáson haladnak s csak eny- nyi látszik belőlük. A tanyák apró népe igyekszik iskolába; — Vetem szembe fejüket hányó gyönyörű lovak vágtatnak. A mögöttük robogó „urasági csé- zán" kocsis és utasok egyféle közénkvaló parasztemberek, — vidáman társalognak egymás­sal. Milyen hévvel készültek ok­tóberben a levitézlett uraságok, hogy ismét felkapaszkodhassa­nak a hintókra! Répaföld mellett karikázom tova. Már seedik a répát. Ej, de gyorsan rohant el a nyár! — Ä m ed gyesegyházi bazaltkockás útra kanyarodva, amint elém- be tűnik a község névtáblája, arra gondolok, hogy nemsokára megtudom, vajon olvasnak-e a nemrég látott iskolások, a ko­csin ülők, a répaszedők, meg a többi lakói e tájnak? A könyvtár „majdnem zárva”, mert a könyvtáros, Balázs Anna éppen előző nap ment szabad­ságra. De van helyettese, Vido­venyec Judit, ez a nevető sze­mű könyvtárbarát, a községi ta­nács dolgozója. A helyettesitést önként vállalta, s a tanács, meg­értőén, néhány órával előbb engedi el a munkából, hiszen a könyvtár is közügy. Azonban ez estébe nyúló kölcsönzéshez a munkaidőn túl is maradni kell. Judit mindent vállalt, hiszen lelkes olvasó. — Érekzésemkor éppen egy pirosnyak'kendős úttörővel, a hatodikos Dusik Jánossal be­szélget. Jancsi új olvasót hozott, Nyíri Lacit, az osztálytársát. Bi­zonygatja, hogy jó olvasó lesz, mert jól tanul! Laci büszkén te­szi el 138-as számú olvasóje­gyét, s hóna alatt Mici mackó kunyhója című könyvvel boldo­gan távozik. Kinőtte már a me­sekönyvet, de úgy látszik, most erre éhezett rá. Jobban körül­nézve, más olvasókat is találok, Sorra bemutatkozunk egymás­nak. Az egyik, Rózsa Pista idén végezte a nyolcadikat, de a könyvtárhoz hű maradt. Halljá­tok 14 esztendős Don Jüanok és fiúk futkározó csitrik, akikről nemrég irt a Népújság: — van szép, okos, egészséges időtöltés is a világon, például az olvasás! A könyves polc körül tolong a hetedikes Hrabovszki Pál, az ötödikes Gaál Jancsi, a nyol­cadikos Márer Feri, meg a töb­bi a medgyesegyházi ifjú olva­sók közül, s a régi könyvtárlá­togatók rutinjával keresik a még nem olvasottat. Ez nagyon nehéz feladat, mert az 1881 kö­tetet kitévő állományban mind­össze 276 darab ifjúsági, illetve mesekönyv akad. — Édeskevés! — kiált fel Jut­ka és ugyanígy kiált fel napon- ponta többször is a megye töb­bi könyvtárosa, no, meg a leg­főbb érdekelt, az ifjúság. E té­ren oly nagy az éhínség megye- szerte, hogy még a felnőtt szép- irodalmi anyag (szűk) kereté­nek a „rovására“ is segíteni kel­lene a bajon! Hiszen Sarkadon, Szarvason és Békésen már lá­tott olyan csodát a Békés me­gyei világ, hogy a tanácsi szer­vek pénzzel siettek a könyvtár segítségére. Eddig csupa apró diákot lát­tam, most nagyobbak is érkez­nek: Zsili.nzzki Mihály. Olyan felnőttes kinézetű, hogy elvtérs- nak szólítom. Kiderül, hogy ne­gyedikes gimnazista. Barátja, Várnai Mátyás vasutas techni­kus. Látszik, hogy a könyvtár hozzá tartozik az életükhöz, o- lyan otthonosan mozognak ben-* ne. — Megkérdem Jutkát, hogy felnőtt olvasói nincsenek? — Mutatja a névsort. Harminchár- mat számolok össze a medgyesi egyháza dolgozók majd minded rétegéből. íme néhány: Érsik Péter földműves, Tóth László fodrász, Garai Pál tanár, Csábor Lászlóné, a Béke Tsz-ből, Re­szelő József né a cigánysorról... íme azok közül, akik forró nyá­ron is izzottak a kultúráért! De hol a többi felnőtt? — kérdem. Vidovenyec Jutka a könyvtár rövid történetével válaszol. A múlt évig társadalmi munká­ban, hetente egyszer-kétszer volt nyitva a könyvtár. Október­től ez év júliusáig meg sehogy sem. A helyéről is kitették. Út­építő munkások szállásává lett. Itt ideiglenesen van, de ismét régi helyére kerül, a művelődé­si otthon sarkára, a falu szeme elé. Júliusban a könyvtár veze­tésében döntő változás történt! A Megyei Könyvtár Balázs An­na személyében függetlenített! könyvtárost állított a kölcsönző- asztal mögé s a könyvtár na­ponta nyitva van 3-tól 7 óráig Vasárnap meg délelőtt 9-től 12- ig. — Elsőnek persze a ráérő is­kolások jelentkeztek olvasónak. A nyári dologidő emberei, asz- szonyiai majd ősszel, meg télen jönnek a jóféle olvasnivalókért. Nyílik az ajtó, belép az első felnőtt, a már említett Garai Pál tanár, aki a helyi KISZ tit­kára is. Beszélgetésünk során elárulja, hogy Balázs Anna, a könyvtáros érdekes kezdemé­nyezéssel foglalkozik, úttörő-ol­vasókört szervez, melynek cél­ja az olvasás, az irodalom meg- kedveltetése, kötelező olvasmá­nyok közös megbeszélése. — Ebben segíthetnének a pe­dagógusok is, meg a KISZ-ta- gok is, mondom Ganai elv társ­nak és Vidovenyec Jutkának, a- mivel egyetértenek ők is. Garaj Pál mellékesen „elsírja” a ma­ga bánatát is: lévén orosz-szakos és testnevelő tanár, nagy hiá­nyát érzi a szakönyveknek iro­dalmi és sport vonatkozásban egyaránt. — Ugyanilyen fontos volna a természettudományos é6 technikai ismertetők beszerzése is, teszem hozzá. A végén mé­giscsak oda kanyarodunk visz- sza, hogy először a tömegigény kielégítése, különösen az ifjúsá­gi anyag az, ami égetően fontos! — Ezzel búcsúzom a Jutkától éc Garai elvtárstól. Már alkonyodik mire kiérek a faluból. Az egyik házban éppen villanyt gyújtanak, talán vacso­rához, tanuláshoz, talán mert a család valamelyik tagja most érkezett meg friss könyvtári könyvekkel. Huszár Rezső A harmincezer holdas gemenci vadgazdaságban a másfél év előt­ti jeges árvíz pusztításai ellené­re, ez évben már 10—14 szavas­bika kerül kilövésre. A vadállo­mány őrei megfigyelték a szarvascsordák járását és kisze­melték a felesleges bikákat. A gemenci erdőbe szeptember 4-én érkeznek az első külföldi vadá­szok a Német Szövetségi Köztár­saságból, majd később Svájcból, és Franciaországból. (MTI) —^— ZEKKISZTdSÉGI üzenet Újvárosi István tanító, Tótkomlós: Megkaptuk levelét, amelyben arról Ír; hogy a ktsz idestova már két hónap­ja beszerelte a villany beásó vezetékét; de a DAV nem hajlandó az utcai vo­nal bekötésére; Mi egyetértünk levélírónkkal, Jogos­nak tartjuk kérését; A DAV igazgatója szerint jogos pa­naszán hamarosan segítenek.­Kelemen János, Gyula: Levelének tartalmát — amelyben a gyulai nagy békegyűlésröl számolt be — feldolgoz­tuk és lapunkban megjelentettük. Kö­szönjük fáradozását, de kérjük — ha ideje engedi, leveleivel a közeljövőben is keresse fel szerkesztőségünket:

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom