Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

R£K£S MEGYEI XEpCJSAG ÍSSTi. szeptember 1„ vasárnap iz ok«s ItááasszoRy sajl ismét 9> élvezhető lesz, ha előzőleg teljés­tejbe tesszük. Ha odahaza a sajtot üvegbúra alatt tartjuk, akkor egy szem k«c*£»o«3*sr megiakadátyocza * gyors penészedést. A tted&Mvker ugyaiws magába szívja * nedves­séget. Persze, amiket' már átned­vesedett, kicseréljük.-ó­Kitaeinényttett Wbémemát csak langyos mélcg vízben szabad be­áztatni. IMMffik t régi kint njétés égy féldMóüh. A MAeg vte- ben vsáé beáztat ás egyéMsémt sem Iwtyes, mert sárgítja a **érae- m#t és megtéri « szálaikat. •á­Ra almát, vagy sárgaeépát ttw- tltunk, kezünkön fekete láttok ke­letkeznek. Leket ec ellen védekez­ni? Leket. Tessék nedves toézae* tisztítani és akkor nem támadnak fekete lakok. KOZMETIKAI LEXIKON Természetes toozmetikad -szerek: tojás, tej, eéibesasbő, paradicsom, uborka. ■ Ha az arcbőr a napozástól ki­szárad, a fcBwWtoeaő t o.taapa kopás­sal ápoljuk: • tojás sáliját és: fehérjét kMHnválmnJuk. A sár­gáját elkeverjük néhány csepp olajjal, vagy bőrtápJátó krémmel, és lemosott arcunkat bekenjük A WAMiitlAP HOittRA Cs a szerencse/ véle. A tojás fehérjét felverjük habnak, Iá perc miüh'fi rákenjíik az élőbb] álarcra. Addig hívjuk fiz «noon, r»fcs jcíL megszárad, az­után leszedjük, majd langyos wiizaél lemossuk az arcot. ■ Az arcbőr ..húzódását” meg­szünteti a tojpafcdlás: hét kanál zatopeíybet egy csésze tejben megfőzünk és a meleg hevenélaet «esettel, vagy vattadarabkával felkenjük az arcra. Húsz perc múlva langyos vízzel lemossuk. « Bőrtápláló és pórusösszehúzóaz élesztő, amely felfrissíti és fel- iidíti az arcot. ’Két deka élesztőt langyos tejjtíl elkeverünk és fel­kenjük fiz «rcra. Fél óra múlva langyos vízael lemossuk. Az élesz­űrt a teled, feshfa! Találó* kérdéseik Zöld a ház, négy szobája, négy ko­mondor vigyáz Tája. Mi az? <oip Pipz) Zöld, de nem bokor, piros, de nem •alma, farka »an, de nem egér? (sat®f) Melyik érnek van bele? U^AUÍJi) tóért. — Igyekezz vissza! — szólt még utána az ajtóból. Eltelt egy óra, eltelt kettő is, de Pista még nem tért vissza. Édes­apja nyugtalanságában felkeroke­hogy fia •önfeieciten golyózik tár­saival. — Hát nem megmondtam, hogy igyekezzél vissza? — étorgálja meg a fiút az édesapja. — Dehogynem, csakhogy én még oda megyek, Magas égen fényes csorda legelész, közöttük egy fényes pásztor heverész. Nappal akármerre nézem, keresem, nem találok rájuk sohasem? (soítems ) * so Pion %») Német órám. a tanár áj nyelv- tankönyvet ■mat­tat « máitoknak, és összeírja, hogy ki akarja meg­venni. Az egyik fiatalember nem figyel, hanem így kfs iélreértés éppen elővette a tükrét, és min­den igyekezettel a haját alkarja rendbehozni. A tanár rászól: — Mamája, lábvizet nem venne? A fiai csak « mondái faCillotTfal, © Betűrejtvény felugrott, azért és igy — Már nettem tanár úr kérem1 — Mikor, ked­ves fiam? — Tavaly! GÓR O gyös út *»n sfiiflBupiioo tókrénaett — to mtöbürmik jsagysjn ,,lár«dt” — esti -krémezés toétyera ds használhatjuk. ■ Az arcot jól lemossuk, mpgi®- a-öljüh, «» «gy togyoSsto félsaéte­teft, nyers ufeorfcét, vagy paradi­csomot borítunk rá. Fél órát pi­henünk így. azután megszokott krémünk lsei gyengéden átkná­rnezzük az arcbőrt. Illái, jó ehcdeV — HETI ÉIWEMU> — TBópdtes ibuigom-jib'w*,. Etnílevci.. uantod.hal pá­ntolt rtzBssil. almás- (és túraBnétes. Tarhomaüeues, tejfeles aiüfflaábtöstelék bumdáRkenyeiwel. ■öszídaanack. íaiitömök.: ffiuíjgonyaleues. főtt jiBüBŰicsom, *ajt. töl­Xaiitoílevas. derefje (Sióval, Stume. lekvár»* IMterteaémleves, fúri- főtt máj tourgorryáwttl, uborkasa­látávál. Vasárnap: Stagoutleves. peipn- káscerrke galuskával, «nW-». ha- rackfelfúrt. Hói vök, hol ivem cWf IGAZ H€SE á KlSÚJJRÓl A kéz kisujja egy este keservesen sírva- fakadt. A középsőnjj, <a gyűrűsujj, meg a mutatóujj döbbenten fordultok féléje. A hüvelykujj aggódó hangon kérdezte: — Mi baj drága kistestvérkénk, miért tört él a mécses? A kisujj egy darab­ig csak sírt, sírdogált, de aztán, hogy mind a négy testvére fag4 gatni kezdte, hát el­árulta nagy keservé­nek az okát: — Én vagyok a legkisebb és mégis én vagyok legalul. Ez nem igazság! Ha gaz­dánk az aszúdra tesz bennünket, mindnyá­jam rémiekén kedtek, meg aztán miattatok csak lefelé nézhetek, sosem láthatom az eget meg a napot. A testvérék ■nézték, mert valóban igy volt. Csodálhaz- 1 tak, hogy erre addig nem gondoltak. Nagy csend támadt, mely­nek mély tavát a hü­velykujj hangjának cse/bbanása törte meg: — Testvérkénknek igaza van — mondta —, de gondoljuk csak végig <a dolgot. Elis­merem, hagy 6 van legalul ám még so­sem nyomtuk agyon és mégcsak a dereka sem fájdult bele. — Ez igaz. — ismerte él őszintén a kisujj. — Node lássuk csak tovább — foly­tatta a hüvelykujj. Mikor gazdánkat nagy dühös kutyák támadják meg, sakkor a harapás előbb en­gem, meg a mutató­ujjat éri, és csak az­után a közép- meg a gyűrűsujjal és leg­rosszabb esetben a mi testvérkénket. — Igaz. igaz... — bólogattuk rá imítd a négyen. A hüvelykujj tovább magyarázott: — Azt mondod, hogy te vagy a legel- hesgyatottabb. hogy minden teher rád sú­ly osadik? Hát idefi­gyelj! Csukódjunk csak össze, igy m! Az ujjak ökölbe zá­rultak és a ktstujj ke­rült n legjobb, legvé- dettebb helyre. Már nem sírt, nem is szi­pogott, hanem kunco­gott. Tetszett neki legnagyobb bátyja igazsága meg egy ki­csit előbbi ostobasá­gát is kuncogta. Hi­szen neki is van esze és ha már előbb mindezt végiggondol­ta volna, ékkor el sem jut a sírásig. — Tárjuk szét ma­gunkat! — kiáttonta vidáman a középső- ujj. Hangjára mind az öt ujj kitárult és mindre -egyformán ra­gyogót: <az ég! Új Rezsi * ró- ne ■>« t^s SASS ERVIN: » 'Vége ét k&m i Egy parkban ülök. Mit tudom én, mi a neve, melyik nagyokos­ról nevezték él, de az is lehet, hogy gengszter volt a tisztelet­reméltó úriember. Tőlem akár­mi lehetett, dögöljön meg, a -fe­nét se érdekli. Az utcanevek­kel sem toéfciiltem ki, az ördög tud úgy ugatoi, ahogy ezek be- szélnek. Azt se tudom, merről jöttem ide. Csak jöttem, most itt ülök és elusz. Mines mese. Vége. Ez a pad is olyan randa hupikék, meg ..káteriefisárga, hogy az ember ha ránéz, béle- hülyül. Ezeknek még ízlésük sincs. No, jó. Nem nézek rá. Inkább azt a szöfeőkutat nézem, az érdekesebb. Micsoda csinos kőasszony, csak azt nem tudom kinézmi, honnan spireceli a vizet. — Helló, boy ! Beleesel te ökör! A labdád huppant bele? No várj. Felállók, odamegyek. Kihalé- «7.001 « kőasszony lába körül úszkáló piros labdát. — Thank you!... rikkantja, áz­tál étpocol. Visszaülök. Hohe! Ez foglalt, sir. Már itt ültem az elébb. Az egész életem leülném itt, todzonyisten. Csak ne kelleme enni, mert ha enni nem kell, dollár se kell. Mivel dollár nincs, baja sincs. Egyszerű, nem igaz? Az istenit! Nincs mese... Ez az én sorsom. Nem voltam én ilyen rondaszájú ember, ©tt- hom, Pesten az udvariasság és a jómodor szobrát készülték ró­lam megmámtóznd. Most röhög- hetnékem van, egye meg a fe­ne a cudar mindenségit! Hát nem keserű, hogy az embernek csak a káromkodásban marad meg egy kis otthoni íz, meg ab­ban, ha emlékezik. Amikor eljöttem, tavaly ősz- saaL, nem gondoltam, hogy itt kötök ki Montrealban, ezen a hupSíék, sárgacsíkos pádon. Itt kötöttem ká! Na, bumm! És mi lett? Semmi. A piszkos nyel­vem szeretném kivágni, meg az eszem is, hogy olyan barom vol­tam, amikor beszedtem a süket mesét. Nyalhatom a nyugati pa­radicsomot, olyan savanyú, mint az otthoni uborka. Nyalja a fene! Be mi lesz velem, atya- isten, mi lesz? Még trógernak se kellek, mert idegen vagyok... Egy hónapja már, egy hónap­ja! Osftk ődöngök, koplalok. Mi­csoda mázlista az a hülye Csö­bör Feri! Betrógerolta magát egy torontói night-klubba, tó- nyérmosónak! Marha mázli! Felcsíp egy vörös nőt, olyan bronzra festett hajú szőkét, egy­másba esnek és a nő elviszi. Nő is, meg meló is. Nekem még a nőkhöz sincs szerencsém, pedig nem is olyan ronda a pofám. Ebbe bele lehet bolondulni! Azóta, hogy a Frici elment a nővel, totál egyedül maradtam. Elég vált mindenből. Nagyon összejött a hecc. Bőgni tudnék, én a pesti vagány. Vagány az öregisten! Jó fiú voltam én, csak tavaly óta esett belém a fene. Ügy megkeres­tem a Ganzban a havi kettőt, mint a pmty. Még szegény mut- tetéknak is tudtam adni néhány százast, ákteor is maradt, a- rnennyi kellett. Mo6t a zsebem is lyukas, és egy centem sincs. November elején ütött belém a mehetnék, öten vágtunk neki a határnak. Jolit sajnáltam, hogy non jöhetett. Joli a feleségem. Megegyeztünk, hogy utánam jön, ha állásom lesz, meg dohá­nyom. Szegénykém, hogy sírt. Nem akart engedni. Féltett. Én mosolyogtam: minek sírsz bu­tus, hát nem érted? Most de­rül fel a mi napunk! Jössz utá­nam, kedves — mondtam neki még az állomásán is, a Déliben. Fetor zsebkendővel integetett, meg a szemét törülgette a drá­ga. Aztán fordult a szerelvény, Joli eltűnt. Sose látom többé ! Az úriste­nit, sose! Én barom! Én állat! Mit tettem?1!... Most itt ülök ezen a ronda montreali pádon, közöttünk ásít az Atlanti Óce­án, Franciaország, Svájc, Auszt­ria és valahol, ezeken túl.: Buda­pest, Szirom utca kettő bé. Ott lakunk. Hátul, az udvarban. Az ajtó -előtt futórózsa piroslik nyaranta, a kicsi kertben késő délután már illatozik az estike. Hányszor megcsókoltam ott a rózsák alatt... Joli, Joli! Merre vagy, merne? Otthon, Magyar- oasaágon most éjszaka van. Al­szol? Bám gondolsz? Vagy... de nem! Úristen! Joli! Megcsalsz?» Ne tedd! Nem teheted. Vagy már... van valakid? Igaz, én csak lógjam be a számat, még ón beszélek, még én pofázok, bőgők, könyörgök? Hát otthagy­tam'! Otthagytam, egyedül!.» Joli, érzed-e még, hogy szeret­lek? Traiskirchenben nyilait belém először, hogy mi tesz, ha Joli nem tud utánam jönni? Akkor még nem gondoltam semmi rosszra... A lágerban ültünk napszámra, ki se dugtuk az or­runkat. Na végre. Itt jön egy dandy. Füstöl. Van még egy cigim. Az utolsó. — Szabad tüzet kémem? — Vigyen el az ördög, miért fontolgatod az orrodat, tálán bü­dös vagyak? A híd alatt alszom apám! » Ez a füst megszédít. Milyen hülye cigaretta. Csak egy Ko»­suth-csákkem lenne! öh atyais-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom