Békés Megyei Népújság, 1957. szeptember (2. évfolyam, 204-228. szám)

1957-09-01 / 204. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉFÜJSAG 1957. szeptember 1, vasárnap Nem véletlenül adtuk ezt a cí­met ennek az írásnak, mert a Gyulai Vízügyi Igazgatóság kom­munisták taggyűlése valóban sok tanulsággal szolgált. Hogy az e- lején kezdjük, az egyik fő erénye abban volt, hogy a megye legtá­volabbi zugából is eljöttek a sza­kaszmérnökségek kommunistái és figyelmesen meghallgatva a ve­zetőség beszámolóját, szenvedé­lyesen vitatkoztak. A beszámoló és a vita témája is eltért a ko­rábbi taggyűlésektől, mert az or­szágos pártértekezlet határozatai­nak szellemében a politikai kér­désekkel párhuzamosan, annak tükrében, bátran belemerültek a gazdasági kérdésekbe. Szó volt ezen a taggyűlésen az országos és külpolitikai kérdésekről és egységesen tiltakoztak a jelenle­vők az ENSZ szégyenteljes mun­kája, az úgynevezett „magyar ügy” tárgyalása ellen. Valahogy így tették fel a kérdést: „Tiltakozunk a durva beavat­kozás miatt, a mienk ez az ország s a mi ügyünk a ma­gunk dolga. Ha a miénk, ak­kor ne csak szóban, hanem az egyre növekvő termelési sikerekben adjunk erre a külföldi uraknak és árulók­nak csattanós választ.” A vízügyi igazgatóság dolgozói a kommunisták vezetésével az el­lenforradalmi elemek szétverésé­vel egyidőben kemény csatát vív­tak a fenyegető ár- és belvízve­szedelem elhárításában. Helytáll­tak a gáton és keményen állnak most is a munka frontján és ez kifejezésre jutott ezen a taggyű­lésen. Kommunista őszinteséggel tárták fel fogyatékosságukat is A legtöbb felszólaló a munka szervezetlenségét kifogásolta és ebből az csendült ki, hogy nem tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. A jelenlegi könyvelési rend­szer hibája miatt nem tudják ki­mutatni, hogyan állnak a tervek teljesítésével, a különböző beru­házási összegek felhasználásával Az egyik felszólaló elég találóan úgy jellemezte, hogy ez pénzköl­tő vállalat. Mert sok esetben az igazgatóságtól kiszálló műszaki emberek nem a tervek reális tel­jesítésén vágj7 nem teljesítésén vitatkoznak, hanem azort;, 'bőg: taeyés beruházási összegei .ág**" nálnak fel. Ezeknek az emberek-* nek a szemében csak a pénzköl­tési verseny szerepel s kevésbé az, hogy helyes-e, reális-e a sok százezer forint felhasználása. Keményen bírálták a műhely­ben dolgozó kommunistákat is, amiért nem küzdenek jobban a szervezetlenség, a fegyelmezetlen­ség ellen. Előfordul, hogy egy gépkocsi kijavítástól sorra rend- re-evszik el az embereket s az újonnan beállított ember, mivel nem ismeri a hibát, újra kisze­reli azt is, amit az előző már nagy üggyel-bajjal megcsinált, így nem lehet csodálkozni, ha a hosszú ideig tartó javítás ellené­re veszik el az embereket s az mint járnak. Azt mondottuk, hogy a mű­helyben dolgozó kommunistákat bírálták. Igyn! Ezen a taggyűlésen személyre is címezték a bírálatot, de valamennyi hozzászólásból az csendült ki, hogy egy-egy terüle­ten az ott dolgozó kommunisták­nak tulajdonítják a felelősséget. Hasonlóan tették felelőssé a szak- szervezetben dolgozó elvtársakat azért, mert október óta nem volt az igazgatóság egész terüle­tére kiterjedő termelési értekezlet, pedig ezt már sürgetik az embe­rek. Bírálták azért, mert nem kezdeményeznek a munkaverseny szervezésében, hanem a főigazga­tóságtól várnak szempontokat. A vélemények megegyeztek ebben a bírálatban és kifejezésre juttat­ták, hogy lent kell elindulnia a versenynek s ezt alapozzák a he­lyi sajátosságra. Nem vala­mi sémára van itt szükség, hanem a helyi viszonyoknak megfelelő versenyforma kidolgo­zására. Sok ötlet, elgondolás, sok ja­vaslat hangzott el ezen a taggyű- iésen és ami még fő erényük volt: nemcsak meghallgatták, hanem ' alapos vita után határozatba ön­tötték a helyes javaslatokat. Ha­táridőket szabtak és a vezetőség feladatává tették, hogy a legkö­zelebbi taggyűlésen számoljon be, hogyan lett végrehajtva a kollek­tíva határozata. Deák Gyula Milliók összefogásának ereje Békenagygyülésre hívja mas hazafias Népfront békéscsabai bizottsága városunk lakosságát. Békenagygyülésre mindenkit, a- kit csak kicsit is érdekel a hol­nap, a holnapután, akinek nem mindegy, hogy szirénák shi tanai, fegyverek kattognak, bombák robbannak-«, vagy zavartalanad , füstölnek a gyáikémények. nyu­godtan szánt-vet a paraszt, éde­sen nevet u a őré csecsemő, s nyugodtan mehet vásárolni a háziasszony. Jószándékú és be­csületes emberek között nem is igen leltet vita, a kérdés az utóbbiak javára dől cl. Ezért résztvenni a Széchenyi ligeti bé- kenagygy ülésen annak a jele, hogy hőn akarjuk a békét, an­nak a jele, hogy békében és minden külső beavatkozás nél­kül akarunk dönteni a mi sor­sunkban, a magyar élet jövő­jében. Elégszer elmondtuk és elég­szer hallottuk a múlt években, hogy egy harmadik világháború kirebbantásának megakadályo­zásában igen nagy szerepe van a nemzetközi békemozgalomnak. Hiszen az imperialista háborús provokátorok tűzfészket lobban- tottak fel Koreában, Vietnam­ban, majd közelebb: vérfürdőt rendeztek Cipruson, Algériában, megtámdaták Egyiptomot. S ez­után, hogy közelebb égjünk, em­lékezzünk csak as október végi, november eleji napokra! Mi vol­tunk az imperialisták kiszemelt áldozatai, minket szántak fal­törő kosnak, nemcsak arra. hogy megbontsuk az egységet, a szo­cialista országok között, hanem arra is, hogy elindítói legyünk egy- -harmadik világégésnek. Mi­lyen forrók voltak ások a na­pok! Emlékezzünk csak vissza rá­juk! A legelvetemültebbeket ki­véve, azonban mindannyiunkban ott élt akkor is az elszántság: nem akarnnk háborút, nem aka­runk vérontást, nem akarunk újra háborús érdekeket szolgáló úri, földbirtokos Magyarorszá­got. Nem akarunk pusztulást és nyomort, nem akarunk hosszú évszázados elnyomatást és rab­igát. Nem voltunk egyedül ezzel az óhajunkkal akkor sem. A véleményt agyon félrevezették idrtg-óráig a magyar eseménye­ket illetően. De ma már világo­san és egyre tisztábban áll elöi- tönk annak minden ízében ef- leníorradaJmi jellege. Tiszta és világos annak imperialista jel­lege és esen állításunkat egyre jobban alátámasztja az ENSZ szégyenteljes törekvése, amely tíz hónap után hazug jelentések­re alapozva, durván beavatko­zik a magyar nép beiügyébe. Hazug rágalmak, sötét fellegé- vel akarja beárnyékolni egyre fényesebbé váló jelenünket, mert fáj, hogy újraéledt egyre lüktetőbb a magyar élet. Fáj nekik, hogy a nép egyre jobban összeforr pártjával, kor­mányával, azok vezetőivel. Fáj, hogy kiváló sikerekkel ünnepel­jük a mai bányásznapot, fáj, hogy egyre elégedettebb a nép és békésen füstölögnek a gyár- kémények. Ma sem vagyunk egyedül. Ve­lünk van a világ haladó embe­risége s az ország millióinak til­takozó szava száz- és százmil­liók szavával forr egybe: félre a hazugságra épült jelentéssel, a „magyar ügy” a magyar nép ügye. Vegyüljön e világon fel­zúgó hangorkánba városunk dol­gozóinak is tiltakozó szava. El a mocskos kezeket magyar ha­zánktól, mert nekünk béke és boldog élet kell. Tiltakozzunk mi is és adjuk tudlút órSzágnalt- világnak. hogy híven kitar­tunk pártunk és kormányunk mellett. Tiltakozunk mi is a milliókkal, a csepeli tízezrekkel és bízunk abban, hogy meglesz az összefogásunk 'dménye. D. Gy. IRKK Tiseves fennállásának ünnepié­•sére készül az eleki nemzetiségi (magyar-szlovák-német-román) né­pi együttes. Szedik a cukorrépát a békés­szemtandrási termelők. Tanévnyitó ünnepséget rendez­nek szeptember 8-án, délelölt 8 órakor a békéscsabai fiú- és le­ánygimnáziumban. Az ünnepség­re a szülőket is meghívták. Lengyelországi élményekről tart előadást szeptember 3-án este 7 órakor Szilágyi László tanár Bé­késcsabán, a TTIT Sztálin út 12. szárri alatti klubhelyiségében. Harminchatezer forint jutalmat osz­tanak ki szeptember első felében a Gyulai Gépállomás dolgozói között. A tavaszi és nyári idénymunkákban ki­váló teljesítményt elért dolgozókat részesítik jutalomban. A gabonafelvásárlási verseny­ben még mindig a gádorosa ter­ményforgalmi telep vezet, 140 szá­zalékos tervteljesítéssel. Több mint háromszorosára nö­vekedett megyénkben — 1951-hez viszonyítva — a konzervfélék fór­jai ma. • Ma délelőtt 10 órakor békenagy­íyűlés Békéscsabán, a Széchenyi ligetben. Előadó: Darvasi Istváfl Ívtárs, a forradalmi munkás-pa­raszt kormány tájékoztatási hiva­talának elnökhelyettese. m*mmi»uiviimH«miiiniimiinluni«iiii)iii'miiiimniinHiimilliu nap a fáhfírlmn Jól fizetett 150 mázsa, árokpartról és dű- lóutakról kaszált vegyes szénát takarítottak be az idén a Csaba- csüdi Állami Gazdaságban. A múlt években ez a szénámén nyi- sé.g — mivel nem takarították be — veszendőbe ment. A város központjától vagy húsz perc gyaloglás után a Körös-csatorna partján kifeszitett sátor­tábort talál a járókelő. Nem is gondolkodik so­kat az ismeretlen, hogy kik lehetnek a sátor la­kói, hiszen a piros zász­lók, a nagyra szabóit KISZ-jelvények messzire hirdetik, hogy a sátorla­kók csakis KISZ fiatalok lehetnek. Az egyhetes vezető­képző iskola egy napját lestük el. Ezen a csü­törtöki reggelen valaho­gyan későn ébredt a tá­bor. Fél nyolc is lehetett, amikor a Rákóczi induló pattogó ütemére, a ked­ves jó reggelt kívánatra megjelentek az első kó­cos fejek. Volt ám gyors mosakodás a csatorna hús vizében. Nlyoc órá­ra azért valamennyien készen voltak, még a lá­nyok is, pedig a fiúk úgy vélekednek, hogy a lá­nyok tovább öltözköd­nek, «lint ők. A reggeli, a párolgó meleg kávé már készen várta az éhes fiatalokat. A főszakács — Sándor István, Vendéglátó Vál­lalat fiatal szakácsa — idejében elkészítette. A fiatal szakács ugyancsak letette a mestervizsgát az egy hét alatt. Azt mond­ják a lányok, de a fiúk­nak is az a véleménye, hogy otthon sem főznek izletesebb ebédet, mint itt. Segítenek neki a naposok is, akik ezen a napon a konyha mester­ségét is igyekeznek elsa­játítani. Pontosan fél kilenckor a nagy előadó sátorban megkezdődött a foglalko­zás. A több mint 120 fia­tal két csoportot alakí­tott. Folyt a vita a teg­napi előadásról. Ezen a napon már a gyakorlati kérdésekkel foglalkoztak. Milyen legyen az élet a szervezetben.” „Kik le­hetnek tagjai az ifjúsági szövetségnek”, és még egy sor gyakorlati kér­désről beszélgettek. E- zen a délelőtton teljesen kibontakozott az alap­szervezeti vezetők előtt hogyan dolgozzanak, mit keR tenniük, hogy von­zóbbak, érdekesebbek legyenek a területi szer­vezetek. Míg a vita folyt, Az őrök két óránként vál­tották egymást, mert e­zek is voltak a táborban. A hetet az időjárás szempontjából valaho­gyan rosszul fogták ki. Most is, éppen hogy esik nem esik az eső. A hideg őszies szél átfújja még a legmelegebb melegítőt is. Különösen ülve van hi­deg, de előkerülnek a jó meleg gyapjútakarók, és ezt már a szél nem fújja át. A fiúk és a lá­nyok is azon a vélemé­nyen vannak, ha hideg is az idő, mégis nagyon jó itt. Közben, hogy job­ban. melegedjenek, még teát is főznek, de sókat ám, mert 120 embernek csaknem félkiló teát tet­tek a forró vízbe. Egytől három óráig e- bédszünet. Ez idő alatt elfogyasztják az ízlete­sen elkészített rizslevest, a krumplipaprikást egy- egy jó darab kolbásszal még testvérek között is megvan 15 deka. Az idő többi részét játékkal töl­tik. Délután megint foglal­kozás. Azt mondják a gyerekek, de « vezetők is, hogy mi is kifogtuk ezt a napot, mert ez a legnehezebb, 'ügy értve, hogy ebben van a leg­több kötött foglalkozás. Estefelé vendégek ér­keznek a táborba. Üze­mek, hivatalok vezetői pártküldöttek látogatják meg a kiszeseket. Szinte irigykedve beszélnek hogy milyen jó itt a fia­taloknak. Megdicsérik a legszebb sátort. Meg is érdemlik a dicséretet, hiszen olyan széppé, ked­vessé varázsolták rövid idő alatt, hogy érdemes róla szólni. A bejárat fe­lett KISZ-jelvény van. A sátor tetején vörös zász­lót lenget az őszies szél. A sátor előtti részen fa- pálcikákból kirakva: „Éljen az MSZMP", „Él­jen a KISZ!**. Vacsora után kiselő­adás. élménybeszámoló Kínáról, Moszkváról. A fiatalok szinte lélegzet­visszafojtva hallgatják hogyan élnek a kínai és szovjet fiatalok. Tíz óra lehetett, ami­kor elhangzott a takaro­dó. A fiúk is, a lányok is külön sátorokba — sa­ját otthonukba vonultak. Kevéssel később már a nevetés, kacagás is el­csitult, csupán az őrök lépte hallatszott az éjsza­kában. Cs. E Tóth Pál nyugdíjas tudományos főmunkatárs a Bánkúti Kísérleti Gazdaságban nemesített növényi magvakból a közelmúltban elké­szítette népköztársaságunk új cí­merét, melyet az intézetben kifüg­gesztettek. • Piros, fehér és rózsaszínű szegfű- és egyéb virágmagot is termelnek száa négyszögölön a niezökovácsházi ÜJ Clet Tsz tagjai. A szegfűmagból — t$ négyszögölről — IC ezer forint jöve­delmet várnak. • Szimfonikus zenekart szervez­nek s battomyai József Attila mű­velődési otthonban. • Szeptember 6-án délután 2 óra­kor tartják a békéscsabai fiúgim­názium levelezési tagozatának év­nyitó ünnepségét. » A Magyar Állami Népi Együt­tes énekkara ma este a vésztői művelődési otthonban vendégsze­repei. * A BÉKÉSCSABAI GYORS-ES GÉPÍRÓ ISKOLÁBAN a tanév­nyitás szeptember 2-án, reggel # órakor lesz. • Ütbainditották az első export cse­megeszőlő szállítmányt Bács megyé­ből. Jánoshalmáról és Kiskunhalasról naponta két-három vagon szőlőt szál­lítanak külföldre. • Tizenhat év óta most először született zebracsikó a budapesti állatkertben. Megjelent a Tolna megyei Fe­hérkönyv, amely fényképekkel és dokumentumokkal mutatja be az októberi ellenforradalom Tolna megyei rémtetteit. Jó taggyűlés volt - kommunista módra tanácskoztak

Next

/
Oldalképek
Tartalom