Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)
1957-08-16 / 191. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. augusztus 16., péntek „Szövetkezetünk egységesebb, mint bármikor volt“ A kondorost Magvető Tsz szé- rűskertjében napbarnított arcú, magas termetű fiatalember igazítja be a villanymeghajtásos darálót, hogy egyenletes legyen a lu- curanaliszt. Braun Bajos, — akinek minden mozdulata arról tanúskodik, hogy „vérbeli paraszt’“ —, négy hold földjével 1951-ben alapító tagja volt a szövetkezetnek s azóta megszakítás nélkül ő az elnök. Amikor megkérjük, hogy a szövetkezet életéről mondjon nekünk valamit, zsíros kalapját a fejebúbjára tolja, izmos karjait kitárja s mosolyogva mondja: — Tessék! Nézzenek szét a gazdaságunkban. Az eredmények megmutatják, hogyan gazdálkodunk. Mielőtt azonban körútra indulnánk, mint, aki hirtelen meggondolta magát, beszélni kezd: — A mi szövetkezetünk hírét nemigen ismerte az ország, de nem panaszkodhatunk, évről-évre jobb lett a sorsunk. De azt elmondhatom, hogy az októberi megrázkódtatás csak jobban ösz- szekovácsolta a tagságot. Egységesebbek vagyunk, mint valaha. Nálunk is akadtak ugyan bajkeverők, akik szerették volna felrobbantani a szövetkezetét, de a tagság jó része mindig kitartott. Sokan — különösen azok, akik ezelőtt megközelitőleg sem éltek ilyen jól, — csak az októberi napokban értették meg igazán, hogy mit jelent a kollektív gazdálkodás. Ezekben a napokban még jobban ragaszkodtak a közöshöz, s mondhatom, ebben az évben jobiiWtt'SUi*) c c. vf . ban ment a munka, mint bármikor. Braun elvtárs szavait a tények hitelesítik: a gyümölcsösük szépen gondozott, a kapásnövények szinte gyommentesek, az istállóátlaguk csaknem fél év óta ingadozás nélkül 11 és fél liter. Búzából 13, őszi árpából 15,3 és tavaszi árpából 17,5 mázsás átlagtermést takarítottak be. Búzából 12 kilót osztottak előlegként egy-egy munkaegységre, árpából négyet, burgonyából pedig hatot. Ősszel egy munkaegység értéke meghaladja a nyolcvan forintot. Különösen értékes ez az eredmény, ha figyelembe vesszük, hogy egy-egy tagra mindössze öt és fél hold föld jut. — Szesznácz György nyolcholdas gazda a tavasszal jött közénk, — folytatja az elnök. — Családjával együtt három hónap alatt 33 mázsa búzát keresett. Év végén többet kapnak, mint a nyolc hold összes termése. Búzából három, árpából egy, cukorból szintén egy hold föld termését viheti haza, illetve a termésért kapott cukrot, kukoricából az egy hold háztájin kívül, egy hold termését kapja munkaegységenkint s a takarmány egy újabb hold termésének felel meg, készpénz pedig tizenöt forint jut egységenkint. Gondoltak már a jövőre is a Magvető Tsz-ben: tavasszal nyolc hold öntözéses kertészetet rendeznek be, nagyobb mértékben áttérnek a sertés- és marhahízlalás- ra, valamint a törzstenyészet fejlesztésére. Semmi kétség nem fér hozzá, hogy az ideinél is magasabb jövedelemre számíthatnak az elkövetkező években. i Ary Róza Elégedett emberek Kelemen Mihály, a kötegyáni Kossuth Tsz fiatal elnöke nagyon szűkszavú ember, szinte harapófogóval lehet csak kihúzni tőle néhány szót. Kérdéseinkre csak távirati stílusban felel, de amit mond, abból ért az ember. Sokat. Miközben a tsz-iroda felé ballagtunk, arról beszéltünk, mi újság van a tsz-ben, hogyan élnek a tsz tagjai? A jó hűvös szobában sokáig cserélgettük gondolatainkat a múltról és a jelenről. A tsz 1952-ben alakult 33 taggal, 208 hold földön. 1953-ban már szép sikernek könyvelték el Köte- gyánban, hogy a gyorscséplésben, betakarításban megyei 3. helyezést értek el. Állandóan fejlődik az állatállomány fis. Most 80 sertés, 28 szarvas- marha, 8 ló, és 420 juh van. A mezőgazdasági munkákat többnyire a gépállomás gépei végzik. Augusztus 6-án befejezték a cséplést is. Búzából 7.5 mázsa az átlag (tavaly 8 mázsa) árpából 12.5 mázsa, míg a múlt évben mindössze 9 mázsa volt. Harminc hold kukoricájuk bő termést ígér, úgyszintén a cukorrépájuk is. Az iroda egyik sarkában tele zsákok vannak egymás mellett. Vajon mi van bennük? — Mák — feleli Kelemen elvtárs. —- Nemsokára szétosz- szuk a tagság között, hogy augusztus 20-ra az asszonyok süthessenek kalácsot... Hadd mondjam még el azt is, hogy a tsz- nek van saját teherautója, darálója. Most építik az új bekötőutat a főútvonaltól az irodáig. Fejlődik, erősödik a tsz. Október után tizenhármán léptek ki, de hatan jöttek. Ezek az emberek magukénak érzik a közös vagyont. Előttem az íróasztalon, egymás mellett kis csomókban, rózsaszín fedelű tagkönyvek vannak. Megnézek néhányat. Ez itt a Miklósi Józsefé. Növénytermelési munkacsapatvezető, s júliusban 67.3 munkaegységet szerzett. Papp Sándor 48 munkaegységet, Ungvári Mihály 58.2 munkaegységet, Balázs Antal sertésgondozó ez évben már 350 munkaegységet vallhat a magáénak. a paradicsomszezon Hogyan élnek a tagok? Az ajtóban Kelemen Lajos bácsi beszélget, most jött be a gyűjtésből. Elmondja, hogy ö is az alapító tagok között volt. Most 65 éves, de még jól bírja a dolgot. Tavaly őszön 300 munkaegységre több mint 20 mázsa terményt kapott, készpénzben pedig csaknem tízezer forintot számoltak el neki. Most is számít ennyire. Amióta tsz-tag, jobb, gondtalanabb az életük. Papp Sanyi magas, erős fiatalember. A- pa nélkül nőtt fel, ő a családfenntartó. Szorgalmasan dolgozik. Tavaly is az elszámoláskor 300 mun- kaenysége volt, a húga is dolgozott és e- gyütt mintegy 25 mázsa terményt kaptakj s megvan mindenük... Senki sem panaszkodik — mindenki dolgozik. A tagok egy része most szénát gyűjt, répát gaztala- nít... Bizony, az augusztusi perzselő melegben nagyon meg kell küzdeni a gondtalan téli napokért, de megéri. Ezt ők mondják: a kötegyáni Kossuth Tsz tagiul., Pállag Fotográfiai . konferencia Budapesten Az Optikai és Kinótechnikai Tu-^^ dományos Egyesület szeptemberit 71—14 között tudományos és alkalmazott fotográfiai konferenciát rendez Budapesten. A konferenciára a Szovjetunióból, Csehszlovákiából, Németországból, Jugoszláviából, Lengyelországból, Bulgáriából és Romániából érkeznek szakemberek. A konferenciával egyidőben kiállítást rendeznek. (MTI) t«é* ^mi « Cselédsorsból ioii/ondó lődd Augusztus 20 közeledtével, aa ünnepvárás hangulatában egy* re több ember fejében fordul meg a gondolat, az emlékezési -hogy ki mit tett, mit tettünk, hogyan éltünk az alkotmányunkban foglalt jogokkal. E- gyik napon, amint ott ültem a csabacsüdi állami iskola igazgat tói szobájában, szembe Glózik Jánossal, az iskola igazgatójával, bennem is ez a kérdés kezdett motoszkálni. Igaz, eredetileg azért jöttem Glózik Jánoshoz, mert tőle, mint a községi pártszervezet titkárán tói akartam megtudni, hogy mi újság a pártszervezetben. Amint néztem őt és hallgattam, ahogy teli életkedvvel, lendülettel be* szélt, arra gondoltam, nem lehet több 26 évesnél, önkéntelen kíváncsisággal kérdeztem: Glózik elvtárs mondja, hogyan élt maga a népi demokrácia 12 esztendeje alatt? A nem várt kérdéstől, mely annyi emléket kavart fel egy kicsit meglepődött. „Hogyan is éltem? — Megpróbálom elmondani, ha érdekli“ — mondotta és szavai két évtized távlatából hozták az emlékeket. Innen kell kezdeni — mc-ndta, mert így egész a történet. Glózik János édesanyja a Horthy-birtokon cseléd volt, apja napszámos. A Horthy rendrendszerben mindketten az éhbérért dolgozó nincstelenek keserű életét élték. A család egyedüli örömét a gyermekek adták. Egyetlen álmuk volt, hogy gyermekeiknek jobb életet biztosítsanak. 1941-ben Glózik János beiratkozott a gimnáziumba. Csak a beiratkozás ötven pengőbe került, melyet a család csak úgy tudott előteremteni, hogy a verejtékkel megkeresett gabonájukat egy szemig eladták. A havi tíz pengő tandíj is nagy megerőltetést jelentett. A szülők napszámos munkával tartották fenn a családot, azonban ez a munka sem volt mindig, ezért már 1944-ben úgy volt, hogy Glózik János anyagi okokból kimaradt az iskolából és maga is a mindennapi kenyérkereset után néz. így kellett ennek történni, mert a kapitalista társadalmi rendszer, mint alattomos hínár fogta, húzta, marasztalta vissza a cseléd ember gyermekét. A tizezerszer megátkozott rendszer nem hagyta, bilincsbe verte, fogta, szorította áldozatait, nehogy felbírják e- melni fejüket. S ekkor jött a felszabadulás. Mi történt ezután? Minden másként történt — mondja Glózik elvtárs, és hangja könnyebbé, vidámabbá vált. — Szüleim a földosztáskor hat kát. hold földet kaptak, én pedig ösztöndíjjal tanúltam tovább a tanítóképzőben. Részt vettem az ifjúsági mozgalomban. Nemsokára pedig a párt javaslatára tanúlmányaimat az Oleg Kosevojról elnevezett iskolán folytathattam. 1951-ben már Moszkvában, a Leninről elnevezett pedagógiai egyetemen tanúltam. Saját kérésemre jöttem vissza Csabacsüdre, itt 1946-ig nevelő voltam, majd kineveztek igazgatónak. A pártnak 1951-ben lettem tagjelöltje, majd Szovjetunióból való visszatérésemkor lettem párttag. Eddig az élettörténet, azonban most már, hogy ennyit hallottam, még többre voltam kiváncsi. így tudtam meg, hogy Glózik elvtárs 1946-ig Szarvason túl sem tudott jutni, oda is legtöbbet gyalog járt, pedig nagyon vágyott, hogy megismerje az országot, Budapestet. Akkor még külföldi útról álmodni sem mert. Ma három nyelvet beszél és az eltelt idő alatt több szovjet nagyvárosban járt. Kétszer volt Csehszlovákiában, majd pedig Jugoszlávián keresztül Bulgáriában is járt. Most mehetne Lengyelországba, mert két hét jutalomüdülésre oda utalták be. Azonban erről az útról lemondott, mert sok munkája van idehaza; Ismerősei, barátai minden népi demokratikus országban vannak. Levelez velük állandóan és időnként meglátogatja őket; Most jött haza Prágából, ahol egyik barátját, Zdenyek Kollárt látogatta meg, aki a prágai egyetemen tanit. A legutóbbi útja nem került többe, mint 700 forint. A vendéglátás során pedig sok ajándékkal is elhalmozták. Itt hozzáteszi Glózik János, hogy a meleg, szívélyes vendéglátást bármikor viszonozni tudja, mert anyagi helyzete ezt megengedi. Mint mondotta, az anyagi helyzetével meg van elégedve és biztos abban, hogy még ennél sokkal jobb is lesz, ha az ország gazdasági helyzete egészen rendeződik, ha kiheverjük az utóbbi években előfordult súlyos gazdasági csapásokat. Szüleivel együtt most építenek saját házat, háromszobásat, fürdőszobával és minden kényelemmel berendezve. A házhely megvan, sőt már a munkálatokat is megkezdték. Itt köz- bevetőleg megkérdeztem: minek tulajdonítja, hogy élete a fel- szabadulás után gyökeres fordulatot vett és felfelé ívelt ? Glózik János erre azt válaszolta, hogy mindez csakis azzal magyarázható, hogy a munkásparaszt hatalom jogot és lehetőséget adott mindenkinek, aki becsületesen akar élni, dolgozni. A jogok, a lehetőségek azonban egymagukban nem biztosítanak jobb életet. A jobb élethez az is szükséges, hogy éljünk az alkotmányban foglalt jogokkal, vagyis sajátítsunk el újabb és újabb ismereteket, melyeket azután munkánkban érvényesítve a társadalom és egyben önmagunk javára felhasználunki Nyilvánvaló, aki nem akar dolgozni, nem akar erőfeszítéseket tenni, hogy további ismereteket sajátítson el, mely a munkájához szükséges, az nem követelhet magának jólétet, egyetemi, vagy más végzettséget. Ezt sokan elfelejtik azok közül, akikkel manapság legtöbbet kell vitatkozni arról, hogy milyen gyökeres és szinte felmérhetetlen különbség van a kapitalista rendszer és a mai rendszerünk, a népi demokrácia rendszere között. A múltban elkövetett legsúlyosabb hibáink is elenyé- szőek azok mellett az eredmények mellett, amelyeket a munkáshatalom 12 éve alatt a munkások és parasztok, értelmiségiek létrehoztak. Végezetül^ megkérdeztem Glózik Jánostól, mondja meg, mi volt a legked-^ vesebb emléke a 12 év alatt? „A legkedvesebb emlékem Moszkvába vezet vissza, egy e- gyetemi bálra, melyet a Kreml fényes palotájában a Komszo- mol rendezett, ott, azokban a fényes helyiségekben, ahová azelőtt, a forradalom előtt, csak a cárok léphettek, be. A bálon a komszomol meghívására népi zenekarunkkal léptünk fel, melynek én is tagja voltam* De ezenkívül nagyon sok felejthetetlen emlékem van, melyekről 1500 fénykép is tanúskodik* Nagyon sajnálom, hogy nem mutathatom meg őket, mert a lakásomon vannak. Végezetül, ha már úgy látom megírja, a- mit itt elmondottam, hadd tegyem hozzá: nagyan-nagyon hálás vagyok a párt vezette munkás-paraszt hatalomnak, mely tudom, nemcsak nekem, hanem minden becsületes munkás embernek hasonló lehetőségeket, jogokat biztosít. Jó munkával igyekezek viszonozni mindezt, dolgozom azért, hogy az ifjúság, az új nemzedék, azok, akik az én iskolámba járnak, megértsék azt, amit én már megértettem, hogy meggyőződéssel, minden erejükkel tudjanak küzdeni a munkás-paraszt hatalom megvédéséért, a boldog életért, — ezzel fejezte be elbeszélését Glózik János igazgató. BODA ZOLTÁN I A konzervgyárakban rövidesen l megkezdődik a nagy munka, A szakemberek szerint ugyanis a zöldborsó, zöldbab, a gyümölcsök 1 tartósítása csak bemelegítő volt, I o nagy munkát a paradicsom kon- zerválása jelenti. A gyárak ez évii terve igen magas: kilencezer vagon paradicso- 1 mot dolgoznak fel. Ez a mennyi- i ség ezer vagonnal több a tavalyi- I nál. A nagy feladatra valameny- nyi konzervgyár gondosan felkészült. Rendbehozták, tökéletesítették berendezéseiket. A kilenc- I ezer vagon paradicsomból túlnyo- ; mó részt püré készül. Az ipar két újdonság gyártását is elhatározta: a hűsítő italnak szánt para- I dicsomlevet és a tubusban for- I galomba kerülő paradicsompürét. Az idén készült paradicsomkon- zervből nagy mennyiséget exportra szállít az ország. Többek között a Német Szövetségi Köztár- I saságba, Svájcba, Angliába, Bel- I giumba, Hollandiába és Svédor- . szágba.
