Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-13 / 188. szám

1951. augusztus 13« kedd SERES MEGYE! KÉPÚJSÁG 3 tot» lÉwperces teíefenripert «azeniekről, kul tárházakról, kulíúresogsoriokrói Mik«fan rostocki Nemrégen látott napvilágot 4e- le&mriport.uÄk Arról, hogy kultúr- otthooaiflk, kultúrfoázaink milyen tervekkel készülnek augusztus 20- ra, alkMrnány.unk ünnepére. Meg­írtuk ajkkor, hogy a nagy ünnep­re való feükésaülósaiő'J kadítatt te-1 leíonriport sanozaürukat tovább i folytatjuk, — éppen ezért augusz-1 tus 12-én délelőtt 19 érakor fel-j tárcsáztok a 11—80-as itetetonszá- tnot, ahol Elekes Séaador, a Békés- j csabai Búb agyár szakszervezeti bizottságának kultúríelelöse je-1 tentkezett. Munkás-paraszt találkozó lesz a Ruhagyárban — Már évék óta patoonáfank két tennielősz övelkattet, a esaba- csüdit és a békéscsabai Május 1 Tsz-t, — tájékoztat bennünket Elekes Sándor — a két termeflőszd- vekezet dolgozói alkotmányunk ünnepén is ellátogatnak üzemünk­be, és itt dolgozóinkkal beszélget­nek, kicserélik gondolataikat, majd hagyományos kultúrműsort rendeznek. Ezen az üzem minden Érdemes gyógynövény! termeszteni ^ A Gyógynövényforgalmi Szövet- Pezeti Vállalattal kötött szerző­dések alapján országszerte mind többen foglalkoznak a gyógynövé­nyek és a fűszerfélék termeszté­sével. A Bács, Somogy és Veszp­rém megyei gazdák főként ma­joránnát termesztenek, amely évente rendszeresen két termést is hoz. A számítások szerint az idei bő majoránna termésből holdan­ként legalább 30—35 ezer forintos bevételt szereznek a ter­melők. Szeptember elején megkezdőd­nek az új gyógynövény termeszté­si szerződéskötések. kultúrmunkása részt vesz, élén a karhatalmistákkal együtt megala­kított népi tánoesoparttal, amely ugyanaznap este a karhatalom ünnepségén is szerepel. Orosháza 107-es telefonszám Danák Ferenc elvfát», a Petőfi kultúrotthon igazgatója jelentke­zaÄt. — A Népújság szerkesztőségé­nek aktoálas rovata beszél. Az al- kotenány napi ünnepségekről sze­retnénk felvilágosítást kérni. — Nagyon szívesen. Igen szép ünnepségünk és kultúrműsorunk lesz itt, Orosházán. Vendégül lát­juk az eleki nemzetiségi népi együttest, akik magyar—szlovák, némtet és román népi táncokkal és más kitöltő magyar és nemze­tiségi műsorszámokkal szerepel­nek az orosházi szabadtéri szín­padon. Az orosházi kultúrház mű­vészeti csoportjai pedig a tótkom­lós! ünnpeségen lépnek fel. Ott szerepel majd tánccsoportunk, énekkarunk és népi zenekarunk is. A 11-10-es telefonszámon Kosznai elvtárstól kapuink felvilá­gosítást még arról, hogy az au­gusztus 20-i ünnepségeken minden békéscsabai üzemben rendeznek kultúrműsorokat a művészeti cso­portok. A Kötöttárugyár, a Pa­mutszövő, a Téglagyár és az Épí­tők előkészületei máris igen szép sikert ígérnek az alkotmány napi ünnepségeken. Megköszöntük a kapott felvilá­gosításokat, ime, olvasóink: az üzemi munkásság is mindent megtesz azért, hogy alkotmá­nyunk ünnepe ebben az évben még felejthetetlenebb legyen, mint eddig bármikor. — s — Rostockban német—szovjet ba­rátsági nagygyűlést tartottak, a- melyen beszédet mondott A. I. Mikojan, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának első elnökhelyettese. Ellenségeink azt remélték — mutatott rá beszédében Mikojan —, hogy a német és a szovjet nép között nem alakulhat ki barátság, mivel a »ép egy emberöltő alatt két ízben sodródott véres háború­ba, a mi népünk ellen. Népeink saját keserű tapasztalataiból ta­nulták meg, hogy ez ellenséges­kedés és a háború csak bajt és szerencsétlenségeket hoz. És most, amikor népeinknek meg­van az a tehetősége, hogy saját maguk határozzák meg és alakít­sák ki kapcsolataikat, egészen ter­mészetes, hogy elutasítják és el­vetik az egykori ellenségeskedést. Mikojan hangoztatta, hogy a Szovjetunió szeretne jó kapcsola­tokat teremteni a Német Szövet­ségi Köztársasággal is, a nyugat­német vezető körök azonban aka­dályokat gördítenek e kapcsola­tok útjába. Mikojan foglalkozott ezután a nyugatnémetországi szovjefellenes propagandával, nevetségesnek ne­vezte a nyugatnémet burzsoá saj­tónak azt a hazugságát, hogy a szovjet párt- és kormányküldött­ség az NDK-ban hűvös fogadta­tásban részesült. A leszerelés kérdésére áttérve Mikojan rámutatott arra, hogy mihelyt a Szovjetunió elfogad egy újabb nyugati javaslatot, a nyu­gati hatalmak visszavonják saját javaslatukat. Példaképen hivatkozott az Egyesült Államok, a Szovjetunió és Kína fegyveres erői létszámá­nak kérdésére, Eisenhower légi fényképezési tervére, a nukleáris kísérleti robbantások beszünteté­se körül folyó vitára. A nyugati hatalmak között komoly nézeteltérések és megrázkódtatások vannak leszerelési kérdésekben, ök azon­ban minden erejükkel azon van­nak, hogy a közvélemény elől elrejtsék ezeket a nézeteltérése­ket. A leszerelés megvalósításához beszéde — folytatta Mikojan — javuló nemzetközi lég­körre van szükség. Ebben a vonatkozásban is ko­moly szerepet kellene biztosítani a nemzetközi kereskedelemnek; A kereskedelem a népek egysé­géhez való közeledésnek egyik legfontosabb tényezője lehet és lesz is. Kereskedelmi kérdésekről szól­va Mikojan utalt arra, hogy Ros­tock az NDK kereskedelmi kapu­ja a Balti-tenger felé. A város­ban sok gyár dolgozik export- programúi teljesítésén. Mikojan elismeréssel szólt Rostock nagy fejlődéséről, amelyben nagy szere­pe van Németország Szocialista Egységpártja és az NDK kormá­nya gondoskodásának. (MTI) Hétfőn megkezdték az új kender átvételét A Délmagyarországi Rostkiké­szítő Vállalat Békés megyei feldol­gozó telepein felkészültek az idei termésű kender átvételére. A Me­zőhegyes! Kendergyárban hétfőn reggel kezdték meg az átvételt, az első több száz mázsa új kender I szállítmányt az ambrózfalvi Di­mitrov Tsz küldte a gyártelepre. A Mezőhegyesi Kendegyárban az egyik nagy áztató medencét légfűvásos, csőrendszerűvé alakítót ták át. Ebben az oxigén meg­gyorsítja a bomlás folyamatát s a helyi kísérletek szerint két nap­pal megrövidül az ázási idő. Az ország egyik legkorszerűbb kendergyárába, a sarkadiban a cséplés1 elhúzódása miatt a hó kö­zepe után.kezdik a beszállítást. Az átvétel zavartalan lebonyolítására most villanyt szerelnek a rakodó­helyekre s így nemcsak nappal, de éjjel is átveszik majd az új kendertermést. (MTI) Háromszorosára növelik a termelést A Battonyai Állati Fehérje Fel­dolgozó Vállalatot Békéscsabára szeretnék áthelyezni a jelenlegi FŐMAV-raktár helyére (s ez a he­lyiség eredetileg állati fehérje fel­dolgozó üzemnek épülete). — Azért szükséges Battonyáról ezt az üzemet Békéscsabára tele­píteni — mondta Boros Péter, a megyei tanács takarmányozási előadója —, mert a'megye-'köz­pontjától jelenleg távol van és a rossz közlekedés miatt évente ktt- •el kilencezer mázsa állati fejér­je megy veszendőbe. Ha az üze­! met Békéscsabára helyezzük, ak­kor évente 12 654 mázsa állati fe­hérjét dolgozhat majd fel takar­mányozás céljára (húsli zt, vér­liszt, hullaliszt). A megyei tanács dolgozóinak tö­rekvését az állati eredetű takar­mányok feldolgoztatására helye­seljük, csupán egy dolgot észre­vételezőnk: A lőtér és az állati fehérjét feldolgozó épület köré — mivel a hizlalda is eléggé közel van—, miért nem ültetnek fákat az amugyis kellemetlen bűzű le­vegő szűrésére. v***^u^vt^>t***t^ wc* «r* > ' h 4 'i (i CSURKA PÉTER: János öcsém (Folytatás) Ekkor apám nagyot fohászko­dott. Fohásza a tekintetes vár­megyét illette, az alispánt, az útbizottságot, a közigazgatást, az uraságot, aki szintéin ezen az úton járatta igáit, de makulány- nyit se javíttat rajta soha. Az­után emlegetni kezdte a Szep­lőst. Nagy-nehezen feltápászko- dott és nagy könyörgés ült szo­morú szemeiben. Apám vere­getni kezdte sovány nyakát, gügyögött hozzá, símítgatta á- zott sörényét, bocsánatot kért tőle. — Majd csak jön valami sze­kér! — vígasztalt bennünket is. — Istenem, istenem — só­hajtozott anyám. De nem jött szekér. Félelme­tes csend feküdt az országúira? Már a varjak is elhallgattak, beleolvadtak a fákkal, az éggel a lassan ereszkedő sötétben. E- szembe jutottak leánytestvérké­im, akik biztosan az ablakban ülnek és ibolyaszemükkei fi­gyelik az utat. Egyszer csak úgy tetszett, mintha kerekek kattognának, egyenlőtlenül, ahogy a szekér düllöngél a sárban. Elnyújtott emberi szó is élér hozzánk, mint amikor valaki szelíden a lovát biztatja. Szekér közeledik, szekér! Már mossa a homály a ló alakját, ki-kibukik belőle a feje, a szekér eleje, a fennt ülő ember. Már ka is lehet venni, egylovas szekér, itt vannak. Apóm lépeget eléjük, köszön, megállamak. — Szomszéd, belevésztem a sár­ba, elakadtam. A feleségemet hozom ki a faluból kis újszülött fiammal. Legyen olyan jó, se­gítsen ki már a bajból. Az idegen ember lelépett a szekérről. Előrejöttek. Cábár ember, rongyokban állt rajta a gúnya. Nézte a helyzetet. — Tegye meg, jóember, segít­sen. Átázott már minden raj­tunk. Megfagy ez a kis csöpp­ség! — kérlelte anyám is. — Megpróbáljuk! — mondta az idegen. Kiakasztotta lovát hámfával együtt, eilőre hozta. A hámfát a mi kocsink rúdja lánctartójába akasztotta, azután kiabálni kezdtek apámmal a lovakra. Bíztatgatták őket jószóval, os­torral, mindenképp. Amint ide-oda kecmeregtek az irdatlan sárban, recsegett a kocsirúd? kettétört, az idegen ember lova fejjel előre hem- pergett bele a sárba. Felnyögött, a sötét ég felé vágta fel a fejét, aztán visszaejtette. Sírt, nyögött az istenadta, fel akart kelni? nem tudott. És akkor a rongyos ember a fuvarosok legszegé­nyebbje, mert az lehetett, felor­dított. Ordítása belerémült a si­ket tájba... — Eltört a lovamnak a lába!... Seregek ura!... Most oszt’ ezt ki fizeti meg nékem? — Te nagy isten — emelke­dett fel anyám. — Aztán vissz a- hanyatlott. — De nagy nyomorúság, de nagy nyomorúság! — suttogta apám, aki akkor már nyílván nem is volt az eszénél. Áttettek bennünket az idegen kocsijára, eléje fogták Szeplőst. Az idegen ember leakasztotta a lőcsöt és fej bekólin tolta a ver­gődő állatot. Ne kínlódjon. És talán a pogány vitézek sírtak úgy paripájuk után, ha nyíl ütötte át a szívét, vagy vad sű­rűkben, sziklák között halálo­san sebesült. Búcsúzott tőle: — Hej lovam, hűséges Bokro­som, nem eszed többé a zabo­mat... Nem kaszálok neked töb­bet friss herét a cseszorai réten!.. Hej, úgy sajnállak ártatlan jó-, szagom, hogy tán sobse áll el a könnyem... Nem lesz több ilyen lovam nékem, mint te voltál... Elindultunk. Apám az út szé­lén tapogatózva vezette Szeplőst, az idegen ember mellette gyúrta a sarat Nem ültek fel, hogy könnyebb legyen a teher. Sza­vaik kergetőztek a sötét estében. — Mert nézzd, úgy volt ügyi, hogy maga megállóit, miszerint) huzassam ki lovammal a ká­tyúból.... így volt? — Nem tagadom, így volt... De most azt mondja meg, hogy én törtem el erőszakkal a maga lo­va lábát? — Igaz, hogy nem maga törte el, de azon közben tört el„ hogy én a lovammal magának dolgoz­tam... Igen... Mert ha én magát ügyvédkézre adom, elnyerem a pert... Ha nemegyezünk ki, ügy­védikézre is adom... — Nem nyerheti él a pert!... Én nem vagyok az oka!... Igazán nagyon bánom, hogy így tör­tént... Végtelenül bánt... Reggel kijövünk, megnyúzzuk, eltemet­jük, a kocsiját pedig elhuzaton oda, ahová kell... Hova való? — Aztán érjem be vele ügyi, hogy hazahuzatja a szekeremet? Hát ugyan még mit nem? — Nagy isten, ha vagy, tégy hát igazságot köztük — sirdo- gált anyám. Nem figyelhettük meg, mi lett volna János öcsémből, aki ilyen nyomorúságosán utazott belé abba a sáros világba életének zsenge kezdetén, de még most is belém vág a könnytelen fájda­lom, ha látom a kis gyalulatlan koporsót, melyet apám vitt ölé­ben a kert végében megásott sírhoz, halott kisöcsémmel. akit meggyulladt tüdeje fojtott meg három nappal később. A közeli tanyákból jöttek el kevesen a temetésre. Egy öreg­ember, aki halottkém is volt, imát mondott. Azt mondta, hogy csak az isten maga tudja, mit miért csinál? Hogy miért kel­lenek neki a kéthetes kis em­berkék? Miért hagyja fenn a föld tetején az elhervadt, tehe­tetleneket, mint például ő ma­gát is, aki már a sírba vágyik. Énekeltek is. Nem sírt senki. Anyám se. Márvánnyá mere­vült az arca, jéghideggé a te­kintete. A ház előtt az uraság négylo­vas batárja hajtott el. Magas bakon ült a libériás kocsis. Mi­kor a temetést meglátta, lassí­tott és megemelte cifra, asztra- gánprémes kalapját. Másnap, a hajnali hideg szo­bában suttogtak, duruzsoltak apámék. Apám tarisznyával a vállán, a szoba közepén állt. Bot volt a kezében. Ügy szakad­tak fel belőle a mondatok, mint­ha mély kútból bugyognának fel. Hogy a Roham árából csak két forintot visz magával... Majd Szombatságon, ha a fű­részhez bejut napszámosnak, előleget kér és a kantinban min­dent lehet kapni... Ott ne félt­sük... Tartozást ne fizessen a- nyám senkinek... Ha Szombat- ságrozogon nem kapna munkát, akkor elgyalogol Bihariunkéra, ha ott se, a dobresti gatterekhez látogat el... De nem jön haza, míg munkát nem kap... Míg ez az esős, sáros idő tart, ne küld­jön anyám bennünket iskolába... Vigyázzunk a lószerszámra, el ne lopják. Sorra csókolt bennünket, ki­ment. Benézett az üres istálló­ba, búcsúzott tőle. (Szeplőst ak­kor, reggelig tartó szóháború után odaadta a kárvallott em­bernek.) Aztán elmdult jóapám a he­gyek felé.;? Anyámnak sokáig fájt a szí­ve és fájt árván maradt, dús anyasága. Vizesruhát rakott rá, mert tüzes volt, mint Jánoská­nak a feje, kit pár nappal az­előtt még kétségbeesetten szo­rított édességtől duzzadó mel­léhez. Színültig volt, mint a szíve tiszta fájdalommal.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom