Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-06 / 182. szám

2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1937. augusztus 6. .kedd | Pártfelet * I Hz ellenségre célzott, de a pártot találta 'C' gondolatot szűntem le tanul­ságként, miután az Orosházi Hírlap július 25-i számában: „Az intrika ellen! — De hogyan?" cí­mű szerkesztőségi vezércikket el­olvastam. Az első részben a szerző homá­lyosan, röviden közli, hogy az intrika: „valótlan állítások, és a hibák eltúlozása”. — Néhány sor­ral odébb a cikkíró megemlíti, hogy az intrika téveszmékből fa­kad, mely téveszmék politikai képzettlenségből és az ellenség tu­datos hatására keletkeznek. Ez­után megtudjuk a cikkből, hogy az intrika elleni küzdelem legered­ményesebb formája a felvilágosító munka. „Ha nem így lenne, akkor tagadnánk azt, hogy az intrikát meg lehet szüntetni,” — fejezd be a gondolatmenetet a szerző. Ha­sonlítsuk össze ezt a fejtegetést Marosán elvtárs beszédének ide­vonatkozó részével, melyet az or­szágos pártértekezeleten mondott. „Ebből a betegségből a fecsegés, a szószátyárkodás, a pártszerűtlen suttogás, az elvtelen intrika és vá­daskodás betegségéiből még nem gyógyultunk ki. Jelenlegi képvise­lőik főleg azok a karrierista ele­mek, akik az ellenforradalom után kivárták a hatalom megvédésének és megszilárdításának idejét, és rriost „íróasztal harcokat“ folytat­nak. Szégyenükre legyen mondva, hogy intrikájuknak nem egy he­lyen áldozatul estek olyan elvtár­sak, akik november 4-e óta inga­dozás nélkül harcoltak az ellenfor­radalom ellen. Bizony szép szám­mal vannak olyanok, akik saját kezdeti ingadozásukat a derekasan kiállt elvtársak elleni intrikával akarják „jóvátenni”. „...A kommu­nista nem lehet íróasztal-ember, nem harcolhat jobb állásért, ma­gasabb beosztásért, mások ki túrá­sáért...” De úgylátszik vannak még pártunkban is egyesek, akik a pár­tot létrának akarják használni, magasabb állás, vagy jól jövedel­mező íróasztal elnyeréséhez. Ezért intrikálnak, vádaskodnak. A leghatározottabban fel kell lépnünk velük szemben. Véget kell vetnünk a pártéletben an­nak a tűrhetetlen magatartás­nak, hogy bárki is következ­mények nélkül vádaskodhas­son. A vádaskodókkal és intri- kálókkal szemben szigorúan és keményen fogunk eljárni.” ^z összehasonlításból kitűnik, hogy az említett cikk írója felelőtlenül fecseg, amikor a felvi­lágosító munka elsődlegességéről beszél az intrikával szemben. A szerkesztő a következőkben pedig össze-vissza kavarja a bírálat és intrika ellentétes fogalmát, így ír: „Nálunk Orosházán a párttagság körében, de a pártonkívüliek kö­rében is vitatott, hogy kinek kel­lene még munkahelyeikről ellen- forradalmi tevékenységük miatt távozniok. E kérdés tényszerű és elméleti letisztázása sokat segít­hetne, erősen csökkenthetné az intrikát." A cikkíró tehát eljutott oda, hogy az intrika egyik okozó­jának említi, hogy nincs tisztázva „elméletileg és tényszerűen” el­lenforradalom alatti tevékenysé­gük miatt kiket kellene elbocsáj- tani. Az intrika egyik oka tehát a pártmunka hiányossága, jelen esetben pedig egy vélt hiányosság, mert a feltett kérdés igenis tisz­tázva van „elvileg is, és ténysze­rűen is“ — mintahogy a szerző kí­vánja. Lapozzuk fed a pártkonfe- rencia határozatait; A határozat első részének végefelé ezt olvas­hatjuk: munkáshatalom további ^ erősítése megköveteli, hogy kíméletlenül megbüntessük azo­kat, «akik bűncselekményeket kő­vettek el, és akik ma is aktívan harcolnak a népi hatalom ellen, Más elbírálásban kell azonban ré­szesíteni azokat, akik cselekméi nyeik népellenes voltát felismerve és megbánva, készek és képesek segíteni az imperialisták és a ha­zai ellenforradalmárok népellenes törekvései elleni harcban. A pártértekezlet elítéli azt a he­lyenként tapasztalható káros gya­korlatot, hogy a kisebb hibát el­követő dolgozókkal szemben is úgy lépnek fel, mint a tudatos el- lenfonradalmárokkal szemben. A jószándékú, de megtévesztett dol­gozóikkal szemben nem a megtor­lás, hanem a megnyerés módszerét kell alkalmazni...” „Az ellenséggel szembeni kérlelhetetlenség és a megté­vesztett, jószándékú emberek felvilágosítása a néphatalom további erősödésének egymás­sal szorosan összefüggő alapve­tő fontosságú feladata.” Ezekután ha Orosházán mégis problémák vannak e kérdésben, ez a helyzet legfeljebb segítségre, vagy bírálatra adhat okot, de sem­miesetre sem intrikára. cikk további részeiből a ho­mályos, zűrzavaros gondola­tok közül azt tudtam kihámozni, hogy a cikk szerzője akarva, vagy akaratlanul, de revízió alá veszi, támadja a párt szervezeti felépíté­sét, centralizmusát és ezt a párt­egység és a centralizmus védelmé­re hivatkozva teszi. így ír: „Ezért fontosnak látszik, hogy az alap­szervezetekben élő párttagságnak összevont taggyűléseken módja és joga legyen rendszeresen foglal­kozni és dönteni a város vezetéséi nek főbb kérdései felett. Ha a vá­rosi vezetés a legfontosabb szemé­lyi kérdésekben, a várost érintő fontos gazdasági, politikai, kultu­rális kérdésekben kikéri a tagság véleményét, akkor jobb döntése­ket hozhat. Kihúzza az intrika lá­ba alól a talajt. A párttagság ak­kor érzi majd, hogy neki jogai is vannak, hogy nem mindent egy szűk vezetés intéz el." A szerkeszi tői pont Orosházáról, arról a vá­rosról ír így, ahol havonta szoktak összevont taggyűlést tartani és a legutóbbi összevont taggyűlésen, jórészt személyi természetű kér-) elésekkel foglalkozott a gyűlés. S. J. elvtárs például azzal az állítás­sal állt elő, hogy a városi pártbi­zottságon belül „íróasztal harc” folyik. Állítását semmi ténnyel nem tudta igazolni. Mások meg javasolták, mintahogy a cikk író­ja is teszi, hogy minden lényeges kérdést a rendszeresen tanácskozó összevont taggyűlés döntsöp el. Ezzel a működéssel elmosnák, va­lamennyi alapszervezet felelőssé­gét. Ugyanez a sors várna a párt választott szervezeteire is. Az orosházi kommunisták helyesen cselekszenek, ha visszatérnek ah­hoz a gyakorlathoz, amikor az ösz- szevont taggyűléseket negyed­évenként tartották, ezentúl p>edig megadják a választott szerveknek a megfelelő bizalmat, melyet lát­hatóan valakik igyekeznek ott Orosházán gyengíteni, mert miér) ír az Orosházi Hírlap szerkesztő­je a továbbiakban így? baj ott kezdődhet, ha a ve­zetés helytelen döntést ho­zott. Az is lehet, hogy a döntés jó. (Még szerencse, hogy ez is lehet. Szerk.) de sok párttag nem ért ven le egyet, mert nem ismeri, nem, ismerheti oly sokoldalról a döntés okait. Találgatásra intrikára ad okot. Ilyenkor nem lehet mindig elég a centralizmus szükségességét és jogosságát hangoztatni. (Tehát van kibúvó a centralizmus alól. Szerk.) A múltban a centralizmus­ra hivatkozva sok hibát követtek el." „Magyarul" vigyázzatok embe­rek! A centralizmussal a múltban is sok baj volt és most is sok baj lehet belőle, ezért vezessék a pár­tot rendszeresen a párt tömegei. Az ossz párttagság gyűljön rend­szeresen egybe és döntsenek elvi­leg a főbb kérdésekben, gyakorlat- bem pedig a kisebb kérdésekben is. Ezután már csak egy lépás és kimondhatjuk: nem kell küldött- értekezlet, nem kell pártbizottság, párt-végrehajtó bizottság és így tovább. Kész a párt szervezeti fel­építésének revízió alá vétele, a a centralizmus elvének aláásása, elindulhatunk a pártélet anarchiz­musának útján. Ki akarhatja ezt? Józan ember nem. Hogy teljes le­gyen a „zűrzavar“, még tegyük ide a következő sorokat, melyet az említettet cikkből idézünk: „A párton belül vannak és lesznek véleményeltérések a részletekben ez a magyarázata, hogy intrikák lehetségesek." E zavaros mondat­ra végül csak annyit, hogy ne ke­verjük össze az egészséges vitát és bírálatot az intrikával, különösen ne tegyük ezt egy újság vezércik­kében. A pártértekezlet határozata szerint a vádaskodókkal és intri- kálókkal szemben szigorúan és ke­ményen kell eljárnunk. És ez a megállapítás nem egyezik a cikk­író fejtegetéseivel. Ügy tudjuk. Orosházán már felfigyeltek az elv­társak arra, hogy a pártszervezet­ben egyesek részéről egészségtelen irányzat van kialakulóban, itt-otí hallani csoport ócskákról, frakciói ízű tevékenységről és intrikákról. Csak helyeselni lehet, ha kemé­nyen járnak el ezekben a kérdé­sekben, úgy ahogy azt a párthatá­rozat is kimondja. Boda Zoltán Meghalt Braun Péter elvtár» Fájó szívvel vesszük tudomásul, hogy Braun Péter elvtárs augusztus 2-án délután 6.40 órakor fiatalon, 33 éves korában elhunyt. 1924. január 13-án született Mezőberényben. Az iskolái el­végzése után előbb mint kanász, majd cseléd lett A jobb éle­tet a felszabadulás után ismerte meg. 1945-től traktoros, majd később a szövőgyárban dolgozott, 1952-ig. Még ebben az évben a Megyei Pártbizottságra került, az ipari osztályra. Munkáját mindenkor és mindenütt példamutatóan végezte. Nagyon sze­rette munkahelytét, a pártbizottságot, ahol előbb munkatárs, később mint osztályvezető dolgozott. Az ellenforradalom után, 1956. novemberében saját kérésére más munkakört választott, mivel betegsége megkövetelte a több nyugalmat. Betegségét évekig hordozta. Még kis kanász korában tették tönkre kulák gazdái. A több féle betegsége gyógyíthatatlanná vált, s ebbe augusztus 2-án belehalt. Munkájáról, hűségéről, akaraterejéről minden kommunista, párttag és pártonkivüll példát vehet. Braun Péter elvtársban egy hűséges, jó elvtársat veszített a párt Temetése ma délután 4 órakor lesz a mezőberényi teme­tőben. A Moszkvai Világifjúsági Találkozón vasárnap folytatódtak a különböző ifjúsági küldött• ségek találkozói Lelkes hangulatban zajlott le a Német Demokratikus Köztársaság és Lengyelország ifjúsági küldött­ségének találkozója a mezőgazda- sági kiállításon, az NDK küldött­ségének szállásán. Konrad Nau­mann, az NDK ifjúsága nevében üdvözölte a lengyel faitalokat. — Azt akarjuk — mondotta —, hogy minden ország fiatalsága békében és barátságban éljen. Azt kívánjuk, ogy tovább erősöd­A szovjet párt- és kormány­küldöttség látogatása a Német Demokratikus Köztársaságban Moszkva. (TASZSZ) Amint már a sajtó közölte, Németország Szo­cialista Egyscgpártjának Központi Bizottsága és a Német Demokra­tikus Köztársaság kormánya meg. hívta a Szovjetunió p>árt- és.kor­mányküldöttségét, hogy folyó év augusztusában látogasson el a Német Demokratikus Köztársa­ságba. A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a Szovjetunió kormánya elfogadta a meghívást, s kinevezte a Német Demokratikus Köztársaságba ba­ráti látogatásra utazó küldöttség tagjait. A küldöttség összetétele a következő: N. Sz. Hruscsov, a Szovjetunió Kommunista gártja. Közpionti Bizottságának első tit­kára, A. I. Mikojan, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnök­helyettese, A. A. Gromiko, a Szov­jetunió külügyminisztere, P. N. Kumikin, a Szovjetunió külkeres­kedelmi miniszterének helyettese, 1. V. Szpiridonov, a leningrádi vá­rosi pártbizottság titkára, V. V. Grisin, a Szakszervezetek Köz­ponti Tanácsának elnöke, Z. V. Mironov, a Moszkvai Városi Szov­jet Végrehajtó Bizottságának el­nökhelyettese, V. J. Szemicsaszt- nij, a Komszomol Központi Bi­zottságának titkára, G. M. Pusdtin, a Szovjetunió nagykövte a Német Demokratikus Köztársaságban. A Szovjetunió párt- és kor­mányküldöttsége augusztus 27-én indul el Moszkvából a Német De­mokratikus Köztársaságba. Jugoszláv küldöttség érkezett vasárnap délután Budapestre Vasárnap délután külön repülő- gépien a Ferihegyi repülőtérre ér­kezett Belgrádiról Dobrivoje Vi- dics külügyi helyettes államtit­kár, Rudi Petovár altábornagy és Dalibor Soldatic rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, a ju­goszláv külügyi államtitkárság protokoll osztályának vezetője. A küldöttség a hazánkban tar­tózkodó Ho Si Minh, a Vietnami Demokratikus Köztársaság és a Vietnami Munkáspárt elnöke, va­lamint kísérete jugoszláviai láto­gatásának előkészítésére érkezett a magyar fővárosba. jenek a baráti kapcsolatok az Odera-Neisse békehatáron át. Ve­letek együtt mindent el akarunk követni a háború megakadályozá­sáért. A lengyel ifjúsági küldöttség ne­vében Jerzi Terei üdvözölte a né­met fiatalokat. — Célunk közös — mondotta —, a szocializmus felépítése és a béke megszilárdít tása. A Kirov utcai értekezleti terem­ben tizenöt ország fiatal szabói és kötszövő dolgozói találkoztak, hogy megbeszéljék a foglalkozá­sukkal, munkaviszonyaikkal ösz- szefüggő kérdéseket. Augusztus 4-én tovább folyt a VIT-en résztvevő fiatal pedagó­gusok már korábban megkezdő­dött találkozója is. Megvitatták a fiatal nemzedék nevelésének és oktatásának, a pedagógusképzés­nek a kérdéseit, a pedagógusok helyzetét, a gyermekek egészség- védelmét, a korszerű nevelési módszerek alkalmazásának jelen­tőségét. A vitában francia, hol­land, mongol, magyar és olasz pe­dagógus-fiatalok vettek részt. Ax cts-'á szátnadatoU , a moszkvai VITÍ sikeréről A moszkvai VIT nemzetközi szervező bizottsága sajtókon­ferencián számol be a találko­zó első eredményeiről. A konferencián a többi kö­zött elmondották, hogy aVIT- re eddig öt világrész, 127 or­szágnak képviselői érkeztek meg. A résztvevők több mint ezer különböző nemzeti és nem­zetközi szervezetet képvisel­nek. Számos ország a VIT-ek tör­ténetében a legnagyobb kül­döttséggel vesz részt a moszk­vai találkozón. így például Franciaországból kétezer, Ang­liából ezerötszáz, Finnország­ból kétezer, Olaszország hói ezerkilencszáz, a Német Szö­vetségi Köztársaságból 1100, Egyiptomból 550 delgátus ér­kezett Moszkvába. A VIT nemzetközi előkészítő bizottságának meghívására 350 világszerte ismert közéleti sze­mélyiség és híresség jött el, bogy megtekintse a VI. VIT eseményeit. Több mint 800 újságíró, rádiótudósító, filmes és televíziós riporter utazott Moszkvába, hogy beszámoljon a VIT eseményeiről. A VIT első hat napja sok érdekes eseményt hozott. Nagy sikerrel folyik a kul­turális bemutatók sorozata. A küldöttek kérésére eddig több mint ezer kirándulást I ; szerveztek a moszkvai múze­umokba, üzemekbe, intézmé­nyekbe, Moszkva-kömyéki kol­hozokba, ahol a világ ifjúsá­gának küldöttei sok százezer szovjet fiatallal találkoznak. Igen nagy eredménnyel jár­tak a fesztivál kiállításai, nagy ( érdeklődés kiséri a nemzet- 1 közi filmfesztivált is. Erre ed­dig 40 ország hivatásos és mű- | kedvelő filmesei neveztek be. A zsűri eddig már körülbelül száz filmalkotást megtekintett. 1 A VIT hátralévő második hete még számos érdekes ese- | ményt tartogat. A nemzetközi szervező bizottság arra számít, hogy az elkövetkező napokban újabb küldöttek érkeznek Moszkvába.

Next

/
Oldalképek
Tartalom