Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-28 / 200. szám

2

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957. augusztus 28., szerda

Hangos zokogás verte fel a kis szoba csendjét és megfagyott a mosoly a kacarászrva játszó kislány és nagymama arcán, amikor La.jti Józsefeié, a kétegyházi-fca-i kucspusztai általános iskola tanítónője kézhez kapta felmondó levelét, Egy egész világ omlott össze az apa és férj nélkül élő családiban és mélységes felháborodás az igazságtalanság iránt, az okok iránt, ami ezt a felmondást alátámaszd tóttá. Az anya — az il-> letékes — fakó, könnyteli arccal újra és újra olvassa a sűrűn írt vádiratot, melyben arról értesül, hogy ellenforradalmár volt. „A nagy-, birtok visszaadása mellett állt ki, kapitaliz- must akart. Anyagiaki ban is támogatta az eU len-forradalmárokat, mert egy hízott sertést adott a budapesti „hazafiaknak”. Tevékenyen részt vett az iskolaigazgató leváltásában és idegen családokat költöztetett be az iskola épületébe.’“ Olvassa. Falja újra és újra a sorokat s közben könnycseppek hullnak a szomorú hírt hozott ártatlan papírra, majd a kislányára tekint s az immár másik gyermekkort élő nagymamára. Mi lesz velük? Tűnődik magában. Hová és merre menjenek ők hárman? 0—0—0 o—•

Barátokra találtak

Nincs férj, nincs apa a családban, elvitte a hán ború. Nincs rokon, ahol meghúzódhatnának. Mi tévők legyenek? És a könnyben, gondban kapcsol az agy, rezdül a lé- lek és héborog az igazságérzet. Miért kell nekik elmenni innen, amikor felsorakoztatott sablonos vádpontokban nem érzi magát bűnösnek*

Kapitalizmust akart ő? Nem igaz? Az igen, hogy nem volt híve az erőszakos tsz-fejlesztésnek, a „vedd ahol éred“ módon való begyűjtésnek de

kapitalizmust, régi földesúri rendszert nem a- kart. Hízót adott a pesti ellenfoiradalmároknak ? Igen adott hízott, de

nem az ellenforradalmároknak, hanem az állat- forgialmd vállalatnak. Ott az elszámolás a szekrényben. Papír is van róla. Tevékenyen részt- vett az igazgató leváltásában? Sajnos ott volti ö is szavazott, Félt a fenyegetésektől, s a többiek példáját követte, dá nem kezdeményezte, nem ő volt az értelmi szerző-“ je, csupán szenvedő alanya és figurája az ellen- forradalmi cécónak. Hogy idegen családot költöztetett az iskola he-1 — 0—0—O—0—0—o -©—-olyieégébey szintén igaz. De mit tehetett félelmében. Kint éltek az „isten háta” megett, s nem volt szomszéd messze a határban, a csavargók viszont már húzták, vitték ami á kezük ügyébe a- kadt. Férfi kellett a portára s így szánta rá magát a szabálytalanságra. Most már látja, hogy rosszul cselekedett, de e- zen a megtörténten változtatni nem lehet.

Gyötrődik, vívódik. Számot vet. Bensőjében perbe száll magával. Vádolja önön magát és védi, de egyedül van, úgy érzi oly elhagyott mint még soha. Igazi barátok, megértő emberek után vágják. De nem jön senki most, most amikor minden jó szó, minden ■bátorítás megannyi kincs lenne. Fáradtan omlik le a székre, ölébe veszi kislányát és a semmibe bámulva gyermekét cirógatja. Nem érez bosszút senki iránt az alaptalan vádak miatt. Nem lát el- lenséget az új lakótársban, akivel a nagymama a napokban a jószágok miatt összeszólalkozott. Nem keresi a rosszindulat mögé bújt embereket. Barátok után kutat, akik ismerik és megér- -o—e—o—e—o—• — •— <

tik őket. És a könnyek kel átvirrasztott sötét éjt másnap már deren gés váltja fel. A párt- szervezet ajtaján kopogtat, bízik, hogy ügyében meghallgassák — rné;- ha pártonkívüli is — és igazságot tesznek. Barátságosan fogadják és ez bátorítja őt. Szíve körül melegséget érez. őszintén beszél, úgy ahogy ezzel magában számot ve tett és a segítség nem marad el. Párttagok é becsületes szülők tesznek tanúságot magatartásáról. ök kaDarják ki az igazságot a döntő bizottsági tárgyaláson. Ők mondják el, Juhász Mihály, Susánsszki András- né és a többiek, hogy mi az igazság és mi nem a döntő bizottság semmisnek nyílvánítja az elhamarkodott, az. emberi önérzetet és becsületet mélyen sértő, rágalmakra épített ítéletet.

Most a zokogást és re- ményvesztettséget újra ? vidám gyermekkacaj, a holnapi jövő tudatába vetett bizalom váltja fel a kis családban. A lidérces éj után újra süt a nap és az igazság keresésében párttag és pár- tonkívüli barátra találtak. Vigyázzunk rá emberek. Ne engedjük soha hogy rossz szándékú emberek beszennyezzék ezt a bizalmat.

Deák Gyula —•—e «.o—o

Mi, a Békés megyei volt honvéd karhatalmisták augusztus 25-i találkozónk és kitüntetésünk alkalmával fogadalmat tettünk a magyar dolgozó népnek, hogy példamutatóan dolgozunk a szocializmus építésén, s bármikor készek vagyunk újra fegyvert ragadni s vérünk, életünk árán is megvédelmezni a munkások és parasztok hatalmát.

Tudtukra adtuk és adjuk ismételten azoknak, akiket illet, hogy ha hazánkat ismét fegyveres támadás érné bárki részéről, nem haboznánk, hanem azonnal lesújtunk, mert az a fegyver, amellyel az ellenforradalmi bandák ellen harcoltunk, a kezünkben van. S velünk együtt szilárdan és elszántan markolják a fegyvert minden eshetőségre készen a munkásőr osztagok, a rendőrség és a honvédség.

Tudjuk, hogy mindez nem tetszik azoknak az imperialista köröknek, akik az 1955. októberi eseményeket előkészítették, akik dicshimnuszokat zengedeztek a hazánkat és népünk legjobbjait pusztító nyilas fasiszták, horthysta tisztek, csendőrök és közönséges bűnözök rémtetteiről. Csalódva, terveik kudarca miatt újult erővel uszítanak hazaiéi ellen. S az uszító és rágalomhadjáratukhoz eszköznek tiasznál ják fel az Egyesült Nemzetik Szervezetét is, amely immár másodszorra akarja jogtalanul napirendre tűzni az úgynevezett „magyar ügyet".

Mi, volt honvéd karhatal- misták tiltakoznak az ellen, hogy az ENSZ engedjen egy szűk imperialista kör befolyásának s a külföldre szökött fő ellenforradalmárok „vallomásából“ összeállított hazug ötösbizottsági jelentés a’apján tárgyalja a magyar nép ügyét. Mindaz, ami 1956. november 4-e után történt Magyarországon, kizárólag a magyar nép belső ügye. A Szovjetunió fegyveres és anyagi támogatást adott hazánknak, a- miért hála és nem az agresz- szor jelző illeti. S a Szovjetuniónak hálás is nemcsak a magyar nép többsége, hanem a világon élő minden haladó szellemű ember is.

Ismételten követeljük, hogy az ENSZ ne tűzze napirendre a kiagyalt „magyar ügyet”.

A Békés megyei volt

honvéd karhatalmisták

—o—o—o—o—o—o—o — o—o—o—o — o—o

O-—o o—o—o—o—o—

ARV RÓZA:

I R Á K í . _ . , . __ „ , ,

B=> A BALATON!

(Folytatás)

Ezután mindenki fürdőruhába öltözött s a nyaraló alatt húzódó gyönyörű fenyvesen at irány a Balaton! A kondorost lányok. — akik egy nappal előbb még csépeltek, most a Balaton hűs hullámaiban lubickoltak. Az elnök — a lányok kedvelt Lajos bácsija — élénk sikkon- gatáa közben sorban „megkeresztelte“ a lányokat, víz alá mártotta őket a legnagyobb rug- kapálózás ellenére. Az egyiket úszni tanította, a másikat bátorította, hogy beljebb menjen, mert nem mély. Előkerült a vadonatúj röplabda s órákon át labdáztak a vízben. Jókedvűen játszottak, nagyokat nevettek a kondorosi Magvető Tsz tagjai.

Gyermekkoromban az intéző és a „jegyző úrtól” igen sokszor hallottam ezt a jelzőt: „büdös paraszt“. Nos, a kondorosiak a- lapcsan megcáfolták ezt a rágalmat. Reggel, mire házinéni körülnézett, katonás rendben álltak az ágyak a nők és férfiak szobájában egyaránt. A frissen mosott padló kellemesen lehű- tötte a levegőt. Hiába fürödtek egész délután a Balatonban, lefekvés előtt gondosan megmosakodtak, s csakis tiszta, frissen vasalt ruhában voltak hajlandók kilépni az utcára. A fél évszázadot megért Uhlár Jánosnét aligha ismerte volna meg egykori úrnője Gejstné „őnagysága”, amikor habselyem fehérneműbe és hosszúpongyolába öltözött.

Siófokon az első séta sok meglepetést tartogatott a kondorosi Magvető Tsz tagjai számára. Feltűnően sok német, szlovák, lengyel és más külföldi nyaraló vendéget láttak. A ligetben nemgyőzték csodálni az ősrégi fák hatalmas lombsátrainak és a parkokban a tarka virágerdők- nek a szépségét, a szebbnél- szebb stílusban épített kis nyaralókat és nagyobb üdülőket. A fiatalok hozzájuk illő vidámsággal szemlélődtek, s az új környezetben nemcsak sok szép, de érdekes látványosság is akadt számukra. Az idősebbek arcán a- zonban amint beljebb értünk az üdülőtelepen, egyre inkább látni lehetett valami szomorúságot kifejező vonásokat. Élénken tekingettek jobbra-balra, mint aki valakit, vagy valamit keres. Néha hangosan olvasták:

„Postás üdülő.’1 X. Y. szak- szervezeti dolgozók üdülője. „Fővárosi üdülő”.. A kissé hajlotthátú, alacsonytermetű Halász János bácsi mar nem bírta tovább: ki kellett „öntenie” ami a sizívét nyomta. Hirtelen mozdulattal az elnök elé lépett, fekete kalapját jobbszemére húzta s így szólt:

— Hallod-e Lajos? Én már 65 éves vagyok. Te tudod, hogy mindig nehéz- munkával kerestem a kenyeremet. Soha nem reméltem, hogy valaha még eljutok a Balatonra. Ezt okosan gondoltátok ki. Már most megmondom, hogy ha élek és lesz rá lehetőség, jövőre is eljövünk az asszonnyal.

Egy pillanatra elhallgat. Hol lesüti a szemét, hol a tőle magasabb elnökre néz, látszik rajta, hogy még koránt sem fejezte be mondanivalóját. Braun elvtárs barátságos mosolya újabb vallomásra készteti s olyan hangon beszél, mintha a Magvető Tsz elnökét vonná felelősségre valami mulasztásért:

— Mink már csak eljutottunk idáig s ez nagyon is jól van így. De mi lesz az ország száz és száz termelőszövetkezetének a tagságával? Hát mutass nekem egyetlen termelőszövetkezeti ü- dülőt! Nem látni még hírmondónak sem. Én tisztelem, becsülöm a bányászokat, az ilyen- olyan ktsz tagjait, dohát az isten szerelmére, hol maradnak a termelőszövetkezetek? Hisz mink is nagy tábort képviselünk, sok húst, zsírt, tejet, kenyeret és cukrot adunk a népgazdaságnak hát nem érdemlenénk meg, hogy legalább mutatóba legyen nekünk is egy pár üdülőnk? Hát hogy jut akkor közelebb a falu a városhoz, ha mi sehol sem vagyunk.

Az asszonyok — meg sem várva az elnök válaszát — helyeslőén bólogatnak s hozzáfűzik:

— Igaz is: a termelőszövetkezeti tagok is megérdemlik a pihenést úgy, mint a más területen dolgozók. Igaz, hogy a mezőgazdaságban igen sok a munka, dq ma már sokat segítenek a gépek, s mindenütt betudják osztani úgy a munkát, hogy legalább egy hétre, vagy tíz napra felváltva elmenne pihenni a tagság egy része. Jó lenne az is, hogy a szövetkezetiek az ország más tájait is megismernék egy kicsit.

Öráü hosszat barangoltak a siófoki üdülőtelepen a kondo- rosiak. A lányok csillogó kosarakat, kalapszatyrokat, apró emléktárgyakat vásároltak s tucatszámra indultak útnak az első balatoni üdvözlőlapok az otthoniak címére. Menetközben elhatározták, hogy megtekintik a legnevezetesebb Balatonkömyé- ki üdülőket.

Balatonföldvár:

A kirándulók első útja Bala- tonföldvárra vezetett. Amint kiszálltak a vonatból, itt is a gondozott parkok, a hűvös árnyat adó lombos fák vonták magukra azonnal az alföldi rónák gyer\

mekeinek figyelmét. Alig tudták eldönteni, hogy hol csináltassanak fényképet, oly szép volt a Balatonpart és a liget a főtéren.

A fiatalok nagy örömére úszógumikat és gumicsónakokat vett kölcsön a vezetőjük. A csónakázás felejthetetlen élménj) volt. Az új szórakozási lehetőség mindig érdekes, de a gumicsónak sokszorosan az volt. Az egyik csónakba négy leány szállt be, de sehogy sem akart „elindulni“ befelé a Balaton középé- be. Amint megmozdult valamelyikük a csónak megbillent s éktelen sikoltozásra figyeltek fel a balatoni vendégek. A parton ülő német vendégek kézzel-láb- bal igyekeztek megmagyarázni, hogy hogyan lehet elindulni a csónakkal, később pedig egyikőjük vízbeugrott s „útnak indította“ a lányok csónakját.

Gyönyörű napsütéses idő volt. Vidám lubickolok jókedvű kacagásától, sikkongatásaitól volt hangos a táj. Egyszerre sötétedni kezdett az ég alja, fokozatosan nőttek a hullámok. A mit sem sejtő fürdőzőket hol hátba, hol mellbe vágta egy-egy habzó hullám.

Tombol a Magyar-tenger, zavaros az előbb még kéklő úr. Hamarosan sziréna búgása és lövés robaja jelzi, hogy vihar lesz. Mindenki iparkodik a partra, versenyezve futnak a kabinokba és öltözködnek a vendégek. De a Balaton a maga szépségében pompázik most is, a háborgó tó felejthetetlen látványt nyújt. A fürdésnek ugyan „befellegzett”, de csodálatosan szép a táj most is.

Naplementekor ismét Siófokon lubickoltak a vízben a Magvető Tsz tagjai. Az ő számukra a napfelkelte és a naplemente nem új látvány, hisz gyerek koruk óta számtalanszor gyönyörködhettek ezekben a tüneményekben a végtelen rónán. A balatoni naplemente azonban lenyűgözően szép volt. A hatalmas

víztükör gyönyörűen vetett« vissza a bíborvörös égalját, s a víz színe is egészen más volt, mint órákkal előbb.

A környékben már elcsendesedett a Balaton, de a távolról jött szövetkezeti lányok sokáig labdáztak még a vízben. Este későn aludt ki a villany a Magve'ö Tsz nyaralójában, de még a sötétben is sokáig elbeszélgettek a napi élményekről. „De jó, hogy eljöttem”! „No, lesz miről mesélni, ha hazamegyek” — sóhajtott fel hol az egyik, hol a másik leány. De az idősebbeknek sem volt közömbös az utazás az eseményekben gazdag nap után eszükbe jutott a nehéz munkába eltelt, egyhangú ifjúságuk.

Uhlár néni nem bírta megállni, hogy ne meséljen a fiataloknak a saját küzdelmes életéről.

— Nem is tudjátok ti megérteni igazán, hogy milyen sok jóban van részetek. Fiatalok vagytok, máris eljutottatok ide, s ha valami megtetszik megvehetitek, hisz szépen kerestetek a nyáron. Bezzeg amikor mink fiatalok voltunk! Kora hajnalban keltünk, késő este feküdtünk s bizony a fizetésünket könnyen elrakták a szüléink.

Halász néni lelki szemei előtt is felelvenedik a múlt. Elmondja, hogy sok-sok munkáért bizony nem volt semmi megbecsülésben részük. Ügy beszéltek velük a földbirtokosok, és az intézők, mint az állattal. Gejsi ura- ság azt is megtette, hogy naponta három-négyszer kiment ellenőrizni a munkát * ha valakinek a sorában nem volt precíz az egyelés, akkor annyit vágott bottal a napszámos hátára, ahány felesleges répaszálat talált. A leányok borzongva hallgatták az igazi történetet s la'snn ele-en- desedik a szoba, édes álomba merülnek a boldog nyara1 ók. hogy reggel frissen, kipihente« indulhassanak Balatonfüredre Erről .az útról a következő cikkben számolunk be.

(Folytatjuk.)

\