Békés Megyei Népújság, 1957. augusztus (2. évfolyam, 178-203. szám)

1957-08-02 / 179. szám

1957. augusztus 2., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 JL ’Zidka-lta'Uety. é<s tniefymád (Tudósítónktól) Tipikus alföldi kisközség Geszt — gondok a bajokkal és szép környezettel. A község fő­utcáján két oldalt gyönyörű nyárfasor kisér. Tikkasztó a meleg és ilyenkor hasznos szol­gálatot tesz a hűs árnyék. Az utca képe nyugalmat áraszt — az emberek kint dolgoznak a földeken. A tanácsházán Erdei Lajos tanácselnököt keresem, miköz­ben átbukdácsolok a malteros- ládák tömkelegén. Szépitgetik, átmeszelik a tanácsházát. A vá­rószobában ügyfelek várnak, míg rájuk kerül a sor. Miközben helyet foglalok a kockás terítővei letakart ké­nyelmes díványon — körülné­zek. A szoba nagyon egyszerű és hasonló hozzá Erdei Lajos ie, aki három éve „kormányoz­za" v Geszt gondokkal és néha örömökkel telített életét. A ta­lálkozás előtt kiváncsi voltam a régi Tisza-kastélyra — mely a falunak némi hírnevet szer­zett — a Tisza István kúriára. Meglepő és kimondom: nagyon Sugárhajtású _llelihoptert gyártanak J^Lengyelorsságban Lengyelországban most készült el az első, lengyel mérnökök által tervezett sugárhajtású helikopter. Mindezideig csak az Egyesült Ál­lamok és Franciaország gyártott ilyen típusú helikoptereket. Az új lengyel helikopter rend­kívül egyszerű szerkezetű, így gyártási költségei is viszonylag alacsonyak. A gépet most próbál­ták ki, a közeljövőben pedig meg­tartják légibemútatóját. szomorú benyomást keltett az egykor még káprázatos épület. A kastély udvara gazzal benő­ve, kocsiutakkal felszabdalva, trágyahalmokkal tarkítva foga­dott. Itt „székel" a Békés me­gyei Allatforgalmi Vállalat ki- rendeltsége. Ameddig ellátok — mindenütt rendetlenség a vég­telenségig. A 17 holdon elterü­lő park fáinak egy része már kiszáradt, s aki tudja kényére- kedvére aprítja. Mi a vélemé­nye erről a tanácselnöknek? — Valóban elszomorító a kör­nyezet, de változtatunk rajta! Átalakítjuk a kastélyt. Hat tan­termet építünk és a kastély kö­rüli részt parkírozzuk, napközi otthon is lesz. Jelenleg az épü­letben kultúrterem is található. Majd minden vasárnap este ze­nétől hangos. Némi megütközéssel hallgat­tam az átalakítási hírt. Mindjárt arra gondoltam, hogy a napközi otthon „tagságának" egyáltalán nem tesz jót a köze­li trágyahalom, s különösen a „légynevelő” nyár. Márpedig az állatforgalmi vállalat tovább is igényt tart a telepére... Van a parkban két vízme­dence is, azaz csak volt, mert az „ügyes” kezek elrontották a vízcsapot és használhatatlanná vált a fürdözőknek. Tavaly a szövetkezet kapott az alkalmon és szilvatárolónak nevezte ki a medencét. (!) Ugy-e hogy nem rossz megoldás?... Sokat lehetne még mesélni az elhanyagolt kastélyról, de ezt a beszédté­mát meghagyjuk a tanácsnak. Az idén előreláthatóan nem lesz gond az állatok átteleltetése A Földművelésügyi Minisztéri­umból szerzett értesülés szerint szálastakarmányokból ez évben jó termés mutatkozik. A pillangósok első kaszálása ugyan valamivel kevesebbet adott a múlt évinél, a vetett takarmányok és a rétek ho­zama viszont felülmúlja a tava­lyit. Országosan mintegy 10—15 százalékkal több takarmányt ta­karítottak be eddig, mint a múlt év hasonló időszakában. Lényege­sen javítja a takarmányhelyzetet az újonnan vetett pillangósok első évi hozama is, valamint az a tény, hogy az idén — beleértve az ab­raktakarmányokat is — mintegy három-négyszázezer holddal na­gyobb területen vetettek takar­mánynövényeket. Tekintettel arra, hogy abrakta- karmányokbál is jó közepes ter­més várható, az idén télen előre láthatólag nem okoz majd na­gyobb gondot az állatok áttelel- tetése. Vízi karnevál a békéscsabai strand-uszodában augusztus 3-án, szombaton este fél 9 órai kezdettel. Utána reggelig tartó tánc a strand egész területén! ludomány és Új szovjet tengeri hajók A szovjet mérnökök nemrég bocsátottak vízre három, egyen* ként 5000 tonna szárazáru szállítására alkalmas fehérhajót. Órán­kénti sebességük megközelíti a 30 kilométert, motorjuk 7000 lóerős, Ezt a hajótípúst most sorozatban gyártják. Az egyik szovjet hajógyárban tízezer tonna áru szállítására al­kalmas teherhajó épül, mely vízre bocsaj tás után indiai, kínai, argen­tínai és más távoli kikötőkkel bonyolítja le a forgalmat Az első ilyen hajó jövőre készül el Hossza majdnem 170 méter, szélessé­ge 22 méter, sebessége óránként 35 kilométer. Nagy teljesítményű szovjet cet hús-fagyasztó hajó is készül olyan berendezéssel, mely naponta 100 tonna cethúst fagyaszt. Kamráiban mintegy 2500 tonna rakomány helyezhető el A fagyasztó hajó óránként 16 csomó sebességgel halad. A „Static Master“ A ráchóizotópoik használata lassan bevonul mindennapi életünk­be. A NUCIEAR PRODUCTS CO. „STATIC MASTER’’ néven olyan mikrobarázdás lemeztisztitó kefét hoz forgalomba, amely radioaktiv poloniumokat tartalmaz, s azáltal hogy dekmizálja a mikrobaráz­dás lemezt, a statikus elektromosság által odatapadt szennyeződé­seket eltávolítja. Egyúttal a lemezjátszóra szerelhető egy ugyancsak poliniumtartalmú ionizáló egységj amely állandóan kompenzálja a lemez feltöltődését. A mágnes újszerű felhasználásáról ad hírt az egyik tekintélyes külföldi szakjolyóirat. Állattenyésztők által ismert tény, hogy a legelőre hajtott marhák lege lészés köz­ben néha kisebb-nagyobb fémtárgyakat is elnyelnek. Ennek követ­keztében az állatnál gyomorfájdalmak lépnek fel, sőt előfordul az is, hogy az éles tárgy a marha több rekeszes gyomrának érzéke­nyebb részét felsérti, ami az állat életét is veszélyezteti. A problé­ma nyílván sok fejtörést okozhatott a farmereknek. A megoldás vi­szont egészen meglepő. Egy kb 4 centiméter átmérőjű legömbölyí­tett mágnes rudat nyeleinek az állattal A rudacska nem jut tovább az állat bendőjének első rekeszénél, ahol az oda bekerült fémdara­bokat magához vonza, s egyben megakadályozza azt, hogy a fémda­rab a sokkal érzékenyebb három belső rekesz valamelyikébe ván­doroljon tovább. A kérdés már csak ft: vajon mit szól mindehhez a szegény marha...? ’ I V technika világából kor Pistától kapott levelet. Csak az az egy ne lenne olyan. De ha János bácsi mondja, hogy meg­kerül, akkor az úgy lesz. Soha nem mondott ő olyat, ami ne é lett volna igaz. Ha baj volt, azt is megmondta és ha tudott, se­gített rajta Dehát, hogy lesz most? János bácsi visszamegy a tanácsházára. Az a son kanad rá­gós elmegy onnan?.. Szeretett volna utána kiáltani, de már messzire járt. Ezután mindennapos vendég volt Gaáléknál. Hallgatták a rá­dióüzeneteket. Ilyenkor nem is igen szóltak. Öröm nyílott a szi­vükben, amikor falubelijük ne­vét hallották. Az üzenetek vé­gén mindig csalódottan hagyta ott a rádiót Kapásné, de újabb, és újabb reménnyel telt meg a szive, hátha holnap. De bizony üzenet csak nem jött Pistától. Ezen a napon, amikor este ha­zament Gáléktól, előszedte me­gint Pista leveleit, ide-oda ra­kosgatta azokat. Azután levél­papírt tett maga elé és írni kez­dett: „Drága kisfiam! Nagyon bánt, hogy mi van veled. Nem tudom, hol merre vagy. Üzenj a rádióban, Gaáléknál szoktam hallgatni. Nem tudok hozzád elmenni, nem jár a vonat...” Itt megállt a ceruza a kezében, pedig nagyon sok mindent sze­retett volna megírni. A serce- gő lámpát nézte egy ideig, majd az alvó két kislányán nyugo­dott meg a szeme. Aztán újra ráhajolt a levélpapírra. „...Nem tudom, megkapod-e a levelet, mert csak úgy küldöm, ha va­lami alkalmatossággal Pestre megy valaki. Ha lehet, gyere haza. Olyan sokan hazajöttek most.“ Még hosszan forgatta ke­zében a ceruzát, majd odaírta a néhány sor végére: „Csókol édesanyád. *’ Az éjjeli csendbe néha bele­vinnyogott a novemberi szél. Hideg őszi éjszaka volt. Ott bent is fázósan összehúzódott, Ka­pásné, amikor ingre vetkőzött. Jól lecsavarta a lámpa lángját és lefeküdt. Egy jó hónap óta sose oltotta el egészen. Nagyon ridegnek érezte a sötétséget. Szenderegni kezdett, amikor erősen megverték az ablakot. Álmosan emelte fel a fejét, hogy csakugyan náluk zörög-e vala­ki. Ismét megverték az abla­kot. Leugrott az ágyról, gyor­san felszította a lámpát és az ablakhoz ment. A kis függöny egyik sarkát kicsit félrehúzta, hogy kilessen, amikor a kései vendég megszólalt: Én vagyok. Kapásnénak hirtelen torká­ban kezdet dobogni a szíve, s csak nagysokára tudott szólni: Kisfiam! — s kibuggyant a könny a szeméből. Nem érezte most a hideget sem, csak úgy ingben szaladt ajtót nyitni. Szótlanul átfogta Pistának a nyakát és ahol érte, ott csókolta. — Menjünk csak be. Megfázik — szólt Pista és lefejtette nya­káról édesanyja kezét. — Én nem fázok. De te nagyon megfázhattál ebben a hidegben. Bent a szobában a két kis­lány is felébredt, s leugráltak az ágyról, hogy megismerték a Pista hangját. Alig bírta őket magáról lefejtem, annyira rá- csimpazkodtak. — Hoztál cukrot? — kérdez­te Juci, a fiatalabbik és koto­rászni kezdett a zsebében. — Mit marháskodtok! — för- medt rájuk Pista. — Kisebb gon­dom is nagyobb, mint a cukor. Azok az anyjukra néztek, nem látták még ilyennek, hiszen ed­dig, ha hazajött, még az ágyban is játszott velük, csiklandozta őket. Kapásné is meghökkent ^ wd* iőT1 egy pillanatra, azután gyorsait lerámolt mindent az asztalról. — Mit eszel kisfiam? Van jó kis tej, szalonna. Vagy süssek rántottét? — Mit bánom én. — Dobd le magadról a göncö­ket, én addig hozom az ételt — és már szaladt is a konyhába. Pista körüljáratta a szemét a szobában, aztán levetette magát az asztal melletti székre. Elter­peszkedett rajta és ujjaival az asztalon dobolt. Húgai a dunna alól pislogtak rá, idegennek tűnt nekik Pista. Félni kezdtek tőlej Csak akkor nyugodtak meg, ami­kor az anyjuk bejött a szobába. — Egyél kisfiam. Nagyon megéheztél? — tette az asztalra Kapásné a tejet, szalonnát, ke­nyeret. — Hagyjuk ezt a kisfiamozást — húzta félre a száját. — Nem vagyok már szopós gyerek. Mintha szívébe szúrtak volna Kapásnénak, úgy megrémült s az ágyat kezdte igazgatni, hogy elrejtse gyötrődő arcát. Eszébe jutott a levél, melyben Pista o- lyan kurtán írt, és olyasmit, hogy „megvagyok”. Mi van vele? Mit csinálhattak neki ott Pesten?... Meg sem csókolt — villant át a- gyán — mikor kinyitottam a ka­put. Nagy fáradtság vett rajta erőt, úgy érezte, hogy beszakad a há-, ta, karját is alig bírta felemelni. Szívéhez szorította kezét, leült az ágya szélére. Öszes feje félol­dalt billent. Pista nagyokat hörpintett a tejből és egykedvűen nézett a le­vegőbe. Csak nagysokára szólalt meg: Ha tudná maga, mi van Pesten. Forradalom, tudja! — ha jolt előre az asztalon. — A fái köp lógnak a kommunisták, meg az ávósok. Különös fény lobogott nagy barna szemében, Anyjának aka­ratlanul a tanácsiházán pöffesz- kedő sonkanadrágos jutott az eszébe és az a véresszemű ré­szeg a pártirodában, aki ráordí­tott. — Azt mondják, János bácsi, a tanácselnök is kommunista. És milyen jó volt hozzánk. Az járta ki, hogy Pestre juthass. — Egyforma az mind! Nor­ma, munkaverseny, ez az ő nó­tájuk. Most meg jönnek a rusz-i kikkal De nem hagyjuk ma­gunkat. — Kisfiam, hát mit akarsz? Egy jó félesztendő és mesterem­ber leszel. — Nem érti ezt maga — és megint hátradőlt a széken. — Mi tudjuk azt, akik ott voltunk. — Hát bennünket el akarsz felejteni? — tört ki a zokogás Kapásnéból. — Engem is, a kis testvéreidet is? — Hagyjuk az ilyen cirkuszo­kat — s messzire elhajította ma­gától a cigaretta csutkát« Kapásnét éjjel szívrohanok kínozták, kislányai hordtak á- gyához vizesruhát. Pista regge­lig horkolt. Amikor felébredt, akkor látta, hogy az anyja holt­fehéren fekszik. A lányok meg ott szipognak mellette. — Ne sírjatok — motyogta a- lig hallhatóan Kapásné. — Majd jobban leszek; adjatok enni a bátyátoknak, ha felébred. Az­után elnyomta az álom. — Mi a baja? — szólt a lá­nyokhoz Pista, amikor észrevet­te, hogy elaludt az anyja. — Sohase írsz, az a baja — pityeredéit el Erzsi. — Marhaságot beszéltek — dünnyögte Pista, ahogy öltözkö­dött. Közben megakadt a szeme egy fényképen. Akkor készült, amikor először ment az isko* lába, úgy odabujt az anyjához, mint csirke a kotlóhoz. Valami kínozni kezdte bensejét. Eszébe» jutott szeptember, amikor együtt ültek az anyjával a pádon, a tanulóotthon udvarán. Ide-oda száguldtak gondolatai. Elvonul­tak előtte a pesti utcákon heverő hullák, a puskaropogás közben sikoltva rohanó asszonyok; any­ja fiatalkori képe, majd az ágyra esett tekintete. Az ősz haj, a sáppadt vékony arc, a gyorsan pihegő, száradó mell láttán ke­serű lett a szájaíze. Cigarettára gyújtott és kinézett az ablakon, A késő őszi napsugarak arany­sárgára festették a körösparti fák ritkás leveleit. Kinyitotta az ablakot. Körös. Mennyit lubic­koltam benne. Valahol a távolban traktor pöfögött Halvány mosoly hú­zódott ajkára. Erzsi észrevette és csendben kivette a sublótból a vasdarabokkal teli papírdo­bozt és odasonfordáit Pista mögé. — Pista, megvan, nem dobál­tuk el. A sárga fogaskerék is benne van — és a markába nyomta a dobozt — A karika is megvan! — szaladt ki az udvarra Juci™ Kapásné késóbbben valami koppá násra neszeit fel szemhé­ja fáradtan, félig felnyüt, homá­lyosan látta, hogy Juci a Pista ölében ül s a kanapén szana­szét hevernek a vasdarabok. Er­zsi a sáros fogaskerékkel babrál. — Csendesebben, felébred édesanyánk — tette szájára mu­tatóujját Pista. Kapásné szeme alján, vé­kony ajka körül derűs vonások jelentek meg és újra mély álom­ba merült. Almában Pista nagyon nagyon messziről jött haza. Tiszta ruhában, még csak a ci­pője sem volt poros...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom