Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-19 / 167. szám

I BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. július 19., péntek Tíz perc a postás fúvósokkal Egy „elfelejtett” zenekarhoz lá­togattunk el. Nem kell azonban a szó szoros értelmében venni ezt az elfelejtett szót. A postás zenekart „csak” akkor felejtették el a rhúlU ban, — mivel 1949-ben alakult a zenekar — amikor jó munkájukért dicséretben kellett volna részesíte­ni őket. Bezzeg akkor nem feled­keztek meg róluk, amikor egy-egy ünnepi műsorhoz zenekarra volt szükség. Elmentek a postás fúvó­sokhoz és ők mentek, rájuk min­dig számíthattak. Szórni, nem tudtak — mint a- hogy mondani szokták — próféták lenni szőkébb hazájukban, Békés megyében. De máshol, mindig elis-i merték munkájukat, megbecsül­ték őket. Megalakulásuk évében négy napig a budapesti VIT-en szerepeltek. Ezután „felkapott" ze­nekar lett. Két év alatt 470 alka­lommal szerepeltek, majdnem min­den második napon jutott egy elő­adás. 1953-ban a megyei bemuta­tón első helyen végeztek Békés­csabán. Ezután folytatódott siker- sorozatuk. Még ugyanebben az év­ben a Postás Szakszervezet II. or­szágos területi kultúrversenyén a fúvós zenekarok között az első he­lyen végeztek. Ezután valahogy elfelejtették ő- ket. Mindezek ellenére nem csüg­gedtek, hanem a tőlük megszokott szorgalommal dolgoztak tovább. Ez év tavaszán jnár ott találkoztunk velük a színház előtt. Térzenét ad­tak vasárnaponként Békéscsaba dolgozóinak, s ezzel új színfoltot hoztak a város életébe. Bár még most is megesik, hogy a helyi szervek valahogy megfe­ledkeznek róluk, az országos pos­tás zenekar azonban nem. Testvé­ri segítséget nyújtanak nekik. A Postás Szakszervezet javaslatot nyújtott be a SZOT-nak: vigyék külföldi szereplésre a békéscsabai postás zenekart. Valahogy így néz ki most a hely­zet. Mindenki más elismeri és tá- mogatja őket, csak éppen a megye nem tudja milyen érték ez a zene­kar megyénk zenei életében. Ideje lenne végre „felfedezni” őket... — Sz. —■* Szakszervezeti élet Munkásellátás mezőgazdasági üzemeinkben Az SZMT. Elnöksége megtár­gyalta a megyénkben lévő állami gazdaságok és gépállomások üzemi étkeztetésének helyzetét. Az elnökségi előterjesztés, vala­mint a bővített értekezleten részt­vevő elvtársak tapasztalatai, fel­szólalásai alapján megállapítottuk, hogy az üzemi étkeztetés állandó-« an fejlődik. Ezt a fejlődést tükrö­zi, hogy az üzemi konyhákon étke- kezők létszáma nem csökken, ha­nem állandóan növekszik. Az éte­lek minőségében, változatosságá­Súlyos repülőgép- szerencsétlenség A KLM Holland Légiforgalmi Társaság egy „Super Constellati­on’“ mintájú utasszállító repülő­gépe kedden a Holland—Üj-Gui- neához tartozó Biak-szigeténél — nem egészen ötven mérföldre az Egyenlítőtől, a levegőben kigyul­ladt és a tengerbe zuhant. A halálos áldozatok száma 56. köztük 17 gyermek. A gépnek az a 11 utasa, aki a gép leszakadt és különvált részében tartózko­dott, életben maradt. Ezeket ben- szülött pápuák mentették ki cső' nakkal a vízből. Valamennyien idegsokkot, négyen pedig súlyos égési sebeket szenvedték. A gép utasai, három kivételével, mind hollandok voltak. Ilz osztrákok megvontak minden juttatást két tábor magyar lakóitól Az ausztriai Welsben két kisebb disszidens-tábor magyar lakói összesen 188 személy, szombaton éhségsztrájkot kezdtek, hogy így tiltakozzanak a szóbanforgó két tábor terbevett feloszlatása ellen. Az osztrák csendőrség mo6t visz- szafordította a disszidens magya­rokra saját fegyverüket: az emlí­tett táborok lakói kedd óta sem ételt, sem cigarettát, sem más juttatást nem kapnak. Több osztrák lap felszólította a hatósá­gokat, hogy utasítsák ki azokat ta disszidens magyarokat, akik „nem fémek a bőrükben”. ................................................>——«*« Eg y leány miatt leszúrta barátját Letartóztatta a bajai rendőrka­pitányság Sípos István 21 éves sükösdi lakost, aki mint a bajai erdőgazdaság kocsisa, halálos ki­menetelű verekedésbe keveredett Bilincski János bajai tsz-taggal. A verekedés oka az volt, hogy a két legény egy lánynak udvarolt, s valamiféle bosszúból össze-visz- sza drótozta Bilimszki János ke­rékpárját. A két szerelmes legény íg”, fő­ként a leány miatt, másrészt a kerékpár csúffátétele végett öl­re ment egymással. így történt aztán, hogy Sípos István előrán­totta 25 centiméteres zsebkését, s azzal kétszer úgy hasonszúrta Bi- linszkit, hogy az a helyszínen meghalt. A bicskás gyilkos ellen bűnvádi eljárás indul. Eperből pálinka A közutak mellet és más helye­ken is igen sok eperfa van He­ves megye területén, melyek bő termést hoznak évente. Ezt a va­dontermő gyümölcsöt sem hagy­ják kárbaveszni. A napokban az egri Szeszipari Vállalat felhívá­séra százával lepték el az eper- «ziiretelők az útmentéket, ahol étvevőhelyet állítottak fel; Az «per kilójáért egy forintot fizet­nek. Eddig a megye területén több mint százötven mázsa gyűlt össze, melyből ké* hét múlva fi­nom, erős eperpálinkát főznek a szeszipari vállalt dolgozón Helyesbítés A július 16-i lapban megjelent „Ismerd meg a légoltalmat!“’ című cikkben több helytelen szó és mondat került be. A névleg szó helyesen: névleges. Lökhullám szó helyesen: lökőhuUám. Hasodási termékek helyesen: hasadási ter-i mékek. Az utolsó bekezdés 5—6—t 7 mondata helyes értelmezésben a következő: Miközben a tűzlatodí felszáll, lehűl ezek az anyagok, ré­szecskék a lehűlés következtében kondenzálódnak, vízcseppek és különböző nagyságú szilárd ré­szecskék keletkeznek. Ez az atom­felhő. Az elírások a nyomdai kor­rektor hibájából adódtak. ban és a mennyiség tekintetében is mutatkozik bizonyos fokú javu­lás, de ez a megállapítás inkább csak az ebédeltetésre vonatkozik) Nem így van a reggelivel és a va­csorával. Már több helyen kérték a dolgozók, hogy különösen a nyá­ri mezőgazdasági munkák idején, a szalonna-adag helyett valami mást, sajtot, kolbászt, stb., adja­nak, mert azt szívesebben fogyasz­tanák. Ennek megvalósításáért a Dombegyházi Állami Gazdaság ve-, zetői, igen helyesen, már tettek is lépéseket. Mennyiségi szempontból kívá­natos volna a hús- és főzelékada­gok normáinak felemelése. Jelen­legi gazdasági helyzetünk ezt még nem engedi meg. Addig is azon­ban, arra kell ügyelni, hogy a nor­ma szerinti adagot pontosan kiad­ják, és legalább az olcsóbban elő­állítható levest ne kiadagolva, ha­nem tetszés szerinti mennyiségben kapják az étkezők. Ennek helyes­ségét számos jó tapasztalat bizo­nyítja. Minőség tekintetében bőven akad még javítani való tavaszi-nyári időben szükséges az emberi szervezetnek, mert ezek tartalmazzák az erőt, egészséget a- dó vitamindús tápanyagokat. Az állami gazdaságok túlnyomó Különösen az állami gazdaságok­nak van meg a lehetőségük erre. annál is inkáb, mert saját konyha­kertészettel rendelkeznek, és a húsbeszerzésben önellátóak. Ilyen ..... .... lehetőségek mellett, mégis vannak I t0?tae*f m^el*lo> f* tu}' , , zott raktárkészlettel rendelkezik, helyek, mint pl: a Töviskesi Állami | Feleslegesen nagy mennyiségek Gazdaság konyhái, ahol az idén j vannak különösen füstölthúsiból, még alig egyszer-kétszer volt friss szalonnából, zsírból, cukorból, zöldfőzelék, pedig tudjuk, hogy a fűszer-áruból, tésztaneműből, stb. friss főzelék fogy asztása különösen I A raktározás általában megfelelő. A helyiségek többsége tiszta, szellőztethető Nem így van ez a Dorttbegyházi j lanul előkészített zsír és füstölthús Állami Gazdaságban. A raktárhe- j elromlott. Legtöbb helyen megfe- lyiség rosszul szellőzik, rvn csennek j lelő jégszekrények vannak és így a megfelelő állványok, s ez nagyban hozzájárult ahhoz, hogy nagyobb mennyiségű, egyébként is gondat­Új korszerű konyhák és ebédlők épülnek hűtési lehetőség biztosított. A szál­lító- és főzőedények általában szintén kielégítőek. A konyhai és ebédlőhelyiségek többnyire mindenütt tiszták, vagy jelenleg meszelik. A konyhai dol­gozók a rendelkezésükre álló köpe­nyeket, kötényeket és egyéb fel­szereléseket használják. Vannak azonban még konyha céljára al­kalmatlan helyiségek is, mint ai Szarvasi ÁMG konyhája, mely szűk, kicsi, a Zsadányi Állami Gazdaságé régi rossz épületben van elhelyezve, egészségügyi és egyéb követelményeknek nem felel meg. Ezeken a helyeken új korszerű konyhák és ebédlők épülnek, melyeket kb. augusztus 20.-ra fe­jeznek be. Kifogásolni való a dombegyházi ebédlőhelyiség is. Maga1 a terem alkalmas lenne e célra, azonban a rendben tart ásóra kellene nagyobb gondot fordítani. Az asztalok megvannak ugyan, de székek hiányában a dolgozók nem ehetnek mellettük, pedig ez min­denkit joggal megillet. Nem helyes az a gyakorlat sem, amely szerint a dolgozók saját magukat szolgál­ják ki. Az elnökség határozottan az önkiszolgálás megszüntetése mellett van. A minőség és felszolgálás állan­dó javítása azonban nem mehet a konyhai személyzet munkaidejé­nek rovására. Legtöbb üzemi kony­hán az ellátást, helytelen munka- szervezés, vagy rosszul értelmezett önköltségcsökkentés miatt, a kony­hai dolgozók állandó, egészségte­len túlóráztatása, túldolgoztatása árán is próbálják biztosítani. Ez helytelen. Bár a dolgozók nemrégen kaptak fizetésemelése­ket, és ez is jobb munkára ösztön­zi őket, az elnökség erélyesen ál­lást foglalt a felesleges túlórázta­tásai szemben. Meggyőződése, hogy kellően körültekintő szervezéssel, a konyhai dolgozók munkabeosztá­sának felülvizsgálásával az egész­ségtelen, álandó túlórákat meg le­het szüntetni. Sok helyen nem megfelelően szakképzett a konyhavezető A képzetlenségnek pedig nem­egyszer nagy szerepe van a fenti hibák elkövetésében. A megyei ta-, nács kereskedelmi osztálya rövide­sen tanfolyamokat szervez a kony­havezetők számára. Az elnökség­nek az az álláspontja, hogy megfe­lelő szakképesítési bizonyítványt kell megszerezni 3 évi türelmi időn belül minden konyhavezetőnek (ha eddig még nem rendelkezik vele). A szakszervezeti alapszerve- zetek ezért javasoljanak megfele­lő, rátermett elvtársakat a gazda­ságok, gépállomások igazgatóinak) akiket ezekre a tanfolyamokra el- küldhetnek. i A vízellátás állami gazdasága­inkban egy-két kivétellel kielégí­tő. Nem ilyen a gépállomásokon. A legtöbb helyen a viztorany és vízvezetékek egyáltalán nem vagy nem megfelelően készültek el, en­nélfogva külön vízszállító eszkö­zökkel tudják csak biztosítani el­látásukat. Ez nem a legegyszerűbb módja a költségkímélésnek. A rendszeres állami és társadalmi ellenőrzés nem kielégítő Egészségügyi, orvosi vizsgálatok történnék ugyan, de kívánatos vol­na ezeket sűríteni. Helyes lenne, ha az államigazgatási szervek is látási felelős. Ezjk feladataikkal tisztában vannak, oktatást is kap­tak. Mostmár az szükséges, hogy a MEDOSZ Megyei Bizottsága az eddigieknél többször tartaná- ; munkájuk közben segítse és támo- nak vizsgálatot az üzemi konyhá- j gassa őket hathatós jó ellenőrzés- kon. Megállapítottuk, hogy még' sei. Alakítsák meg mindenütt a több helyen nincs naprakész álla- munkásellátási albizottságokat, pótban az anyagnyilvántartás, az Vonjanak be ezzel minél több ér- anyagkivitelezés, a tényleges fel- dekelt dolgozót az ellátás társadal­mi használás könyvelése. Szakszerve­zeti alapszerveink sem ellenőrzik kellően ezeket. A szakszervezeti bi­zottságok elég ritkán foglalkoznak a munkásellátással. Minden SZB-nél van munkásel­mi ellenőrzésébe és segítésébe. Az elfogadott határozat szerint ehhez adjon a Szakszervezetek Megyei Tanácsa is nagyobb segítséget. KOSZNAI JANOS SZMT. m.-társ. MAltífO Hangulatrontók Az emberek szeretnek vidámak lenni. Mond­hatnánk úgy is; a vi­dámság a boldogság gyermeke. E „gyermek­re" azonban az élet so­rán rengeteg veszély le- selkeldik, alig hárul el az egyik, máris ott a má­sik. E veszélyeket az emberek idézik elő és az emberek szüntethette meg, sok jóindulattal. Bizonyságul említsünk meg egy esetet az élet­ből, mely apró ugyan, jelentéktelennek látszó, de mégis egy a nem kí­vánt mozaikok közül. Kezdjük ott, hogy júli­us 10-én szerdán reggel 7 óra és negyed 8 között a békéscsabai állomásról sok ember siet a helyi vasút megállójához, mert mégiscsak jobb a hosszú utat vonaton megtenni, mint gyalog. A piacra igyekező kas- kás nénikék, munkába igyekvő dolgozók türel­mesen várakoznak. Ki gondolná, hogy e nyu­godt embercsoport né­hány perc múlva, mint a vihar, tépve egymásitj nyomva, tolva, haj lógat­va fog rátörni a helyi vonatra, amint az az u- tolsó kanyart véve meg­jelenik. Az előbb még vidám arcok elkomo­lyodnak, s megindul a küzdelem o „létért”. Mindez miért? Az uta­sok a hibásak? Nevelet­lenek? Ha így van, mi­vel magyarázható, hogy ugyanaz a nénike, aki most, gyenge karjaival utat tör magának a to­longó tömegben, délután visszafelé csendben, sze­rényen száll fel a szinte üresen közlekedő kocsi­ra? Ki akkor a hangu­latrontó? Megpróbálunk válaszolni: A helyi va­súti kocsira várakozó emberek pillanatok alatt felmérik a helyzetet és megállapítják, hogy a kocsi kevés, nem bizo­nyos, hogy mindenki felfér. Azonban senki nem akar lemaradni, de a dolog gyökere nem itt ran. Miért kevés a ko­csi? Mit mond a forgal­mista? Kelletlenül vála­szol, mint akit nem na­gyon érdekel, hogy jót mond-e vagy rosszat:’* Kérem ez a masina nem bir el csak egy kocsit.” Most már csak egy ma­rad hátra: a csodálko­zás. Legutóbb, amikor aktívabb hangulatban voltak az illetékesek, miért bírt el két kocsit? Ezt a kérdést már nin­csen kedvem hangosan mondani, e szerdai reg­gelen. Elrontották a hangulatom, és amint észrevettem, másokét is. B.

Next

/
Oldalképek
Tartalom