Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-12 / 161. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. július 12., péntek Barátságban... Rekkenő hőség van. A levegő sem rezdül és úgy érzi az ember, hogy a Nap, minden melegét ide akarja kiontani a szukalaposi dűlőkre. Éppen ide, ahol Kovács Imre arat. No de mégsem így van, mert — a földszomszédnak — Nagy Mi-* hálynak is pont ilyen aggodul- mai vannak. Süt, éget rendű- letlenül. Homlokukról veríték cseppen és pillanat alatt nyeli el a szomjas- föld, de vágni kell mert sürget az idő. A föld a- jándéka; a kövér búzakalászok már nyakaszegetten lógnak a száron, mintha mondanák: megadjuk magunkat a sorsnak. Vágják is serényen, át-át lesve egymás portjájára, ki mennyire halad. Ügy félszemmel, mustrálgatják is egymás munkáját. Kovács szélesebb rendet húz- morfondírozik Nagy. Nem is csodálni, mert tőről metszett paraszt, ö viszont csak afféle műkedvelő, mert amióta a va- sutnál van, csak szabadidejében parasztizál. Hiába, szokni kell ezt. Kovács is tudja a szomszéd mifán termett, de látja, hogy belevaló ember, mert reggel óta gyűri. Nem gyújtana rá az istennek sem, pedig neki már egy szippantás után majdnem elcseppen a nyála. Gyűri hát ő is majd csak megjön a szomszédnak a rágyújtó kedvei Javakorabeliek mind a ketten. Sok sót megettek már életükben, de ahogy elnézi őket az ember, a régi virtus — a „vagyok olyan legény mint te” —* nem veszett ki belőlük koruk ellenére sem. Szinte egyszerre fennek. Egyszerre csapják ki a rendet. Hol az egyik, hol a másik ér egy kaszavágással előbb a dűlő végére s titkolt versengésüknek csak a faluból kiszűrődő harangszó vet véget. Egy irányba indulnak el. A dűlővégi akác felé tartanak, mely árván meredez az égnek másodhajtású virágaival. Az ő hűvösében keresnek a délebédhez a kínzó Nap elől egy kis menedéket. Cudarul megnyomtuk szomszéd — szólja el magát Nagy — és közben kihúzott ingealjá- val törölgeti arcáról a sós levet. — így jó — fűzi tovább a szót Kovács — legalább lesz mit gyűjteni estére, ha megérkezik a család —, majd a fa tövéről a cókmók alól bakók kerülnek elő, és a fehér tarisznyából elemózsia, amit Kovács fekete pulija őrzött egész délelőtt, nyelvet öltögető kitartással. Kovács kenyeret-szalonnát e- szik, fanyalog és többet hajít a pulinak, mint amennyit ő megeszik. Hiába, nagy a hőség, nehéz a munka s ilyenkor azt sem tudja az ember, hogy igyon e vagy egyen. Nagy, víziciberét csinál. Jó savanyún, jó borsosán és pillanatok alatt ürül ki a bádogcsupor tartalma, majd pogácsát szed elő és Kovácsot is kínálja. Esznek, beszélgetnek a paraszti sorsról, a termésről, a politikáról. ’ Nagy zsörtölődik. Nem tetszik neki a gabonafelvásárlásról szóló rendelet. Aggódik. Mi lesz vele? Itt ugyan keres néhány mázsa búzát a szabadideje alatt, de ez kevés. Nagy a család és több kellene. Az apósnak ugyan — akinek részében arat — lesz bőven, de nem vehet tőle a feleslegből, mert csak az államnak adhatja, és fura dolog, hogy a részen felül még pénzért sem adhat majd el p gyermekének. Kovács falatozik, s hallgatja a szomszéd j évelődését — majd kis szünet után megkérdi: — Hol hallotta ezt szomszéd? Ki mondta? — Hát az újság is hozta, a rádió is bemondta. — így olvasta? így hallotta? >— így! ízzé... Nem is én, hanem sunyi Szabó a két szemével olvasta az újságból. Mert tudja, én a vasútnál szolgálok és ott az a hír jár róla, hogy eszes ember, mindent tud, jó feje van. így aztán tőle érdeklődik az ember, mert nekünk nincs idő újságolvasásra. Csak szolgálat feszt. Egy kocsihosz- szal előrébb, egyel hátrább, tolatunk, akasztunk s irány Budapest. Csak úgy útközben kapkodunk fel némi híreket. Ha letelik a szolgálat, akkor sincs idő újságolvasásra, mert egy kis kapálás is előadja magát hébehóba. Azután már ordíthat nekem a rádió is, lefekszem és azonnal alszok. Nem hallom én mi a hír a politikában. — Ki ez a sunyi Szabó? —* veszi át a szót Kovács, aki eddig élénk figyelemmel hallgatta Nagy szóáradatát. — Hát nem ismeri? Libatömő Nagynénak a ve je. Schwarcz Ignácnál volt udvaros. A nyilas időben pedig ő ült be a gabonás boltba, Schwarcz meg Kanadába lógott a vagyon na- gyobik felével. Sunyi Szabó is elkerült a faluból hamarosan, amikor államosították a gabonakereskedést, most a vasútnál van forgalmista. — Kovács csak hallgatta, Nagy pedig folytatta: — Tudja szomszéd, fineszes egy ember ez a Szdbó, azért is hívják a háta megett sunyinak, mert kinyomoz mindent. r— Első kézből ad hírt az időjárástól a külpolitikáig. A szolgálattevő pedig azt mondta róla a múltkor, hogy dörzsölt egy ember. Nagy tekintélye van az állomáson. Tavaly nyáron is ő derítette ki, hogy egy hold haszonbéres földje van a párttitkárnak, lett is belőle hercehurca. *— Tényleg fineszes ember lehet, meg a szavából úgy veszem ki, hogy politizál is —adja nyelvére Kovács — s közben cigarettával kínálja a szomszédot. — De még mennyire. Tavaly szemináriumra járt, ő kapta a legszebb könyvet. Gazdaságpolitikát tanult, azt mondják. Érti is a dolgát. A minap is kivágta a rezet. Igaza is volt, mert mi szükség arra, hogy két mázsa búza legyen újra a fejadag, a többi felesleget pedig be kell adni az államnak. Hát lehet csodálkozni ilyen intézkedés után azon, hogy nem hisz az ember a Kádár-kormánynak? Majd a nyomaték kedvéért megjegyezte: a szomszédék is jobban tennék, ha ilyesmin vitatkoznának a pártban..-. — Vitatkozunk mi. Éppen erről beszélgettünk a napokban is a taggyűlésen, csak más formában... — Azt tudom — vágott szavai közé Nagy —, megint csűrik csavarják a dolgot. Lyukat beszélnek az ember hasába, hogy így a szocializmus, meg úgy a szocializmus és közben üresen marad az ember kamarája. — Félre ért a szomszéd. Két malomban őriünk. Az igazság az, hogy kell a gabona és jó árat is fizet érte az állam... — Nem mondom, az ár elfogadható és becsületes — rúgta fel a parlamentizmus szabályait Nagy —, de beláthatnák, hogy én huszonnégyezek, s biztosabb, ha otthoniból szelem körül a kenyeret, mert az is megesik, hogy a boltban akkor fogy el, amikor nekem az útra kellene. — Akkor mi mégis egy akaraton vagyunk szomszéd, csak egy kis félreértés van, mert a sunyi Szabó dikciója nem felel meg a valóságnak. t— Nem-e? ■— Nem bizony! Az igazság ugyanis az, hogy nincs fejadag, és a gabonaszükségletét mindenki megvásárolhatja. Maga is az apósától, ha meg tud véle egyezni, s ahogy a termést becsülöm, még azon felül is lesz bőven felesleg, amit eladhat az apósa az államnak. •— Ez így volna igaz? — így! Az is igaz, hogy sunyi Szabónak kedvezett a szerencse, mert egyideig megtéveszthette magukat. De nem kedvez neki másképp, mert a kormányrendelet azt is kimondja, hogy gabonát csak az állami kereskedelem vásárolhat vi- szoh'telítdásfa. *— Aha! Most már értem — lélegzett fel Nagy — valahogy úgy lesz ez akkor, hogy kupec — kámpec. De így is legyen és tartsák be, ha így szól a rendelet. •— Ügyelünk rá — válaszolt amaz, de maga is arra, hogy milyen híreket „kapkodnak fel“ az országjárás során, és még egyet: Ha valamit nem ért meg, jöjjön el hozzám a szomszéd. Ketten majd csak kiokoskodunk valamit. Ha az sem elég, megvitatjuk többen is a pártszervezetben. Tiszta vizet öntünk a pohárba. A Nap csak egyre ontja sugarait a szuklaposi dűlőre. Verőfényben úszik a puszta, s e- zekben az órákban — mint megannyi helyen — újabb világosság lobban az emberi a- gyakban. Eszmecserék során oszladoznak a kételyek, és barátok találkoznak össze munkában, elvekben. Csönd és megértés keveredik most itt egybe, és a két cimbora fáradtan nyújtózik el a magányos akác hűvösében. Alszik a két szomszéd. Egy dűlőben aratnak, s a kis társalgás során párttag és pártonkívüli dűlőre jutottak. Pihenjenek jól, megérdemlik. Én búcsúzom csöndben, s a. kis fekete puli vigyázzon álmaikra. Deák Gyula »»»»»»»+»»» ► ► »» » ►>»»»»»» ►►»»»►►>>»>>>)>>>>»>■> A koreai ifjúság adománya az indonéz VIT küldötteknek Phenjanból jelenti az t)j Kína hírügynökség, hogy a koreai demokratikus ifjúsági szövetség 10 000 amerikai dollárt adományozott az indonéz küldötteknek, akik a VI. Világifjúsági Találkozóra mennek. A koreai—szovjet kulturális társaság ugyanekkor 4000 rubelt ajánlott fel abból a célból, hogy a madagaszkári kiküldöttek is résztvehessentek a VIT-en. Ülésezett a megyei tanács végrehajtó bizottsága Szerdán ülésezett Békés megye Tanácsának Végrehajtó Bizottsága Az ülésen megbeszélték a megye oktatási helyzetét, a jövő tanév előkészítését, a megye lakásügyi helyzetét, a lakásszükséglet kielégítésének további feladatait, megyénk 1957, évi költségvetését, az 1956-os év zárszámadását és a megyei bíróság népi ülnökeinek pótválasztását. Első napirendi pontként Laukó György elvtárs, a végrehajtó bizottság elnökhelyettese a megye oktatási helyzetével foglalkozott. Beszámolójában szólt az ellenforradalom okozta oktatási nehézségekről, annak következményeiről: a pedagógusok, diákok és szülők eszmei zür-zavaráról. Ezért tartja fontosnak a végrehajtó bizottság — mondotta Laukó elvtárs —, hogy még az új tanév megkezdése előtt felszámoljuk a nevelők közötti eszmei zűr-zavart s leváltsuk a kompromittált vezetőket. Részletesen foglalkozott Laukó elvtárs az ifjúság politikai magatartásával és helyzetével október alatt és után. Hangsúlyozta, hogy középiskolákban mutatkozó zűr-zavart növelte a a nevelők bizonytalansága, s több esetben burkolt, vagy vélt biztatás is. A zavaros eszmék talaját több tényező készítette elő. így például az elkényesztetós, a komoly helytállásra való nevelés helyett. Foglalkozott Laukó elvtárs az iskoláztatás, az oktató-nevelő munka helyzetével az általános iskolákban, az úttörő mozgalommal, a középiskolák helyzetével, s az egyetemi továbbtanulás kérdéseivel. A jövő tanév feladatait ismertetve szólott arról, hogy a nevelők ideológiai továbbképzésére a nacionalizmus ellen folytatót harc mellett az eddiginél nagyobb figyelmet kell fordítani, mert e célkitűzésnek igazát az elmúlt e- semények, a nagyfokú eszmei zűrzavar kellőképpen igazolta. Fontosnak tartja a szilárd eszmei és erkölcsi egység megteremtését a pedagógusok és az ifjúság között, a tantestületek politikai egységének és munkájának megjavítását, az ifjúság tanulmányi és munka- fegyelmének megjavítását és az e téren elkövetett hibák felszámolását, az iskolai oktató-nevelő munka szervezeti biztosítását és a technikai feladatok elvégzését. összefoglalva mindezeket a célkitűzéseket — mondta Laukó elvtárs — a megvalósításhoz az szükséges, hogy pártunk politikájának szellemében harcoljunk az oktató-nevelő munka területén is a revizionizmus, a szektarianiz- mus és a dogmatizmus ellen. Ezután Csepregi Pál elvtárs, a megyed tervosztály vezetője a megye lakásviszonyaival' fóglalkozotti Beszámolójában megállapította, hogy a községekben kevesebb a lakásügyi probléma. De mindez nem mondható el a megye három városáról: Békéscsabáról, Gyuláról és Orosházáról. Ezekben a városokban nem tudjuk kielégíteni a felmerülő lakásigényeket, a városok közül is elsősorban Békéscsabán nyomasztó a lakáshiány. Bár állami erőből a Bánszki utcai munkáslakás építkezéseknél több mint 160 család kapott lakást s úgyszintén az idén 19 lakás építését fejezik be, ugyanakkor újabb hatvan lakás építését kezdik el. Ez még sem oldja meg a lakásproblémákat. OTP kölcsönt 103 építkezésre folyósítottak, magánosok 159 házat építettek az idén. Különösen örvendetes a mezőgazdasági és termelőszövetkeJ zeti dolgozók nagyszámú építkezés se —mondotta Csepregi elvtárs. A lakásproblémák megoldására négy javaslatot terjesztett a végrehajtó bizottság elé: 1. Kérje a VB a 35/1955. M. T. számú rendelet módosítását, mert a háztulajdonos adókedvezményben részesítésén keresztül enyhíthető a jelenlegi lakáshiány. 2. Tegyen lépéseket a VB az o- lyan irodák összevonására, melyek főként lakóházakban vannak, s a ki nem használt épületeket —f ha az nem nagyon költséges — alakítsák át lakásokká. 3. Az elhagyott, lakatlan épületek felhasználását, illetve állapotuktól függően azok lebontását javasolta, új lakóházak építése céljából, az építkezési anyaghiány csökkentése érdekében. 4. Javasolta, hogy az 1954—55- ben jól bevált lakásnyerési akciót állítsák vissza. Harmadik napirendi pontként a megye 1957. évi költségvetését terjesztették a végrehajtó bizottság elé. A megye központi költségvetése 72 646 170 forint, a járási tanácsok összesített költség- vetése 144 545 100 forint. A járást jogú városok költségvetése 68 209 730 forint. A megye összesített költségvetése 285 millió 401 ezer forint A megye központi költségvetésében a gazdásági ágazatra 16 millió, az egészségügyi ágazatra 39 millió, kulturális ágazatra 9 millió forintot irányoztak elő. A harmadik napirendi pont elhangzása után a végrehajtó bizottság a felterjesztett javaslatokat elfogadta. Ezután került sor a megyei bíróság népi ülnö einek pótválasztására, illetve a tanácstagok felmentésére és a megüresedett helyekre az új tanácstagok megválasztáséra kitűzött kerületi választási határidők megállapítására. tttt<«W««H«wtttH*ttt>HnilllHmil||nii|IIHII|||nl|||lw>Ml||||||llH*|llni|||ll»*»ll||niill»«> Kétmillió tanuló Koreában A Koreai Népi Demkoratikus Köztársaság kormánya nagy figyelmet szentel a közoktatásnak. Ebben az évben a közoktatási hálózat bővítése érdekében 48 százalékkal nagyobb összeget fordítanak a közoktatásra, mint tavaly. 1957-ben a középiskolai tanulók száma több mint 170 000-re növekszik. Jelentékeny eredmények születtek a műszaki szakemberképzés terén. Egész sor műszaki' iskola í 1 nyitja meg kapuit, a műszaki iskolák tanulóink száma ebben az évben több mint 9000-rel növekszik a főiskolai hallgatók száma is. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaságban jelenleg öszsesen 17 főiskola, 306 középiskola és 3 ezer 777 különböző tanfolyam működik. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság tanintézményeiben tanulók száma meghaladja a 2 000 000-t.
