Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)

1957-07-11 / 160. szám

1951. július ILj csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 ARATNAK Mezőhegyesen A múlt héten, csütörtökön a Mezőhegy esi Állami Gazdaság igazgatósági épületében csak a fö- éllattenyésztő tartózkodott. A központ dolgozód őszi árpát arat» tak. A gazdaságban működő MSZMP intéző bizottságának ja* vaslatára egy emberként cserélték fel az íróasztal melletti munkát az aratással. Ellenvélemény senki részéről sem volt, szemben a múlj évek aratási időszakával, amikos azok a vezetők, akik szervezték a munkát, vagy távol maradtak, vagy ha kimentek teljesítményük nem erejüket és tudásukat iga­zolta. Az ilyen „példamutatás” mellett a beosztottak muinkaked­ve is csökkent. Az aratásban-csép- lésben a gazdaság vezetősége ez-| zel a munkaszervezéssel nem tud­ta biztosítani várható eredménye­ket. Az aratási munkák megkezdése előtt többen az igazgatóságon, dolgozók közül úgy vélték: „Kez­dődik a múlt évben sokat hangoz­tatott aratási szervező munka, s majd csak eltelik az az egy-két nap, amelyre nekünk is ki kell menni dolgozni”. Csütörtökön minden dolgozó csatasorban állt. Komlósfecskésen (a gazdaság e- gyik üzemegysége) a gépi aratás­ra nem alkalmas őszi árpában dolgoztak. A gazdaság igazgatója Majoros János, a párt intézőbizottságának tagjaival aratott. Az adminisztrátorok (gépírónők) a levágott rendeket gyűjtötték össze. Napközben a kíváncsiskodó ál­landó és időszaki dolgozók egy­mást követve jártak az üzemegy­ség brigádvezetőjéhez és érdek­lődtek: hol arat az igazgató és Győri Imre, a pártszervezet elnö­ke? Győri elvtárs állítása szerint — a múlt évekhez viszonyítva — csütörtökön a legjobb minőségű és legtöbb munkát végezték az igazgatóság dolgozói. A vezetőség helytállása az állandó és időszaki dolgozókat az aratási munkák gyorsabb végzésére ösztönözte. Az eredmény nem maradt el. Hétfőn délutánig az összes árpát sikerült learatni. A kombájnok, aratógé­pek, kézikaszások jól dolgoztak. Az első feladatot megoldották és most készülnek a búza és zab aratására. — Ha az őszi árpa aratását nem tudtuk volna hétfőn befejezni — mondta Majoros elvtárs —, akkor a búza és zab aratását csak nagy szemveszteséggel végeztük volna A nehezén túl vagyunk, persze a búza és zab aratása is nagy íeladat. de időt nyertünk, s így a hátralé­vő aratási munkákat hamarabb fejezzük be. A gazdaság vezetősége, a párt intéző bizottsága bátran, merészen nyúlt ehhez a kényes kérdésihez, hogy a gépműhely, építészet, köz­pont, valamint az üzemegységek összes dolgozóit időnként az ara­tási munkák végzésére hívja. Vasárnap, július 14-én közel 1600 dolgozót mozgósítanak a lei aratott zabtáblák rendbetételére (keresztberakás, kaparék össze-i szedése), valamint a kuszáit búza­táblák aratására. Ez a „támadás1* a gabonaföldek learatására ebben az évben, a végső lesz. Mezőhe­gyes történetében pedig először fordul elő, hogy két hét alatt le­aratnak. A kommunisták helytállása, a munkában tanúsított magatartása jsohassm volt . annyira élenjáró, mint most. A pártonkívüliek ezt látják és nap, mint nap győződ­nek meg arról, hogy a kommunis­ták különleges anyagból gyúrt emberek, mert az élet minden te­rületén megállják helyüket. Dupsi Károly Üdvözöljük megjelent kedves vásárlóinkat. Ezt olvashatja a vásárló, amint betér egy-egy árucikkért a Békés­csabai Állami Áruház előcsarno­kába. Első pillanatra az ember tekintetét valami különös dolog ragadja meg. Az Állami Áruház nem olyan, mint régen volt. Nem ám, — feleli rá Szlávik elvtárs, a Állami Áruház igazga­tója —, hiszen az elmúlt napok­ban nagy átalakításon ment ’ e- ■resztül boltunk. Közel 46 000 fo­rintot költöttünk tatarozásra, hogy rendbehozzuk. Tükrösítettünk, po- lituroztattunk. Valóban barátságos, meghitt lett az Állami Áruház, most már a szívélyes kiszolgálás mellett, mo­dern felszerelési tárgyak széppé, ízlésessé teszik a termet. A vásárló sereg szinte höm­pölyög, nem lehet csodálkozni raj­ta, hiszen nemsokára elérkezik a zárás ideje, hat óra. Ma már ott állunk, hogy elér­tük az ellenforradalom előtti áru­készletet, és a forgalmat, van bő választékunk az anyagokból, és iparcikkekből — mondja Rákóczi Ferenc áruforgalmi vezető. — Míg az ellenforradalom előtti áru­készletünk 8,6 millió forint volt, — jelenleg 10,6 millió forint ér­tékű áru áll a vásárlók rendelke­zésére áruházunkban. Ez a viszonylag magasnak lát­szó szám nem jelenti azt, hogy minden áruból van elegendő — vág közbe a beszélgetésbe Spitz Lajos raktáros. Vászon férfi ruha­anyagból elég gyéren állunk. Az a biztató remény, hogy ígéretet j kaptunk, rövid idő múlva feltölt- | hetjük a raktárt. A raktárban példás rend van. Zsúfolásig megrakva a polcok, bá­lákba kötözve a téli ruhaneműek. Vajon mi lehet a tervük most már a dolgozóknak, veztőknék e szép áruházban? — Erre könnyű a felelet — mondja egy alacsony kiszolgáló, akit Béni Tibornak hívnak. — Továbbra is az előzékenység a tiszteletadás a vevőknek. A mi szakmánkkal sok idegesség jár, de az a fő, hogy ne gyakoroljuk a ve­vőkön, mert ilyen eseteknek kia­bálás a vége. Este fél hét. A kasszák felől szinte harmonikusan hallik: kasz sza zárt. Lezártak a kasszák, megkezdő­dik a sepregetés. Sok becsületes munkaszerető ember dolgozik itt. — és hogy Hortobágyi Lászlóné vevő szavaival éljek, amint éppen ruhakelmét vásárolt: — Ez a legjobb üzlet Békéscsa­bán — jelenti ki egyszerűen — mert visszahívja a vevőt minden esetben. Ha pedig visszahúz a vevő szíve, ott csakis príma kiszolgálás lehet. Szín Béla Rács mögé került a Békési Kosáripari Vállalat ellenforradalmi „királya“ és Márton Lá tüntetés-szervező újságíró jelölt Akik az ország törvényes rendje ellen támadnak, nem kerülhetik el a felelősségrevonást. De különösen nem az olyanok, akik az ellenforradalom aktív segítői voltak és súlyos politikai, gazdasági kárt okoztak az ország­nak. Néhány hónappal ezelőtt még sokan nem értettek egyet az olyan el­lenforradalmár felelősségrevonásával, mint Márton László és Szatmári Im­re, azonban az utóbbi hetekben az egyszerű emberek követelik ezt, azok, akik ráébredtek, hogy mi lett volna sorsuk és gyermekeiké, ha az ellen- forradalom győz, © Márton László Ifi is volt Márton László? Az ellenforradalom előtt Bél- megyeren az egyik termelőszö« vetkezet könyvelője volt. Azonban neve az októberi események ide­jén vált ismerté. Emlékszem, október 28-án egy fiatalember lépett be a volt Viharsarok Né­pe szerkesztőségének egyik aj­taján, ahol éppen értekezletet tartottunk. Megállt az ajtónál és röviden elmondta, hogy ő az egyik honvédségi lapnál munka­társ volt, most tsz-könyvelő és szeretne újságíró lenni. A szer­kesztő közölte vele, hogy ez pártlap és különben is éppen elegen vagyunk, nincs szükség munkatársra. Ezt követően csak januárban találkoztam vele a békési járási rendőrkapitány­ságon, ahol a karhatalmista elv- társak közölték velem letartóz­tatásának előzményeit. De nem vágok a dolgok elébei Márton — mint a bírósági tár­gyaláson is kiderült — minden­áron írni akart, persze újságot: Mivel erre lehetősége nem volt, politikai beállítottságának meg­felelően, a békési utcák házfalá­ra írta röviden véleményét. (Va­lószínű, az újságban is ezt a- karta írni). „Lakásokat a volt párt-házakból. Vége a kommu­nista rémuralomnak. Éljen a forradalom stb.“ Persze folytat­ta ezt még november 4-e után is. Azonban nem tett le végleg az újságírásról. November első napjaiban Márton úgy határo­zott, hogy „Békési Hírlap” el­nevezéssel hetilapot szerkeszt, amely — és ez csak természe­tes, hiszen ez volt abban az idő­ben az újságírók egy részének is a platformja — párttól, 1 r- mánytól független lap legyen. E lap megjelentetésére szervezke­dett ós agitált is. £ jság helyeit ellenforradalmi röplap Szatmári segítségétől Az események — mint tud­juk — abban az időkben igen gyárosán peregtek. Az újság létrehozására nem volt ideje a békési ellen forradalmáro knak* Mártonnak még volt a tarsolyá­ban egy ötlet. Tudomást szer­zett arról, -hogy a Békési Kosár­ipari Vállalat munkástanácsá­nak elnökhelyettese, Szatmári Tüntetés-szervezés E cselekményeivel azonban Márton László nem volt meg­elégedve, többet akart tenni a „forradalomért" és tett is. Tu­domást szerzett arról, hogy a Bu­dapestről Békésre, szüleihez ér­kezett Domokos Mihály orvos- tanhallgató, akit két nap múlva a rendőrség egyik hajnalon ágyában tartóztatott le s meg­találták párnája alatt az egyik fővárosi rendőr csőretöltött pisztolyát. Domokost ugyanis a- zért tartóztatták le, mert több mint tizenhat rendőrt lőtt agyon Marion Érdemes megjegyezni, hogy a rendőrgyilkos orvostanhallgató és Újvári, volt békési nemzet­őr parancsnok kiszabadítására szervezett tüntetés egyik vezére, a nagy lábon élő újságírójelölt, a röpcédula gyártó s a lázító jelszavak fal festője — Mártom — a karhatalom megerősödését látva, érezte, hogy az ellenfor­radalom melletti szívós kitartá­sa nem vezet eredményre. Lát­tljuk Imre is az ellenforradalom po­rondjára lépett és készséggel se­gítségére lesz — mint a 450 munkást foglalkoztató vállalat „-kiskirálya”. Márton fel is ke­reste Szatmárit és közölte vele, hogy ellenforradalmi tartalmú röpcédulákat szeretne készíteni, ehhez azonban írógépre és pa­pírra van szüksége. Jó helyre kiszabadításáért egyik kerületi őrsön. Ezzel egy- időben tartóztatták le Újvári Györgyöt, a békési nemzetőrség volt parancsnokát is. Márton e letartóztatás halat- tára felháborodott és úgy dön­tött ,hogy december 5-re Béké­sen egy tüntetést szervez „for­radalmár” barátjai-nak kiszaba­dításéra. Nem volt ez nehéz do­log, hiszem Szatmári a Kosár- ipari Vállalatnál és Budavári, a gépállomás volt igazgatója ren­delkezett az egyszerű em berek­a bélmegyeri erdő ta a munkás-paraszt állam meg­erősödését, s azt, hogy a karha­talom nem nézi tétlenül az el­lenforradalmárok korábbi cse­lekményeit. Ö is érezte, hogy tett egyet-mást a nép állama el­len. Arra gondolt, sürgősen me­nekülnie kell valahová. Mint Bélmegyer határának jó isme­rője, úgy döntött, kiköltözik a bélmegyeri erdőbe és ott él mindaddig, amíg róla végleg el nem feledkeznek. Így is cseleke­ment. Ugyebár az újsütetű „ha­zafiak“ mindjárt megértették egymást. Szatmári készséggel Márton rendelkezésére bocsátott a vállalat írógépje közül egyet és 500 darab papírt, valamint 10 indigót. Sőt Szatmári több fia­talt jelölt ki, akik az elkészí­tett több mint 700 ellenforradal­mi röplapot Békésen, az utcákon kel — no ,persze a gimnázium diákjainak többsége is hajlandó volt Domokos diáktársukért szolidaritást vállalni, noha még azt sem tudták, hogy tulajdon­képpen miért is tartóztatták le az említett két személyt. Egy szó annyi, mint száz, Márton­nak sikerült is december 5« én délelőtt több mint 500 tün­tetőt a járási rendőrkapitányság elé felvonultatni, akik az em­lített két személy szabadlábra helyezését kövtelték — fenye­getve a rendőrséget. lakója dett. Nagyszerű konyhát épített a legbozontosabb erdőrés .ét­ben, s ott élt hetekig. Ez idő alatt megindult ellene a körözés s mint a képien is lát­ható szörnyen elhagyatott ál­lapotban találtak rá a karhatal- misták — ugyanis a közeibe lé­vő tanyák lakói jelentették be Márton bujkálását. (A kép azt ábrázolja, amikor az erdőben elfogják.) végül is börtönbe vezetett szét is szórták. a rendőrgyilkos egyetemi hallgató A megyei bíróság a na­pokban mondott ítéletet fe­lettük. Márton Lászlót három évi börtönre és öt évi jogvesz­tésre, Szatmári Imrét pedig egy évi börtönre és 2 évi jogvesz­tésre ítélte. Mindehhez még csak annyit: jó lett volna, ha Szatmári bűncselekményének tárgyalása közben a bíróság fi­gyelembe vette volna azt is, hogy az ellenforradalom ideje alatt a Kosáripiari Vállalatnál — a sztrájk ideje alatt — a fia­talok egyrésze az ő tudtával' több ezer forintos kárt okoztak. Ugyanis szerszámokat, székeket, asztalokat, munkadeszkákat törtek össze, tüzeltek fel. Balkus Imre

Next

/
Oldalképek
Tartalom