Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-11 / 160. szám
1951. július ILj csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 ARATNAK Mezőhegyesen A múlt héten, csütörtökön a Mezőhegy esi Állami Gazdaság igazgatósági épületében csak a fö- éllattenyésztő tartózkodott. A központ dolgozód őszi árpát arat» tak. A gazdaságban működő MSZMP intéző bizottságának ja* vaslatára egy emberként cserélték fel az íróasztal melletti munkát az aratással. Ellenvélemény senki részéről sem volt, szemben a múlj évek aratási időszakával, amikos azok a vezetők, akik szervezték a munkát, vagy távol maradtak, vagy ha kimentek teljesítményük nem erejüket és tudásukat igazolta. Az ilyen „példamutatás” mellett a beosztottak muinkakedve is csökkent. Az aratásban-csép- lésben a gazdaság vezetősége ez-| zel a munkaszervezéssel nem tudta biztosítani várható eredményeket. Az aratási munkák megkezdése előtt többen az igazgatóságon, dolgozók közül úgy vélték: „Kezdődik a múlt évben sokat hangoztatott aratási szervező munka, s majd csak eltelik az az egy-két nap, amelyre nekünk is ki kell menni dolgozni”. Csütörtökön minden dolgozó csatasorban állt. Komlósfecskésen (a gazdaság e- gyik üzemegysége) a gépi aratásra nem alkalmas őszi árpában dolgoztak. A gazdaság igazgatója Majoros János, a párt intézőbizottságának tagjaival aratott. Az adminisztrátorok (gépírónők) a levágott rendeket gyűjtötték össze. Napközben a kíváncsiskodó állandó és időszaki dolgozók egymást követve jártak az üzemegység brigádvezetőjéhez és érdeklődtek: hol arat az igazgató és Győri Imre, a pártszervezet elnöke? Győri elvtárs állítása szerint — a múlt évekhez viszonyítva — csütörtökön a legjobb minőségű és legtöbb munkát végezték az igazgatóság dolgozói. A vezetőség helytállása az állandó és időszaki dolgozókat az aratási munkák gyorsabb végzésére ösztönözte. Az eredmény nem maradt el. Hétfőn délutánig az összes árpát sikerült learatni. A kombájnok, aratógépek, kézikaszások jól dolgoztak. Az első feladatot megoldották és most készülnek a búza és zab aratására. — Ha az őszi árpa aratását nem tudtuk volna hétfőn befejezni — mondta Majoros elvtárs —, akkor a búza és zab aratását csak nagy szemveszteséggel végeztük volna A nehezén túl vagyunk, persze a búza és zab aratása is nagy íeladat. de időt nyertünk, s így a hátralévő aratási munkákat hamarabb fejezzük be. A gazdaság vezetősége, a párt intéző bizottsága bátran, merészen nyúlt ehhez a kényes kérdésihez, hogy a gépműhely, építészet, központ, valamint az üzemegységek összes dolgozóit időnként az aratási munkák végzésére hívja. Vasárnap, július 14-én közel 1600 dolgozót mozgósítanak a lei aratott zabtáblák rendbetételére (keresztberakás, kaparék össze-i szedése), valamint a kuszáit búzatáblák aratására. Ez a „támadás1* a gabonaföldek learatására ebben az évben, a végső lesz. Mezőhegyes történetében pedig először fordul elő, hogy két hét alatt learatnak. A kommunisták helytállása, a munkában tanúsított magatartása jsohassm volt . annyira élenjáró, mint most. A pártonkívüliek ezt látják és nap, mint nap győződnek meg arról, hogy a kommunisták különleges anyagból gyúrt emberek, mert az élet minden területén megállják helyüket. Dupsi Károly Üdvözöljük megjelent kedves vásárlóinkat. Ezt olvashatja a vásárló, amint betér egy-egy árucikkért a Békéscsabai Állami Áruház előcsarnokába. Első pillanatra az ember tekintetét valami különös dolog ragadja meg. Az Állami Áruház nem olyan, mint régen volt. Nem ám, — feleli rá Szlávik elvtárs, a Állami Áruház igazgatója —, hiszen az elmúlt napokban nagy átalakításon ment ’ e- ■resztül boltunk. Közel 46 000 forintot költöttünk tatarozásra, hogy rendbehozzuk. Tükrösítettünk, po- lituroztattunk. Valóban barátságos, meghitt lett az Állami Áruház, most már a szívélyes kiszolgálás mellett, modern felszerelési tárgyak széppé, ízlésessé teszik a termet. A vásárló sereg szinte hömpölyög, nem lehet csodálkozni rajta, hiszen nemsokára elérkezik a zárás ideje, hat óra. Ma már ott állunk, hogy elértük az ellenforradalom előtti árukészletet, és a forgalmat, van bő választékunk az anyagokból, és iparcikkekből — mondja Rákóczi Ferenc áruforgalmi vezető. — Míg az ellenforradalom előtti árukészletünk 8,6 millió forint volt, — jelenleg 10,6 millió forint értékű áru áll a vásárlók rendelkezésére áruházunkban. Ez a viszonylag magasnak látszó szám nem jelenti azt, hogy minden áruból van elegendő — vág közbe a beszélgetésbe Spitz Lajos raktáros. Vászon férfi ruhaanyagból elég gyéren állunk. Az a biztató remény, hogy ígéretet j kaptunk, rövid idő múlva feltölt- | hetjük a raktárt. A raktárban példás rend van. Zsúfolásig megrakva a polcok, bálákba kötözve a téli ruhaneműek. Vajon mi lehet a tervük most már a dolgozóknak, veztőknék e szép áruházban? — Erre könnyű a felelet — mondja egy alacsony kiszolgáló, akit Béni Tibornak hívnak. — Továbbra is az előzékenység a tiszteletadás a vevőknek. A mi szakmánkkal sok idegesség jár, de az a fő, hogy ne gyakoroljuk a vevőkön, mert ilyen eseteknek kiabálás a vége. Este fél hét. A kasszák felől szinte harmonikusan hallik: kasz sza zárt. Lezártak a kasszák, megkezdődik a sepregetés. Sok becsületes munkaszerető ember dolgozik itt. — és hogy Hortobágyi Lászlóné vevő szavaival éljek, amint éppen ruhakelmét vásárolt: — Ez a legjobb üzlet Békéscsabán — jelenti ki egyszerűen — mert visszahívja a vevőt minden esetben. Ha pedig visszahúz a vevő szíve, ott csakis príma kiszolgálás lehet. Szín Béla Rács mögé került a Békési Kosáripari Vállalat ellenforradalmi „királya“ és Márton Lá tüntetés-szervező újságíró jelölt Akik az ország törvényes rendje ellen támadnak, nem kerülhetik el a felelősségrevonást. De különösen nem az olyanok, akik az ellenforradalom aktív segítői voltak és súlyos politikai, gazdasági kárt okoztak az országnak. Néhány hónappal ezelőtt még sokan nem értettek egyet az olyan ellenforradalmár felelősségrevonásával, mint Márton László és Szatmári Imre, azonban az utóbbi hetekben az egyszerű emberek követelik ezt, azok, akik ráébredtek, hogy mi lett volna sorsuk és gyermekeiké, ha az ellen- forradalom győz, © Márton László Ifi is volt Márton László? Az ellenforradalom előtt Bél- megyeren az egyik termelőszö« vetkezet könyvelője volt. Azonban neve az októberi események idején vált ismerté. Emlékszem, október 28-án egy fiatalember lépett be a volt Viharsarok Népe szerkesztőségének egyik ajtaján, ahol éppen értekezletet tartottunk. Megállt az ajtónál és röviden elmondta, hogy ő az egyik honvédségi lapnál munkatárs volt, most tsz-könyvelő és szeretne újságíró lenni. A szerkesztő közölte vele, hogy ez pártlap és különben is éppen elegen vagyunk, nincs szükség munkatársra. Ezt követően csak januárban találkoztam vele a békési járási rendőrkapitányságon, ahol a karhatalmista elv- társak közölték velem letartóztatásának előzményeit. De nem vágok a dolgok elébei Márton — mint a bírósági tárgyaláson is kiderült — mindenáron írni akart, persze újságot: Mivel erre lehetősége nem volt, politikai beállítottságának megfelelően, a békési utcák házfalára írta röviden véleményét. (Valószínű, az újságban is ezt a- karta írni). „Lakásokat a volt párt-házakból. Vége a kommunista rémuralomnak. Éljen a forradalom stb.“ Persze folytatta ezt még november 4-e után is. Azonban nem tett le végleg az újságírásról. November első napjaiban Márton úgy határozott, hogy „Békési Hírlap” elnevezéssel hetilapot szerkeszt, amely — és ez csak természetes, hiszen ez volt abban az időben az újságírók egy részének is a platformja — párttól, 1 r- mánytól független lap legyen. E lap megjelentetésére szervezkedett ós agitált is. £ jság helyeit ellenforradalmi röplap Szatmári segítségétől Az események — mint tudjuk — abban az időkben igen gyárosán peregtek. Az újság létrehozására nem volt ideje a békési ellen forradalmáro knak* Mártonnak még volt a tarsolyában egy ötlet. Tudomást szerzett arról, -hogy a Békési Kosáripari Vállalat munkástanácsának elnökhelyettese, Szatmári Tüntetés-szervezés E cselekményeivel azonban Márton László nem volt megelégedve, többet akart tenni a „forradalomért" és tett is. Tudomást szerzett arról, hogy a Budapestről Békésre, szüleihez érkezett Domokos Mihály orvos- tanhallgató, akit két nap múlva a rendőrség egyik hajnalon ágyában tartóztatott le s megtalálták párnája alatt az egyik fővárosi rendőr csőretöltött pisztolyát. Domokost ugyanis a- zért tartóztatták le, mert több mint tizenhat rendőrt lőtt agyon Marion Érdemes megjegyezni, hogy a rendőrgyilkos orvostanhallgató és Újvári, volt békési nemzetőr parancsnok kiszabadítására szervezett tüntetés egyik vezére, a nagy lábon élő újságírójelölt, a röpcédula gyártó s a lázító jelszavak fal festője — Mártom — a karhatalom megerősödését látva, érezte, hogy az ellenforradalom melletti szívós kitartása nem vezet eredményre. Láttljuk Imre is az ellenforradalom porondjára lépett és készséggel segítségére lesz — mint a 450 munkást foglalkoztató vállalat „-kiskirálya”. Márton fel is kereste Szatmárit és közölte vele, hogy ellenforradalmi tartalmú röpcédulákat szeretne készíteni, ehhez azonban írógépre és papírra van szüksége. Jó helyre kiszabadításáért egyik kerületi őrsön. Ezzel egy- időben tartóztatták le Újvári Györgyöt, a békési nemzetőrség volt parancsnokát is. Márton e letartóztatás halat- tára felháborodott és úgy döntött ,hogy december 5-re Békésen egy tüntetést szervez „forradalmár” barátjai-nak kiszabadításéra. Nem volt ez nehéz dolog, hiszem Szatmári a Kosár- ipari Vállalatnál és Budavári, a gépállomás volt igazgatója rendelkezett az egyszerű em bereka bélmegyeri erdő ta a munkás-paraszt állam megerősödését, s azt, hogy a karhatalom nem nézi tétlenül az ellenforradalmárok korábbi cselekményeit. Ö is érezte, hogy tett egyet-mást a nép állama ellen. Arra gondolt, sürgősen menekülnie kell valahová. Mint Bélmegyer határának jó ismerője, úgy döntött, kiköltözik a bélmegyeri erdőbe és ott él mindaddig, amíg róla végleg el nem feledkeznek. Így is cselekement. Ugyebár az újsütetű „hazafiak“ mindjárt megértették egymást. Szatmári készséggel Márton rendelkezésére bocsátott a vállalat írógépje közül egyet és 500 darab papírt, valamint 10 indigót. Sőt Szatmári több fiatalt jelölt ki, akik az elkészített több mint 700 ellenforradalmi röplapot Békésen, az utcákon kel — no ,persze a gimnázium diákjainak többsége is hajlandó volt Domokos diáktársukért szolidaritást vállalni, noha még azt sem tudták, hogy tulajdonképpen miért is tartóztatták le az említett két személyt. Egy szó annyi, mint száz, Mártonnak sikerült is december 5« én délelőtt több mint 500 tüntetőt a járási rendőrkapitányság elé felvonultatni, akik az említett két személy szabadlábra helyezését kövtelték — fenyegetve a rendőrséget. lakója dett. Nagyszerű konyhát épített a legbozontosabb erdőrés .étben, s ott élt hetekig. Ez idő alatt megindult ellene a körözés s mint a képien is látható szörnyen elhagyatott állapotban találtak rá a karhatal- misták — ugyanis a közeibe lévő tanyák lakói jelentették be Márton bujkálását. (A kép azt ábrázolja, amikor az erdőben elfogják.) végül is börtönbe vezetett szét is szórták. a rendőrgyilkos egyetemi hallgató A megyei bíróság a napokban mondott ítéletet felettük. Márton Lászlót három évi börtönre és öt évi jogvesztésre, Szatmári Imrét pedig egy évi börtönre és 2 évi jogvesztésre ítélte. Mindehhez még csak annyit: jó lett volna, ha Szatmári bűncselekményének tárgyalása közben a bíróság figyelembe vette volna azt is, hogy az ellenforradalom ideje alatt a Kosáripiari Vállalatnál — a sztrájk ideje alatt — a fiatalok egyrésze az ő tudtával' több ezer forintos kárt okoztak. Ugyanis szerszámokat, székeket, asztalokat, munkadeszkákat törtek össze, tüzeltek fel. Balkus Imre
