Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-04 / 154. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. július 4., csütörtök halászok, halászok, mii (oqott a hálótok“ Kérek egy halfatányérost! — hallik innen-onnan, amiint éppen „bekaptuk” magunkat a Békéscsabai Halászcsárdába. Szépen kitakarított, ízlésesen leterített asztalok 'körül dolgozók szórakoztak, akik éppen ezt a jónak kínálkozó alkalmat megragadva — résztvet- tek a „halételek bemutatóján”. Mert, hogy komoly volt, annyi bizonyos. Sikerességét azt is mutatta, hogy közel húsz fajta hideg- meleg halételt mutattak be a vendégeknek. A hangulat légköre egy kedves család közvetlenségét árasztotta. Szolidan szórakozó családokat, életvidám embereket, halkan duruzsoló, új életre készülő fiatalok jöttek Ö3sze. Amint éppen üldögélünk, elénk toppan Prohászka Nándor üzletvezető. Arcán boldogságot, szeme megelégedést árul el, amint éppen végigméri erős pillantásával a termet. szünk a vendégekért mindent, nem hírességből mondom, higgye el, — mondja Szabó elvtárs mosolyogva. — S az ételeket? — kiknek köszönhetjük? Temesvári Imre, Majerhoffer Ferencné vezetésével készíti a konyhaszemélyzet. Minden készítmény príma kidolgozást kap, gusztusosán van elkészítve. Hirtelen a falra tekintettem. Szépen „pingált" falakon, a fali- lámpákon fellelhető az üzem címer a vízben úszkáló halak. Pompás, — gondoltam magamban — és gondolataimból a fizetőpincér zavart fel. Amint éppen fizettem, mosolyogva mondta: — A mai bevétel 3900 forint, 50 —60 százalékkal magasabb, mint más hétköznapokon. Amint halad az óra, s már elhagyta a háromnegyed kettőt is, larial tisztul a terem, asztalok szabadulnak fel. A zenekar, amit Ungvári Aladár vezet, szép ritmusban húzza. „Hej halászok, halászok, Mit fogott a hálótok...” Erre a sporthalászok, népiesen „amatőrök” már a következő napra gondolnak. Ismét hittel, telve reménnyel, bizakodva a szerencsében. Leolvastam arcukról gondolatukat. Talán így tudnám í ieg- fogalmazni: Na, ma megmutatom, hogy én is fogok. Megfőzzük az asszonynyal, annyi bizonyos... Sok szépet láttunk, sok jót. Mégis egyet nem tudok megérteni. Nem vagyok ellensége a KIK-nek. de azért... azért mégis rémes... Mért nem lehet betatarozni végre a csárda elejét... Vagy azon a nézeten vannak, — „beszéljetek, úgy is lepereg rólunk”. Szín Béla — Képzelje, ötven adage fogyasztottak a halfatányérosból, — fordul hozzánk, a tőle megszo- kot szimpátiával, — ötven adag? — gondokodom én, szorzóm néggyel, kétszáz. Kétszáz dolgozó vacsorázott ebből, nem tekintve azt, hogy egyéb halkülönlegességek is a terítékre kerültek. — Csináltunk halpástétomot, szendvicset is —, ami szintén nagyon ízlett a halra áhítozó csabai vendégeknek. Minden jóért meg kell szenvedni — gondoltam magamban. Mégis kiknek köszönheti e kedves vendégsereg ezt. .3 szép estét? Kik készítették ilyen gusztusosán, a még tegnap vízben lubickoló csukákat, pontyokat? Megtudtam, hogy a csárda, — mégpedig megyeszerte híres Halászcsárdát, a gyomai Viharsarok Halászati Szövetkezet üzemelteti. Közös gazdaság? Igen. Ezzel úgylátszik, ismét megcáfolta az igazság a pletykázókat, akik szinte ösztönszerűen beszélik: „közös lónak túrós a háta.” — Nem igaz az, hogy túrós — mondja Szabó Károly fizetőpincér. — Jó a mi szövetkezetünk, — dolgos, becsületes ember minden tagja, merem állítani. Előrelátnak vezetőik, no, meg mi is megte___unkásvonatot | a d olgozóknak ■ Néhány perccel múlt el 12 óra. A mezőberényi vasútállomáson, a tikkasztó hőségben mintegy húsz utas várakozik a gyorsvonatra. Beszélgetnek valamennyien. A beszédéből érezhető, hogy ők a ruhagyárban dolgoznak. Mindennap így utaznak és a „hűvössel” jönnek. Nem telik el öt perc sem, jön egy fiatal leány és sírva mondja — a gyorsvonat megint 80 percet késik — (ez a leány a munkatársuk volt.) — A nyugodt légkör egyszerre megváltozik. A kis csoport elégedetlenségét fejezi ki. — Igen, a gyorsvonat rendszerint késik és így mi is késünk a munkahelyünkről naponta másfél-két órát. Nagy az elkeseredés. Becsületes munkások ők valamennyien. A vonat késése miatt sokat kell hallgatniuk a munkahelyen a becsületes, szorgalmas, munkaszerető elvtársnőknek. Segítséget várnak valmennyien a MÁV Igazgatóságtól. A bejáró utasok kis része csak ez a csoport. Gyomáról, Békésről, Mezőmegyerről is bejárnak sokan Békéscsabára, az ő helyzetük sem könnyebb. Az ő kérésük sem más, mint a többi utasé: rövid időn belül teljesíteni, hogy időben térjenek munkahelyeikre és nem utolsó sorban lakásukra. Ez pedig az. hogy legyen este 20 órakor Csabáról Mezőtúrig munkásjellegű személyvonat, mert aki 18 óráig dolgozik — legalább hatvan fő — nem tud eljutni csak 2.2.27 órakor. A jogos kérelmek sürgősen elintézést várnak. Kérvények tömkelegé futott már be a MÁV Igazgatósághoz. A Népújság hasábjain is foglalkoztunk már ezzel. Ügy gondoljuk, volt elég idő a megfontolásra, és elérkezettnek látjuk a cselekvés idejét. Munkásvonat induljon Csabáról 20 órakor Mezőtúrra és térjen vissza Békéscsabára a gyorsvonat előtt másnap 13.20 órakor. Az állomásfőnökök és forgalmisták is helyeslik és jogosnak tartják a kérelmet. Reméljük napokon belül üdvözölhetjük a MÁV segítőkészségét. —ri. £mléU&zziínli..! Emlékezzünk azokra a napokra, amikor iskoláinkban dühöngött, dúlt a zür-zavar és a kleri- kalizmus áhitatos tömjónfüstjé- vel együtt a gyűlölködés mérge is mételyezte gyermekeink szívét, gondolatait. Emlékezzünk: napról-napra láttuk, hogy mélységesen felka* varba a gyermeki lelkeket az ellenforradalom, és rettenetes válságba sodorta az iskola és a szülői ház kapcsolatát. Emberi hitványságok próbálkoztak úrrá lenni a gyermeki egyszerűség és tájékozatlanság felett, az idealista és a marxista világnézet tusája töltötte ki a tanítási órákat, az iskola életének perceit. Ne felejtsük el, mi történt! Egyszer lapunk hasábjain is írtunk erről, és „kicsi tnagédiák”- nak neveztük a szinte egymásra torlódó eseményeket, azt, hogy gyermekek társaikat fogasokra akasztották, véresre verték azt a tanulót, aki nem jelentkezett hittanra, akinek az apja kommunista, aki nem volt hajlandó • klerikal Izm us bódító tömjén- füstjét magába szívni. Ezek a „kiesi tragédiák" ma már csak az elmúlt hónapok zavaros időszakaiból lépnek elő újra, és figyelmeztetően: vigyázzatok szülők, vigyázzatok nevelők, mert a kísértet még nem múlt ki, még most is kísért, ma is bújtogat. Gyermekeink nevelése még nem egységes ma sem. A szülői háziban nem egyszer mást hall a gyermek, a szülők nemegyszeij még ma is idealista felfogásban, vallásos világszemléletben nevelik gyermekeiket, nem is szólva arról, hogy a hittanra íratott gyermekek gondolatait, lelkét még jobban megzavrják azok a kettősségek, melyek az iskola és az otthon nevelése között több családnál tátonganak. Ki merné azt állítani, hogy e- zek a kettősségek nem vezetik el a gyermeket a megoldatlan ellentmondások hínárjába, amikor a gyermek már nem tudja, kinek van igaza? Ki merné helyesnek tartani azt gyermeke szempontjából, hogy a nem egyforma, nem egységes nevelés a gyermek rovására van, és tiszta, igaz, őszinte vonásainak fejlődését ezernyi buktató elé állítja? A megoldás csak egy lehet: meg kell szüntetni ezeket az éli lentmondásokat az igazság, a szocialista világnézet igazságának erejével. Ez az erő legyőzhetetlen, ez újból és mindennél fényesebben bebizonyosodott. Az eszmei harc azonban mégis tovább dúl, a klerikális reakció csatárai tovább fertőznek, és — különösen a hittan órákon —i sötétségbe, az idealizmus rózsaszín csoda-felhőibe akarják burkolni és fojtani a kereső, kutató gyermeki lelkeket. Szülők, rajtatok a sor! Lássátok meg, hogy közösen vagyunk felelősek a gyermekekért, ifjúságunkért, jövőnkért. Ez az, ami szét téphetet lenül összeköti aj Hahó, a víz a jó!... Nagy a hőség, a kánikula, munka után ilyenkor legédesebb és a legkellemesebb pihenés a strand, a víz, a hideg tus, napozás. Ez a három leány is ezt választotta, és vidáman tussolnak a kondorost strandfürdőben. Mezőhegyesen is kedvelt, ______________ de a sportkörnél tnődlő&a gyetek örömmel olvastuk e lap hasábjain többször a kedvenc sportágunkról, a röplabdázásról szóló híreket, eredményeket. Akárcsak a megyében, úgy Mezőhegyesen is hamar népszerűvé vált ez az egyszerű és szép játék. amelyet Pelle Kálmán ismertetett először és annak valósága ..apostollá** vált. Minden kezdet nehéz. így bizony, Mezőhegyesen is sok nehézséggel kellett megküzdeni az ezernyi akadály- lyal. Pályát építettek, felszerelés nélkül, mezítláb kezdtek el röplabdázni. Persze nagyon kezdetleges -technikával. Meghívtak olyan csapatokat, amellyel már tudtak játszani. Ilyenkor bizony mindig kikaptak. A sok vereség nem keserítette el a játékosokat, Sőt! Még nagyobb lendülettel tanulták. gyakorolták késő estig, sokszor még a holdvilágnál is az alapelemeket, hogy szaknyelven fejezzem ki magamat. Hosszú, kitartó munkát mint mindig, itt is végre siker koronázta. Az 1952—53. évi megyei bajnokság elődöntőjébe is bekerültek. Nem volt megállás. Minden mérkőzés után otthon esténként együtt volt számtalanszor a csapat, ekkor részletesen meg- íárgyalták az előző mérkőzés tanulságait és megbeszélték az edzési tervet is. Egy akarattal, nagy odaadással küzdött a csapat minden mérkőzésen. Az elért sikerek is folytatódtak. Az 1953. évi megyei bajnokságban már az JP iskolát és a szülői házat, és bí zunk abban, hogy a szocialista igazság előbb-utóbb megvilágosodik a még más világszemléletet valló szülők szemében is. Emlékezzünk! Soha többé nem lehet az, hogy gyermeket ink lelkiismeretlen uszítok hatására egymásnak rontsanak egymást véresre verjék és akasszák. Féltenünk kell a jövő nemzedéket és a szó szoros értelmében harcolni érte, — minden gyermekért, mert valamennyiükért mi vagyunk a felelősek Pedagógusaink nagy része meggyőződésből oktat és nevel a szocialista világnézetre, — ők azok, akik a legtöbbet tehetnek — a szülők segítségével — hogy az idealista, vallásos életszemlélet hatása ne fertőzze tovább gyermekeink lelkivilágát és a bódító tömjénfüstöt minden iskolából kiűzze a szabad-lélegzetű, kristálytiszta levegő. Emlékezzünk, és ne felejtsük soha: az ifjúság igaz, szocialista nevelése, jövőnk próbaköve, jövőnk alapja és Ígérete. I előkelő harmadik helyen végeztek. Ugyanebben az évben a Magyar Népköztársaság Kupa elődöntőjében I mint megyénk legjobb csapata — ™ I is ott voltak. A megyei bajnokságot 1956. évben nyerték meg. Az idei bajnokságban kilenc mérkőzésből csak kettőt vesztettek el. I Nem kérkedésből sorolom fel ezeket az eredményeket, hanem egy hosszú, alapos, lelkiismeretes munka sikereit. Ezek után mindenki azt gondolná, hogy a sportkörünknél a Me- zőhegyesi Hunyadinál megfelelő támogatást kap a szakosztályunk. Sajnos. nagyon mostohán kezelnek bennünket is, mint megyénkben ''a 'többi röplabdázókat. A mi sportkörünknél is úgy áll a dolog, hogy betervezik a röplabda szakosztály összes évi költségeit. A költségvetést a felettes hatóság jóváhagyja. Az év folyamán jön aztán a kiábrándulás. A röplab- dázók tervei legtöbbször semmilyen tekintetben nem valósulhatnak meg. Nálunk is, mint a megye legtöbb sportkörénél labdarúgás a minden, e- körül forog a világ. A labdarúgókat valósággal dédelgetik. Mi nem gyünk irigyek. Nem sajnáljuk tői a juttatásokat, 1e hát akkor miéi nem mérnek a vezetők egyenlő mértékkel. Miért nem veszik tekintetbe azt is. hogy a csapatunk az NB inban eredményesen szerepel, ugyanakkor a labdarúgók a megyében a tabella közepén végeztek és csak jövőre’ fognak az NB Ill-ban játszani. A legtöbb esetben az útiköltséget • sem akarja a sportkör vezetősége kifizetni. így történt ez az április 4-i szegedi szereplésünk alkalmával. De nemcsak az útiköltséget fizetik nehezen, hanem azzal sem törődnek a vezetők, hogy a pálya mellett vagy környékén legyen valamilyen öltözői A szabadban, bokrok tövében öltözködünk, persze mosdási lehetőségről még beszélni sem lehet. A szép fekvésű pályánkat nem tudjuk bekeríteni sem. Csak egy kis jóindulat, támogatás kellene. A játékosok jelentékeny társadalmi munkával járulnak hozzá. Minden mérkőzésünkön van 150—200 néző. Ök is teljesen érthetetlenül állnak a tények előtt és nem értik meg, hogy a szép eredményeket elért röplabdaszakosztályt miért kezeli a vezetőség mostoha gyermekként. Nagyon örülnénk, ha a vezetőség végre a helyes úton járna és minden szakosztályt annak érdemei alapján egyforma mértékkel támogatna. N. S. A CSANÁDAPÁCAI Földművesszövetkezet július 15-ével CUKRÁSZT VESZ FEL 3. számú cukrászdájába.