Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-26 / 173. szám
4 BÉKÉS iHEGYEI NÉPÜJSAG 1957. Július 26.. péntek Jobb ellenőrzést a piacokon Hajdú-Bihar megyében a termelők általában elégedettek az új felvásárlási á- rakkal. Ezt mutatja az is, hogy eddig több mint 120 vagon terményre kötöttek szállítási szerződést. A megyei és községi piaeellen- őrzési bizottságok rendszeresen figyelik a felvásárlást, s a piacokat, hogy megakadályozzák a spekulációt. Hajdúböszörményben az elmúlt napokban főként Ózd környékéről több olyan személy jelent meg a piacon, akik termékeiket és állati termékeket egymásra licitálva akarták megvásárolni. A pi, ellenőrzési bizottsága nyomban megakadályozta, hogy spekulációs célokra vásárolhassanak s az üzérkedni akarókat ki- tasította a megye minden piacáról. Véleményünk az, hogy a Békés megyei piacellenőrző bizottságok rendszeres vizsgálatot folytassanak a városok és faluk piáim a spekulációkkal szemben. Több mint ötven millió liter tejet szállítottak az első félévben az állami gazdaságok Az állami gazdaságok 103,7 százalékra teljesítették első félévi tejtermelési tervüket és a tervezettnél 18,4 százalékkal több tejet adtak közfogyasztásra. Ez idő alatt több mint 50 millió liter tejet szállítottak. Csaknem hatvanezer tehén átlagában az egy tehénre jutó félévi termelés 1437 liter volt. Ez öt literrel haladja túl a tavalyi azonos időszakban elért színvonalat. Kimagasló eredményeiket értek el a Baranya megyei állami gazdaságok. Egy-egy tehén félévi termelése átlagosan 1639 liter, ami 218 literrel több, a tavalyi első félévi eredménynél. Itt a tej több miint hetven százalékát — tehenenkint 1150 litert — adták át az állami kereskedelemnek. Nyolcvankét literrel magasabb az egy tehénre jutó termelés a Pest-Nógrád megyei állami gazdaságokban is, mint az előző év azonos időszakában volt. A gazdaságok közül a Mezőhegyes! Állami Gazdaság eredménye a legjelentősebb. Ebben a gazdaságban csaknem ezer tehéntől egyenkint 1721 liter tejet fejtek, ami 110 literrel több az 1956. első félévi áltagnál. Naponta 663 vason gabonát csépelnek az állami gazdaságok Az elmúlt öt napban az esős, szeles időjárás nagymértékben nehezítette a betakarítási munkát. Az állami gazdaságok július 20-ig a kenyérgabona 50 százalékát, a takarmánygabona 75 (százalékát, összesen a kalászosok 58 százalékát aratták le. A borsófélék 86 százalékát takarították be. Az elmúlt öt napban átlag 13 290 holdról került le a termés. Eddig az összes aratás 90 százalékát gépek végezték, ezen belül 45 százalékát kombájnok. A mt»u'll"iiimuu|l"iimiiium»iiiiiiiii*—'iniiiiiin”’uiiiiiiin>—iullll,l|iiiiiill,,,lii»< ELINDULT gépek kihasználása terén a legjobb munkát a Szolnok, Győr, Vas, Bács és Hajdú megyei állami gazdaságok végezték. Kiemelkedő a Pankotai Állami Gazdaság tel- jestíménye, ahol 10 kombájn eddig átlag 146 holdról aratta le és csépelte el a termést. Az utolsó öt napban csaknem 30 000 holdon hántották le a tarlót az állami gazdaságok. Ezzel a learatott terület 30 százalékán befejezték ezt a fontos munkát. Nagy ütemben indult a cséplés. Az utolsó tíz napon egy nap átlagában 663 vagon gabonát eresztettek zsákba a gazdaságok. az elsí dinnyeszállítmány Bács megyéből Bács-Kiskun megye terme löszön vetkezetei és egyéni termelői az előző éveikben jóval nag^öbíf területet, több mint 4 ezer holdon foglalkoznak dinnyetermesztéssel. Egyedül a dunavecsei járásban 300 holdon háromszorta nagyobb területen termelik a dinnyét, mint az előző évebn, A gazdag termést fi? lóén elsőnek Lakitelek környékén szedték. A zamatos sárgadinnyéből innen indították útnak az első exportszállítmányt Csehszolvákiába. A következő napok legfontosabb feladata, hogy a gépek, elsősorban a kombájnok teljesítőképességére támaszkodva, a gazdaságok minden alkalmas időt kihasználjanak a lábon álló gabona betakarítására. Csak a rendelkezésre álló gépierő teljes kihasználásával, józan és határozott intézkedésekkel biztosítható a termés veszteség- mentes begyűjtése a földekről. Nem akarom magam kiemelni, de azt hiszem, hogy én. vagyok minden ésszerűsítés és újítás leges-leg-iiagyobb bámuló- ja és csodálója. De talán nincs is más ember ezen a sárgolyón, aki nálamnál jobban irigyelné az észszerűsítök és újítók eszét, ötletességét. Hogyan az istencsodájába ne! Ha valamit megun egy újító, például a kerékpárpedált szél ellen tekerni, akkor a homolkára csap és már kész a Dongó. Ha nincs pénze egy Moszkovicsra... De minek soroljam tovább, hiszen már ennyitől is eláraszt az epe. Hogyne mikor én a ruházatomat is csak nagyritkán tudom újítani, akkor is, csak mások ötlete, divatja szerint. Nem is beszélve arról, hogy évek óta egy és ugyanazon feleségem van. Hiába, nem tudok újítani. Nincs más hátra, csak az, hogy bámuljam és csodáljam mások ésszerűsítését, újítását, alkotását. Itt van mindjárt az a tetőtől- talpig arányos, formás, kimondottan csinos, ezer hetes forma hölgy, akit a békéscsabai helyi- érdekűn bámultam meg kettőzött irigységgel. 1. Azért, hogy ez a csinos és kimondottan gyönyörű hölgy nem az én feleségem és ráadásul nem is „újíthatom fel” vele a régen meglévőt. 2. Az újítást, az ésszerűséget és a végeláthatatlan perspektívát megnyitó ötletet irigyeltem rajta. Vagyis azt a merész ki és bevágásokkal szabott blúzt, a- mit éppen viselt. Hát kérem e blúz mintáját nézegetve, arra a megállapításra jútötfám',' iiofá ismét hatalmas összegeket takaríthat meg a népgazdság. A jövőben nem kell nehéz pénzeket kifizetni a földrajzkönyv- és út- leíróknak. Nincs rájuk és munkönyv nélkül tanulhatunk földrajzot kájukra szükség. Ugyanis csak leírni tudják, hogy milyen ez és ez az ország, milyen látványossága van ennek és annak a fővárosnak. Minden földrajzi adatot és minden szépséget csak akkor tud igazán értékelni az ember, ha látja. Hátha még meg is tapinthatja! Hát én láttam Moszkva, Prága, Róma, Párizs, London és még néhány más ország főváro-i sának nevezetességét az említett szép hölgy blúzán, öt perc alatt annyira megismertem több fővárost, mintha egy hónapig tanultam, vagy olvastam volna róluk. S már ki is mondtam a beláthatatlan perspektívát. Hurrá! örvendezzetek nebulók és ti is felnőtt emberek, akik földrajzot akartok tanulni, vagy a világ nevezetességeit megismerni. Megszűnt a magolás és a könyv- vásárlás! A földrajzot — remélni merem, hogy a fővárosok eddigi nevezetességein túl az egyes országok lankáit, folyóit, hegyeit, völgyeit is — a textilgyárakban nyomtatják. No már most: ezután a szomjas férfitekintetek nem azt nézik a vonaton, az autóbuszon, hogy melyik hölgy mi- 'lyen szép, csinos, hanem azt, hogy a ruháján az a domborulat) a Mont-Blanck, az a folyó, a Volga és így tovább. Ha már mindenkinek jut ilyen földrajztextil, akkor az apa nem azt mondja a gyerekének: vedd elő a könyvet és tanulj, hanem ezt: anyjuk add már oda a ruhádat, had tanulja a gyerek a földrajzot. Én minden esetre sietek ilyen ruhadarabot beszerezni a felesé- egmnek, amíg a vásárlási láa nem tör ki az ilyesmik iránt, mert elég hiányos a földrajzi ismeretem. — ki —i —r- —tr. őqjp Lé - e&f ta*ik Részlet a Békés megyei ellenforradalmi eseményekről készülő, szeptemberben megjelenő könyvből. Kimerjük mondani, hogy nem volt jó az elmúlt 12 év többeknek. Mit, hogy nem volt jó? Egyeseknek tűrhetetlen rossz volt! S ezek csak az ellenforradalom idején merték a nyilvánosság elé tárni égbekiáltó sérelmeiket. Leginkább azt, hogy az elmúlt 12 év alatt nem tudtak élni, érvényesülni. Erről a „tarthatatlan állapotról” egyébként nagyon „találóan” írt Fekete Pál, a „megyei forradalmi tanács” fő korifeusa a Független Újság 1956 november 2-i számában. A gyengébb emlékezőtehetségűek kedvéért idézzük cikkének bevezető részét: „A Viharsarok a szegénység és a nyomor hazája volt a múltban! (Még jó, hogy ezt is megállapította, mert másként mi, sok szegény gólyaköl- tötte ember ezt sohasem tudtuk volna meg. A szerk. megjegyzése.) A rákóczitelepek nyomoráról, az éhség uralmáról, a kivándorlásról, a csendőrsortü- zekről világszerte írtak az újságok. Ha valahol, itt a Viharsarok földjén igazán várták a népek a felszabadulást. Sajnos, hiába várták. Az 1945-ös esztendő nem hozott változást, sőt! Körmönfontabb, kegyetlenebb lett a kizsákmányolás, mint bármikor a történelemben.” Hét ilyen jaj volt a szegény, szerencsétlen viharsarki népeknek a herbateán, ciberén és kukoricakásán felnőtt és tengődő rákóczitelepi embereknek, az endrődi vaceróknak, akik 45 u- tán sem menekültek meg — legalább fs Fekete Pál szerint — a csendőrsortűztől és a kizsákmányolástól. Oh! ti szerencsétlen viharsarki népek, menynyit sóhajtozott s könnyezett kegyetlen sorsotokon a sok Nyugatra szökött gróf, bankár, s a- kik itthol maradtak: Mindszen- ty, B. Szabó, s a többi neves „igaz magyar’1, de az egész „szabad” nyugati világ is. A fenti módra eltiport, elnyomott sokak közül bemutatjuk Perjési Pált. Nagy szolgálatot kívánunk ezzel tenni a jelen és utókornak, mivel ő egyik hőse volt annak a harcnak, amely 1956 őszén tombolt, a magyan nép sorsának megváltoztatásáért. Évének számát tekintve fiatal s ezért daliás, szép jövő elé tekintő ez a Perjési Pál. Úgy buzgóit benne a tettrekészség október végén, mint Watt Jakab fazekában a gőz, amely gőzgépekkel ajándékozta meg az emberiséget. A benne feszülő energiához megfelelő — középiskolai érettségi — tudás is párosult. Tehetségét és ügyességét, azonban a Rák ősi-rendszer „árgussai” nem engedték kibontakozni. Már az első próbálkozása is dugába dőlt. Pedig isten látta lelkét, a „nemzet javát” akarta szolgálni tényleges katonai szolgálata idején, 1951-ben, egy bá- tor tettével. De letartóztatták. A kommunista eszméktől elfogult Kecskeméti Katonai Bíróság tettét közönséges csalásnak minősítette és egy évi börtönbüntetést „sózott” a nyakába. A szörnyű csapást igazi hazafihoz méltó vértanúsággal szenvedte végig. Aztán egymás után változtatta munkahelyét, keresve, kutatva hol szolgálhatná legeredményesebben nemzetét? Egy időre kikötött a Békéscsabai Városi Tanács tisztviselői karában. De itt sem volt szerencséje, mint az egyszeri erkölcstelen lánynak a jámbor élethez. Az történt ugyanis, hogy a Békéscsabai Városi Bíróság még nagyobb „elfogultságról” tett bizonyságot, mint a kecskeméti, mert 1954-ben ténykedését — óh, te szörnyűséges isten! — sikkasztásnak és zsarolásnak minősítve 22 hónapi börtönbüntetést szabott ki rá. Csoda-e, hogy az ilyen rettentő elnyomás ellen Perjési Pál fegyvert fogott az első adandó alkalommal? Nemcsoda még az a harckészség sem, amellyel kivívta, hogy neve helyet kapjon az 1956, évvégi ellenforradalom dicső „hősei” között. Illetve nem is közöttük, hanem a névsor elején. Mert ha meggondolja az ember, október 23. után nagy gyávaságról tettek bizonyságot az „igazi magyar rendszer” vidéken megmaradt hívei: Horthy tisztjei, csendőrei, tisztviselői, az ügyvédek, a földbirtokosok s más jobb sorsra érdemes urak. Négy-öt napig csak suttogtak a budapesti eseményekről kuckóikban megbújva, ahelyett, hogy a tettek mezejére léptek volna. Nem tudták azonnal felmérni ésszel, hogy Budapesten a restauráció fegyverei dördültek el október 23-án éjjel. Perjési tudta, vagy legalábbis megérezte azonnal, ő már 24-én a békéscsbai vasútállomáson bújtogatni, buzdítani kezdte a diákokat a rendszer elleni harcra. Azonban két rendőr, — akik bizonyára szűklátókörüségük miatt nem látták azt a körmönfont kizsákmányolást, amelyről Fekete Pál írt — letartóztatta Perjésit. Kár, hogy a Szabad Európa Rádió nem szerzett erről tudomást s nem ordította világgá letartóztasásánato körülményeit a tőle megszokott körítéssel fűszerezve. Az ellenforradalom ügyét nagy kár érte, mert el lehet képzelni mennyire meggyorsította volna a fejleményeket Perjési, aki alig értesült a Budapesti eseményekről máris akcióba lépett. Három napi fogsága idején — a külvilágtól elzárva — azt hitte, hogy megint elbukott a „magyar szabadságharc.” Majd széthasadt a boldogságtól, amikor október 27-én kiengedték és látta, hogy Békéscsabán fenekestül fel van forgatva minden. Rohanva ment munkahelyére a városi kórházba, ahol az aznapi nagy tömegtüntetésen átforrósodott fejű, a köpenyeiket addig eredményesen forgató hazafiak éppen valami forradalmi tanács félét választottak. Perjési némán állt egy percig. Várta, hogy vajon beválasztják-e őt, akinek testét-lelkét 3 napi nehéz rabság nyomta — éppen a szent ügyért. De főleg csak a vezető orvosok neve röpködött a jelölők szájából. Észrevetette tehát magát, egy diadalordításeal: „Polgártársak! Most szabadultam az ávo6ok börtönéből. Azért tartóztattak le, mert a diákokkal beszélgettem mindnyájunk szent ügyéről.” Bejelentését vegyes morajlás követte. Volt, aki sajnálkozásának adott kifejezést, s volt, aki azonnal nevén nevezte: Igazi hős! Többen pedig azt zúgták: Perjésinek a tanácsban a helye! A városi „forradalmi bizottság” ülésére is delegálták dr. Zétény Győzőnével együtt A városi fórra dalmi tanács ülésezett 28 án is, és ki tudja meddig ülésezett volna még, ha Tóth István alezredes — mert akkor még olyan Volt a hadosztály-parancsnok ő- kelme, mint egy ingajárat — fel nem oszlatja az ülést. Perjési nem gyulladt be, hogy most már nem tud az igaz ügyért dolgozni. Gyalog indult lakására, a Fényesiszőlőkbe. Míg lábai, egyik a másik után, előrelendültek a hosszú úton, az agya is működött. Valahogy e- képpen okoskodott: Lám a városban jól mennek a dolgok, a „forradalmi tanács” sok nagyszerű dolgot határozott el. — Az, hogy Tóth alezredes hőbörgött csak olyan kis incidens. Attól még győz a forradalom ügye, mert győzhetetlen. De ki törődik
