Békés Megyei Népújság, 1957. július (2. évfolyam, 152-177. szám)
1957-07-19 / 167. szám
IMF*. Július 19., péntek BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 7 LOTTÓSOK egymás között r TI LM HÍREK Búcsak: Hallotta, hogy ma délelőtt a Dunán, sétahajón tartják a lottó sorsolását? Rapács: Hallottam, hogyne hallottam volna. Remélem is, hogy vízen több szerencsém lesz, mint amilyen eddig a szárazon volt. 20 százalékkal több férfi és gyermek fehérnemű A kereskedelem a harmadik negyedévben kb húsz százalékjkal több női, férfi és gyermek fehérneműt hoz forgalomba, mint tavaly ilyenkor. Ezenkívül 15 százalékkal lesz több a férfi ing és mintegy 22 százalékkal emelkedik a női fehérnemű mennyisége. Jelentősen emelik a kedvelt pup- lin ing gyártását és lényegesen több lesz az úgynevezett osztályon felüli minőségben készült férfi ing. Nagyobb mennyiségben bővül a választék, mert megkezdték az új fazonok gyártását. Bentlakásos Hifázi tanfolyamok Több megyében a gazdasági nehézségek ellenére ezen a nyáron is rendeznek bentlakásos nyári tanfolyamokat színjátszó esopor- vezetői és a táncoktatók szá- a. Borsod, Komárom és Pest megyében most is azokat a színjátszócsoport vezetőket hívják be a tanfolyamra, akik ilyenen, az elmúlt években is részt vettek. A táncoktatók továbbképzésére többek között Komárom, Pest, Vas és Zala megyében rendeznek tanfolyamot. A továbbképzés sikerét a Népművelési Intézet előadók küldésével igyekszik biztosítani. (Sétahajósás helyeit) Búcsak: Hogy-hogy? Rapács: Tudja, nagyon szere- I tem a vizet, petrsze, csak a tiszta vizet. Ezért is bízom a vízi szerencsében. Nemsokára indul a sétahajó. De jó lenne ott lenni a fedélzeten, mert akkor én is elénekelhetném: Sétahajó vígan ring a Dunán... Búcsak: Mit gondol révbe jutunk ma, a hajón húzzák ki a nyerőszámokat ? Rapács: Én biztos vágyók benne, Ügy is tippeltem, remélem nem ér csalódás. Mert tudja, különleges tippeket állítottam össze erre a vízi sorsolásra. Bámulni fog, ha elmondom. Búcsak: Mondja már ember! Ne játszón az idegzetemmel. Rapács: Elmondom, ha már annyira furdalja az oldalát a kíváncsiság. Tudja én azt mondom, fő: a jó tipp. Akkor nincs csalódás, nincs bánkódás, meg... Búcsak: Mondja már ember! Rapács: Mondom, de hagyja hadd folytassam. Hol is hagytam abba. Ja..: nincs bánkódás, meg..: na látja már ki is ment az eszemből a többi. Búcsak: A tipp érdekel engem, azt mondja! Rapács: Hát ,ha arra kíváncsi, akkor elmondhatom. Búcsak: No végre! Hadd hallom hát! Rapács: Tudja cselesen tippeltem. Figyeljem csak! Búcsak: Figyelek, csupa fül vagyok. Rapács: Hányadika van ma? Búcsak: 19-e. Rapács: Ez az egyik tippem. Ugye jó tipp? Búcsak: Hát a másik? Rapács, Hányadik hetet sorsolják mostan a lottón? Búcsak: A 20-ikat. Rapács: Na látja, ez a második tippem. Ugye nem rossz? Búcsak: Hát a harmadik? Rapács: A harmadik az se kutya, mert itt két legyet ütöttem egy csapásra. Búcsak: Hogy-hogy? Rapács: Várja ki a végét. Mikor indul a sétahajó? Búcsak: 9.30-kor. Rapács: Bizony akkor, és ez a jó. Búcsak: Miért jó ez magának, ember? Rapács: Mert ebből két tippet fabrikáltam. Búcsak: Éspedig? Rapács: Hát ide figyeljen: először is a 9-est vettem, aztán a 30-ast. Búcsak: Ja úgy. Az mindjárt más. Ez tényleg okos ötelet volt. Még az utolsó tippjét áruljá el. Rapács: Ne mondja, hogy rossz fiú vagyok, ezt is elárulom. Meddig tart a sétahajózás? Búcsak: Egy óra hosszáig. Rapács: Na látja, ez az ötödik tippem. Tehát jól figyeljen ide, és ámuljom, mert ilyen tippeket senkinek sem sikerült ösz- szeállítani. íme, a mostani biztos számok: 1, 9, 19, 20, 30. Búcsak: Ha én ezt tudom, biz‘- isten én is ezt tippeltem volna. Rapács: Eső után köpönyeg, kedves barátocskám. Előbb törte volna a fejét, úgy mint, én tettem. Én már a fedélzeten érzem magamat. Bizony barátocskám! Búcsak: Csak aztán zátonyra ne fusson tipjeivel együtt! BUCSÜ A FEGYVEREKTŐL című Hemingway regény változatát Charles Vidor rendezte, főszereplői Jennifer Jones és Rock Hudson, * A PROLÓG című szovjet szélesvásznú film pekingi bemutatóján részt vett E. Dzgan, a film rendezője és I. Kondratyeva színésznő. * ' Űj, színes dokumentfilmeket mutattak be Moszkvában. A mi barátságunk örök című film Vo- rosilovnak, a Kínai Népköztársaságban történt látogatásáról számol be, a másik film címe Zsu- kov marsall látogatása Indiában és Burmában. • BELGRÁDBAN rövidesen megkezdik a LAGARDERE, A PÚPOS VITÉZ című fj~*'cia-jugoszláv koprodukciós film felvételeit, amelynek rendezője Georges Lampin. * Vladimír Vicék és Henri Ais- ner rendezők csehszlovák-francia közös filmet készítenek a Folyamokban címmel. A színes, szélesvásznú film egyik főszerepét Marina Vlady alakítja. A testvéri lengyel nép nemzeti ünnepe alkalmából július 22-én * Az idei pulai filmfesztiválon a jugoszlávok 13 filmet rr...tatnak be. SZOVJET—JUGOSZLÁV koprodukciós filmet készítenek Oleko Dundicsról, a legendás szerb hősről. A filmet még e* évben befejezik. A jugoszláv filmgyártás az idei pulai filmfesztiválra befejezi a Tavasz című film' második részét. (Az első részt hazánkban nagy sikerrel játszották a mozik.) • A MOSZKVÁBAN megtartandó Világifjúsági Találkozó alkalmából Nemzetközi Filmfesztivált is rendeznek. A résztvevő filmek készítőinek felső korhatára 35 év, és csak az ifjúság életéről szóló játék- vagy dokumentfilmeket mutatnak be. • Kedvező bírálat jelent meg Az Örült Bomberg című Hans Albers filmről. * JUGOSZLÁVIÁBAN, Pulában július 24-től augusztus 4-ig tart- jak meg a IV. filmfesztivált. vetően megnyitja a lengyel zenei hetet, Az ünnepi hét alkalmából hétfőn este irodalmi műsort ÜJiwpmta közvetítenek lengyel zegároz a Magyar Rádió s Vzt kb-' net műsort. ^ enei hét A kutyás ember- — Vágány mellett kérjük ui- gryázni, harmadik vágányra vonat érkezik. Vágány mellett kérjük vigyázni!!! A hangosbemondó rekedt hangjára egy pillanatra felfigyeltek az emberek. A vonat befutott, s megindult a hangos hömpölygő emberáradat a kijárat felé. — Nincs még beszállás. Tessék a korláton belül maradni. A kapus hangjára megtorpantak az emberek, s egymás he- gyén-hátán csoportba verődve, indulásra készen helyezkedtek el a kijárat körül. A peron és a váró zsúfolva volt. A gyárban most volt műszakváltás, s a gazdaságból is most igyekeztek haza az emberek. A falon szólt a vezetékes rádió. Valami zongora-hangversenyt közvetítettek, de a zene elveszett, szánalmas foszlányokká olvadt a zsibongásban. Lárma, hangos beszéd mindenfelé. A váróban átható répaszag. A cukorgyáriak ruhájából áradt. A gazdaságiak porosak, fáradtak. A bejárat mellett lányok áll- tak.Kacarászva, viháneolva, nem bírva a jókedvükkel. A menyecske egyedül volt. Valamivel távolabb tőlük, s csak lopna nézett feléjük kicsit fölényesen, kicsit irigykedve. Alig volt idősebb a lányoknál, s játékra, kacagásra lobbant volna kedve. Szinte haraggal gondolt emberére, aki oda dolgozik valahol túl a Dunán, s csak szombatonként jár haza, de még talán pici lányára is, ki otthon várja a nagymamánál. Hogyne, hisz miattuk iU most itt egymaga, komolyságra kárhoztatva, mert u- gye, egy asszonynak már csak nem lehet részt venni a lányok vihancolásábm, mit szólnának az emberek. Haragosan, unatkozva nézett körül, s akkor hirtelen észrevette az embert. Észrevette és rajta felejtette a szemét. Az ember kint állt a peronon, háttal a korláthoz támaszkodva> s maga elé nézett. Nem a gazdaságból való volt, de nem is a gyáriak közül. A menyecske nem ismerte. Munkásember lehetett, mert szürke overált viselt, s mellette a földön gyékényszatyor volt letéve. Szép, egyenes növésű férfi volt, olyan harminc év körüli. Hullámos gesztenyehajú, olaj barna bőrű, fekete szemű. A karján most megmozdult valami. Nini! Egy kutya. Igen, egy eilig néhány hetes kölyökkutya. Az ember megérezte, hogy nézik, mert hirtelen felkapta a fejét, s tekintete találkozott az asszonyéval, s egy cseppet, alig észrevehetően elmosolyodott. Vagy talán csak a menyecske látta úgy? Az ember mellett egyszerre csak észrevette az öregasszonyt. Ejnye! Hiszen ez Mari néni. Ott dolgozik a gazdaságban. Odament hozzá. — Jónapot Mari néni. Hazafelé? Az öreg asszony ránézett. Hát ebbe meg mi ütött. Nem szokott ez ilyen kedves lenni. A menyecske az embert nézte, meg a kutyát, de az öregasszonynak mondta: — Szép kis kutya... — De ezt úgy mondta, mintha azt mondta volna, és mindenki azt is értette, hogy „szép ember"! Az ember megint elmosolyodott, kicsit fölényesen, magabiz-\ tosan. Az öregasszony észrevette, s azt mondta magában: — Ahá, hát innen fúj a szél. Ezek akarnak most tőlem valamit. — Szép, — húzta a szót, és mert jó öregasszony volt, hát e- gyenesen a férfihez fordult. — Milyen fajta? — Vizsla. — Dobta a szót, még csak úgy foghegyről az ember, s méregető bíráló tekintetét le nem vette az asszonyról. — Az a, csakugyan vizsla, kapot t a szóba az öregasszony, —• ággyá már ide egy kicsit. A férfi nyújtotta is a kutyát, nem az öregasszonynak, hanem a menyecskének. Az átvette, becézgette: — Te édes, te kedves, aranyos jószág, te. — Simogatni kezdte, de úgy, hogy a férfi tudta, hogy most gondolatban őt becézi, őt simogatja. — Hogy hívják? — nézett rá az aszony. — Jánosnak, — mondta a férfi és nevetett. — János? — csodálkozott a menyecske, aztán megértette, s éli pirult bele, — nem Magát kérdeztem, a kutyát. — A kutyát? Annak még nincs neve. Most kaptam a sógoromtól — tette hozzá. <— Nevet kell neki adni. — Adjon Maga. — De milyent... — Amilyent akar. Összenéztek, összenevettek, s az öregasszonyról mind a ketten megfeledkeztek. A lányok bent a váróban abbahagyták a vihancolást. ■-— Nézzétek a Rozit! *— Az ám, csakugyan... — Milyen édes kis kutya van a kezében. — Valóban. A:legényről egy szót sem szóltak, de mind a hárman arra gondoltak. — Szép ember. *— Vajon ki lehet? — Lám a Rozi, asszony létére... S mind úgy érezték, a menyecs-t ke tőlük vett el valamit azzal, hogyha legénnyel beszél. — Gyerünk oda. •— Gyerünk. Odamentek. i— Hát itt meg mi van? — Kutyakeresztelő, — szólt a menyecske, — hogy az ördög vitt volna el benneteket. — Ezt persze már csak hozzágondolta. A legény a lányokra nevetettl *- Segíthetnek maguk is. t— Miben? t— Nevet keresni a kutyának. Közben a kis vizsla kézről-t kézre járt. — Oh, be édes. t— De aranyos. *— Cukor. •— Na lányok, gyorsan, mi le* gyen a neve? r— Bodri! t— Morzsa! *— Buksi! A menyecske elbiggyesztette a száját. — Ennek a kutyának ilyen nevet... r~ Hát? — Hektor, Néró, Lord, =- ez úri kutya. — Hihi, hah, — nevettek a lányok, — úri kutya. A férfi velük nevetett. Az asz- szony az ajkába harapott. Ezek őt nevetik ki. A csttrik. No megálljotok. Ránézett ia férfire, hosszan, magakínálóan. 1— Adja nekem. A férfi a fejét rázta, kicsit bi- sxmytalanuL — Nem, nem lehet. Az asszony kacagott. — Adja nekem, hiszen eljöhetne megnézni néha. A férfi ránézett, s egy pillanatra kigyúlt a tekintete. Aztán elnézett az asszony feje felett, s csak úgy a levegőbe mondta: — Nem lehet. A kisfiamnak viszem. A menyecske letette a kutyát a földre. — Akkor csakugyan nem adhatja... — elhallgatott. Csak m lányok kuncogtak. •— Nem is szép. t— Görbe a lába. *— Nagy a füle. Éleset füttyentett a vonat. — Jaj, — sikoltoztak, — gyerünk, mert lemaradunk. A menyecske utánuk nézett. Hogy ő nem mehet velük... — Én is mennék, — fordult az öregasszonyhoz, — be kell még mennem az utas ellátóba, cukorkát veszek a kislányomnak, — s kicsit gúnyosan, diadalmasan nézet a férfira. Az csak a fejével bólintott: -m Úgy is kell. Mikor az asszony eltűnt az U- tasellátó bejárata mögött, akkor kezdett hangosan, szívből kacagni. Az öregasszony ránézett: Hát magát meg mi lelte? — Azt nevetem, öreganyám, hogy milyenek is az asszonyok. — Miért? — Nincs is kisfiam, feleségem sincsen... Az öregasszony is névetni kezdett. Mikor jól kikacagták magukat, a férfi elbúcsúzott: — Isten áldja, öreganyám. Fölvette a szatyorját, a vizslakölyköt a hónaalá kapta. *— Na gyere, te úri kutya... (Léimen Ica)
