Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-20 / 142. szám

1957. június 20., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÍJJSAG 5 T> anulságos történet A megyei Művelődési Osztály fegyelmi határozatot hozott és el bocsa j tóttá Csata Ilona kevermesi nevelőt ellenforradalmi tevé­kenysége miatt. Ki volt ez a Csala Ilona? Csala Ilona kevermesi nevelő, aki az ellenforradalmi esemé­nyek kitörése után elérkezettnek látta, hogy az igazgatói széket meg­szerezze. Természetesein ezt csak úgy lehetett elérni, ha az ellen­forradalomnak segít. A terve sikerült is. Csala Ilona igazgató lett. De ne sajnáljuk tőle, hiszen rászolgált. Az ellenforradalmi esemé­nyek során állandóan szervezte a tömeggyüléseket. November 2-án a hősök emlékművét koszorúzták, december elején pedig megszer­vezte a nők néma tüntetését. Az e gyik gyűlés alkalmával a kever­mesi kultúrotthonban, miután a Talpra magyar-1 elszavalta, be­szédet mondott. A beszédében többek között kijelentette, hogy „ked­ves magyar testvérek, 12 évi rabszolgasors után újra szabad lett a magyar, nem engedjük, hogy elnyomjanak bennünket többé’*. Ezek után gyalázta a kommunistákat és a szovjet hadsereget. Megszer­vezte azt is a községben, hogy ha valami baj fenyegeti az úgyne­vezett „forradalmi vívmányokat” félreverik a harangot és akkor mindenki a tanácsháza elé fog menni. Mint nevelő, a nevelésére bízott gyerekeket több esetben fevonultatta. Röviden ennyit Csala Ilona tevékenységéről. Az ellenforradalom leverése után Csala Ilona félve a felelős- ségrevonástól, ismeretlen helyen tartózkodott. Majd ez év májusá­ban fellebbezést nyújtott be elbocsájtása miatt. A fellebbezési ü- gyét a járási pedagógus egyeztető bizottság tárgyalta, amely az aláb­bi határozatot hozta: A járási pedagógus egyeztetőbizottság Csala Ilona fellebbezé­sének helyt ad és a Mt. kk. 2. §. 2. pontjának értelmében írásbeli megrovásban ifeszesíti. Indoklás: A fegyelmi vizsgálat jegyzőkönyvei valamint a megjelent tanuk vallomásai alapján nem bizonyosodott be, hogy a panaszos a Magyar Népköztársaság államá­nak politikai, társadalmi, vagy gazdasági rendjének megdöntésére törekedett vol­na, csupán az nyert bizonyítást, hogy uevezett az ellenforradalmi eseményekbe a körülmények hatása folytán került. Szolgálati felettesei és a helyi párt- és közigazgatási szervek nem fejtettek Bkellő politikai felvilágosító munkát irányában, különösen magára hagyták az el- Wlenforradalmi események alatt. Minden büntetésnek nevelőhatásúnak kell lenni, így alkalmat kell adni a nevelőhatás érvényesülésének... írásbeli megrovásban azért részesült, mert a tények alapján nem tett meg mindent világnézetének megváltoztatására és módja lett volna az ellenforradalmi eseményektől távoltartani magát. Ez ellen a határozat ellen a kézhezvételtől számított 8 nap alatt a területi egyeztetőbizottsághoz fellebbezéssel élhet. Az egyeztetőbizottság határozatából csak azt hiányolom, hogy miért nem kitüntetésre javasolták, mivel az szerintem nevetőbb ha­tású lett volna. írhattak volna egy olyan indokolást, hogy pl. java­soljuk kitüntetésre azért, mert világnézete nem materialista, az el­lenforradalomban aktívan tevékenykedett, de ennek ellenére Ke- vermesen kommunistákat nem akasztottak fel. Ez a javaslat sem sokkal nevetségesebb, mint az egyeztetőbizottság határozata. A kevermesi becsületes dolgozók jogosan fel vannak háborodva az ilyen eseteken, mert ők még emlékeznek arra, hogy az ellenfor­radalom idején a párthoz hű pedagógusokat minden fellebbezési le­hetőség nélkül zavartak el állásukból. A becsületes emberek azt ké­rik, hogy az ilyen személyeket a pedagógiai vonalról távolítsák el ne mételyezzék tovább az ifjúságot. M. V. r. fhdgy. A Rosenberg házaspár kivégzésének negyedik évfordulójára Négy éve, 1954. június 19-én végeztette ki az amerikai kor­mány 3 évi boszorkányper után, az egész világ tiltakozása és fel­háborodása ellenére a Rosenberg házaspárt. A vád ez volt: az amerikai „atomtitok kémjei”, azaz „ellop­ták” és „kiszolgáltatták*’ az ame­rikai atombomba titkait a Szov­jetuniónak, s ezért tört meg az amerikaiak „atombomba mono­póliuma”, ezért rendelkezik a Szovjetunió is atombombával, s így veszélyben a „civilizált” , vi­lág stb. A vádat azonban 3 évig tartó „bizonyító“ eljárásokkal, hamis tanúvallomásokkal, fenyegtő és zsarolási kísérletekkel, a sajtó, rádió és összes propaganda eszkö­zök segítségével sem tudták bebi­zonyítani. A vád perdöntő és alapvető „bi­zonyítéka” ugyanis csupán Július sógorának, David Greenglossnak egy F1B. (titkos szolgálat) által kikényszerített vagy megveszte­getett tanúvallomása volt. Ebben azt állította, hogy egy atombom­ba grafikai vázlatát, 12 oldalas jegyzet kíséretében átadta Rosen- bergnek, aki azt kiszolgáltatta' a Szovjetuniónak. Ezeket ő Los Alanasban (atomkísérleti telep) töredékes közlésének és kihallga­tott beszélgetések alapján emlé­kezetből gyűjtötte össze. így keverte bele ebbe az ügyr be a Rosenberg házaspárt az a rokonuk, akivel előzőleg közös üzletükből kifolyólag többszöri éles családi nézeteltérésük volt, sőt perben is állottak egymással. Vallomásának jogi és erkölcsi hi­telét tehát már ez a tény is két­ségessé teszi. De ennél is jobban az a másik tény is, hogy bűnös­ségük minden egyéb ténybeli bi­zonyíték hiányában csupán egy olyan fő „bűntárs” vallomásán nyugszik, aki elsősorban érdekelt abban, hogy mások (Rosenbergék) belekeverésével csökkentse, áthá­rítsa bűnösségét. Ezzel Greeng- loss meg is sütötte egyéni kejttős pecsenyéjét: 1. Bosszút állhatott gyűlölt rokonain, 2. az ezért vál­lalt bűnösségnek súlyosabb ré­szét mindjárt át is háríthatta ma­cáról. I Sokkad nagyobb politikai „pe­csenyét” akart azonban megsütni a Rosenberg per tüzénél az ame­rikai imperializmus. Hogy milyet? idézzük csak vissza az 1950— 153-as évek világpolitikai és az USA belpolitikai problémáit. 1. A szocializmus, s így a Szov­jetunió elleni hidegháború szinte a tetőfokára hágott. Az uszító propagandához kitűnő anyagot gyártottak a Rosenberg-perből. 2. Koreában dúlt az amerikai nép számára is igen népszerűtlen háború. A koreai halottak „bűn­bakjait’1 szintén a Rosenberg há­zaspárban „találták” meg. Kauf­man bíró az 1951 ápr. 6-i halálos ítélet kihirdetésében ezt nyíltan Is megfogalmazta. 3. Ebben az időben jelentette be maga Truman elnök ,hogy a Szov­jetuniónak is van atombombája. Ezzel egyből csődöt mondott az atombomba monopóliumán nyug­vó u. n. „atomdiplomáciájuk”. Ezt a kudarcot szintén a Rosen- berg-perrel akarták magyarázni. De hogy ez az érv mennyire csak a laikusok számára, propa­ganda célokra volt jó, azt csupán tőlük vett néhány ellenérvvel kí- jvánom cáfolni. a) Dr. Harold C. Urey nóbel dí­jas amerikai atomtudós, az atom- j bomba-vállalkozás egyik irányí­tója a New York Timesben meg­jelent cikkében ezt írja: „Akár­melyik kém, amelyik képes ilyen adatok összeszedésére, hamarább jutna ezeknek az adatoknak a I birtokába, ha otthon maradna és ^ saját laboratóriumában dolgoz­na.’’ b) Greengloss nemhogy atomtu­dós nem volt, hanem az egyetem első vizsgáján minden tárgyból bukott, és kimaradt a gyenge ké­pességű ember. Ezért, a per után még az amerikai 82. kongresszus is megállapítja (Jelentés a szovjet atomkérdésről), hogy „Greeng­loss grafikonjainak színházi kel­lék jellege van”, s hogy ezeknek „kevés értékük lehetett”. c) S legvégül hadd idézzem az Egyesült Államok Atomenergia i Bizottságának 1949 decemberi j közlését: „Az Atomenergia Bizott­ság pénteken titkos bizonyítékok alapján megállapította, hogy Oroszország 1940 óta ismeri az atombomba előállításának tudo­mányos titkát, tehát azon idő óla, amikor az Egyesült Államok elkezdte a lövedék megszerkesz­tésére vonatkozó kísérleteket. Csak az ilyen politikai háttér­ben válik érthetővé és hihetővé j Ethel Rosenbergnek az a sajtónyi­latkozata, hogy „Mi egy olyan sötét politikai machináció áldoza­tai vagyunk, aminőt Amerika né­pe még nem látott.” Minden politikai szóvirágnál jobban megértjük és értékeljük ezek után a Rosenberg házaspár [hősies magatartását, mert a leg- nagyobbal, életük ártatlan felál­dozásával tették lehetetlenné, hogy ez a sötét „politikai machi­náció” elérje teljes célját; a hábo­rús hisztériának, a szocializmus elleni gyűlöletnek egy esztelen atomháborúig való fokozását. Csupán négy év telt el azóta, s la világ egyszerű embereinek mil­liói mellett Nyugat-Németország- ban is 18 atomtudós, sőt az Egye­sült Államokban is kétezer tudós és egyéb közismert társadalmi személy követeli határozottan az atomfegyverek betiltását. Ezeket ! bizony egy kicsit már sok lesz villamos székkel elnémítani! Ebből látszik, hogy a kivégzett házaspár fiain kívül sokan látják és tudják már, de egyre több be­csületes embernek tudnia kell, hogy „miért szakadt félbe a dal, a feladat“ — amit oly megrázó an ír Ethel Rosenberg fiainak „Ha meghalunk” című versében: I Tinektek tudnotok kell fiaim, miért szakadt félbe a dal, a feladat; miért a könyv letéve olvasatlan. s Tűiért-nyugszik már a hideg hant [alatt. Jöjjön el végre mosolyok világa, mire zöldell sírunk felett a föld; hirdessetek megértést, békességet; | hirdessétek: az ártatlant ne öld! Szilágyi László a TTIT munkatársa; 'gyűjtésére, alkalmas karriert csinálni, ne lopjon, ne gyilkol­jon és a többi. Hogyan került a Nagykunsági Állami Gazdaság­ba? Gyalog is hamar oda lehet érni, hiszen alig egy km-re van Ecsegfalvához. Miért ment ki? Talán azért, hogy figyelmeztes­se az ottaniakat a tíz parancso­lat főbb pontjaira? Á, nem. Különben majd meglátjuk, a későbbiek folyamán. Egyelőre csak arra emlékeztetjük az ol­vasót, hogy a dögkeselyűknek jó szimatjuk van. Most még be kell mutatnunk nagyvonalak­ban Görgényí Andrást. Egyik fő jellemvonása az, hogy túlsá­gosan önző. Ez az „erénye" sikkasztásra ösztönözte, amiért az október 23-a után sokat át­kozott s mindennek lehórdott rendszerünk fennállásának tize­dik esztendejében hat hónapi börtönre ítélték. Másik jellem­vonása a száj hősködés. Ennyi talán elég is lesz róla. November 4-én reggel, ami­kor a rádióból — a fene tudja már melyikből a sok közül — arról értesültek, hogy a szovjet csapatok nem kifelé mennek az országból, hanem befele jön­nek Görgényi átvette Kiss Mi- hálytól a nemzetőrök feletti pa­rancsnokságot. Persze Kweyssea Bélának, a forradalmi tanács el-* nőkének beleegyezésével, mert Görgényi bizonyult a legnagyobb szájhősnek. (Abban az időben felbecsülhetetlen érték volt ez minden valamire való ellenforra- delmár szemében.) Nos, Görgé- nyiben nem is csalatkoztak, mert rövid órák alatt bebizonyította, hogy neki nemcsak beszélötehe t- sége, hanem szervező készsége és stratégiája is van. És milyen „isteni”! Úgy intézkedett, akár egy hadvezér. Feleségét, Balogh Máriát és még néhány kapható fehémépet beszervezett vörös­keresztes szolgálatra. Ezek közül kettőre ráparancsolt, hogy men-, jenek a raktárba s kérjenek benzint Ramos Lajos raktáros­tól... Üres kézzel tértek vissza. — Hé, nemzetőrök ide! — ki­áltotta a kezdődő felháborodás­sal Görgényi — menjetek s mondjátok meg Ramosnak, hogy az én parancsomra, a nemzetőr­parancsok utasítására adjon benzint. A két nemzetőr el is cammo­gott. S hozták — a hírt, hogy Ramos semmibe veszi a nemzet­őrparancsnok utasításait, de még az „igaz” magyarok” szent ügyét is, mert kijelentette, hogy ő csak az igazgató utasítására ad benzint — Gyerünk — ütött fegyveré­re Görgényi. — Majd észretérí- tem én. Az anyjába azt a reak­ciós istent... — Mit könyörög- tetsz magadnak, miért nem adsz benzint? Mi? — Minek adjak? Papír nél­kül nem lehet. — Adjál csak minél gyorsab­ban, nem a te gondod, hogy mi­re. — Nem adok én egy cseppet sem, csak... — Vigyázz, mert menten meg- döglesz — háborodott fel- a- mennyire csak tudott Görgényi s fegyverét Ramos mellének sze­gezte. ■** — Ha ennyire kell, akkor adok — adta meg magát Ramós, mert ebben a pillanatban annyi­ra sem becsülte az életét, mint a raktárban ernyedten röpködő legyekét. Görgényi elvitte a benzint s kiadta az utasítást: — Töltsétek palackokba. Aztán megkereste Kweysser Bélát, s ismertette vele a haditervet: — A gazdaság központjába vezető úton csapra ütünk egy hordó sort s ha jön­nek a ruszkdk, úgy teszünk, mintha nagyon vártuk volna már őket: Drasztutye tovaris! Gyertek igyatok! S míg isznak, az út két oldalán elhelyezett nemzetőrök fegyverrel és benzi­nes palackokkal elintézik a rusz-i kikat tankjaikkal együtt. Kweyssernek tetszett a hadi­terv. Ezért Görgényi kérésére megígérte, hogy tart egy hareria buzdító beszédet a nemzetőrök­nek. Azok össze is jöttek. Ott voltak a szanitésznők is vöröi- keresztes nemzetiszínű szállá g- gal a Karjukon, s ott volt —bi­zonyára isteni sugallat vezérel­te oda lépteit — Szűcs Ferenc tiszteletes úr is. Kweysser Béla jól kivágta a rezet. Felkészült a beszédre és minden eshetőség­re — beszopogatott egy fél li­ter rumot, ami meg sem kottyant neki. Akik beszélni látták és hallották, szentül azt hitték, hogy a hazafiság és a harcosság lobogó szellemétől mámoroso- dott meg. Megmagyarázta, hogy miért kell harcolni az oroszok ellen. Utána Görgényi azt ma­gyarázta, hogy hogyan: egy tank — egy ember — hajtogat­ta az általa kiagyalt jelszót. — Magyarországon kilenc millió magyar van. Minden magyar ke­zébe egy benzines palackot, s akkor elintézzük az oroszokat, még ha kilencmillió tankkal tá­madnak is ránk. A hallgatóság körében itt-ott kuncogás támadt Bizonyára a- zon kuncogtak, hogy Görgényi nemcsak a esecsszopókat, hanem a házi őrizetben lévő párttitkárt és igazgatót is számításiba vette. Görgényi mérgesen ránézett a kuncogókra, zavartan ismer­tette, milyen haditervet eszelt ki az oroszok tőrbecsalására. A terv azonban nemcsak a nemzetőrök többségének, ha­nem a református egyház meg­szentelt s a harcosokat, valamint fegyvereiket és benzines üveg­jeiket megáldani eljött szolgájá­nak, Szűcs Ferencnek sem tet­szett egészen. Ezért monda vala, mint Jézus az Olajfák-hegyén a tanítványainak: Kedves magyar testvéreim! Én is részt veszek veletek a magyar nép ellensége ellen tervezett dicsőséges harc­ban. Legyen rajtatok és fegyve­reiteken Isten áldása. De én azt mondom Tinéktek, könnyebben megtámadhatnám^ «e oroszokat abból a kis erdőből — és meg­szentelt kezével az említett kis erdőre mutatott. A nemzetnek a nagykunsági gazdaságban lévő őrei azonban ( semmi hajlandóságot sem mu­tattak a szovjet csapatok elleni harchoz. Kiss Mihály lefokozott nemzetőrparancsnok szóvá is i | tette: — Marhaság volna ötven benzines üveggel és néhány fegyverrel a szovjet páncélosok­ra támadni. Görgényi azonban olyan hirtelen fogta a szószóló­ra fegyverét, mint ahogyan azt a cowboy-regényekből elégszer lehetett olvasni és azt mondta: — Vigyázz, mert, aki nem ve­lünk, az ellenünk és aki elle­nünk, azzal leszámolunk. Az ilyen és ehhez hasonlóan már tapasztalt erélyes fellépés , után egyesek azt mondták — persze csak önmagukban — a- gyon kellene verni ezt a Görgé- nyit, Kwejsser Bélával és a pap­pal együtt. Igaz, hogy ők el­pusztulnának, de legalább nem lőnék össze miattuk a szovjet csapatok a népet és a gazdasá­got. . Nem lőtték össze. Pedig még aznap, november 4-én este jöt­tek a katonák — magyar ka­tonák Karcagról, s egyetlen lö­vés nélkül elszedték a fegyvert a nemzetőröktől, még a hősök hősétől, Görgényitől is,.. A bör­tönben igencsak az lett a nótája neki is és társainak is, hogy „Nem tudom az életemet, hol rontottam ísv el?” I

Next

/
Oldalképek
Tartalom