Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)
1957-06-20 / 142. szám
1957. Június 20., csütörtök BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 3 Mi újság? Hol szorít a cipő? az Építők békéscsabai asztalos üzemében füttyös I z vállala Csabán a járókelőknek fel sem tűnő helyen — a Sziktér végében húzódik meg ez az üzem csendesen. Már amilyen csendes, mert amint belép a kapun az ember, a gépek zsivaja, sivítása, zúgása és zakatolása veri fel a csendet. Az udvaron garmadában állnak a kész ablakok, ajtók. Elszállításra várnak. Jól dolgozik ez az üzem. Készítményei országosan elismertek. ök készítik az épületasztalos munkát a békéscsabai, a mezőhe- gyesi új lakásokra, a mezőkovácsházi gimnáziumra és hozzájárulnak a bányász kislakások építéséI zünk szét a műhelyekben. Mi van ' a Jánosokkal", az ajtó- és ablak- 1 gyár munkásaival? Oly különös nincs. A szorgalom, a tetőfokán van. A, gépműhelybeh csak úgy, mint a szabadkéziben, nagy az igyekezet. Ez meglátszik a vállalati terv teljesítésében. Májusban 122,5 százalék volt az egy főre jutó termelési érték. Nem maradtak szégyenben. Amint azt a jelek mutatják, júniusban sem lesz probléma, teljesítik a tervet. Kivágta már ez a gárda sokszor a rezet, hisz nagyrészük évek óta dolgozik a vállalatnál. Tudják és Hajrá cimborák: Az emeleten, a kézlmiíhelyben a Gulyás és az Alexa brigád tagjai vetélkednek. Kezük nyomán óráról-órára ablakliegyek emelkednek. De ki hordja el őket! Felvond kellene! Ez igen! Legalább húsz embert kímél meg a fáradságos munkától a csapológép, melyet Tárnái János „vezényel” nagy figyelemmel. hez. A komlói építkezésekhez is ők gyártják az ajtókat, ablakokat. Szívesen rendel náluk a TÜZÉP is ilyen .készítményeket százával !— a lakosság szükségleteinek kielégítésére.-De lépjünk csak beljebb, néz' látják a tennivalókat. Tárnái János például öt éve dolgozik a csa- j pólóin, ismeri a szerszámját. A i gép minden rezgése belé idégző- , dött. Hálás szerszám ez és renge- | teg fáradtságtól kíméli meg az embert. De csaknem ezt mondhatjuk el valamermyiükre. Forr és lüktet itt az élet, dolgoznak szorgalommal. Mégis, mintha kerékbe törné ezt a lüktető tempót valami. S ez nem más, mint a bérezés jelenlegi helyzete. Szinte minden munkásnak ez az első szava: Teljesítményben dolgozunk, de még nem tudjuk, mi lesz. S hogy aggodalmuk jogos-e, vagy sem, azt egyelőre nem tudni. Ezt a boríték mondja meg a hó végén. De, hogy nyugtalanságuk indokolt, ez igaz. Ez évben már a harmadik bérezési formával kísérleteznek, s ez a bizonytalanság nyugtalanítja legjobban az embereket. Nem kisebb gönc ez a vállalat ! vezetőségének sem. Az ellenforradalom sok mindent összekuszált. Visít a szalagfűrész. Kimúlóban van, s S most a köz és az egyén számára lassan a rozsda eszi a valamikor oly né!- elfogadható bérezési formát kell külüzhetetlen kézifürészeket. I meghonosítani az üzemben. Ez nem könnyű dolog. Olyan vállalatokkal kell felvenni a versenyt, amelyek — noha a gépesítés náluk is fejlett — sokkal korszerűbbek. A sarat eddig is állták és ezután is, de a versengés során ez a technikai lemaradás miatt nagyobb intenzitásban és a korszerűbb vállalat munkásainál kisebb fizetésben jelentkezett. . Van-e erre gyógyír? Mit lehet kis beruházással korszerűsíteni? A beszélgetés során az üzem munkásai és g vezetőgárda is egybehangzó választ ad. Van! Javaslatok is vannak, Csak jobban meg kellene szívlelni azokat. ' könyörgést és a felesleges iparvá- Igaz, hogy többségük olyan, ami gúnyokból és csillealjakból gépe- némi beruházási összeget vesz sítette az anyagmozgatást. De mit igénybe, de az igazság mellettük i is „ruháztak be?” Ezer forintos szól. Mind olyan, ami kevés össze- befektetéssel havi 4800 forint bér- get igényel és gyorsan megtérül. | megtakarítást érnek el. Az itt Például a korszerű gépek mellett, foglalkoztatott létszám most a fe- a belső anyagmozgatás gépesítésé- i lére csökkent és lekerült a válvel egycsapásra négy segédmunkás szabadulna fel, s a befektetett összeg a korszerűsítés révén tél év alatt megtérülne. lakról a súlyos fosznipalló, nem eszi úgy az embert, sem a ruhát. Jelentéktelennek látszó dolog ez és mégis sokat jelent. Ehhez haVan itt elgondolás, ötlet, s kéz- sonló lehetőség még sok van az deményeznek az emberek. A kivitelezés azonban döcög, el-el akad, Itt árulják el azt is, hogy !kényszer megoldásból a múltkoriban átlépték a beruházási terv‘pkl óink- iát. „Fekete beruházást" esziközöl- j tek. A kü'ső anyagtéren a szabászbrigád megunta az évek j A/,.oroz« készült” iparvágányon szabász-brigád. Reméljük nem tesz üzemben. A pártcsoport gyakran vitatja ezeket és napirendre tűzi a munkásoktól érkező javaslatokat. Úgy hírlik, a napokban ülnek le a vállalat párt- és gazdasági vezetőivel, hogy pontot tegyenek a mordat végére. Rendezik a bértartó ügyeket és reméljük, kiharcolják azt is, hogy a jól gépesített üzemben megoldódjék a szállítás és az anyagmozgatás, amely jelentős béralapot e- mészt fel, és kiverekedik, hogy egy kis töredék jusson a beruházási összegből legégetőbb gondjaik orvoslására. kedvvel kocsikázik ti fegyelmi belőle. Deák Gyula r Uj ázlalási módszerekkel készülnek a Mezőhegyes! Kendergyárban az új termés feldolgozására A Délmagyarországi Rostkikészítő Vállalat Mezőhegyes! Kendergyárában mintegy három millió forintos költséggel létesülő, szovjet mintájú melegvizes kenderáztató alagút építése áll befejezés alatt, amely által még télen is üzemelhetnek. A napokban elkészült a légbefúvó módszerű áztató medence is. Az egyik meglévő 600 köbméteres áztató gödör aljára vascsöveket szereltek, amelyeken át levegőt nyomtatnak majd a medence vizébe s ezáltal akarják a kender áztatási idejét megrövidíteni. Ha ez a kísérlet sikerül, a légbefúvásos módszert is nagyobb mértékben alkalmazzák a gyárban. Citerazenekar alakult Dobozon Ha fgv megy. lomtárba kerül a kézlfurdancs Is. Bankó Andris már géppel fúrja az ablakkereteket. A 8000 lelkes Doboz községben igen kedvelt zenei néphagyomány a citera. A gróf Wenckheim egykori cselédei, a kubikosok és - ap- számosok egyetlen szórakozása volt annakidején a tánc, amihez citera szolgáltatta a talpalávalót. Csaknem minden háznál féltve őrzött kincs volt és apáról-fiúra szállt ez a hangszer. Vasárnaponként összejöttek a szomszédok, jóbarátok egy-egy házhoz s cite- raszó mellett vigasztalódtak. Az utóbbi években Dobozon is j egyre többen vásároltak harmóni- i kát s a rádió sem hiányzik jófor- ; mán egy portáról sem. Ilyen kö- ! rülmények között lassan háttérbe j szorult a citera, amit különösein az idősebbek szeretnének ismét közkedvelt hangszerré tenni. E- zért nyolc tagú citerazenekart létesítettek Molnár Sándor vezeté- j sével, akinek az elődei híres szakértői voltak ennek az egyszerű hangszerneki HtAHQÓ «é* Mi van 4 az újságban ■ Egy munkás jött hoz- zám. Nem is jött, hanem csak úgy felszaladt a szerkesztőségbe ebéd után. — Valamit kellene csinálni, — mondta idegesen — írják meg, vagy a- mit akarnak, de segítsenek — s átnyújtott egy darabka újságpapírba csomagolt valamit... — Az ebédhez kaptuk — mondta csodálkozásomra, amikor kibontottam az újságpapírt. Nem a bizalmatlanságért, hisz tárgyi bizonyí- ték volt az újságpapírban, de, hogy tudjam, megkérdeztem nevét és munkahelyét. Vörös László volt ez a munkás, a Bánya és Építőanyagipari Egyesülés javítóműhelyébens dolgozik. — És hol ebédelnek? — A városi élelmezési vállalattól hordjuk az ebédet. De nemcsak ilyen dolgok vannak, mint ami a papírban van, kevés az étel és nem is jó. Újra a papírba csomagolt valamit bámultam. A hosszú, félig sült, félig sületlen dolog holtan feküdt a nyomdabetúkín. Egy kicsit megnyomódhatott, mert elől is. hátul is folyt belőle olyan híg lé-szerű tünemény.. Zöldes lábai voltak, vagy húsz darab, fehér-sárga hasa, és ugyancsak zöld háta. De megmondom most már: egy nagy hernyó volt. — Az ételben találtuk —bökött fejével a hernyó felé. Egyszer nekem is volt ilyen esetem. Hernyót találtam a kelkáposztafőze- lékben. Megmutattam a szakácsnak, ö kikelt magából, hogy én csodálkozom ezen. — Ilyen előfordul mindenütt — mosakodott. Megmondtam neki, hogy a feleségem kelkáposzta főzelékjében még sohasem találtam. Egyszerűen nem hitte el. Rám akarta beszélni, hogy megettem anélkül, hogy észrevettem volna. Az asztalra borítottam a főzelékét, kifizettem és otthagytam. Félő, hogy most a városi étkeztető vállalat szakácsa is kezd nekem alyannal mosakodni, hogy ez (már mint a hernyó az ételben) mindennapi eset. De kérem, a főztéből evő dolgozók nevében: ne mosakodjon, mossa inkább jobban meg az ételnek való zöldségféléket. va— ti—
