Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-02 / 127. szám

1951. Június 2., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Uác&n KC#Midik tanítói HanczárJános a Békési 1. sz. Általános Iskola fizika-számtan tanára 36 év óta tanítja a gyermekeket a fizika és a számtan tudományára. Lelkiis­meretes, komoly pedagógus, aki szereti a gyermekeket és hivatá­sát. < ­Filyó János a Munka Vörös Zászló Érdemrenddel kitüntetett idős pedagógus több, mint négy évtizede tanítja a tanyavilág fiatalságát. Harminc­egy év óta tanít az örménykút—Kondor ősi úti iskolában. Ö is ta­nította már legtöbb mostani növendék szüleit is, ismeri a tanyavi­lág örömét, bánatát. Sokszor megfordul a Kondorosi úti olvasó­körben, ahol összegyűlnek a környék gazdái egy kis beszélgetésre, eszmecserére. Kedvenc időtöltése a termész-tbűvárkodás. Sajátkezűiéit tömi ki a madarakat, amiben a diákjai is örömmel segítenek az idős pe­dagógusnak. Tóth BagiJózsefné negyvennyolc éve, három nemze­déket tanított Dévaványán. Erről az útról így vélekedik: Mostani ta­nítványaim már az én „unokáim” is, mert tanítottam az anyjukat, nagyanyjukat. Soknak már a ne­vét is élj elejtettem, de a szemük­ről megismerem őlcet. Ez nem is csoda, hiszen negyvennyolc év alatt majdnem a fél falut tanítot­tam. Bár ma már nem tanítvá­nyaim, mégis valami láthatatlan szál fűz hozzájuk és nekem min­dig gyermekeim maradnak ők. Ha névnapom van, eljönnek hozzám, s hoznak egy kis virágot, kedves szót. Olyan kedvesek ezek az emberek, s annyira szívemhez nőtt ez a falu, hogy nem hagynám el soha" — beszélte boldogan, majd szerényen s mégis büszkén jegyezte meg: ..Először „A közoktatás kiváló dolgozója" kitüntetést kaptam meg az Oktatásügyi Minisztéri­umtól. A második kitüntetést, a „Kiváló tanító érdemérmet” a parlamentben adták át. Olyan szép volt az egész, mint efty álom, s nem fogom soha elfelejteni, de azt sem, hogy államunk megbe­csüli a szürke hétköznapok mun­kásait, pedagógusainkat. | Helyszíni tudósítás a magyar ipar seregszemléjéről Alig egy fél év telt el azóta, hogy a budapestiek kedvenc szórakozóhelyén, a Városligetben puskák dörrentek, gép-j pisztoly sorozatok pásztázták a sétányo­kat. Vér öntözte akkoriban az elsárgult füvet, golyók tépdestek a fák kopár ágait. Tombolt az ellenforradalom... majd elesi-1 tűit a harci zaj. Győzedelmeskedett a népi hatalom. Lassan-lassan ismét étet költözött a kihűlt kémé.nyű gyárakba, i üzemekbe. Munkához látott a nép. * Fél év telt el azóta. A városligetben már hetek óta nagy a sürgés-forgás. Ki hitte akkoriban, hogy alig egy fél év! múltán a talpra állt ország arra is ké-; i>es lesz, hogy még a néhány év előttie­ket is felülmúló ipari vásárt rendezzen, j És képes lett! Annak ellenére, /-hogy az idő táját sokan úgy vélekedtek: évekre lesz szükség még megindul a normális «let. Első nap a vásáron A vásár kapúi pénteken délben nyíltak meg a látogatók előtt. És bár 11 óra táj­ban egy kis zápor vonult el a főváros felett, a vásár látogatóinak ez mégsem szegte meg kedvét. A kíváncsiság nem torpan meg ilyen akadály előtt. A vásáron ezernyi látnivaló kínáltatja magát. Az érdeklődő azt sem tudja, hol kezdje, mert mindegyik pavilon rabul ejti, s órák hosszáig elnézné a kiállított tár­gyakat. Nehéz a választás. A vásárra ' belépve először is szemünkbe tűnik a vá-! sár főterén felállított 26 méter magas ; Hydroglóbus, ez az új rendszerű vízto- j rony, mely tartósabb, hosszabb élettartá-' mii és lényegesen olcsóbb az eddig hasz- I nált víztornyoknál. Odébb, a szabadban, kiállított legújabb gépkocsikat csodálhat- ' Juk meg: az Ikarus-gyár farmotoros, j százszemélyes városi autóbuszát, amelyen három ajtón szállhatnak fel és le az uta- , sok. Sok nézője akad a hatalmas, tlz-ton- [ nós nyergesvontatónak Is. Az eddig: vásároktól eltérően az idei J budapesti vásáron a nehézipar is kiál­lította termékeit. Érdekes és figyelemre • méltó a Diósgyőri Lenin Kohászati Művek fejlődését bemutató kiállítás, amely e ha­talmas ipari centrum fejlődésével ismer­teti meg a látogatót. Sok szerszámgépet látni a pavilonok- j ban: új típusú esztergapadokat, fúró- és szikraforgácsolókat, legújabb típusú nyersolaj szivattyúkat, autódarukat és számos más újdonságot. A nehézipar, a szerszámgépgyártás kiállítása méltán vonja magára a belföldi és külföldi szak-' emberek figyelmét. Nagy látogatottságnak örvend a Ma- ! gyár Optikai Müvek pavilonja is, ahol a világhírű geodéziai gyártmányoktól a legújabb fényképezőgépekig, a nyolc nap-: ig járó ingaóráig, a zsebmikroszkóptól i minden megtalálható. A vásárlátogatók ■ tetszését igen megnyerte a 48 köbcentis ,.Csepel Panni’* robogó, s nagyon sokan a helyszínen meg is vették volna a. ki-! állított mintapéldányokat. Száz kisipari szövetkezet, 460 kisiparos A vásár méreteire jellemző az is. hogy még egyszer akkora területet foglal el, mint két évvel ezelőtt, jelenleg 200 ezer négyzetméteren sorakoznak a pavilonok, csarnokok. A kiállítók száma pedig a két év előtti 400-zal szemben az idán csak­nem ezerre növekedett. Több, mint száz kisipari szövetkezet és 460 magánkisipa- fos hozta fel az ország minden tájáról legszebb készítményeit. Megtalálható ott a szegedi papucsos, a mezőtúri fazekas,: a debreceni mézeskalácsos... A vásárlók válogathatnak készítményeikben. S ami-! kor elfáradnak a több mint 10 km hosz- j szúságnak megfelelő utcákat, csarnoko­kat járva, a vásár bármely pontján meg- j pihenhetnek, étkezhetnek és finom terme- j UH borral, vagy frissen csapolt sörrel moshatják le az út porát. Megyénk iparosai a budapesti vásáron Az egész vásáron sehol sem volt akkora tolongás, mint a szőnyeg- szövő háziipari szövetkezetek előtt, ahol megyénkből a békéscsa­bai és a békésszentandrási szőnye­gekért szinte verekedtek a vevők. A vásár megnyitása után alig egy órára olyan nagy volt a tolongás, annyi vásárló rohanta meg őket, hogy a rendőröknek kellett gon­doskodni arról, hogy el ne sodor­ják a pultot. Nagyon keresettek lettek a csabai és békésszentand­rási szőnyegszövők készítményei, s ilyen érdeklődés mellett néhány napon belül 'kifogy a vásárra vitt árujuk. Lapunkban arról is írtunk, hogy Zleovsaky Mátyás csabai fé­sűs-mester is résztvesz a vásáron. Felesége, aki a vásáron tartózko­dik sem panaszkodhat, hogy nin­csen elegendő vevőjük, ugyanis a fésűket, csattokaí úgy vitték, mintha ingyen adta volna. A vásár jelentősége az ország határain is túlnő. Barátnak és ellenségnek egy­aránt bebizonyítja, hogy az ellenforrada­lom okozta veszteségek ellenére is talpra állt az ország. Fejlődött — néhány hó­nap alatt is — a szocialista építésünk alapja a nehézipar, új, eddig sosem lá­tott finommechanikai és közszükségleti cikkek gazdagítják a választékot. Szövet­kezetekbe tömörült kisiparosaink és a ma­gánkisiparosok is, — az állam nagyobb támogatása folytán — szorgalmas, sok iigyeséget igénylő munkájukkal gazdagít­ják az árukészletet. Az ipar nagy seregszemléjét látva el­mondhatjuk: iparunk jót vizsgázott s jö­vőre már valószínűleg nemzetközi ..rang- ba" lép a budapesti vásár. P. P Szarvasig ( JEGYZETEK Szorgalmas lányok A nőtanács helyiségéből taps, dallam hallatszik ki. A redőny félig lehúzva, de alatta belátni. Nyolc kislány egymásba karolva népi táncot tanul. Este fél nyolc. És ezek a kislányok szorgalmasan gyakorolnak Piri néni — így hívják Januneknét, aki tanítja a táncot — dúdolására fürgén, fissen pörögnek. — No, ismételjük — sürgeti a lányokat Piri néni, bár ők már szívesebben leülnének egy kicsit. De zokszó nem esik, a lányok újra összeállnak, megtöriik a gyöngyöző hóm« lokukot, s kezdődik a tánc. Ezek a táncosok a Szarvasi Háziipari Szövetkezet dolgozói. Igazán megér­demlik az elismerést, nemcsak táncukért, hanem szorgalmukért is. Ők nem érdemelnek dicséretet Van úgy, hogy az ember ott ra- : meg, kinyitottam hát az ablakot, gad valamelyik helyiségben, éjjel- í S az emberi szokást nem elhagyva, re. Én is így jártam Szarvason. A az ablakba könyököltem, hogy lás- busz elment már, s ezért fekvő- sam a környezetet: az utcát. Az hely után kellett néznem. Az is- ; utca szép volt, a környezet kielé- mert „Vadászkürt” szálló zsúfolt; gítő, — a kabátom pedig poros, volt, így egy másik szállóba, még- De olyan vastagon felszedte az ab- pedig-a földművesszövetkezet szál- lakpárkányról a port, hogy ruha- lodájába kényszerültem. j kefével tudtam csak letisztítani. — Vám itt hely? — kérdeztem a Megnéztem jobban a szo-bát. A gondnoknőt. j padlón, söprés után ott maradt — Van kérem, még az egész t porcsikok, az ágyakon gyűrött szálló üres. j ágynemű, a mosdón törött tükör­Csodálkoztam, hiszen a Vadász- darab. Még jó, hogy nem vagyok kürt zsúfolt, s itt még üresek az babonás, különben sosem nősül- ágyak? A csodálkozás nem sokáig ' nék meg... tartott, csak addig, míg beléptem j Mondhatják most rám, hogy túl a részemre kiírt szobába. Az orro-! igényes vagyok — válaszolok rá: mat dohos, fülledt levegő csapta j — Ja kérem, a pénzemért... Mikor lehet táncolni ? Nagyon szeretek táncolni. Azt hiszem többen vagyunk ilyenek, s Szarvason is van egy-két „szaktársunk”, hiszen, m kor munkám végeztével bementem az At pád Étterembe, sokan ültek ott, s váriák a zeneszót. Vártam én is, hogy leg­alább egy kicsit lötyöghessem. Este háromnegyed tízkor mentem be. A férfiak ál­talános jellemével kísértve, egy olyan asztalt• kerestem, amelyik közel van „vala­kihez”, akit esetleg alkalomadtán felkérhetnék. Sikerült is. Szemben velem, a szomszéd asztalnál két csinos hölgy ült, egy férfiúval. Váriam, s nem is sokáig. A prímás intett a zenekarnak és szép szálló dallam-^ mai játszani kezdték az „Oly távol messze van hazám...” dalt. — No — gondoltam — iszom egy kortyot a sörömből, s megyek... Igen, de megelőztek. Egyik „szaktársam” előbb indult, s így én lemaradtam. — Fene bánja, majd a következő táncnál. >,-rrr a s És, és a következő nem jött el. Vá tani íéltiz^n^ettőig, sehol semmi. A ze­nekar l/ment a' „katedráról”, szétszóródtak az ismerősök között, én pedig haza mentem. A ventilátor zúgására igazán nem lehet táncolni...- va—ti— Majdnem éhen haltam Ha megéhezik az ember, akkor \ vagy vendéglőbe megy, vagy betér valamelyik boltba, hogy harapni- valót vásároljon magának. Én eb­ben az esetben sonkára meg ke­nyérre éheztem meg Szarvason. Bementem az egészségházzal szemben lévő fűszerüzletbe. Son-' kát és kenyeret kértem, amiből csak a sonkát kaptam meg. — Kenyerünk nincs — mondta az eladó. — Kifli van? — Nincs. — Mit egyek akkor a sonkához? — Menjen a csemegeboltba, ott van kenyér... Elmentem a csemegeboltba, de már ott sem kaptam kenyeret. (Ez hat óra előtt pár perccel történt.) Hátha nyitva van még a kenyér­bolt... Elrohantam oda. — Van kenyér? — lihegtem. — Most viszi az utolsót ez a fiatalasszony — s mutatott egy hölgy után. Ha hamarabb jön, akkor maga kapja meg a kenye­ret. Egy falat kenyeret sem tudtam venni egyik boltban sem, ott áll­tam az utcán, kezemben a sonká­val, korgó gyomorral. Még szeren­cse, hogy az Árpádban megkönyö­rültek rajtam és kaptam egy pár szelet kenyeret, mert különben éhen haltam volna sonkával a ke­zemben... — mond Két színésznő, egy szerep — Színes szovjet film — Szinyicskin az öreg színész a városba igyekszik lányával, a szép sz«- ke Lizával. Szinyicskin hajdan sokat szerepelt ebben a városban és itt szeretné felléptetni lányát is, akit kicsi kora óta színésznek nevelt... — így kezdődik a film meséje, és hogy miként folytatódik, azt Is megtud­juk, hamarosan, ha megyénkben is bemutatják ezt az új. színes szovjet filmet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom