Békés Megyei Népújság, 1957. június (2. évfolyam, 126-151. szám)

1957-06-25 / 146. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. június 25., kedd I BESZÁMOLÓ gticés megyei Népművészeti Hét .1,8 Két tvPj^l ÖX 4X éPaSc- és zenekarok gyopárosi fesztiválja ­_ j$| si*c®rü,*áHí*ís o csabai múzeumban — előadások, filmvetítéseit - ' nett A műsor lebonyolítása, szerve­zése példás rendben folyt, és ezért dicséret Illeti nemcsak a megyei tanács művelődésügyi osztályának munkatársait, hanem a sok támo­gatást nyújtó orosháziakat is. «*"**_« — A maszk'-ai junepeljűk a moszkvai VT^ A Békés eaekben a hét számta­megyei népm v^^ /ülik össze mé­lán rendezve, hogy felszaba­előadást a néprajzról és népművé­szetről. Délben és délután nép- művészeti filmeket vetítettek a múzeum nagytermében. A Békés megyei népművészeti hét gazdag programja június 29- én a néptáncegyüttesek megyei fesztiváljával, a budapesti „Bi­gyénk 4j*|£JTnccal és muzsi- Baukó Mlhály> a K[SZ Békés dúl tan, an. megvet szervező bizottságának . 1 Jomű^6*1 hét elS0 fT~ tagja nyitotta meg az ének- és ze- hari János” táncegyüttes bemu- u £ ‘mült heten’ gWt^a' t nekarok fesztiválját. tarozásával, és a békéscsabai „Ba­ttVÄp a/^ meg az Orosháza i tón ren<Jopárosfürdőn. A megye j — Mindent meg kell tennünk melletti/k_ ^ zenekarai gyűl- azért — mondotta a többek között legjobH t hogy bemutassák tu- —, hogy kulturális életünket tej- “ ' 1 lesszük, és teljesen megtisztítsuk az ellenforradalom során reára­kodott salaktól, ferde nézetektől. Mi megbecsüljük a szomszéd né­pek k"ltúráját is, és k 5, -'0gy dásv ’ _ ki tűnő műsorszá- kaí szórakoztassák a megye "“den sarkából Gyopárosra se- m ’.altúrmunkásokat, fiatalo­n^lett ír. Ja EPOSZ-tagokat. tiitden erejükkel a nép mellett, a mellett keli kiállniok művészeti szocializmus csoportjainknak is Bauk elvtárs megnyitó szavai ut^n gymásután peregtek a mű- sors/nok’ A gyopárosi étterem 4mds kerthelyiségében több, mát félezer ember hallgatta és tapsolta végig a megye legjobb énekkarainak és zenekarainak ívűsorát. Minden művészeti cso­port megállta a helyét, de különö­sen ki kell emelnünk a Szarvasi Tanítónöképző énekkarát. Bámula­tos, hogy mit tudnak! A több, mint 50 tagú együttes tiszta hang­vétele, határozott, magabiztos éneklése olyan élmény volt min­denki számára, melyben ritkán van része a dalkedvelőknek. Cso­dálkozunk, hogy eddig még külö­nösképpen nem figyeltek fel rá­juk, pedig véleményünk szerint lassi" táncegyüttes június 30-i jubiláris találkozójával folytató­dik e héten. olvasási mozgalom országosan is hasonló kórusok között — az élvonalban van a helyük Karnagyaik: Lipták Mihály és Gtjdár László. k[en jól szerepelt még az Oros» házi - —‘’’--ly Gimnázium vnö? karg is, az Orosha^. „r.«nr- Művelődési Otthon szimfonikus zenekara Markó Leó vezényleté- . vei, a Mezőhegyesi MEDOSZ Mű­velődési Otthon úttörő zenekara és a „Munka Vörös Zászló Érdem­rendjével” kitüntetett Szarvasi Mezőgazdasági Technikum szalon­zenekara. Sajnos, a fesztivál után tervezett TampiUITOS «rónaltánóiot o> K»»'t den kerekedett vihar elmosta, mégis — miután elállt a nagy esőzés — a fiatalság sokáig együtt maradt és vidám táncmulatságon szórako­zott a gyopárosi étteremben. Megnyílt a ,,Megyei népművészeti kiállítás“ Az eseményekben gazdag Bé­kés megyei népművészeti hét egyik legértékesebb rendezvénye a Békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumban látható kiállítás, a- mely vasárnap nyílt meg. A „Me­gyei népművészeti kiállítás" ün­nepi megnyitóján dr. Maday Pál, » Hazafiam Népfront Békés me­gyei Bizottságának elnöke méltat­ta a több nemzetiségű nép gyö­nyörű alkotásait. „Igazi ez a művészet, mert a népből való és a népért van” — hangsúlyozta. — Az egyszerű em­berek képességét, tehetségét, al­kotó ösztönét, a szépért és nemes­ért való rajongását ismerhetjük meg a kiállításon. A nép sajátos elképzelése jut kifejezésre a mű­vészi gonddal készült kézimun- ■ kátoban, díszes faragásokban, sa­játkészítésű hangszerekben, a ko- morabb és élénkebb színekben, a- mivel szépítették használati — és ajándéktárgyaikat. — A nemzetiségi összefogást jelképező kiállítás hirdesse a nép szeretetét — mondotta ezután — és megbecsülést a magasfokú népi művészet iránt. A kiállított tárgyak 1821-ig visszamenőleg megmutatják, ho­gyan öltözködtek az Alföldön, mi­lyen kézimunkák, faragott búto­rok, kerámiák díszítették a laká­sokat. Érdekes összehasonlítani az ajtó mellett kétoldalt berendezett magyar és szolvák szoba beren­dezését. A magyar szobában a fal melletti karos pad, a keskeny, ala­csony ágy, a székek, az asztal, a ringóbölcső és a falat díszítő ke­rámia színe sokkal komorabb, raj­za és faragása sokkal egyszerűbb, ment a szemben lévő szlovák szo­ba mennyezete« ágyáé és a többi bútoré, edényé. A román és szerb szőttesek, nép­viseletek ugyancsak az egyszerű emberek gazdag érzelemvilágáról „beszélnek." Látható az oly sokat emlegetett — a lányok hozományát tároló — tulipános láda, a vasszeg nélkül összeállított, ősrégi szekrény, a szebbnél-szebb hímzett párnavég, a Miska korsó, a Jutka kancsó és a régi népszokásokat megelevení­tő menyasszonyi korsó, amely a lakodalmas nép mulatságára „le­leplezte” az újdonsült menyecs­ke „ügyességét”, mert furfangos szerkezetéből egyszerre többhe­lyen folyik a víz s könnyen lelo­csolja ruháját az ivó. Megtalálni itt a Rákóczi idejében divatos bőr­dudát. a napraforgószárból készült furulyát, a díszes pásztorsípot, ci- terát, tekerőt és egyéb népi hang­szert. Igen ötletes a Megyei Könyvtár népművészeti és néprajzi könyveinek a bemutatása valamint a fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő országoshírű Balassi táncegyüttes emléktár­gyainak, külföldön kapott ajándé­kainak a bemutatatása. Dicséret és elismerés illeti azokat, akik fá­radtságot nem ismerő szorgalom­mal, művészi gonddal gyűjtötték össze a kiállítás tárgyait, hogy megismertessék a népművészet gazdagságát és ápolják a népkul­túrát itt. a mi megynékben is. Vasárnap délután 5 órakor Manga János, a Népművelési In­tézet Igazgatója tartott értékes A Mezőhegyesi Állami Gazdaság két körzetében könyvtárakat nyit­nak meg az időszaki dolgozók szel­lemi igényeinek ellátására. A gaz­daság ebben az évben kétezer fo­rint értékű újabb könyvvel gazda­gította a Mezőhegyesi MEDOSZ Móricz Zsigmond Művelődési Ott­hon könyvállományát, amelyet az üzemegység most létesült időszaki könyvtárai között osztanak szét. A nevelőhatású könyvek nép­szerűsítésére a legújabb kiadású műveket dióhéjban, írásbeli tájé­koztatókon ismertetik a kultúrális uCthon farián, s a mozityem is fel­olvastatnak kisebb részleteket a könyvek tartalmából. A Brüsszelben megrendezendő világkiállítás ma­gyar pavilonjának egyik neveze­tessége lesz a világszerte ismert tokajhegyaljai borok bemutatója. A tokajhegyaljai pincékből mint­egy ezerhétszáz hektoliter külön­féle évjáratú aszú, édes- és száraz szamarodni bort mutatnak be a világ minden tájáról összegyűlt látogatóknak. /QZÉRT VAN NYÁR. MERT TE SZERETSZ... csendül fel a dal hétről-hétre. szom­baton és vasárnap esténként az oros­házi járás egy-egy kultúrotthonában. Az Orosházi Petőfi Művelődési Otthon­ban működő Petőfi Népszínpad szín­játszói eddig 7 alkalommal mutatták be Dihoviosnij szovjet író: Nászutazás c. 3 feivonásos zenés vígjátékát. Ma talán mindenki helyesli műsorpoliti­kánkat, azonban 4 hónappal ezelőtt — az októberi események hatása alatt — bizony sok ellenvetés, gúnyos mosoly, epés megjegyzések, tartózkodó véle­ménynyilvánítás közepette választot­tuk színjátszóink bátor kezdeményezé­sére e szovjet darabot. A darabvá­lasztás óta 4 hónap telt el és a lelkes, szorgalmas, becsületes, fáradságot nem ismerő munkának végre megérett gyü­mölcse. Az a sok szívből jövő taps a falusi dolgozók munkától kérges te­nyereiből, komoly elégtétel és reg.lrá- gább jutalom színjátszóink részére. E vígjátékot a könnyedség és a ki­fogyhatatlan ötletgazdaság jellemzi. A darab alapötlete alapjában nem új: három testi-lelki jóbarát szeretné meg­óvni egymást a házasság „veszedelmei­től”. de eredményes harc helyett mind­hárman belepottyannak a maguk ás­ta „verembe”. A darab a félreértések, rosszul olvasott levéloímzések, eltitkolt jószándékok, naiv diákcsínyek, félig mondott mondatok és rosszul levont következtetések körforgása közepette perdül a végfejlet felé. A darab eszmei mondanivalóját, em­beri alaphangját talán Mark, a tréfás- kedvű aspiráns szavaival lehetne leg­tömörebben kifejezni: „Mielőtt nagy útra indul az ember: az ifjúságból az érett férfikorba — vigyük magunkkal az ifjúságból mindazt, ami szép: az ábrándokat, a tréfás jókedvet, az ön­feledt szárnyalást és a barátságot!” Márk, a három jóbarát közül a leg­erősebb, a legügyesebb. Fogyatékos­sága, mint maga is mondja magáról: „Ha egy lánnyal kettesbe maradok, egy szót sem tudok kinyögni.” Ezért is ő a legjobban házasság-ellenes. Az álházasságba nem szívesen megy bele, de végül megbarátkozik a há­zasság gondolatával és beleszeret Nasztyenkába. — Szabó Andor — Mark szerepében szinte4 ‘saját* magát adja, mintegy a „maga örömére” ját­szik. Meglátszik játékán, hogy ruti­nos színjátszó, sokat foglalkozott Mark jellemének megformálásával. A három jóbarát közült Andrej a legelevenebb, a legnyíltabb eszű. ö találja ki az egész álházasságot, s a a Szinyikov professzornál az első lá­togatáson is az^ő agya forog gyorsab­ban. Ö irányítja Nasztyenka és Mark első lépéseit, de közben maga is „megpörkölődik”, beleszeret Zójába. a professzor lányába. Tóth Sándor, aki nemrég hagyta el az iskola padjait, biztosan mozog az iskolahajón, a pro­fesszor fogadószobájában egyaránt. Látszik, hogy szintén sokat fogialko» zott Andrej jellemének megformálá-* sában. A harrpadik jóbarát: Kosztya. ö a legnaívabb, gondolkodása is lassúbb* Mindig, mindenkivel szemben jóhisze* mű, ezért tud állandóan félreértések­be keveredni. E jellemet a legtöbb helyen igen ügyesen, átélten oldja meg O. Kovács Károly. Nasztyenka modern lány. Játékos­ságból, talpraesettségből s Olga iránti szeretetből vállalkozik az „álházas­ságra”. Kosztya előtt házsártos, kelle­metlen, hangos, szinte „házisárkány”; Markkal négyszemközt pedig kedves, lágy, majd később szerelmét szemér­mesen takargató kislány. E kétirányú játék komoly feladat elé állította Ács Máriát. Nehezen birkózott meg Nosz- tyenka szerepével, de előadásról elő­adásra kiforrottabb lesz. Zója, a professzor lánya önzetlen, tisztaszívű lány, aki eleinte fiatalos együttérzésből, diákos összetartsábói támogatja a fiúkat. A szerelem szin­te észrevételenül lepi meg. Andrej már az első pillanatban megtetszik ne­ki, de érzése csak a későbbiek folya­mán teljesedik be. — Faur Judit Zója jellemével még helyenként nincs tel­jesen tisztába, nem minden esetben érezhető, hogy egy professzornak a lánya. Fokozatosan érezhető fejlő­dése. Kicsit „mamája” is a fitaloknak Olga (Atamonenko O.), a kormányos. Határo* zott, talpraesett, melegszívű leány. Szcn- di H. Ella igen ügyes, álélten oldja meg Olga szerepét. Szinyikov professzor nagyon komoly, elmélyedő tudós, de gyerekes kedélyű, tréfaszerető ember, aki az élet dolgait néha naivan ítéli meg. Szinyikov szere­pét alakító Hajdú Gábornak, mint ruti­nos színjátszónak nem okoz komoly gon­dot ez a szerep. Megoldott már színját­szás terén nehezebb feladatokat is. Az iskola-hajón közkedvelt „anyahajó”: Alexandra néni. örökké zsörtölődő, de . melegszívű. Nagyon szereti a fiúkat, tűz­be menne értük, de ezt az állandó mor­gása mögé rejti. E jellemet szinte kifo­gás nélkül alakítja Csízi Sándorné. Szemenyei Bélának, a díszletek kivite­lezése mellett igen szép teljesítménye e darab rendezése. Eddig 8 előadást tartottunk, 7 előa­dás sikereivel gazdagodott színjátszó-cso­portunk. Kardoskúton. Gádoroson. Ge­rendáson, Csorváson, Kaszaperen, Nagy­szénáson és közkívánatra Gádoroson 2433 dolgozó szórakozott, tapsolt és kacagott önfeledten előadásunkon. E sikerek birto­kában bátran néztünk a június 15-i elő­adásunk elé. mely színién jól sikerült, és nagy elismerést hozott a színjátszóink számár Vasárnap délután bú­csúztak el a mezőberényi általános iskolák diákjai a nevelőtestülettől, diák­társaktól, az iskolák öreg falaitól. A 11. sz. általános is­kolában közel háromszá­zan vettek részt az ün­nepségen. Délután öt ó- rától énekszámok, szava­latok, vidám jelenetek tarkították a gazdag mű­sort, közben az iskola i- gazgatója Szabó elvtárs ünnepi beszédet mondott. Ismertette a tanév ne-i kézségeit. Rámutatott ar­ra, hogy az októberi el­lenforradalmi események valamint a hosszú téli szünet akadályozta és visszavetette a folyama­tos munkát. Nagyon sok hanyag diák volt az is­kolában ebben a tanévben — mondotta többek kö'- zött. — Egy része nem készítette el a házifela­datokat, sok volt a hi­ányzók száma. Gyakran lehetett látni az utcán cigarettázó fiatal diáko­kat. a késő esti moziba­Bííeiíí járás is kezdett szokássá válni. Ennek következ­ménye: sok a bukott di­ákok száma. A további­akban kérte a szülőket, hogy a következő tanév­ben akadályozzák meg az ilyen hanyagságokat, el­lenőrizzék a házifelada­tok elkészítését, kövesse­nek el mindent a hiány­zások megszüntetése ér­dekében. Ezután következett a bizonyítványkiosztás. Nagy volt az izgalom. Minden szülő és diák ne­hezen várta az évi mun­ka eredményét. Voltak a* kik örültek, voltak akik sírva fakadtak, amint be­lenéztek a bizonyítvány­ba, „az év tükrébe“. I- gen a bizonyítvány olyan mint egy tükör. Belenéz a diák és meglátja önma­gát. Mindenki olyan bi­zonyítványt kapott, ami­lyet megérdemelt. A jó eredményt elért, szorgal­az iskolától iiiiimiiiimiiiiiiimiimmmiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiii más tanulók könyvjutal­mat kaptak. Végleg elbúcsúztak a nyolcadikosok Búcsúzni fáj — mond­ják az emberek, valami ilyet olvastam le a nyol- cadikus fiúk és lányok szeméből ez alkalommal. Mintha fájt volna itt­hagyni az iskolát, búcsút mondani a szeretett ta­nári karnak, pajtásoknak, iskolának. Fájó szívvel bontották ki a zászlót, s adták át a következő nyolcadik osztálynak. A fájdalommal azon­ban némi öröm is páro­sult. Az „öreg" diákok igazi öröme, a büszke­ség. Amint az igazgató elvtárs is mondotta: mél­tán kövessék a Vili. osz­tályosok példáját az itt- maradottak, akik öreg­bítették az iskola hírne­vét. Közöttük nincs bu­kott diák és a magavise­leté mindegyiknek pél­ZANA JANOS művészeti előadó. dós. » „öreg“ diákok. Most amikor végleg átlépitek az iskola küszöbét, meg­ismerkedtek az élet ne­hézségeivel, szépségeivel. Vigyétek magatokkal, tápláljátok nevelőitek, gazdag, szép ajándékát, a nyolc éven keresz­tül ápolt és végül meg- éredt gyümölcsöt, a tu­dást. Gondoljotok vissza mindig szeretettel igaz­gatótokra, osztályfőnökö­tökre, tanáraitokra, paj­tásaitokra és az iskolára. Fájdalmas volt a bú­csú pillanata, sok köny- nyet csalt a felnőttek szemébe is és a Ti sze­metekbe is, amikor hűért őrzött zászlót kiadtátok kezetekből. Hadd csen­düljenek végezetül szí­vetekben nagy költőnk szavai: „Bár zord a harc, megéri (a világ, Ha az ember az marad, ami [volt; Nemes, küzdd, szabadlelkd [diák.’* — rí.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom