Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-12 / 109. szám
1957. május 12., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Az országgyűlés szombati ülés (Folytatás a 2. oldalról.) van.) Nem úgy, hogy Észak- és Dél, Magyarország, hanem úgy hogy Nyugat és Kelet Magyar- ország, s itt akart az imperializmus egy új háborús tűzfészket teremteni Európa szívében. Pedig Európa szívében helyi háborút a történelem során soha senki sem tudott csinálni. Abból mindig világháború lett — úgyhogy nagyon jogos Péter János képviselőtársunk figyelmeztetése arra, hogy az eseményeknek ezt a vonását szintén alá kell húzni. Felmerült itt a Hazafias Népfront kérdése. Nem tudóit programot adni, vagy szervezeti formát ma megjelölni a Hazafias Népfront számára. De utalni tudok egy történelmi előzményre. A Hazafias Népfront csírája valamikor a második világháború időszakában született meg a Történelmi Emlékbizottság, Magyar Front és hasonló elnevezésű, szervezetek formájában. Ez később Magyar Nemzeti Függetlenségi Front lett és ezeknek a történelmileg egyenes folytatása a Hazafias Front. Amikor ez született, eleven tartalma volt, nem kellett keresni a tartalmat, mert a nemzeti összefogás gondolatának jegyében született, akkor is a kommunisták kezdeményezésére. Ezt nem pártgőgből, hanem a történelmi igazság kedvéért mondom. Sokan vannak, — Darvas és mások —, akik ebben részvettek. Azt hiszem, miközben mi itt arról sóhajtozunk, hogy a tömegek várják, legyen valami a Hazafias Népfrontból, addig a tömegek kicsit már megelőztek bennünket. Mert valójában ami itt november 4. óta a szemünk előtt végbemegy, a közélet, a politikai élet aktivizálódása, — ez már tulajdonképpen azt jelenti, hogy a tömegek előttünk járnak és a Hazafias Népfront körvonalai, magva — aminek az éiet a tartalma —, szerintem már meg is született az elmúlt hat hónapban. Tessék, itt van május elseje, vagy az a négy gyűlés, amelyet a kommunista párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány égisze alatt hívtak össze! Tudott dolog, hogy népünk körében még mindig meglehetősen éles pollémiák vannak. Hát azért ne csapjuk be magunkat! Ha Magyarországon hétmillió felnőtt ember van, abból nem hétmillió mondja, hogy „Éljen a Magyar Szocialista Munkáspárt és Éljen a Magyar Forradalmi Munkás-Paraszt Kormány!” Ezzel a kormánnyal szemben van ellenvélemény is ebben az országban. Nem kell becsapnunk magunkat! A párt és a forradalmi munkás-paraszt kormány hívására a négy bu- j dapesti gyűlésen hozzávetőleg 80—100—140 000 ember jött össze. Nem számolta meg sen- j ki, hogy a budapesti május elsejei nagygyűlésén hány em- | bér volt, de azt hiszem, nem | mondunk keveset, ha azt mondjuk, hogy 200 000 bizto- j san volt. Nem kétséges, hogy az i egész országban mindenesetre' hat—nyolcszázezer ember ösz- szegyűlt. Tessék összevetni aj számokat! A Magyar Szocialista Munkáspártnak -— mondjuk j 300 000 tagja van az országban. ] Budapesten pedig ennek meg-1 felelően kevesebb. A gyűlése- ! ken a párt szavára három-,! négy-, ötször annyi ember je- J lent meg, mint a párt tagsága. Miféle emberek ezek? Vannak nem kommunista, becsületes munkások, parasztok, értelmiségiek, akik a fődologban és szerintem ma ez a népfront hogy ezt az egészséges áramla- tartalma — az ellenforradalom tot, amely szerintem a népben elítélésében, a Népköztársaság már meg is született, a Hazavédelmében, a szocializmus é- fias Népfront felélesztése érde- pítésében egyetértenek. j kében megfelelő értelmes forA mi feladatunk — és lehet, mába fogjuk és ezáltal is nö- hogy Apró elvtársnak még kü-'véljük erejét. Ez a feladatunk, lön feladata, mert ezidő sze- Itt meg akarom említeni, rint ő a Hazafias Népfront hogy nagyon igaza van Z. Nagypasszív elnöke (derültség) —,; nak, aki azt mondja, hogy a szocializmus felépítése nem pártkérdés. nemcsak a kommunisták kérdése. Ez magától értetődik. Nem akarok nagyon belebonyolódni pártkérdésekbe, de azt szeretném mondani: félreértés ne essék, mi kommunisták mindig tudtuk, hogy maga a párt sem öncél. A párt nem önmagáért van, a pártnak az a rendeltetése, hogy a munkás- osztály tudományos világnézetének vezérfonalával a dolgozó tömegek érdekeiért harcoljon, vezesse, tömörítse és szervezze a nép erőit. Ez a párt létének az értelme. Nem értünk egyet a párt öncélúságával. Felmerültek más kérdések is. Gáspár elvtárs arról beszélt, hogy a munkásokban milyen okokból volt bizonyos elégedetlenség. Például nem tudtak úgy beleszólni az üzemek dolgaiba, ahogyan az az ügy javára is vált volna. Más kérdésekkel, az életszínvonallal és hasonlókkal kapcsolatban is volt elégedetlenség. Szeretnék itt egy gondolattal foglalkozni: a vezetők és a tömegek viszonyával. Azt hiszem, a vezetés csak abban az esetben töltheti be hivatását, ha sohasem hagyja figyelmen kívül a tömegek gondolkozását és akaratát. Mi szükséges ehhez? Először is ott kell lenni a tömegek között, meg kell kérdezni, mi foglalkoztatja az embereket és válaszolni kell nekik, enélkül azt sem tudják, mit kívánnak a tömegek. Véleményem szerint a tömegek tízszer jobban fogják becsülni azokat a vezetőket, s általában azt a vezetést, amelynek még azt is van bátorsága megmondani, ha a tömegeknek nincs igazuk egy bizonyos kérdésben, mint azt, aki a tömegek udvarlásával és demagógiával akar megbecsülést szerezni magának. A tömegek ugyanis később megértik, hogy a bátor vezető álláspontja helyes volt s ezért becsülik majd, mig a demagóg vezetőket az emberek később nem fogják vezetőnek tekinteni. A kővetkezőkben az if júsággal foglalkozott Kádár elvtárs, majd így folytatta: Még külön meg kell említeni, hogy mi, amikor a hibák ellen harcolunk, a hibák ellen és ne az emberek ellen harcoljunk. Miért fontos ez? Mi azt akarjuk, hogy a hibás nézeteket valló emberek elhagyják hibáikat, de, ha mi összekötjük öt a hibáival és ütjük folyton, megállás nélkül és elkereszteltük rossz gondolkodású embernek és az rajta marad holta napjáig. — az nem biztosítja a kérdés egészséges megoldását. Mi harcoljunk a hibák ellen, pardon nélkül. Nagyon keményen ütjük a hibát, a hibával együtt ütjük az embert is, aki hordozza, de, ha megválik a hibájától w akkor megtalálhatja a maga helyes útját. Taps.) Ezt a türelmességet és emberiességet sajnos, ki kell egészíteni a szigorúsággal a bűnösök kel szemben. Én sajnálom azokat, akik a front túlsó oldalán haltak meg — beugratás eredményeképpen Ezért a bűnösökkel szemben szigorúknak kell lennünk mert a nép életénél drágább do- védelmét jelenti, mert erről nem log nincs a mi számunkra! (Fel- lehet lemondani, kiáltások: úgyvan! Paps.) Ezzel j A továbbiakban többek között kapcsolatban vannak aggodalmak, i a következőket mondta: Most o- Itt is ülnek elvtársak, akikkel énjlyan intézkedésre kényszerültünk, a közelmúltban beszélgettem, a- ami nem kellemes: bizonyos cikklkinek olyan gondjaik vannak, hogy a törvényességgel hogy lesz, mert folyton mondjuk, hogy „pro* j letárdiktatúra“, „megbüntetni” és j így tovább, nem lesz-e itt megint íbaj a törvényességgel? j Az gondoltam, hogy nem. ; Miért? A következő miatt: elő- I szőr is ha a máiban volt olyan eset — és sajnos volt —, hogy egy emberre rámutattam, hogy ez j bűnös, akkor a feladat abbán állt, [ hogy bebizonyítsák, hogy ez bűnös ember, Ez rossz kiindulási pont volt, s bizony még az is előfordult, jhogy kitaláltak valami bűnt, amit el sem követett. Most mi a helyzet? Szükség van ilyesmire? Körül kell nekünik most néznünk, hogy „hű már három hete nem Nos, ennek egy bizonyos részét láttam egy ellenséget!“ (Derült- törvényesíteni kellett, más válasz- ség.) Nem vagyunk mi e tekintet- | tásunk nem volt és talán nem is be,n ilyen szegényes helyzetben! lett volna helyes — a kormány is j (Derültség.) Van itt éppen elég re- , elhatározott béremeléseket, a be- ális valóságos népellenes bűncse- j szolgáltatás megszüntetését — és kék árait kénytelenek voltak a hatósági szervek felemelni,. Most a dolog a következőképpen ált: eljutottunk egy bizonyos helyzetbe. De arról is kell beszélni, hogyan jutottunk ide.' Itt olyan rendelkezésekről van szó, amelyekkel részben törvényesítettünk egyetért életszínvonalat, s részben mi határoztuk el. Ezt is pontosan tudni kell. Voltak munkástanácsok, meg nem tudom én miféle szervezetek, akkor, amikor nem volt központi irányítás. Azok vették a csekket, elmentek a Nemzeti Bankba, felvették a pénzt s fizettek, ami eszünkbe jutott. lekmény, amit feltétlenül felül kell vizsgálni, s bizony a legsúlyosabban meg kell büntetni. Miért kell a bűnt üldözni? Hogy visszatartsunk másokat, akik még ebből kijött az a bizonyos élet- színvonal emelkedés. Most persze savanyú cukor az árak emelése, s bizony a bort is megsavanyítja az, | ha az árat felemelik. Annak idenem bűnöztek a nép ellen. S így ; jón, amikor jöttek hozzánk embe- azt hiszem lehet érvényesíteni a ! rek azzal, hogy ilyen bért, olyan ! türelmet is és emberséget is, s azt! bért adjunk — s megmondom az! is„ ami a nép életének kötelező 1 először magukhoz térő szakszerve- 1 zetékben is volt egy pár ember, aki olyan béremeléseket javasolt, s már az újságban is megírt, még mielőtt tárgyaltunk volna, hogy ! mindenkinek a haja szála az égnek állt, aki ért valamit a pénzügyekhez — mi ezekkel az emberekkel vitatkoztunk. Mindenki jó fiú akart lenni. Vitatkoztam az elvtársakkal, s mondtam, hogy nem jó munkamegosztás ez. Beszéltem a szakszervezetekkel, a- melyek bérjavaslatokkal jöttek, ők a jóemberek, mi a kormány a rosszemberek, akik azt mondjuk javaslataikra, hogy nem. Beszéltem az újságírókkal. Azok vitatkoztak, hogy több szabadságot, jmeg, hogy bírálni lehessen. Mondtam nekik: nem jó munka- megosztás ez. Micsoda dolog az, j hogy a kormánynak csak az a fel- I adata, hogy hibákat kövessen el, jS az újságírónak az a feladata, jhogy ezt megírja? (Derültség.) Én erre nem akarok életfogytiglan berendezkedni. (Derültség.) Fel kell tételezni, hogy a kormány is tehet valami jót és az újságíró is követhet el valami hibát — úgyhogy egyenlő munkamegosztással dolgozzunk, mert különben és rögtön átváltok, s elmegyek a szakszervezethez. Tudok én olyan követeléseket összeállítani, hogy nincs semmiféle miniszterelnök, aki azt mondja, hogy rendben van (derültség). Vagy, ha újságíró: én is tudok pécézni olyan hibákat, hogy azokat nehéz lenne kimagyarázni. Úgy hogy ez nem munkamegosztás. Nos, miről van szó? Mondtuk az embereknek, figyeljetek ide, ez az összkomfortos sztrájk olyan farsang, amelynek lesz böjtje. Jöttek azzal, hogy nem dolgozunk“ — nem az igazi munkások képviselői, hanem olyanok, akik akkor olyan helyzetben voltak, hogy így tudtak fellépni — nem dolgozunk, amíg ezt nem teljesítik, azt nem teljesítik“ — mondtuk nekik: — emberek, nem vagyunk mi bányarészvényesek, gyárosok. Ha rendes munkások nevében beszéltek, akkor a saját ügyetekről van szó, nem rajtunk álltok bosszút, saját magatokat bosszuljátok meg, ha nem dolgoztok két-három hétig. Ez nehéz idő volt, ennek vannak következményei. Most mérleget kellett csinálni. Ebből az jött ki, hogy választanunk kellett. Vegyük-e vissza a béreket? Nem helyes bérből. élő embei’ek életszínvonalát levenni. Valamit tenni kell. Kötelességünk a bér, a jövedelem és az árualap közötti egyensúlyt teremteni? Okvetlenül kötelességünk! Viszont kötelesek vagyunk mi az iparcikket és néha a bort is a köz rovására olyan áron adni, hogy minden liternél öt forintot nemzeti a- jándékként adnak annak, aki megissza. (Derültség.) Vagy le- het-e azt csinálni, hogy valamilyen cikknél a vásárló leteszi a pénzt az asztalra, de az egyértelmű azzal, mintha még a kasszából 180 forintot adnának neki azért, mert szíveskedett megvenni? Nem lehet ezt csinálni! Meg kell azt is mondani, hogy az áremelés nekünk nem gazdaságpolitikai irányunk, de most rendet kellett csinálni s itt u- gyanolyan rendszabályokról van szó a gazdasági életben, mint a- milyet a politikai életben voltunk kénytelenek bevezetni. S a gazdasági élet is rendbe fog jönni! Ezt a kérdést így kell néz- i ni. Én tudom, hogy nagyobb éljen- í zést váltana ki az, hogy „na húsz százalékkal itt, vagy ott emeljük a béreket, vagy az, ha leszállítanánk harminc százalékkal valamilyen cikknek az árát. De nekünk az a kötelességünk, hogy a nemzetgazdaság szilárdságát és egyensúlyát biztosítsuk és ezen keresztül védjük meg az életszínvonalat. Ezért voltunk kénytelenek ilyen lépést tenni. Befejezésül: úgy látom, hogy van bizalom a kormány iránt és - megmondom őszintén — ez a bizalom nagyon jól esik és kelli ; Azt is szeretném megmondani, hogyan vagyunk mi a saját megbízatásunkkal, legalább is én a magam részéről szeretném megmondani. Azt hiszem, a többiek is | így vannak. Mi, elvtársak, mielőtt ennek a j kormánynak tagjai lettünk volna, éltünk jobbra, balra különböző I helyeken és legalább is azt hiszem, minden társam úgy van vele — {az élettel szemben nekünk sze- | mélyileg az az igényünk, hogy tisz- j tességes kommunista és ember j módjára éljünk. Más különleges ambícióink nincsenek, legalábbis, ami engem illet. Bizonyos, évek- ben volt úgy, hogy nekem már 1 elegem volt a dicsőségből is és lemondtam kis posztomról annakidején, mert arra a meggyőződéire jutottam, hogy arra nekem 1 nincs szükségem, de most úgy | érezzük, hogy a kötelesség állított | ide. Megmondom, talán ilyen nagy dologgal nem jó viccelődni, de én j úgy képzelem el valahogy itt no- : vemiber elseje táján a miniszter- J elnöki posztra lehetett volna hat- ! millió magyar felnőtt ember jo- : gcs igénylő. Ez az én véleményem.- j Mert arról volt szó, hogy oda kell i állni, és kézbe kell venni a dolgokat és megmondom őszintén, azt hiszem senki sem vonja kétségbe, I hogy a helyzet, amiben kormányt kellett szervezni és elkezdeni a munkát, az minden volt. ccak irigylésre méltó nem. És megmondom, valami óriási tülekedésf abban gz, időben, nem figyelő öltem meg a miniszteri tárcák iránt som. (Nagy derültség). Még most is I vannak nagyon derék, jóindnltú i barátaink és támogatóink, -'kik úgy félig rézsűt állnak felénk. Helyeslik, amit csinálunk, de még várnak egy kicsit, amis még jobban tisztára mossuk a szennyest és majd me*r fognak jelenni a harc porondtán. •"";- kor az örök béke napja beköszönt. Vannak ilyenek. Mi ezekre Jóemberekre nem haragszunk. Meg vagyunk győződve, hogy seaik- ni fognak, ha lelkiismeretük é= a nép iránti hűségük megmaradt. Nem sürgetjük őket, mert örömmel tapasztaljuk, hogy mióta a kormány fennáll, harcol és dm- gozik, minden nap többen és I többen támogatják aktívan, j (Taps.) Ennél nagyobb jutalom I számunkra a munkáért nincsen, és mi azt szeretnénk, hogy ennek I a bizalomnak becsülettel meg tud» ' junk felelni. Mert a bizalom olyan elvtársak, hogy néha megijed az ember tőle. A szeretet is ilyen, annak, akiknek van lelkiismeretes Mert a szeretet és lehet mondani a hála és bizalom olyan felelősséget ró az emberre, amit ha az ember komolyan vesz, annak teljes mértékben becsülni! el elget tenni nem jelent csekélységet, és különösen nem 'van nehéz körülmények között, amilyen kői élmények közölt mi dolgozunk. Megköszönöm tehát a kifejezésre jutod b’za'rnfé. Kérem, fogadják el jelentésemet és támogassák kormányunkat a harcban és a munkában. (Hosszantartó taps.! Kádár János beszéde után az országgyűlés áttért a második napirendi pont, az ország- gyűlés meghosszabbításáról szóló törvényjavaslat tárgyalására. A törvényjavaslat előadója Pongrácz Kálmán, a Jogi Bizottság elnöke volt. (Folytatás a 4. oldalon.) r
