Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-10 / 107. szám
6 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1957. májút) 10., péntek de sikerült a lakosság gyűlöletét megszerezniök. Tervük nem sikerült. Ottlaka népe éli tovább szolid életét, megy, lépked előre. És milyen a ma? Vagy a ma e . napja? Az utcán pajkos, jókedvű apróságok. Szolvák? román? magyar? — mindegy. A kicsinnyek kerge- tőznek, célba dobálnak, a kislányok főzőcskéznek, úgy az utcán, együtt, senkitől sem zavartatva, A nagyobbak az iskolában a könyveket lapozzák, tanulnak. Pusztaottlaka. Három tanyavilág. Tökfalu, így hívják az egyik tanyát, Eperjes. így a másikat és Bagó a harmadik. A három együtt: Pusztaottlaka körülbelül kétezer lakossal. Sík mezők között települt, csendes, nyugodt hangulatú község. Nemcsak te'epíi'áse háromrészes, nemzetsége is. Románok, szlovákok, mesyarok élik itt csendes, kedves életüket. Mint egy nagy család. Mindenki bátyus, mindenki koma. Nyoma sincs a megkülönböztetésnek. A háború előtt voltak veszekedések. A nagy gazdák sokszor összeugratták őket. Ne hagyd, te román vagy, miért hagyod!“ — mondogatta Drágán Maxi kulák a parasztoknak, mellyel mindig elhintette a nemzetiségek között a tépő mérget. Igazi, testvéri barátság csak 1045 után éledt a községben. A gazdagokat elkergették, s az azelőtt együtt cselédeskedő magyar, román, szlovák emberek megértő, Iközös munkához láttak. 60 mázsa kukorica jutott egy-egy ! tag udvarára — dicsekszik a tanács elnöke. i A lakosság a falu építéséhez is hozzáfogott. — Sok az írástudatlan nálunk! . — Építsünk akkor iskolát, s ta- níttassuk gyermekeinket! — | mondták a kommunisták válaszként. Rövid idő a’att aztán az egy j skolából öt iskola lett. Nem jó a közlekedésünk! Busz járatot kaptak. A fő útvonaltól két kilométerre van Ottla- | ka. Sáros, lucskos út kötötte ed- I dig össze. Kötötte! Nyolcszázezer forintért kövesútat építettek. Nemcsak a bekötőút, hanem a ! falu is sáros utcákkal volt ke- ' resztül szabdosva. Mit is törődték i ; ezzel az urak? A maguk portáját kibetonoztatták, a cselédek közé I í meg nem jártak. Vagy, ha mégis ! : kedvük kerekedett, végig feszíteni a tanyasoron, jó lovaik, hintó- ; juk kényelmet szolgált nekik. A ' ; lakosság most már nem hagyta i ennyiben. Két kilométer hosszan 1 a házak előtt járdát építettek. J Most tovább építik. 1 De hagyjuk a száraz felsoro- ást. Beszéltessük az embereket, Ottlakán Mózes bácsi tudjuk meg véleményüket. A falu egyik legöregebb lakója, a 70 éves Ottlakán Mózes bácsi. Kilencszáz- tizenhárom óta lakik a faluban. A férfiak nagyobb része a mezőn. Vetnek, szántanak, gondozzák, simítják a földet. A háziasz- szonyok a házak előtt a virágos- kertiben. vagy a házak mögött a zöldségfélékkel kertészkednek. Az egyik utca végén ház épül. Kovács Pál másfél éves házas otthont húz maga fölé. — Tudtam takarékoskodni, s most a magam erejéből építek... — mcnja s tovább szorgoskodik a melegség, a család templomán. A tainácsházára megyünk. Nem hivatalnokokkal találkozunk itt, parasztokkal, egyszerű emberekkel. Intézkednek, tervezgetnek, tárgyalnak. Nem is érzi az ember, hogy valami hatalmi ember helyiségében van. Inkább — a lakossággal a beszélgetést látva — egy lakásnak tűnik. De az ügyintézés gyors, lelkiismeretes. Itt találkozunk a falu legfiatalabb házastársaival, Gábor György- gyel és Ottlakán Máriával, most mái1 GábornévaF. Szeretik egymást, „egybekelnek“. Jó lenne tőlük valamit kérdezni, de mit? Felosztották a földet. Ezzel kezdték ők is, mint annyi sok más magyar fa'uban. Az említett Drágán Maxi, meg aztán iá. Mára János, í Mo”er D"meter föiajétB<«íeftMek 1 kapták. Akik azelőtt .a földbirtokosok robotigáját hordták nyakukban: Litovei Pál, Sándor István, Mészáros János, meg a többiek földtulajdonosok lettek. Meg- toaotálc a just. Az ezer éves just. A kisemb“r=k most már mindent beleszóltak. Gondolkoztak, mit !ev,i>+ tenni, mit csináljanak, hogy a régen elnyomott lakosság jobban éljen, a világhoz közelebb I kerüljön, s szavuk legyen. Döcögősen. de éledezni kezdett az urak által elfojtott élet. A kommunisták az utcára mentek, vezettek, | seeítettek és tanítottak. A válasz- , tásokon már a volt cselédnek is Vagy szabad-e zavarni ilyenkor őket? Újságírók vagyunk, reméljük, megibocsájtják. i — Mihez kezdenek most, együtt? — ez jön a nyelvünkre kérdésként. — Dolgozunk és boldogan fogunk élni. Ezt kívánja nekik az anyakönyvvezető is, mi is. Éljenek szépen, megértőén és boldogan. Búcsúzzunk Pusztaottlakától. a három nemzetiség falujától, szerény, dolgoskezű emberektől. Ápolják, védjék és féltsék családias, baráti életüket, munkálkodjanak a szép, gazdag és boldog lövőjükön. Varga Tibor Ottlakai gyermek arcok lett szava. Kovács Pál a falu ácsmestf révei építi családi házát. — Az iesz a község vezetője, a- kit mi akarunk! — szólt a félreérthetetlen jog-tudat. — És az lett. Aztán közös gazdálkodást kezdtek. — Az lesz az elnökünk, akit választunk! — az lett: Vori- dán Péter. A 15 taggal megalakult termelőszövetkezeti csoport gazdag. jó életet nyújtott tagjainak. — Volt olyan ősz, amikor 50— Közös kultúrházat építettek 1956-ban. „SALA CULTURALÁ“ és „KULTŰRHÁZ“ — kiáltja a ! kétnyelvű szöveg a látogatónak, hogy Pusztaottlakán van és él a kultúra. Földművesszövetkezeti boltja van a régi kis bazár helyett, a | lakásokban rádió, az udvarokon i motorkerékpár. Sokat tud mondani. Kapjunk el I néhány mondatát: — Cseléd voltam, béres, aztán napszámos. De erről ne beszél- | jünk, nem szeretek beszélni róla..! Rossz volt... Nyomor volt. Az emberek a kocsmába, meg a templomba jártak... Ez nem élet volt..; j Én is földet kaptam, most is dolOttlakán Márt« ta oábnr rívárgy az anyakSnyvvMéte előtt. ! gozom... Ugyanannyit, mint azelőtt, de most jól élek..; Pedig j öreg vagyok. Jó most, nem kell I napszámba járni, nem parancsolnak az urak... és nem ütnek meg. Én nem tudom, miért volt az a forradalmi dolog..; nekünk jó, én nem akarok cseléd lenni.., másnak sem kívánom.. Tört gondolatok, tiszta érzelmek. ítéletet mond az ellenforradalmáról« tettei felett, akik Pusz- taottlakón is megpróbálták a hatalmat kicsavarni a dolgozók keféből. Akik azzal kezdték a községben munkájukat, amivel 1945 előtt a földbirtokosok abbahagyták: egymásnak ugratni a nem- ’ zetiségeket. Nem sikerült nekik, ! Boris Mán önné tanítónő, az eperjesi Iskolában tanítja a »««/lanttlt » kai gyerekeket.
