Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)
1957-05-01 / 100. szám
1*57. május 1.. szerda b£k£s megyei népújság 5 Együtt a néppel, a marxizmus—leninizmus zászlaja alatt előre a szocialista Magyarországért! Megyénk harcos május elsejei ünnepségeiről 4 . Az első véres május elseje a Viharsarokban Orosháza 1891 z 1890-es években közvetle- I a nép közé lőtt, az öreg Mőroez sú- j melyik lőtte meg az apját... Ekkor L nül az ipari munkásság után | lyos sebtől vérezve, esett össze. Az dördült el a csendőrök sortüz- a öregek még ma is jól emlékeznek j zsandárok roppant dühvei neki- egy nagyon kegyetlen fehérlovas j rontottak a népnek és irtózatos módon verték, vágták az embereket Két-három zsandár rontott egy emberre. A zsandárok folyton jártak-kelíek, s mindenkit: nőt, férfit, öreget, irgalmatlanul ver- tek-kaszaboltak, még akkor is, ha egyedül ment. Hogy mennyire csak az agrárpro-letárság ügye volt, ez a május elsejei megmozdulás jellemző, erre egy 80 holdas kulák véleménye. „Mindenki bejött a tanyákról május l-én. Akkor végeztem el a szántást. Nem mentem be. Hallottam, hogy elvették: a zászlót tőlük és közábüfc lőttek a csendőrök. Nem vót ám semmi olyan nagy valami..: Megünnepelni akarták május 1-ét, azt nem akarták megengedni. Ha nem szabadi nem szabad! Adják meg magttot, aztán legyen béke, nyugalom.” T?z a kulák-beszéd a levegőbe puffant, az orosházi munkások haladtak saját útjukon és megindult a mezőgazdasági proletariátus szervezkedése is. A nemzetközi munkásmozgalomban a II. Intemacionálé 1889-ben május 1-ét a munka ünnepének nyilvánítja és a. „három nyolcas“ jegyében indítja még fokozottabb harcra a világ proletáriétusát. E mozgalom jegyéiben 1891. május l-én zászlót bontottak az orosházi munkáskor tagjai is. A zászló pontos mása ma is látható az Orosházi Múzeumban. Május l-én a zászlót ki is tűzték az egylet épületének homlokzatára. Azonban alig tűzték ki, megjelentek a zsandárok és a- hogy a visszaemlékezők mondják, a zászlót a szolgabíró „elkomfis- káltatta“. Ezekben az években a népnyomor (voltak családok, akik kenyér íján, pattogatott-kukoricát ettek) övetkeztében, az agrárproletárok ömegében az elégedetlenség óriássá feszült. Tudta ezt az uralkodó földbirtokos osztály, ezért a munkások legkisebb szervezkedési kísérletét is igyekeztek gyökerében elfojtani. A zászló elvitelére és a csend- őrök fenyegetésére, nem hajolt meg Orosházán a proletáriá- tus, ellenkezőig, május 1 szellemében támadásba mentek át az önkényuralom ellen. Egész Békés megyében május elsejét megelőzően a munkésmeg- mozdulások következtében szinte ostromállapot volt. A csabai főszolgabíró megfenyegette a mun-|A má- kásokat, hogy miheW tizen együtt h banyai tüntetés már lesmek azonnal szétkergett őket |v os vérfütd6vé váhoaott. g csendőrökkel Egymásután jót- l inkáüb tajedCben volt tePk Buda,pesttől a munkásokgyű- : ^ mozgalom annél ^eret- leseitbetjlto hatoság! végzések. A ; tej>j>en ^ idméletlenébbül nyomcsendőrre, aki még az öregeket is — akik békésen üldögéltek a mellékutcában — véresre verte. Egyébként erről a f ehérkxvas csendőrről a néprege úgy szól, hogy a mezőn találkozott az események után egy trágyátteregtó legénnyel, aki felismerte benne a kegyetlen hóhért és átdöfte vasvillájával. Lehet, hogy ez nem történt meg, de a nép így vett elégtételt a gonosz ellenségen. A kilencven éves Madarász György elmondja, hogy délután nagyszámú katonaság érkezett, A százados a szolgabíró előtt jelentkezett. A szolgabíró azt mondotta: lőjjön a nép közé. A kapitány azt a választ adta — kérem, ezt az egyet nem teljesítem. Nem teljesít«« pedig azért, mert ezeknek a katonáknak nagyobb része idevalósi. Ezeknek itt lehet apja, anyja, testvére, ha kö- [ bátran hangzott 1891-ben a május zéjük lövetnék, hát nem tudja, i elsejei dal.: — Letörjük a szarvát annak a nagy úrnak, Hogy ne parancsoljon a szegény munkásnak. Él még a nemzet, él még a hon, Éljen a munkáshatalom. betiltották, jelvényeiket, zászlóikat elkobozták és csendőrség szállta meg a „zavargó” helységeket; De minden hiába, a munkások megszervezték saját forradalmi pártjukat és annak vezetésével 54 csendőrség és katonaság készültségi állapotban volt. Ilyen időben indultak 1891. május l-én az orosházi munkások a szolgabíróság épülete felé, hogy visszaszerezzék ez elkobzott zászlót, mely a mozgalom szimbóluma volt. Küldöttség, küldöttség után kereste fel a szolgabírót, hogy adja ki a zászlót és engedje szabadon a munkáskör elnökét, jegyzőjét, pénztárosát, kiket a szolgabiróeág fogva tartott. Tulajdonképpen ezzel telt el a nap nagyobbik része, miközben a morajló munkástömeg egyre nőtt és azt az időt használta fel a főszolgabíró, hogy „segítség- j ért“ telefonáljon Csabára. Közben a nép részéről elhangzott a szép szó mellett a káromkodás Is úgy j annyira, hogy a főszolgabíró már csak az ablakon keresztül mert beszélgetni kifelé. Az orosházi események híre futótűzként terjedt el Békés megyében, s nagy lökést adott az 1891- es májusi tüntetéseknek. A békéscsabai események emlékei nem olyan élénkek és pontosak, mint az orosháziaké, holott a tüntetés valójában két napig farmit «5 mée véresebb vihara- ** muUAv’a1’ nalunk végervenyetartott, es meg veresebb, viharo- ^ megéjxJemelt „orgára jutottak május 1 ellenségei, a gyűlölt úri osztály; Viharsarok egykor elnyomott ’ népe ma már szabad és megtanulta megbecsülni a vére áltel megszentelt május 1-ét, BOTJA ZOLTÁN ták azt el. vezetőket mindenütt letartóztatták. A munkásfcöröket ................................ Ta vaszi örömök A hosszú hetekig tartó esős, borongás, bizonytalan időjárás után, végre vasárnap az első igazán szép tavaszi napra ébredtünk. Békéscsabán is aki csak tehette, igyekezett az utcára, a köröspartra, ligetbe, gyönyörködni a tavaszban, élvezni a tavaszi napfény símo- nóp kezdte a kaput dönget- j melegét. ■ , Megteltek az utak sétáló felnőttekkel és a körülöttük ugränni. Azután egy asszony be- J dobta az ablakot egy féltéglával. ! A főszolgabíró a halogató ígér- | getéseivel időt nyert, s közben a . , , , ,, , munkástömeggel szemben nagy- opr saga a , a számú gyalogos- és lovasdandárt hQVermekek e . yen- vomultatott fel. Lehetett úgy négy, ! ^°r a. gyermekek a vagy öt óra, mondja Szabó József . . szobafogság 82 éves orosházi lakos, amikor m^nt a tubouitmegláttuk, hogy fehérlovas csend- ^an csikók, úgy őt jön elől és két pejlovas utána, ugrándoznak a szü- Csanádapáca felől jötték. Amint ® korul és bizony betört a szolgabíró házának az ablaka, a csendőrök nekimentek lóval a népnek és karddal csapkodtak közöttük. A közelben volt egy épülő ház, mellette téglára- észre, hogy fiacská- kás. A nép ebből a téglából vett fűk, vagy kislányuk és hajigálták a csendőröket. Az nincs mellettük. Kl- apácai csendőrök közül az egyik szaladt a forgalmas sokszor a szülök, miközben elmerülnek a beszélgetésben, egyszeresek azt veszik úttestre, vagy leszaladt a víz partjára, esetleg egy víztócsa közepéből rángatta ki éppen, új szandálká- ját. Ilyenkor a szülő bosszankodik, a gyermek pedig már újabb csíny tevésen töri a fejét. Így természetesen a legjobb felügyelet ellenére is történhet gyermekünkkel kisebb-nagyobb baj. De mennyivel nagyobb a baj bekövetkezésének lehetősége, ha a felnőttek elhanyagolják a bajok megelőzését. Vasárnap a gyermekek legnagyobb örömére Békéscsabán a ligetben, megkezdte működését a forgó és a hinta. Hosszú szünet után a gyermekek hada izgalommal tárta, hogy mikor kerül sor a boldog pillanatra, amikor beülhet a csodás kis repülőbe. Bizony, a szülőknek nem volt könnyű az apróságokat visszatartani és megmagyarázni, hogy várjanak sorukra. Egyik-másik Ws lurkó egész közel került a forgóhintához, már-máir úgy nézett ki, hogy valamelyik kosár fejbevágja. Ez könnyen előfordulhatott volna, mert a városi tanács megnyitotta ugyan a hintát, de nem gondoskodott arról, hogy legalább egy szál dróttal elkerítse a hinta forgóterét. így bizony egy óvatlan pillanatban könnyen végzetes kimenetelű baleset is történhet. Szükség volt már a kis vidám park megnyitására, de jó lett volna, ha a tanács a megnyitás előtt nem feledkezett volna meg erről az apróságnak tűnő ,de véleményem szerint fontos óvintézkedésről N. S. GABOR ANDOR: MÁJUS 1923 Hajtsd ma félre tetves rongyaid’ hagyd el kínos kenyér-keresetedet, És hagyd a gyomrod holnap-gondjait, És süttesd nappal szennyes testedét. Jöjj májusfát cifrázni és örülni, Jöjj hemperegni, asszonyölre dűlni, Jöjj nem-nyugodni eddig meglevőbe, Jöjj emberség vizébe megmerülni Átnézni jöjj a múltadból jövődhet S mikor napon vagy és a levegőt Tüdőd sarkáig mélyrehúzhatod, Mikor a tavast a te szeretőd, S fejed virággal koszorózhatod: Eszedbe jusson, mit vettek el tőled, Kik munka barmát formálták' belőled, Kik a napodat párával befedték, Kik a tavaszt eltakarták előled, S a főt, a fát, a bimbót zsebretettékl Eszedbe jusson horpadt mellkasod, Mely savanyú műhelyszaggal teli. Hogy piszkodat verejtékkel mosod, Hogy szíved kényszer taktusát veri. Eszedbe jusson minden, ami másé, Perc-tolvajé és óra uzsorásé, Kín-termelőé, jaj-kereskedőé, Profitvadászé, és lélekhalászé, Velő-evőé, élet-elvevőé! És tedd a napsugárra öklödet, És eddzed, hogy kemény pöröly legyen, Hogy majd a kürt ha harcra öblöget. Akkor lecsapjon és csodát tegyen. Szent Május nedve buzduljon eredben, Hogy áhítattal bizz e fegyveredben. Amely a nagy csatát meg fogja nyerni, És minden fénynél, hőnél melegebben Világ telét tavasszá tudja vermi! • O „■« . Gondolatok egy régi újság lapozgatása közben Sárgult újságokat lapozok; |szati hetilap — 1927. május 4-i BÉKÉS | szám mit fr a „Május“ című vepolitikad, társadalmi és közgazda- zércikkben? „Május 1-e az álét újrazendülésének, az életöröm (apadásának ünnepnapja...“ „Az apró élőlények márládjaj elevenének meg-.” — Isten minden teremtményének jogot adott a léd»« és helyet biztosított számára a nagy természetben.” Valóban. A „természetben" mm- 1 gondolt arra, hogy a „helyet” már den teremtménynek meg van « ^ bimsitotta M emberhelye. A rovar, a növényeken, a . . fákon, s a földön él, csak az an- ; ne*t’ hanem ®6y „íelsóbbrendű“ bér hovatartozását nem döntötték | emberek csoport ja, a kizsákmá- el, E „kegyelete«“ sorok írója nem 1 nydó osztály. „...Erezzük, hogy ami van, annak joga van létezni.-* Egyrészük kap egy pár fillért abból a búsás hasamból, amit az ő munkájuk biztosít nekünk s megoldottuk a nyomort! (Óriási!) Hogy ettől még nem gyógyulnak meg a beteg munkások? Ugyan kérem, higgyék el, nem tudunk most ezzel foglalkozni, hiszen beteg a főjegyző, „megfázott Rendezünk egy kis jótékonycélú j szegény“, s orvosa két heti píhe- gyűjtésit, « megoldódik mindenJ nőt irt elő! .....Es csak valami átoknak, bűnnek lehet a következménye, hogy egyik él ő a másik életére törjön™“ szén Önök Igen, ők „érzik“, hogy joguk van élni. S ez érzelemből fiakad, kegyteljes „sajnálkozásuk” a kor- gógyomrú, kisemmizett dolgozó osztály fölött. Hogy ezrével halnak meg, mert nyomorúságos vackaik dohosak,« sokszor nincs mit enniök? Istenem, majd csak lesz valahogy..: Talány, borzalma« nagy talány, mi lehet az az „átok“ és „bűn”, ami arra készteti az egyik élőt, hogy a másik életére törjön?... Ne törje a fejét kedves cikkíró úr, elárulom önnek: a pénzéhség. Ez az átok vitte önöket arra, hogy kiszívják a munkások agyvelejét, ikarjaikfoól az erőt, szívükből az élet örömét, s mindezt megelégedetten nyugtázzák gyarapodó vagyonuk láttán! Nem „bűn“ ez? Ogylátszik, önök szerint nem, mert nem kellett még meggyónni- ok sem! „A marxi törvényszabta ünnepnapot .-mindent” elkövettek annak érdekében, hogy biztosítsák a munkások .élethez való jogát“? De egyről megfeledkeztek, mégpedig arról, hogy a munkásosztály tudta, nem tűrheti sokáig maga felett elnyomóit, s egyszer eljön annak az ideje, hogy bilincseit összetörje. Azét tüntettek, hogy amit két kezük munkájával termelnek, az övéké legyen! S megértük azt a kort, amikor a munkásoké a hatalom, a gyár, a föld. De Önök nem nyugodtak bele ebbe. Vissza akarták forgatni a (májú* 1-ét) szívesen szenteli a mun- ! történelem kerekét 1956. októbe- kások egy része egy kis tüntetésre, egy j lében. Nem sikerült, s nem is fog kis propaganda célú gyülekezésre...” sikerülni már többé soha, mert, Csodálkoznak ezen „nagyiméltóságú nemes és nemzetes uraim“, hogy a munkások tüntettek? Hiba kell, elsöpörjük önöket a föld színéről. Sz. Zs.
