Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-05 / 103. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG 1951. május 5., vasárnap Több megértést az édesanyák iránt A csabai kenyérboltok nagy részében nőket foglalkoz­tatnak, akik a nehéz kenyeres- kosarakat, vagy a 70 kilogrammos liszteszsákokat 1—2 évnél tovább nem bírják cipelni. Ezért a múlt, években több alkalommal kifo­gásolták a női dolgozók a KIS- KER-nél a cipekedés rendelet-el- lenességét. Akkor annyival intéz­ték el: „ha nem bírja —mondjon fel”. Ezek az emberek nem tet­ték hozzá kijelentésükhöz azt, hogy: „jön egy másik nő, aki ugyanúgy tönkreteszi magát, mint Fálfi Ferencné és a többiek”. Egy időben a kenyérgyár az árut az üzletek mérlegéig szállí­totta. Az átvétel után a bolt sze­mélyzetének csak helyére kellett rakni a kenyeret. Ezt a munkát ma már közösen végzi a bolt és a kenyérgyár alkalmazottja. A vita abból keletkezett, hogy a kenyérgyári személyzet elvárta és elvárja az üzletek alkalmazot­tainak segítségét. Ugyanakkor a sütőüzem ennek ellenértékeként nem ad semmit! Mi lenne a segítség, melyet a kiszolgálók kérnek: emberséges megértés. Sok ez? Nem, nem sok és teljesíthető is. Jelen esetben mindkét vállalat egymás rovásá­ra- akar takarékoskodni. Például a kenyeret vagy a péksütemé­nyeket egy fő kíséri a gyártól az üzletig. A lerakodáshoz segítség­re van szükség. Ki segít? A vevő nem (egészségügyi okokból nem is segíthet) — csak a kiszolgáló. Amikor pedig a lisztet veszik át, a kenyérgyár megköveteli a ren­deletben, előüi tak betartását.* Ez a vita már három $vgs. Éj idő alatt komolyabb intézkedése­ket valósított meg mindkét válla­lat, de közben elfeledkeztek a munkás, az anya védelméről. Az „általános balesetelhárító és óvórenőszabály” 222-ik pontja ki- mondja: „Tizennyolc évnél idősebb nő, 16—18 év közötti fiatalkorúak se- gédeszköz nélkül legfeljebb 20 ki­logrammot emelhetnek és vihet­ne A v23-as pont pedig így szól: „Tizennyolc évnél idősebb nő és 16—18 év közötti fiatalkorú kézi segédeszközzel történő anyagmoz­gatás esetén sík talajon (egyenle­tes beton- vagy ehhez hasonló ki­vitelű talaj) egykerekű targoncán 50 kilogrammot, három vagy négy­kerekű kézikocsin 100 kg-ot, két­kerekű kézikocsin 115 kilogram- mot vihet. Tizennyolc éven felüli nő, vagy fiatalkorú legfeljebb 0.02-es lejtős talajpn szállíthat.” A KISKER Vállalatnál ismerik e rendeletet. Ezért rendszeresítet­tek kétkerekű kézikocsit, lisztga­ratot (ez közel 180 centiméter ma­gas). Ugyanakkor elfeledkeztek a mérlegek talajfelszínig történő lesüllyesztéséről. Több helyen nem használják a lisztfelöntő ga­ratot, mert túl magas. A vezetők azt gondolták; a hozott intézke­désekkel megoldották a dolgozók kérését. Az alkalmazottak pedig tovább cipekednek. A személyzet ma ugyanúgy osztozik, mint ed­dig a kenyérgyáriakkal, amiről természetesen a vezetők néni tud­nak (ritkán járnak ellenőrzésre) Most ezeknek a fonákságoknak szeretnénk végére járni és egy olyan megoldást látni, afiol a dolgozó nőt vagy az édesanyát a fennálló rendeletek értelmében a szakszervezet és a vezetők meg­védenék. Nem többről mint a munkásvédelemről van szó. Akik tudják mit jelent egy anyának nehéz zsákokat emelni, azok meg­oldják az édesanyák kérését. Köszöntjük példaképünket a 45 éves Pravdát N egyvenöt évvel ezelőtt, 1912 május 5-én jelent meg a Pravda első száma Pétervárott. Május 5-e nemcsak a szovjet saj­tó munkásainak, hanem az egész szovjet társadalomnak ünnepnap­ja, s e napon minden haladó, bé­kéért küzdő ember a szovjet em­berekkel együtt köszönti a Szöv­et Kommunista Párt központi lapját. A Pravda az eltelt 45 esz­tendő alatt együtt fejlődött és erősödött magával a munkás- mozgalommal, melyben mindvé­gig a lenini eszme fóruma volt és maradt. A Pravda története forradalmi harcok története, a forradalmi fellendülés viszonyai között szü­letett, abban az időben, amikor a Bolsevik Párt számára a hetilap már nem volt elegendő. Szükség volt egy naponta megjelenő, a legszélesebb munkásrétegeknek szánt politikai tömeglapra. Ilyen újság lett a Pravda. T enin óriási jelentőséget tu- lajdonított a munkások po­litikai lapjának. Beszédeiben, cik­keiben hangsúlyozta a lap meg­teremtésének fontosságát „Köte­lesek is vagyunk szószéket te­remteni”, ahonnét a munkások szólhatnának — mondotta Lenin. A Pravda a harc tüzében edző­dött. Az állandó rendőri üldözé­sek, pénzbüntetések a cenzúrá­nak nem tetsző cikkek, és a mun­káslevelek közlése miatt elkob­zások következtében a Pravdát csak a haladó munkások tízezrei­nek tevékeny támogatásával le­hetett fenntartani. A Pravda min­den példánya kézről kézre járt, az olvasókat szolgálta, alakítot­ta osztályöntudatukat, nevelt, szervezett, harcra szólított. A Pravda segített a proletariátus akcióinák megszervezésében, le­leplezte a munkások, parasztok elnyomóit, minden számában szá­mos munkáslevelet közölt. W Pravda híven követte a le- **■ nini útmutatást, mely sze­rint a lap szerepe nem korlátozó­dik kizárólag az eszmék terjesz­tésére, és a politikai szövetsége­sek politikai nevelésére és meg­nyerésére. A lap nemcsak kol­lektív propagandista és kollektív agitátor, hanem kollektív szerve­ző is. Ebben a tekintetben a la­pot ahhoz az állványzathoz lehet hasonlítani, amelyet az épülő ház körül emelnek, s amely megje­löli az építmény körvonalait, megkönnyíti az érintkezést az egyes építőmunkások között, se­gítségükre van a munka elosztá­sában és a szervezet munka út­ján elért közös eredmények átte­kintésében. A Pravda beváltotta a lenini gondolatot és olyan szilárd áll­ványzattá fejlődött, hogy segítsé­gével az építők, a legjobb mód­szerekkel és a leggyorsabban építhetik a kommunizmus nagy­szerű építményét. A Pravda a forradalom kü­lönböző időszakaiban soha­sem tévesztette szemelőtt felada­tát. A győzelmes szocialista for­radalom után, a polgárháború megpróbáltatásai alatt, az ötéves tervek megvalósítása idején, a Nagy Honvédő Háború időszaká­ban, majd a háború után a fa­siszták által lerombolt városok, falvak helyreállításában, a győ­zelem napjaiban éppenúgy, mint a megpróbáltatások idején min­denkor következetesen az igazság szava volt. Bátran a nép szemé­be mondani a hibákat, feltárni a nehézségeket, hogy ki lehessen javítani a hibákat, hogy le lehes­sen küzdeni a nehézségeket, erre tanít a Pravda minden írásában. A Pravda alapvető tulajdonsága a dolgozó tömegekkel való össze- forrottsága. Mintahogy az építé­szek nem tudják nélkülözni a ha­talmas épület alkotásához az állványzatot, ugyanúgy nélkülöz­hetetlen életfeltétellé vált a szovjet emberek számára a párt lapja, a Pravda. A szovjet nép a Pravdán keresztül hallja meg a párt szavát és mozdul meg egy­ségesen óriási erővel a párt által mutatott feladatok elvégzésére. A munkások a Pravdát saját lap­juknak tekintették és tekintik ma is. Már a forradalom előtt százával, ezrével érkeztek a le­velek a szerkesztőségbe. A dol­gozók elmondják véleményeiket, tapasztalataikat, s a lap felhasz­nálta ezeket. A levelezők bekap­csolódtak a szerkesztőség mun­kájába, írásaikkal leleplezték az osztályellenséget, bírálták a vál­lalatok, állami gazdasági szervek működésében tapasztalt hiányos­ságokat, beszámoltak az új tár­sadalom építésének minden meg­mozdulásáról. A Pravda a néppel állandó, szoros kapcsolatban szol­gálja Lenin pártjának nagy ügyét. A szovjet emberek nagy szeretettel, barátsággal beszélnek lapjukról. A napokban baráti be­szélgetést folytattunk szovjet em­berekkel és többek között el­mondották, miért szeretik a Pravdát. „Elsősorban azért, mert min­dig hű volt, és hű maradt ne­véhez. Igazságot mond az élet időszerű kérdéseiről. Éles fegy­ver az osztályharcban, a mun­kás segítője a munkában, a nép nevelője a társadalmi élet egész területén. Mindenről mindenkinek szól. Vezet, ta­nácsot ad, lelkesít. Lenin gon­dolatát a párt szavát olvassuk a lapban. A Pravda gondolatai a párt gondolatai, mely a szí­vünkhöz nőtt, vérünkké vált, | ilyen a mi Pravdánk és ezért szeretjük” — mondották« a szovjet emberek. A szovjet sajtó igaz emberi I hangja a földkerekség min­den zugába behatolt, minden aka­dályon át eljut az egyszerű em­berek szívéig mind az öt világ­részben. Kifejezi a szovjet nép béketörekvéseit, a kommunizmus 'építéséről és a szovjet demokrá­cia nagyságáról és állhatatosságá­ról szóló igazságot hirdeti az I egész világnak, mozgósítja, buz- j dítja és felvértezi a világ vala- j mennyi dolgozóját. A nyugati or­szágok munkásai legbensőbb I gondolataik kifejezését olvashat- I ják a Pravdában. Nem csodálkozunk tehát, ha a | kizsákmányoló osztályuralom j megtartásáért reszkető burzsoá- í zia halálos bűnnek, merénylet­ének tekinti az elnyomott munká- i sok kezében a Pravdát. Nyugaton az uralkodó osztály úgy fél a I Pravdától, mint ördög a szentelt víztől, mint babonás ember a vil­lámlástól. Vajon, miért félnek az urak ettől az újságtól? Pélnek, mert a Pravdát a " munkásforradalom lángel­méje Lenin kezdeményezésére a munkások alkották és fejlesztet­ték saját érdekeik védelmére, fegyverül az osztályellenség ein len, és mindig mindenkor híven gondoskodtak arról, .hogy, a Prav­da hű legyen nevéhez, az igazsá­got hirdesse a legbonyolultabb harcok napjaiban is. A Pravda a párt lapja, fegyver a szovjet nép kezében a békés építőmunka min­den ellenségével szemben. A Pravda az igazság fóruma a szovjet nép és a világon minden j munkás számára. A Pravda a világ -legfejlettebb kultúrájának [terjesztője. A Pravda példakép a kommunista pártok lapjai szá­mára; I TJálával és szeretettel köszönt- ! ^ jük e napon a legigazabb sajtót, a Szovjetunió Kommunis- j ta Pártjának harcos lapját, a Pravdát. Boda Zoltán PETŐFI és KAPPEL EMÍLIA Tóth Béla Ans Liszt Ferenc 1845 késő őszén Pesten hang­versenyt adott, s csodálatos művészetével az egész várost elragadta. Erre a hangversenyre Petőfi is elment. Mivel azonban ő zenéhez édes­keveset értett, azzal mulattatta magát, hogy a hangversenyterem szépségeit bámulta. Egy ritka szépség ragadta meg figyelmét. A gyönyörű leányka egészen belé volt mélyedve a felséges zenébe. Petőfi a bájos jelenségről nem bírta le­venni szemét. Barátai ezt észrevették, s egyik oldalba döfi a könyökével, hogy ne bámuljon olyan nagyon arra a szépségre, mert nagy baj származhatik belőle könnyen. — Miért? — kérdé büszkén a költő. — Nos, mert az a lány nem magunkforma szegény ördög számára született, Kappel Emília kisasszony az; a leggazdagabb pesti bankárok egyikének leánya. Petőfi önérzetét e gúnyos szavak mélyen bántották. Mi a gazdag apának hitvány pénze egy költő szellemi kincséhez képest? — Meg fogom kérni azt a kisasszonyt — vá­laszolt Petőfi egyszerűen és határozottan. Barátai azt hitték, tréfál, s mosolyogtak a dolgon. Másnap felkeresi azt a barátját, aki emlí­tette, hogy 6 azzal a családdal ismerős, s felszó­lítja, hogy ma akarja látni; Petőfi csak beszélni tud-e, vagy cselekedni is mer, hát kísérje el a kdotakincs-éből bankár házába, még ma tisztába akarja hozni ezt az ügyet. Barátja még akkor is tréfának vélte a dol­got,. tehát elkísérte Petőfit a bankár lakásáig; De amikor látta, hogy Petőfi csakugyan komo­lyan veszi nagy felhevülésében a házasságot, mindenképpen le akarta beszélni erről a bolond­ságról. Hasztalan volt minden okoskodás. Petőfi be­ment a bankárhoz, előadta kívánságát, hogy a leánya kezét kéri. A bankár, mint művelt, sze- retetre méltó ember, ki Petőfi nevét ismerte és nagyra becsülte, s bizonyosan hallott valamit az ifjú költő furcsaságairól is, barátságos hangon jelentette ki, hogy ő e fellépéstől igen tisztelve érzi magát, s annyival inkább is éppen semmi kifogást nem tesz ellene, mivel ebben az ügyben egészen a leánya határoz. Petőfi szíveskedjék valamely ismerőse által magát leányának bemu- tattatni. Ezzel a legnagyobb nyájassággal váltak el egymástól, s Petőfi nemsokára egészen megfe­ledkezett a merész leánykérésről. Némelyek sze­rint nem is másnap, hanem azonnal a hangver­seny után rohant föl a bankárhoz. Ez azonban keveset változtat a dolgon. Kappel Emília egynéhány év múlva Lónyay Q Menyhért neje lett. A vöröszászló alatt... A többi kunágotaival együtt ünnepelt május elsején Nagy József elv­társ. Ö is könnyes szemmel nézte a többi­vel az ötágú vöröscsilla­got, a lobogó vörös zász­lót. Szikár arcán meg­rándultak az izmok, a- míkor októberről esett szó. Szerette volna bele­kiáltani a világba: ez ugyanaz volt, mint 1920! Akkor az volt, hogy édesapja odaveszett a háborúban és édesanyja egyedül maradt öt gyer­mekével. Es bement a községházára, Németh főjegyzőhöz, mert hallot­ta, hogy osztanak földet és hát neki is kéne egy kicsi. Az öt gyermeket valamiből fel kéne ne­velni. Hát igen. Osztottak, De kiknek? Jegyzőknek, csendőröknek és egyéb „vitézeknek", akik az 1919-es proletárhatalmat vérbefolytották, akik a Tanácsköztársaság hű embereit halomra gyil­kolták Orgoványon és máshol. Ezek kaptak is 25—50 holdat. De Nagy József édesanyja öt gyer­mekével nem. Még fel is háborította a kérése Né­meth főjegyzőt és rá- üvöllött: „menjetek le­gelni!“ Es most május elsején ismét felelevenedett Nagy elvtársban 1920, a síró édesanya, hiszen nem is olyan régen, fél eszten­dővel ezelőtt neki is ilyen sorsot szántak öt gyermekével. Németh Ferenc kulák a többivel együtt visszakövetelte októberben azt a földet, melyet a „koldusok"-nak osztottak ki 1945-ben. így nevezete 1945 előtt Nagy Józsefet és társait a csendőr, a jegyző és mindenki, aki a mások zsírján élt. Azok is vol­tak ők 1945-ig. Októberben a mások zsírján élőknek újra megnőtt a szarvuk s fel akarták döfni a volt kol­dusokat. Ötödébe akar­ták műveltetni azt a föl­det, melyet már 1945-ben birtokukba vettek a föld igazi gazdái. Ügy akarták elbánni velük, mint Nagy elvtárs édes­anyjával 1920-ban. Ezért nézte a munkásság ás Nagy elvtárs a munka nagy ünnepén oly szere­tettel a vöröszászlót, mert annak hű katonái, a kommunisták mentet­ték meg millió és millió társával együtt édesanyja sorsától, hogy azt mond­ják neki: „menjetek le­gelni!“ ök törték le is­mét a mások zsírján élősködők szarvát.

Next

/
Oldalképek
Tartalom