Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-24 / 119. szám

6

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG

1957. május 24., péntek

de mik rác iáié!

A termelőszövetkezeti

Vannak esetek

demokrácia a tsz-ek működésé- nek sajátos formáját biztosítja.1 Alkalmazását ma is két körülmény nehezíti. Egyrészt az elmúlt években sokszor megsértették a demokráciát, másodszor pedig az ellenforradalom általános demokráciát hirdető hazúg szólamai a tisz-demakrácia igazi értelmét is alaposan elferdítették.

Mi is hát a szövetkezeti demokrácia és hogyan kell helyesen értelmezni.

A tsz demokrácia egyidős magá- val a termelőszövetkezeti mozgalommal. A tsz demokrácia lényege jaz, hogy a termelőszövetkezet tagsága demokratikusan megvá lasztott vezetőszerveim keresztül maga irányítja az életét, hogy a termelőszövetkezet a parasztgazdaságok önkéntes társulása, ahol | mindenféle jog a társulás tagjait illeti meg.

Ha tehát mindenféle jog a társulás tagjait illeti meg, hogyan kell helyesen — az alkotmányos törvények tiszteletben tartásával — élni ezzel a joggal? A szövetkezeti demokrácia létezése nem jelenti azt, hogy a tsz-ek a szói cializmus építésétől és annak ve- ze tőerejétől, a párttól független nők. A tsz demokrácia gazdasági és szervezd önállóságot jelent az állampolgári kötelezttségek egyidejű betartásával együtt és nem anarchiát. Az állam segítő és tanácsadó szerepe emellett természetesen érvényesül. Amikor a tsz demokratikusan megválasztotta veaetőszerveit, azután a tsz jog* képviseletét ez a vezetőség látja el! Előfordul aztán, hogy ilyen panaszt hallunk: az elnök felrúgja a tsz demokráciát, maga intézkedik tárgyal. A tagság tudta nélkül elintézi például a Magíermeltetővel a vetömagminősítés ügyét. Vajon tényleg a szövetkezeti demokrácia megsértéséről van itt szó? Abbar az esetben, ha az elnök munkája eredményéről a közgyűlésinek beszámol, nem. Hiszen a tsz éppen lázért választ vezetőséget, hogy a tagság határozatainak végrehajtója legyen. A vezetőségnek víh szont kötelessége a végzett munkáról megbízóinak, a tsz tagjainak beszámolni.

amikor éppen a tsz demokrácia követeli meg az egész tagság részvételét a határozat meghozatalánál. Ilyen a tagok felvétele vagy kizárása a tsz-ből, az éves ten' elkészítése, a jövedelem elosztásának módja, hitel felvétel, jutalmazás. Előfordul aztán, hogy egy- egy alkalommal a tsz-tagok elgondolása bizonyos törvények létezésével nem egyeztethető össze, hiszen a termelőszövetkeztek a népgazdasági terv rája eső részét hajtják végre. Elképzelhetetlen tehát, hogy munkájuk során ne kerüljenek érintkezésbe egy sor hivatallal, vállalattal, intézménynyel. Itt kezdődött aztán a tsz demokrácia és az igazgatási szervek közötti ellentmondás. Ez az ellentmondás azonban látszólagos, Arról van ugyanis szó, hogv állami életünk törvényei a tsz-kre is vonatkoznak. Az állami szervek pedig ezen törvények végrehajtásának biztosításán dolgoznak. Itt tehát szó sincs semmiféle elvi ellentmondásról.

j hogy különböző szakigazgatási szervek tanácsokkal, javaslatokkal lássák el a termelőszövetkezeteket. Szükség lesz arra is, hogy ! ezek a szervek az állami törvé- ; nyék betartását ellenőrizzék. A- I zonban észrevételeiket a közgyű- i léssel közöljék, javaslataik érthetőek legyenek a tsz-tagsága száIqaz-e az

Mégis a gyakorlat

azt bizonyítja, hogy itt volt gyakori a tsz demokrácia megsértése. Mert a tanácsok és különböző állami szervek gyakran indokolatlanul is beavatkoztak a tsz-ek ügyeibe. A baj nem az volt, hogy a tanács vagy állami szervek foglakoztak a tsz ügyeivel, hanem a foglalkozás módja volt hibás. Helyes az, hogy a tanács és állami szervek javaslatai megvitatásra a közgyűlés elé kerülnek és itt bírálják el, hogy alkalmazásuk vagy megvalósításuk mennyiben helyes.

A jövőben is szükség lesz arra.

hogy a tsz demokráciát minden esetben csak mások, a hivatalok sértették meg? A tények ismeretében meg kell mondani hogy nem. Hányszor és hány tsz- ben fordult elő az, hogy a tsz törvényét, a tsz demokráciát maga a tsz-tag sértette meg. Úgy, hogy : nem hajtotta végre a közgyűlés határozatát. Ha pedig ezt a határozatot tisztelni és betartani minden hivatalnak legfőbb kötelessé- sége, mennyivel inkább kötelessége ez a tsz tagságának. A tsz-gazdaság nem jelent anarchiát, márpedig ia határozat végre i nem hajtása azt szül. A közgyűlés határozatának végrehajtása még arra a tagra is kötelező, aki maga a határozat ellen van. Ilyenkor az a fontos, hogy a tagság többsége szilárd legyen elhatározásában. Gyakran úgy szokott lenni, hogy ezek az „ellenzéki” tagok is megértik később a határozat célját.

A termelőszövetkezeti demokrácia a szocialista demokrácia része i és a termelőszövetkezetek tagjait illeti meg. Gyakorlásától sokban ! függ a szövetkezetek fejlődése j tagjaik jóléte. A tsz-ek tagjai ma [ már általában elég fejlettek ah- : hoz, hogy ezt helyesen értelmez- Izé'lt."1"”

I

Szín Béla

Állattenyésztési hónapot rendeznek

Viharsarokban

a

A szarvasmarhatenyésztés fellendítése érdekében állatten.vész- I tési hónapot rendeznek Békés me- ■ gyében. Az ünnepélyes megnyitót I június 1-én az állattenyésztésről j híres Kétsopronyban tartják meg. Ezután a megye jelentősebb köz- ’ ségéiben bemutatóval egybekötött I állattenyészséti napokat szervezI nek, melyeken az ÖRKI tudomá- I nyos kutatói, a megyei állattenyésztési szakemberei a mezőgaz- ! dasági technikumok szaktanárai tartanak előadásokat az állattenyésztés időszerű teendőiről A bemutatók legszebb állatainak gondozóit elismerő oklevéllel tüntetik ki.

(Folytatás)

— Nem — mondja a legény és vadul néz a lányra... Hát már ez is?... — valami ilyesmit gondol, de széthull a gondolat most. Csak kavarog, sajog, fáj, értelmetlen. — Mi? Hogy odaát, malom... ház... föld... minden Odaát?... Nem értem, — és ezt hangosan is kimondja. A kislány rátekint. Majd, amikor látja, hogy milyen mély felhők gyűlnek a férfi szemébe, közelebb húzódik, visszasímítja kócos haját s addig cirógatja, míg a legény nem bírja tovább és át- nyalábolja, hogy csókkal halmozza el, hogy csókolja, csókolja és csókolja... De megtörik a csókok özöne. A lány fokozatosan dermed meg. Olyanná lesz, mint egy értéktelen fadarab, s ezt már nem lehet csókolni. Ezt már-már eltaszítani kell, vagy megfogni, megszorítani, de nem csókolni. A legény kesernyésen leejti két karját. Hallgat, maga elé néz, csak akkor kapja föl a fejét, amikor a lány megszólal.

— Gyere te is. — Hogy? Hát 6 menni akar? Elmenni? Át? Meg se kérdez engem, hogy elfogadja-e az ajánlatot, hanem

egyszerűen csak hív, mint, aki már régen eldönötte. — Megszédül. A dívány karjába akaszko- dik. Hirtelen, kiszárad a szája, megdagad a nyelve, hogy alig fér a helyén. Amikor megszólal, maga sem ismer hangjára.

— Te el? — többet nem tud mondani, mert a lány már a mondat kezdetén szemével is, fejével is bólintja az igent.

— Te még gondolkodói? Mit akarsz itt? Ott gazdag leszel, ránk hagynak mindent — húzza alá mégegyszer hangsúllyal, majd folytatja. — Senkid-sem- mid nincs s mégis?

A fiú nem tud válaszolni, csak csodálkozik, káprázatnak hiszi, vagy valami gonosz játéknak az egészet. Ez a drága lány, ez és most mit mond? Nem ismer rá és olyan rettenetes ez. S a lány tovább beszél.

— Janikám, hát nem is örülsz? — s most már ölébe hajtja a fű fejét, újjára tekergeti haját, mint egy gyereket, úgy babusgatja.- Duruzsolva mondja: — Gyere csak, gyere, meglásd, milyen jó lesz ott. Gazdagok leszünk. Malom... házak, vagy hetven hold föld. Az mind a miénk lesz. — A legény

©vrvrvTnnr'innrtr'ir'ir®

r ff. Szabó József: J

I Kisértés \

©XJULAJtJl.JUtJULJUULA.@

nemet akar inteni, de nincs idő: Ajkán ott érzi a lány csókját: Nem bírja. Vissza kell csókolni/ s a karja is mozdul, s a lány most mint kedves, megriadt galamb, úgy pihen meg a férfi ziháló mellén. Aztán nem beszélnek Repülnek együtt valami messzi, tilos tartományba, valahova, ahova nem kell gondot vinni, összefonódva, eggyé válva, boldogan ölelkeznek. Mily jó. egy ilyen asszony mellett élni.

Ekkora ajándékot az élettől? Ettől egy picit magához tér a legény. Neki szokatlan az ilyen és gyanakodni kezd. Az óra mordul, majd egykedvűen tizenegyet üt. Még egy picit morog, majd csak a ketyegés hallik.de ez most úgy hat, mintha víz csepegne a legény homlokára. Felriad. Lassan bontogatni kezdi a lány ölelő karját. Rá akar gyújtani, de amikor cigarettáTenyek

Daubner Katalin

felszólalása mögött

Az elmúlt héten Békés megye kommunista pedagógusai aktíva ülést tartottak. Daubner Katalin endnődi nevetőnő is felszólalt itt. Ezt mondta: „Egyesek az ellenforradalom idején kijelentették, hogy a paraszt származású nevelők menjenek a disznók közé, a- hannan jöttek... Ezek az ellenforradalmárok most is a helyükön vannak."

Felháborodott az aktíva, amikor hallotta e szavakat. A napokban elmen Minik Endrédre, ho gy megtudjuk

mi történt ott,

milyen tények vannak Daubner Katalin szavai mögött.

Igaz, valóság, így van — és még sókkal több is történt Endrődön.

— Visszahozzuk az 1945-ös állapotot. És ha 45-ben volt még cselédség, most miért ne lehetne? — mondták és kérdezték akkor a „nagyhazafik”.

Egyes pedagógusok ezt úgy sejtették megoldani, hogy a paraszt és a munkás származású nevelőikből nyugodtan válogathatnak maguknak cselédet. Mi mást lehetne következtetni Földváriné eme kijelentéséből:

— Daubnerék (értsd: szegény családból származásúak) nem nevethetnek többé, esetleg mást megtehetnék...!?!)

Ugyanerre a következtetésre juthatunk abból a tényből is, hogy pontosan

azokat váltották le, akik munkás, vagy paraszt sorból kerülték pedagógus vonalra

Ott van a fiatal Nádas Sándor nevelő. Paraszt-fiú. Nagyon nehéz körülmények között végezte el a főiskolát, de elvégezte, s pedagógiai tudásban sok „igaz magyarral" felveheti a versenyt. Otis üldözőbe vették, csupán azért mert vitába szállt Földváriékkal és megmondta nekik, hogy amit ők akarnak, az kapitalizmus. Leváltották a kommunista igazgatót. Borbély Sándort is.

Mindezt két „színmagyar", Földváriné és Vaszkó Irén irányította. Csak megjegyzem: Vaszkó Irén a 80 holdas Vaszkó Mihály, az endrődi volt ellenforradalmi tanács elnökének unokahúga.

Elképzelhető az a szocializmus,

amit építeni akartak

Történt az is Endrődön, hegy a* mikor már az ellenforradalma erőket szétverték a karhatalmis- ták és a szovjet csapatok, Kiss Ferenc gyógyszerész egyik ülésen sérelmezte és szinte megrótta az ellanforradalmárokat gyávaságukért, amiért szétfutottak.

— Magunk felelőtlenek az ügyünk iránt! — kelt ki magából.

Aztán Vaszkó Irén az úgynevezett „tantestület esze” (így nevezték el iaz ellenforradalmárok) még decemberben hozta a jó hírt. mint budapesti összekötő:

i — Beszéltem Tímár Mátéval, j azt üzeni Budapestről, hogy még I minden nem veszett el, szervezkedjünk csak tovább. Akikor miért tétlenkedjünk? — mondta.

Szűkén, röviden ezök a tények. És ott vannak a tények elkövetői ■a helyükön, ki tudja mit csinálnak.. Sőt, Lakó Makár, aki egyene sen elkergette Daubnert, mos® Gyomén számadó igazgató] beosztásban van. Fülöp Imre, magyar- szakos tanító szintén Gyomára menekült, régi beosztásába.

A tények, tehát igazolják Daubner Katalin felszólalását!

Varga Tibot

Szarvasi anyakönyvi hírek

Születések: Valki Antal és Nagy Julianna fia Sándor. Fülajtár János ^ és Gyalog Mária leánya Mária, Das- gyik Pál és Hrncsjar Mária leánya Erzsébet Katalin. Sovány Mihály és Nagy Anna fia Pál, Molnár Zoltán és : Farkas Mária fia Zoltán. Trnyik Mihály és Hrasko JuSit leánya Judit.

! Házasságkötések: Gondel Bertalan és I Velki Judit, Gyekiczki János és Li- tauszik Katalin, Roszik Pál és Hege- I dűs Etelka, Bertók Mihály és Koit^ dacs Erzsébet, Egyiid Lajos és Józ« Éva. ”

j Halálozások: Medvegy Györgyné sz.

! Sznyida Mária 73 éves. Liska János 91 éves, Ragályi Aladárné szül. Soó Margit 54 éves, Demjan Zsuzsanna 63 1 éves.

ért nyúl, a lány haja akad kezébe és akaratlanul ránéz. Az mintha azt mondaná'tekintetével, hogy: „ugye, jössz? Ugye, jössz?... Ugye jössz?” Ez kalapálni kezd valahol hátul a kisagyában. Nem tud szabadulni tőle. Fölugrik s nagyot kiált.

— Nem! Mintha álomból ébredne. úgy dermed meg a saját hangjától. A lány is odapattan, s már tapasztja is kis kezével a legény száját. Visz- szazökken a díványra, s hallgat.

— Gyere el majd holnap — hallja nagyon távolról a lány hangját — s megbeszéljük, mikor megyünk. — Erre fölpattan s kirohan a szobából. Bevágják az ajtót. Már messzi jár, de még mindig ott cseng a fülében a lány hangja: — Jancsi, Jancsikám, hova mész Megbolondulté? — Űzi, zavarja a hang, de amire az őrsre ér, olyanná válik minden, mintha álom lenne, mintha most ébredne fölfele s egy kicsit jó is álomnak hinni. Amint lefekszik, újra ébren álmodni kezd, de most zavarosan. Valami rá- tetepdik a mellére. Szédeleg.

gondolkodni akar, de nem sikerül. Elbágyad, úgy érzi. mintha zuhanna, nagyon mélybe zuhanna. Kiáltani akar, hogy segítsenek, de nem jön hang a száján. Amikor reggel fölrázzák, erre a zuhanásra halványan emlékszik és összefolyik vele valahogy az egész a délután és az este.

Másnap délután szolgálatból a falun keresztül jöttek befele; ö Róthék kerítésén a szeme sarkából pillantott be. Nem fordította arra fejét. Ügy határozott, hogy soha többet nem megy oda. Ez ette, marta, égette kint a ' szolgálatban és most is szorongatja, kegyetlenül űzi. Másnap reggelig bírta csak. Jelentkezett, hogy majd ő megy a tejért. Tudták, hogy el akar valamit intézni. A katonák megismerik egymást az idők folyamán, s ha valamelyik a tejért akar menni, hadd menjen. Rohant végig a falun. Róthék kapujában megállt, lélegzetet vett, kettőt-hármat, jó nagyot, aztán bement. A Róth- fiúval akadt össze. Az a konyhaajtóban állt, s nevetve fogadta őt. (Folytatjuk)