Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-23 / 118. szám

4

BÉKÉS MEGYEI NÉPŰJSÁG

1857. május 23., csütörtök

Nagy utat tettünk meg, de még mindig csak az út kezdetén járunk

|£ i visszagondolunk a múlt év *’ október óta megtett útra, bátran megállapíthatjuk, hogy az MSZMP vezetésével az azóta eltelt — aránylag rövid idő — alatt hatalmas utat tettünk meg. Magunk mögött hagytuk a kilátástalan napokat, az infláció veszélyétől terhes nehéz hónapokat. Sikerült sorra felszámolni az ellenforradalom minden kísérletét. Megyénkben is az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt gyökeres fordulat következett és ma már elmondhatjuk, hogy az első nehézségekkel sikerült megbirkózni.

Megyénk ipari üzemeinek je- *” lentŐ6 része Békéscsabán összpontosul. A város ipán üzemei a múlt év negyedik negyedévéiben még több mint százmillió forinttal termellek kevesebb értéket a tervezettnél. Négymillió forint tervezett nyereséggel szemben, közel húszmillió forintos veszteséggel zártáik a negyedévet. Ugyanebben az időszakban a város ipari üzemei több mint másfél millió forint előleget és három és félmillió forint törvénytelen bért fizettek ki

ilecember végétől azonban ■■ megváltozott a helyzet. Megindult a politikai és gazdasági heiyzet konszolidálása. Az MSZMP decemberi határozata, a kormány határozott intézkedései, dolgozók széles rétegeinek meg- növekedett tisztánlátása fordulatot eredményezett. Uj lendülettel kezdődött meg a munka, eredmény nem is maradt el. Békéscsaba ipari üzemei az első negyedéves tervet teljesítették, sőt több tizem túl is teljesítette. Megyénk •legnagyobb üzeme, a Békéscsabai Téglagyár az első negyedéves tervét több mint 30 százalékkal túlteljesítette. Textilipari üzemeink köziül a Pamutszövő elérte a múlt év első negyedévének termelési szintjét.

Szép eredmények ezek, melyekre méltán büszkék lehetnék megyénk dolgozói.

I

pari üzemeink mennyiségi termelései elérték, vagy megközelítették a múlt év azonos Időszakának szintjét, azonban a

j termelékenység és az önköltség alakulása szinte minden üzemben kedvezőtlenül alakult.

A Békéscsabai Kötöítárugyár- j ban 1966 harmadik negyedévében j száz forint kifizetett munkabérre közel hatszáz forint termelési érték esett. Ezzel szemben az ez év első negyedévében 100 forint kifizetett munkabér mögött csak 450 forint értékű a megtermelt áru.

| Ez sajnos, nem egyedüli jelenség, hasonló a helyzet a város többi üzemében is. Alacsony a termelé- I kenység, ugyanakkor magas az önköltség;

Mines minden rendiben a bére- ™ zéseknél sem.

Az első negyedévben az üzemek többsége túllépte a béralapot. A téglagyár termelési tervét 1.31,5 százalékra teljesítette, ami szép eredmény, azonban beárnyékozza ezt az eredményt az a tény, hogy ugyanakkor az üzem 56,8 százalékkal több bért használt fel a tervezettnél, bár az üzemiben dolgozók közül 70 százaléka már darabbérben dolgozik;

A munkafegyelem lazulása tapasztalható. A Vasipari Vállaltnál a negyedév alatt hetven kisebb, nagyobb késés fordult elő. De hasonló jelenségek más üzemben is voltak.

Van tehát bőven még tennivaló. Az üzemek, pártszervezet, gazdaság és szakszervezet vezetői mozgósítsák áz üzemek dolgozóit az előttünk álló feladatok megoldására. #

f

ő feladatunk a termelés további növelésén az önköltség csökkentésén keresztül megalapozni az 1957-es gazdasági

tervfeladatok teljesítésével a most kidolgozás alatt álló hároméves népgazdasági tervünket.

H

a ipari üzemeink politikai és gazdasági vezetői összeforrva a dolgozókkal, fáradhatatlanul keresik a megoldás lehetőségeit, ha minden dolgozóval sikerül megértetni, hogy a hibák elleni harc nem öncélú, hanem az egyén és a -népgazdaság közvetlen éqje- ke, akkor nem kétséges, hogy az előttünk álló feladatok megoldása eredményes lesz;

líioek kell, kinek nem kell fizetni

(A pénzügyminiszter 19/19S7 (V.

Földadó fizetésére

a föld használója köteles, függetlenül attól, hogy a földet tulajdonjog, haszonélvezet címén, vagy egyéb címen használja. Mentesek a földadó fizetése alól a 401 négyszögölnél kisebb földet használók, valamint az állami gazdaságik, állami vállalatok, intézmények, hivatalok, továbbá a közforgalmú vasutak, a repülőterek, a közutak fenntartását végző hatósá8.) PM. számú rendeletével.)

• 'é:'

'gok a használatukban levő ingatlanok után. Nem kötelezhetők földadó fizetésére az állami tartalékföldek és parlagveszélyes földek bérlői, az illetményföldek I használói.

Nem kell földadót kivetni

a legeltetési bizottság használatában lévő legelőterület után. í Ideigelenesen mentesek a földadó fizetése alól a rendkívüli költséggel termővé tett, korábban

(Qmdtt

a fuvarozásban •

Május 3—4-én megyénk útjain ] közlekedő gépjárműveket a ren- ! dőrfőkapitányság és az autó'köz-1 lekedésá vállalat szervei ellenőriz- ! ték. Több vállalati, gazdasági, { termelőszövetkezeti járművet fa- | láltak, melynek üzemeltető szerve a fuvarozással kapcsolatos rendelkezéseket,

«zabáivokal nem tartotta be

A termelőszövetkezetek saját kezelésükben lévő gépkocsikká] fuvaroznak az üzemen belül és kívül. A külső fuvarokat szabálytalanul vállalják. Az Autóközlekedési Vállalatot az „üzlet" lebonyolításakor előszeretettel mellőzik. Például a nagyszénás» Dózsa Termelőszövetkezet UC 530-as farszá- mú 3,5 tonnás gépkocsija Nagyszénás—Eger között 12 személlyel közlekedett. A szövetkezet gépkocsijának 30 kilométeres a körzethatára. A tsz területén dolgozók szállításárai van engedélye. Ezt az engedélyt használták fel azzal a címmel hogy Egerbe szállítják a 12 embert borvásárlás végett, visszafelé pedig égetett meszet hoznak. De hogyan? Erre már nem tudtak választ adni. A nagyszénása Dózsa gépkocsija május 4-én feketefuvaron volt.

Az UB 327-es farazámú 3 tonnás gépkocsi az endrődi Búzakalász Tsz tulajdona volt. A közelmúltban a Gyomai FMSZ vásárolta meg. Gyoma—Budapest között tíz mázsa áruval közlekedett a Búzakalász Tsz papírjaival. Ez egy kissé költséges fuvar volt, de mindegy gondolják az fmsz vezetői, lényeg, hogy guruljon a gépkocsi. Azzal kevésbé törődnek, hogy gazdaságos-e a kihasználása vágj' nem.

Az engedélyinél« üli fuvarozás a gépkocsi gazdaságos kihasználásával

nem egyeztethető össze

A sok üresjárat drágítja a terme- j lés költségét. Ha a vezetők szemet1 hunynak és a jóbarátság nevezője alatt nem gátolják meg a szabálytalanságokat, akikor előbb, utóbb a gépkocsivezetők önállóan vállalnak fuvarokat. Ilyen-formán drágul a termelés. A gépkocsitartás költsége pedig növeli aZ égy máásá termény, vagy élőállat előállítási költségét. Ma pedig áz önköltség csökeintése, a termelékenység növelése egyike a legfontosabb gazdasági feladatoknak.

Véleményünk szerint a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok, fmsz-ek a termelés költségeinek csökkentésére használják te-■ herkiesijaikat, nem pedig fekete bérfuvarozásokra.

Hathatós intézkedések életbeléptetésére van szükség, mely megakadályozza a mezőgazdaságban és üzemekben használt gépkocsik szabálytalan, rendeletellenes kihasználását.

Dupsi

adó alá nem eső területek (15 évig), valamint az újonnan telepített gyümölcsös, erdő és szőlő (6, 20, illetve 4 évig).,

A továbbiakban a rendelet meghatározza a földadó mértékét és azokat az eseteket, amikor a földadót búzában kell, illetve pénzben lehet megfizetni. A kormány évenként határozza meg azokat a terményeket, amelyekkel az adózó földadófizetési kötelezettségét teljesítheti olyan esetben, ha a vetőmagon és személyes szükségletén felül búzaíeles- lege nincs. A földadó teljes egészében egyszerre,

június 1-én esedékes

és pénzben, búzával, illetőleg egyéb gabonával történő teljesítése esetén szeptember 30-ig, más terménnyel történő teljesítés esetén november 15-ig kamatmentesen fizethető. Ha az adózó eddig az időpontig nem fizet, a július 1-i esedékességtől számítva napi egy ezrelék késedelmi kamatot tartozik fizetni. Azokat az adózókat, akik a földadót búzában kötelesek fizetni, és a kötelezettségüknek szeptember 30-ig nem tesznek eleget, az erre alakított bizottság elszámoltatja.

Ha az adózónak

az elszámolás

szerint földadótartozásának részben vagy egészben ' történő ki- egyenlítésére búzából vagy helyettesítésére alkalmas egyéb terményből feleslege van, azt az elszámolás befejezése után azonnal lg, kell zálogolni. Ha az adózónak az elszámolás után búzából vagy helyettesítő terményből*igazoltan, önhibáján kívül nincs feleslege, földadótartozását pénzben egyenlítheti ki. Igazolatlan terményhiány esetén az adózó terhére a földadóhátralék minden búzakilogrammja után egy forint bírságot szabnak ki.

A földadó lerovására szánt terményeket az adózó köteles a terményfelvásárlásra kijelölt szerv telephelyére, raktárába saját költségén beszállítani.

Végezetül részletesen szabályozza a rendelet az adónak elemi csapás, jégeső, árvíz, tűz miatti elengedését. (Megjelent a Magyar Közlöny 53. számában.)

i T'irrr'TnrvvTTrrrTTrrvTTrrrvTrTrvTVYTTTrYTnr

(Folytatás)

— Látod, milyen vagy? —■ mondta halkan, de oly kedveden, mint mikor egy kölyök macska dorombol.

Beköszöntött a december. Egyre többen lepték meg a kis falut. Egyre többet kellett elfogni, mert most már elfogták Ó6 visz- szakísérték a disszidenseket, kit Győrig, kit Pestig. Fárasztó, kemény munka ez. Alig jutott idő Bőrösöknek, hogy Ilonkát meglátogassa.

Egy vasárnap estefelé sikerült mégis éjfélig kimenőt szerezni; A kislány nagy örömmel fogadta. Ilyenkor a szobában üldögélnek. Csak vasárnaponként fűiének. Spórolósak az öregek nagyon. Börcsök egy múlt századbeli öreg díványra szokott telepedni, s a lány mellé ÜL A másik oldalt, az asztal mellett a másik pár üldögél, ha az őrmesternek is sikerül kijönnie; Nem zavarják egymást. Itt ez talán már szokás is, hogy nem is szégyenkeznek egymás előtt; Szerelmes ember nem irigyli mások csókját. Legfeljebb páriával 6 ki utánozza Itt a határ- menti sváboknál még a szülőöl

előtt sem kell szégyenkezni, meg elbújni sem, mert ők tudják, mi iiUiik. Be sem néznek a szobába. Kint vörösbor járja, az emberek ezzel, az asszonyok meg vendégeskedéssel, a múltra emlékezéssel töltik a délutánt.

Bőrösök ma is behúzódott az öreg dívány sarkába. Ilonka maga alá húzta a lábát, feltűnően úgy; mint a városi lányok szokták, s a másik sarokból nézte a legényt. Tekintetétől annak megiüzesedik az arca; Sűrű alföldi vére szinte lángra gyűli a bőre alatt Huszonhárom éves. Hogy is lehetne másként? Ilonka ezt tudja. Jó ezt tudni. A legény, ha elönti a forróság, olyan mint a kezesbá- rány. Mindent megtesz, mindent megígér. Kicsit ráhunyorított; Követte tekintetét s mosolygót.

f— Hideg van.

«— Milyen legyen? «= felesi vissza a legény. A lány egy kicsit megborzad.

»— Fázom.

— No, add ide a kezed, majd megmelegitem s közelebb húzódik a lányhoz, annyit», hogy forró látlelete perzseli a lány nyakát. Valami végigszátrot rajta. Szomjas lesz, rettenetesen szomjas.

©"írvvTrvrvvDnnnnnr®

L ff- Sztthó József:

l Kisértés

©JUULJIAAJUULILJUUUb©

Hirtelen, hogy oltsa a szomját, rátapad az ajka a lány nyakára.

— Na, ne izélj — hajlik el a lány s egy rövidet, kurtát kacag. Csak ezt ne tette volna, mert ez a kacagás szinte az utolsó csepp vérét is felforralja a legénynek és oly erő tör karjaiba, hogy nem bír parancsolni azoknak, magához öleli a lányt. Az tűri egy percet, aztán flirteten egy mozdulttal kicsúszik a legény kezéből és szembefordul vele. Fölemeli ujját, lángoló szemeivel a legényre néz.

— Na... Megkékül a helye. — fiú maga elé mered egy pillanatra. de a szomjúság nem szűnik. A lány fölpattan mellőle és elröppen, ő ottmarad gyötrően, szomjasan. Szeme visszahívja, karjai érte nyúlnak. Az meg mosolyog, átkozottól, huncutúl, valahogy mintha rajta nevetne. Ajkába harap és felugrik. Megfogni és egyetlen mozdulttal

megfojtani, hogy ne nevessen. De a fojtogatásból, mire eléri a lányt, símogatás lesz. Rekedten szólal meg.

— Te, te bogár. — A lány csak nevet, hangosan, csilinge- lőn, majd megfogja a legény két kezét, s elnyomja magától. Visz- szaülteti a helyére s mellé ül, bizalmoskodva, sakat sejtetve; A legény legyőzőnként ül. Még a feje is fáj egy kicsit. Hallgat, hagyja, hogy a lány összeborzolja a haját. Nem simítja vísz- sza. Elszomorodik. Kesernyés íz lopakodik a szájába. Egy pillanatra úgy érzi, hogy menni kell, elmenni innen, mert itt nem ura magának. De ottmarad. A lány megszólal.

Szamár vagy. — Erre felkapja a fejét, de a lány nem törődik vele, tovább beszél. — Mindig itt lehetnél mellettem, s te» katona vagy. Lopva jössz, percekre és már rohansz is. — Hát ez meg mi? — gondolja a legény. Még sosem mondott ilyet? De föl se ocsúdhat, Ilonka tovább beszél.

— Hagyd itt az egészet. — Itthagy mV. Hogy, hegy itthagymi?! — kérdezi önmagától, s rámered a lányra,

r- Mi?

*— Igen, igen. Nézd csak — vesz el egy levelet az asztalról a lány. — A néném írta — mondja. — A néném, már anyám testvére, odaát lakik, a határhoz közel. Malmuk van, meg egy csomó földjük, gyerekük egy szem se. Nézd csak, — és felnyitja a levelet. Beleolvas, majd magyarra fordíjta. — „Most útlevél nélkül átjöhettek, s úgy gondoltuk, hogy Ilonkát örökbe is fogadnánk. Rá maradna minden." — Amikor ezt mondja, nagy szemeivel a legényre tekint. Az zavarodottan, kesernyés szájízzel hallgatja. Még nem érti. Csak azon töpreng, hova akar ezzel jutni ez a lány? Mit akar most?... Mindig ilyen. De racist... most még sokkal érthetetlenebb, mint máskor.

— Mi — kérdezi meg újra. A lány megismétli.

— „Rámaradna minden." Szóval — teszi hozzá a malom, a házak, a földek, tehát mi mién. Érted?

(Folytatjuk)