Békés Megyei Népújság , 1957. május (2. évfolyam, 100-125. szám)

1957-05-19 / 115. szám

BÉKÉS MEGYÉI NÉPÚJSÁG 1957. május 19., vasárnap TÓTH LAJOS­TUDJA-E? Mérd meg, óh tavasz, a világot! Váljon szét az arany és a sár! Emeld fel a balga csüggedőt, Kit vatehite börtönébe zár! Nyisd meg a lélek sorompóját A viharból megtértek előtt, Csak a számítók undok hadát Tartsa féken acélos erőd! Hozz békét, mely nyugalmat áraszt Zajgé gyártól a csendes rétig, Érezze a munkás és a paraszt Itt az ő érdekeit védik. Ne a bosszú dörgő basszusán Uralja itt az égi zenét, A megváltó hajnal ne karddal Küldje az élet üzenetét. Hozz esőt, mely közös hibáinkat Józan ésszel tisztára mossa, S megszépíti a fásult embert, Szemébe a fényt Is elhozza. Mert, fény kell, hogy előre lássux De nem hamis gyémántok fénye. Nap kell, melynek vörös sugarát Nem szennyezi szenvedők vére. Hozz meleget, hogy élet induljon A föld felett és a föld alatt, Hogy nagyra oőjjőn a jó szándék, S megforduljon a go«iosz indulat. Hozz hitet, melyet táplál s nevel A győzhetetlen tiszta eszme, S a nemzedék, mi felnő rajta, Lesújtson minden hitetlenre. Jöjj tavasz! Az igazság szárnyán Hozd közénk végre azt a rendet, Mit nem a törtetők serege, Hanem a munkáskéz teremtett. SASS ERVIN: Az otthon visszahív Már ismerlek hazám, régóta járom tájaid ,he gyek-völgyek, lankák rejtekét, városok arca merül fel előttem, lobogó lángú hírek futnak szerteszét, délről, északról számtalan üzenet, új napok, tettek fényéről büszkén beszél, mégis kedvesebb szükebb otthonomból, a Körös vidékésői ■ rrywjr n jött levél. Ott születtem, tanultára embe'r lenni, és megvívni bátran soJÉdúir, nehéz csatát, •'*" 1 nádtetős viskók bús népével járni, s megosztani szivük keserű bánatát. ök mondták el nekem, milyen az élet, miért van az, hogy sorsuk árva, mostoha, ők tanítottak titkos, új igékre, kezemet fogták, hogy ne legyek tétova. Messzi tájakról, ha most hazatérek, új ember köszönt, már szavuk sem a régi, kezet szorítunk, kemény, bízó hittel, —■ Körösvidék, te szép! Megtanultál: élni, Miskolc, 1956. március. Erre válaszoljon! 1. Mi wm több Magyarországon: férfi vagy nő? 2. Ki mondta: „Leborulok a nemzet nagysága előttV 3. Mi colt az az .ggytröszt’? 4. Mennyi egy felnőtt ember át­lagos napi kalóriaszükséglete? 5. Ki volt az a székely szárma­zású magyar kutató, aki a ma­gyarság őshazáját keresve Tibetije jutott? 6. Milyen magyarországi épület tervezési munkáiban vett részt Eiffel francia építész, a világhí­rű Eiffel-torony építője? 7. Melyik a rokokó korszak fi­nomkodó, csipkeszerű tánca? 8. Miről kapta a nevét a reka- mié? 9. Melyik a hosszabb: egy ten­geri mérföld, vagy egy angol mér­föld? 10. Melyik francia szobrászmű­vész alkotása, a ,,Gondolkodó" cí­mű ismert szobor, Ady kedvenc párizsi szobra? 11. Milyen betegségben halt meg Hunyadi János? 12. Hol van Magyaroszág leghí­resebb cseokőbarlangja? 13. Hol volt Verdi „Aida” című operájának eredeti bemutatóval 14. Mi o jelentősége az „obsitos* szónak? 15. Hol jelent meg a „Holnap” című irodalmi folyóirat? 16. Melyik az a magyar dráma, amelynek ősbemutatója a Szov­jetunióban volt? 17. Milyen fizikai kísérletről hí­res a pisai ferdetorony? 18. Kit nevezünk amatőr spor­tolónak? 19. Hány hold föld került fel­osztásra Magyarországon az 1945- ös földreform során? 20. Mi a neve a ,d-égy jó mind­halálig" c. regény főszereplőjé­nek? (Válaszok a 7-ik oldalon.) i Az emberek zöme, — bármeny- j nyíre is hihetetlenül hangzik—sze- ] rét gondolkozni, szereti a fejét j törni. S azok, akik gondolkoznak,! törik a fejüket a feltett kérdése­ken, talán észre sem vették, és — tanultak»! Az ilyen gondolkozó emberek nagy örömére jelentette meg a debreceni „Napló” nagy fejtörő-1 jét, melyben ezer kérdés, ezer fe» lelet van. Ebből adunk közre né­hányat olvasóinknak. Aki a feltett kérdésekre helyes választ ad, igen jó eredménynek számít. Gondolkozzunk, s ha vá­laszolunk a kérdésre, akkor néz­zük meg a válaszokat, vajon he­lyesen válaszoltak-e? Jó szórakozást! Vakáció előtt (4) mvm ■flfr 41/ Ififf fe’a SR Vkk' PMBVH im M* fii9 m 1 i r i ü 11 a ; fií&fl 1! IBlfiiA L A í \o! N m 18 Q^fiiKÜ ii Ill’f­ö’ 1 fi 83 fi IS MR Vízszintes! j függőleges: 2. Eső után van. 3. Betű kiejtve. 5. A 1. Itt laktak a várkisasszonyok. 3. ft túlsó oldalra megy. 7. Ez lóg sok szoba J süti a ropogós kenyeret. 4. Sértetlen. 5. falán. 8. A folyóban sok van. 9. Vonat- 1 Állami Vállalt, ő. Kerek szám. 10. Bekül- kazó névmás. 13. Sok úttörő nyarai majd tűzhető lakás ablakába írják. 11. Főzelék, mellette. 14. Megyénk egyik nemzetisége. I 1?. Nem kevés. Beküldendő a vízszintes 13. számú sor: megfejtése. „Vakáció előtt” (2) megfejtése: Napo­zás. Helyes megfejtést küldtek be Iiódi ■ Katalin, Nagyszénás—Mihálytelek, Szeriül! Hona, Orosháza, Szávai Edit, Békéscsaba, ! Bohus József, Kardoskút, Badura József, j .Békésszentandrás, Szilágyi Olga, Bek£s-'j csaba, Petrov Szilárd, Szarvas, Jeszensz- j ki Lajcjs, Békéscsaba, §í}^£jár,.Emilia,"í Szarvas, Borka József, Békéscsaba, Opa- useky Mihály, Szarvas, Dianis Osika, j Békéscsaba, Molnár Franciska, Orosháza, I Brndjáir Ilona, Békéscsaba, Pager And- j rás, Kimágota, Szilágyi Zoltán, Békéscsa- i ba, Baranyai Klára, Orosháza. Szamos Pistike, Békés, Kapuvári Katalin, Békés-i * csaba, ifj. Kajcsa Zsigmond, Békés, Bot* ta Irén, Békéscsaba, Csipái József, Szarvas, Oberschall Éva, Békéscsaba, Kiss Éva, Szarvas. Lázár Gabriella, Me* zőberény, Kiss Erzsébet, Déva vány a, Ve­tési Sándor, Békés, Demján Anna, Szarvas—Ezüstszöllő, Rácz Rozália, Bé­késcsaba, Felföldi János, Mezőgyári, ■Mészáros Jolán, Gyoma, Baukó Judit, Bé­késcsaba, ifj. Molnár László, Kondoros, Vi-da Judit, Csabacsüd, Ripis Erzsébet, Gyula, Darida Katalin, Békéscsaba, Sin- kovicz Mihály, Csabacsüd—Nagyra ta, Gu- tyan Mihály, Szarvas, Botos Sándor és Gábor, Orosháza, Petró József, Békéscsa­ba, Horváth Éva, Orosháza, ifj. Gairis Emil, Elek és Beleznai Lenke, Felsőnyo­más. A most megjeleni rejtvény megfej- megfejtéseket — sorsolás útján érté­lésével zárul négyhetes rejtvénypá- kés nyereményekhez jutnak. Rejt- !vÁzatunk. Azok, akik hétről hétre vényversenyünk nyerteseinek névso- heteüldték a megfejtéseket — és jó rát június 2-i számunkban közöljük. A novemberi köd lassan rá­ereszkedik az erdőre. A határ­őr őrs ablakából úgy látszik, mintha valami gonosz tündér leöntené tejfebér, habos máz­zal az erődt, hogy ennek leple alatt az erdei tündérek letép­hessék az utolsó megsárgult, megpirult leveleket is a fákról. Nehéz ez a köd. Az erdő szinte megrok­kan belé. Az ember zilál, mint­ha vasmarok szorítaná a tüde­jét. Ilyen a november. Esővel tarkított köd, hajnali zúzmara, s ha kivirul a nap, s elűzi a kö­döt, akkor a dermedt rétek fe­lett megindul szállni az ökör­nyál. Börcsök János egyked­vűen nézegeti a tájat. A máso­dik novembert tölti itt. Most az elsőre emlékezik, de csak úgy szaggatottan, cél nélkül pereg­nek a gondolatok. Akkor még fiatal katona volt. így új volt még a télre készülő erdő. Ak­kor volt kire gondolni, most ta­lán az sincsen. Nyel egyet. Kö­rültekint. Az ablak alatt ma­gasra nőtt, megsárgult páfrány­levél terpeszkedik. Rásercint. A keserű nyál hadd menjen — gondolja. — Otthon másként van talán — villan fel hirtelen — ott nem olyan rideg a no­vember. mert kevés a fa.Nincs erdőrengeteg, nincs begy... Má­soknak másként, de neki itt is keserű, ott is keserű min­den. Mit is keresne otthon? A falu aprócska, nagy homokten­ger közepén nádfedeles házak­kal, cserepes ház is van, sőt egyre több van. A temető egy dombon fekszik, onnét végig­látni a falut. Hogy miért tették ide? „Mert az a föld már ak­kor se termett semmit.” Végig­menni a falun, megállni a bolt előtt, szembe a kocsmával, meg a tűzoltószertárral. — Füttyent egyet hozzá. — Jó lenne most onnét nézni a kútra járó asszo­nyokat. Nézni, amint fellépnek a korlát mellé a betonra. Mert a kút körül beton van. Nézni, amint hajlonganak és látni lib­benő szoknyájukat, hallani hangjukat... Igen... Mindig be­szélgetnek a kútnál. — Messzi néz egy pillanatra, valahova a dombok fölé, bár a ködtől nem látott semmit, nagyot lélegzik. — Igen, a kútnál — kihajol s a száraz páfrányból tép egy ki­csit, szájába veszi és rágja. — Néhány esztendeje egyszer ott állt a bolt előtt. Boris, Varga Lajos lánya éppen a kútra jött. Megnőtt ez a lány... Két éve még iskolás volt, s lám, hogy megnőtt. A haját sem szorítja úgy le, mint azelőtt... És mi­lyen tartása van. Begy es... hety­oTTnnrTTnrrrrTTnnro t B. **— ti hú József: j \ Kísértés 3 OJUUUULXJUUUUUUULO ke... Oda is kiáltott neki. — Nem nehéz a két veder? — A lány visszanevetett Nem szólt csak nevetett, és ő ebből megértette, hogy nem nehéz, da ha akarsz, ha mersz, segíthetsz. És ő mert. Igen, így kezdődött Hogy mi lett? Beleszeretett.— Most valahogy ez az egész a köddel rátelepedett a mellére. Nyomja, kínozza és nem tud másra gondolni. Nagyokat szip­pant szuszogva, rágja a páf­ránylevelet, s kergeti a gondo­latot. — Boris! Szép Boris... Zá­rná ta van még a nevének is, hát még a csókja ízének. — És összefut szájában a nyál. De nem édes, hanem keserű. — A jóistenit neki — szalad ki a száján félhangosan, aztán körülnéz, hogy nem hallja-e va­laki és visszazökken. Megint Borisnál jár. — ö 19 éves le­gény volt, az meg akkor for­dult a tizenhetedikbe. Hogy mi­ért szerette? Hát miért szeret egy árva? És szép lány is volt... Nagyon szép asszony lett. Ami­ken eljött katonának és ott kel­lett hagyma, majd meghasadt a szíve. Legalábbis ő így érezte, hogy közel jár hozzá. Nem is tudott visszanézni a falura. Pe­dig tudta, hogy integet az állo­máson, az ő felesége is, s most ott kellett hagynia. Forgott ve­le a világ. Szidott mindenkit, akit csak szidni lehetett. De legtöbbet az isten kapott. És ha sok minden megváltozott is, a szidás, a káromkodás ma is tart. Egy éve, hogy utoljára lát­ta. Mert a nyáron a szabadsága alatt már nem is látta. Elment az asszony, otthagyott csapot- papot. Miskolcra ment. írták neki már tavaly ősz előtt is, hogy jöjjön haza, mert baj lesz. Még Boris anyja is írt. De nem tudott, nem lehetett. Amikor meg már tudott, késő volt. Az állomáson nem várta Boris. Otthon? Otthon volt, de nem úgy röpült a nyakába, mint ahogy ő elképzelte... No, meg­csókolta, de nem úgy, mint ahogy ő szerette volna. Pedig ha úgy csókolja, mint ahogy várta, a leveleket ott előtte égette volna el, nem lett volna semmi. Még azt is megbocsá­totta volna, hogy nem jött ki az állomásra. De a csókban vala­mi kesernyés íz volt. Azóta is ott érzi mindig a szájában. — Most is sercintétt egyet. — Hadd fogyjon a keserűség. Egy­szóval két nappal előbb meg­jött szabadságról, mert az asz- szony, a szép, nagyszerű asz- szony mintha elröppent volna s ezzel mintha összetört volna va­lami őbenne is. Hogy mi? Ki tudja megmondani? Igen... Ti­zennégy hónapos volt hogy ár­va lett, s az első, akitől min­dent várt, aki az övé volt, ez az asszony volt. Rá akarta pa­zarolni mindazt, ami felgyűlt, s az asszony valahogy nem értet­te ezt... Vagy talán?... de erre még gondolni is rossz. Megsze­retett valaki mást? Amint a le­velek mondták, ez lehet az igazság. El is -ment a faluból. Elhagyta. El, ezzel a keserű szájízzel. — Börcsök, készülj szolgálat­ba! — Megdermedt, aztán gé­piesen nyúlt a köpenyéért. | Menni kell. Mint két év óta annyiszor. De magával vitte az utolsó gondolat foszlányát, amely vággyal, szerelemmel, gyűlölettel vegyült. És a szíve ettől nehéz volt. Pedig nem lenne most már oka erre, hi­szen a szerelem az olyan, mint a vándormadár. Ha elröppen, majd visszaszáll. Ha nem is ugyanaz, majd egy másik. De a fészket az új is megkeresi. t Folytatjuk)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom