Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-21 / 93. szám

IMI. április XI., vasárait« BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSAG Meddig •f várjunk1 Vállalatunk, a Békés megyei Tatarozó és Épí­tő Vállalat a megye egész területén végez tataro­zást, építőmunkát, s így igen sok távolsági fuva­runk van, amit gyorsan és időben el kell lat­inunk. A múlt év tavaszán egyik gépkocsink annyi­ra tönkrement, hogy nagyjavításra kellett adnunk. Ezt a munkát a Vasipari Vállalat el is vállalta. Bíztunk Ígére­tükben, hogy őszre kija­vítva visszakapjuk a há­rom tonnás tehergépko­csit. De sajnos, a gépko­csi még tavaszra sem ké­szült el. Többször felke­restük a részleg vezető­jét és dolgozóit, s kértük vegyék figyelembe, hogy nagy szükségünk van a kocsira, hiszen szerte a megyében iskolákat, la­kásokat építünk és egyéb létesítményeken dolgozunk, melyek elké­szültét a falvak és a vá­rosok dolgozói türelmet­lenül várták. I Ilyenformán, jelenleg az is sokszor fejtörést okoz, hogy nem tudjuk az anyagot kiszállítani, így dolgozóinknak nem tudunk munkát biztosí­tani, Mindezek ellené­re vállalatunk csak az Ígérgetések tömkelegét kapta, s végül azt, ha beszerzünk egy olaj- és egy vízpumpát, akkor egy hónapon belül elké­szül a kocsi. Az év ele­jén be is szereztük eze­ket az alkatrészeket Bu­dapesten. De bizony en­nek sem lett sok ered­ménye. Azóta már két hónap telt el, de a kocsi mindmáig nem készült el. Másfél év után ideje lenne, hogy a Vasipari ! Vállalat javítórészlege eleget tegyen ígéretének. SZÁNTAY JANOS, 0 gépkicsi-előadó. Önkéntessé 8“ iiiiiiiiiiiiiiiiiüiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiii) a gerendási Petőfi Tsz-ben A gerendási Petőfi Tsz-ben a múlt években vontatottan dolgozott a tagság. A- zok a szövetkezeti tagok, akik „búvóhely“ keresésére léptek a közösbe, most cserben hagyták a gazdaságot. Spigut András, a Petőfi Tsz el­nöke gondolataiban visszalapozta a múlt évek egyes érdekességeit. A szövetkezetben gyakran mond­ták: „Nálunk a munka becsület és dicsőség dolgai.“ E mondat mö­gött gyakran frázist pufogtató em­berek húzódtak meg. A tsz-tagok többsége szégyelte, hogy szövetke­zeti ember. j került sor. Azok az ál tsz-tagok, ! akiket a múlt években noszogatni, ! biztatni kellett a közös munkák- j ban, otthagyták a csoportot. A kollektív gazdaság rendezésénél 90 tagra és 807 hold föld művelé- Isére számolhattak. Az első közgyűlésen a vezetőség „kitálalt“: „Csak olyan tagokra van szükség, akik a közös gazda­ságot nem fejőstehénnek, hanem munkahelynek tekintik, s ebből akarnak megélni.“ Akik visszama­radtak, azok az utóbbit vállalták. A brigádvezetők reggelenként a hozzájuk beosztott tagokat lakásukon keresték fel, hogy munkába menjenek. Akkor többen azt mondták: „Nem kell engem noszogatni, tudom én a kötelességem.“ Az ilyen emberek vállukra vették kapájukat, s elin­dultak a negyedik dűlőben lévő harmados kukoricaföldet kapálni. A közöst pedig felverte a gaz. A szövetkezet vezetői ezt helytelení­tették, de tehetetlenek voltak. Októberben, novemberben tisz­ta víz került Gerendáson is a po­hárba. Minden tsz-tagnak állást kellett foglalnia: vagy a közöst, vagy az egyéni gazdálkodást vá­lasztja, Egyszóval, kenyértörésre Kihirdették a munkarendet. A tagság határo­zatot hozott: „A brigádvezetők nem lesznek ébresztő órák, ha­nem a közös munka szervezői.“ Minden reggel munkaelosztásit tartanak a tsz központjában. A brigádtagok ezen pontosan megje­lennek. A vezetőség határozott fellépésének már most kezdeti eredményei vannak. A munkafe­gyelem megjavult. „Ha összehasonlítanám a most 'kialakult szövetkezeti fegyelmet a múlt évékben tapasztalt úgyneve­zett „helytállással“, akikor a bol­ha és az elefánt súlyaránya lenne a megváltozott viszony legjobb ki­fejezője“ — mondta a tsz elnöke. A munkamorál megszilárdításában a gépállomás ez évi határozottsága is segített. Az orosházi Dózsa Tsz-ben épül a megye legkorszerűbb szarvasmarha szabadszállása A múlt évben Horváth Mihály, az orosházi Dózsa Tsz elnöke, Szujó Vince és Fejes István tsz- tagok Herceghalomra látogattak. A cél az volt, hogy tanulmányoz­zák az ott felépített szarvasmar­ha szabadszállás berendezését. A látogatóknak tetszett a gépe­sített „istálló“. Elhatározták, hogy állami hitellel ők is építetnek sza­badszállást. Az istálló összes anyagköltsége 480 ezer forint. Az épületet a tsz vasvázas rendszerre építi. A tégla­falak felett csővázas szerkezet lesz, melyen vastag nádréteget he­lyeznek el a tetőfedésére. A 480 ezer forintból 200 ezer fo­rintot az állam, beruházás címén a tsz javára írt. 280 ezer forintot pedig 25 éves, hosszúlejáratú hi­tel formájában biztosítottak a kollektívának. A szabadszállást villannyal gé­pesítik. Villanymotor hajtja a ta­karmánnyal megrakott gumisza­lagot. Az önitatákiat is beszerelikj A tehenek fejesét géppel végziki Bizonyára — az üzembe helye­zés után — minden szövetkezeti tag tetszését megnyeri a gépesí­tett szabadszállás. k (Folytatás a 2. oldalon.) — Lenin apánknak akarnánk ezeket a köveket megmutatni! Vahonja meg közbeszól vastag, dörgő hangján: Gazdag terület. Meg kell vé­deni a tolvajoktól. Otthon nem tudunk semmi eredményt elér­ni. Lenin elvtárssal kell beszél­nünk személyesen. Bevezették hát őket Vladimir Iljicshez. Hozzáfogtak, hogy el­mondják neki a dolgot, de si- ettükben folyton egymás szavá­ba vágtak. Vladimír Iljics hallgatta őket, hallgatta, azután megszólalt: — Egyszerre csak egy beszél­jen, jó emberek. Látom, hogy ez a dolog komoly államügy, hát jól meg is akarom érteni. Erre Vahonja kétkézre fogta a bátorságát és kezdte kirakni a zsákból a drágaköveket. A hangja szinte harsogott, ahogy elmondta, hogy melyik követ, melyik vájatból vette és hogy melyiknek mi az értéke. Vlad’inir Iljics megkérdezte: — Mire használják ezeket a köveket? — Inkább c<."’k dísznek —fe­lelte Vahönj: Gyűrű fülön­függő. ny a é- más minden­fajta ékszer készül belőlük. Vladimir Iljics elgondolko­dott, gyönyörködve nézegette egy darabig a köveket, aztán megszólalt: — Evvel még várni lehet; Most Szádik következett sor­ra. Kibontja a zsákját és ki­szórja a köveket az asztalra, egyiket a másik után és úgy mondogatja: — Amazon-kő, kolumibit-kő,- labradoi’-kő..-. Vladimir Iljics elcsodálkozott?-— Ügy látom, különböző or­szágokból valók ezek a kövek; — Ügy bizony, Lenin apám! Igazat beszélsz. Ezek a kövek a világ minden tájáról valók. Ar­ra mifelénk még kőből való agy vei ők is akadnak. A jeremé- jevi bányában meg napos követ találtunk. Vladimir Iljics elmosolyodott és azt mondta: — Kőagyvelő — az nekünk nem igen kell. Éppen elég van itt nálunk is belőle. Hanem na­pos kőre, — arra szükségünk van. Vidámabbá teszi majd az életünket. Szádig csak hallgatja ezt a be­szédet és buzgólkodva folytat­ja: — Tudod, Lenin apám, azért olyan jók a mi köveink, mert a napsugár jól átmelegíti őket. A- zon a helyen a hegylánc elfor­dul és a sztyeppébe nyúlik; — Mindennél többet ér az, — mondja Vladimir Iljics —, hogy a hegyek maguk is a nap felé fordultak és a sztyeppét se ta­karják el tőle.­Vladimir Iljics csengetett és megparancsolta, hogy az összes köveket lajstromba írják és szigorú rendeletet adjanak ki, hogy az Ilmény-hegységben megszűnjék minden lopás, s hogy az a hely ezentúl állami birtok, a nép vagyona legyen.- Aztán felállt és azt mondta: — Köszönöm a gondoskodás- tokát. Mert nagy dolog ez! Ál­lamügy! És gondoljátok el: ke­zet szorított velük; Azok meg persze csak álltak, mintha a földbegyökerezett vol­na a lábuk; Vallonjának egé­szen nedves lett a szakálla a könnyeitől, mintha harmat lep­te volna be, Szádik ritkás sza­kálla megremegett a meghatott­ságtól, ahogy egyre csak ezt is­mételgette: — Ó, Lenin apám! Ő, Lenin apám! Vladimir Iljics parancsot a- dott, hogy tegyék meg a két öreget őrnek azon a bányatele­pen és nyugdíjat adj^anak nekik. Ma azt a helyet Lenin-telep- •nek hívják. A múlt években nap, mint nap kilincseltek a Csorvási Gépállo­máson. Ebben az évben ez még nem fordult elő. A gépállomással j tartott kapcsolat minőségében óri- jási javulást tapasztaltak. A gép- jállomás megbízottja hetenként ikét-három alkalommal keresi fel ;a szövetkezet elnökét. Megbeszé­llek a seronkövetkező munkákat és [számolnak, hogyan tudnák olcsób- :bá tenni a termelés költségeit. Az elnök az intéző bizottsággal meg- Ivdtatja álláspontját és határoznak. Elfogadják-e, vagy nem a gépál- i lomás ajánlatát. A gazdaság ésszerű szervezése, a rendelkezésre álló gépek telje­sítő képességének kihasználása, ez jellemzi a gerendási Petőfi Tsz-t. A mostani eredményekig hosszú és nehéz, de eredményes utat tet­tek meg. Most joggal büszkék a szövetkezet tagjai rendezett 'gaz­daságukra és a kialakult szövetke­zeti munkafegyelemre. Dupsi Károly ® >■<$ >■< * a 2« < o ;»■< o > Alexandriai iakarniánynövényl honosítottak meg Szarvason Az Öntözési és Rizstermelési Kutató Intézet külföldről szár­mazó takarmánynövényt hono­sított meg Szarvason. Az új ta­karmányfű, az alexandriai here, amelyet öntözéssel másodvetés­ként termelnek. Az intézet gaz­daságaiban végzett kísérletek alapján megállapították, hogy a lucernával egyenlő tápértókűés hasonlóan talajgazdagító nö­vény a másodvetésű takarmány­féléknél sokkal bővebben +erem. Gazdag fehérje, és keményítő tartalmát, valamint dús íűhoza- mát figyelésibe,.véve, a kutatók szerint sok millió forint évi jö­vedelemmel gyarapítaná nép­gazdaságunkat, az alexandriai here termesztésének szélesebb- körű elterjesztése. A Mezőhegyesi Cukorgyár kísérleti telepén a kukoricával egyidőban vetik a „Kaoliang“ és a „Miló” nevű Kínából hozott rostnövény magját. A kendersze­rű kínai növényeket egyelőre kí­sérleti parcellákba, magszaporí­tásra termesztik. Szabadság: Mozi, Békés­csaba. Április 25—28; Ki­rakat mögött. Brigád Mozi, Békés­csaba. Április 18—24! Je­lentéktelen emberek; Terv Mozi, Békéscsa­ba. Április 22—24i Hal­hatatlan melódiák. Szabadság Mozi, Gyo- ma. Április 20—22: Halló, itt Gabriella, _ Kossuth Mozi; Oros­háza. Április 18—24: 306-os számú ügy. Erkel Mozi, Gyula. Április 18—24: Don Juan. Táncsics Mozi, Szarvas Április 18—24: Két val­lomás. Béke Mozi, Orosháza. Április 18—23: Kék si­rály. Bástya Mozi, Békés; Április 19—24: Ha a vi­lágon mindenki ilyen volna. Vörös Október Mozi, Wezökovácshéza. Április 20—22: Holnap már ki­ad. Bevonultak a gyulai fiatalok Csütörtökön reggelre zászi..u;sz- be öltözött a gyulai vasútállomás környéke. A városba vezető utca két oldalán egészen a kiegészítő- parancsnokság épületéig ne,.,zeti- színű és vörös zászlókat lengetett a játékos áprilisi szellő. A város felkészült a bevonulok méltó, em­lékezetes fogadtatására és bú­csúztatására. A fiatalok kis csomaggal kezük­ben, igyekeztek a kiegészítő pa­rancsnokságra. Még alig volt 9 óra, s máris benépesült velük az udvar. Gyorsan szövődtek a járás fiataljai között az új ismerettsé- gek, mivel ezentúl közös lesz a sorsuk, hiszen valamennyien a- zért jöttek, hogy eleget tegyenek a haza kérésének: megtanulják a fegyverfogást, s a haza védel­mének tudományát. . A kiegésztíő parancsnokság mindent megtett, hegy a fiatalok­nak emlékezetessé, szépé tegyék ezt a napot. Délelőtt a csapat+es- tektől érkezett tiszt elvtársak be­szélgettek el az újoncokkal, me­sélték a katonák szép, de nehéz életéről. Később az Ifjúsági Fáz kultúrtermében az „Eltűnt kapi­tány“ című szovjet, katonai té­májú filmet vetítették a fiatal k- nak. Aztán előkerült a hazai — amit a gondos édesanyák csoma­goltak be szeretett fiúknak az út­ra — s mindenki ebédhez látott; Ebéd után sem unatkoztak, meft akinek kedve tartotta, röplabdái- hatott, vagy új isme . őseivel társa­loghatott. A büfében is nagy volt a forgalom. Igaz, hogy csak mál­nát és szódavizet mértek, de az is jól esett a hazai után. Sőt, ami igen dicséretes, s a kiegészítő pa­rancsnokság gondoskodásáról ta­núskodik, a büfében a bevonulok mindent megvehettek, amire egy béWfftfldÖafc szüksége van. . ’ Két " fiatallal beszélgettem; Schopper János, a Gyulai Tejpor­gyár művezetője volt az egyik. — Nékem nem lesz újdonság a katonaság, meg a fegyelem — mondta —, mert három évig él­tem kollégiumban, távol szüleim­től, amikor tejipari technikum­ba jártam. Aztán az is hozzá­szoktatott a fegyelemhez, hogy a helyi Szabadságharcos Szövetség­nek aktív tagja volt m. A másik Dobra Lajos, a gyula­vári Kossuth Tsz fiatal tagja volt. Becsületes, komoly fiú. ú~ örömmel vonult be, s amint el­mondotta: a néphadseregben is szeretné megállni helyét. Lassan elmúlt két óra, és újabb program várta a be vonulókat. Ér­deklődéssel hallgatták meg Ma­jor Péternek, a munkásőrség egyik idős tagjának, a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom hőa harcosának élménybeszámolóját, majd a Harisnyagyár kultúrcso- portjánalk műsorában gyönyörköd- ■ tek. S aztán eljött a búcsúzkodás pillanata. Az MSZMP járási in­téző bizottsága, a járási tanács, va­lamint a KISZ-szervezet képvise­lői mondták el meleg, szívhez szó­ló szavaikat a bevonuló fiatalok­hoz. S aztán mindenki kezébe fogta csomagját, elindultak az ál­lomásra és nemsoká már vidám daluk szállt a szélben. P. P. Juhász Gyula emlék«e$it A TTIT megyei szervezete Ju­hász Gyula halálának 20. évfor­dulójára április 25-én, csütörtö­kön este 6 órakor a Balassi Kúl- túrott'honban emlékestet rendez. Előadó: Kiss Lajos szegedi tanár, kutató. Szavalatokkal, énekszá­mokkal közreműködnek: Maszlag Éva, Romvári Gizella, Zentai Ka­talin. m tm

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom