Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-14 / 87. szám

BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957. április 14., vasárnap Az emigráns sajtói a mocsárban levő növényekhez lehetne ha­sonlítani... Mint ismeretes, a mocsárban is különböző színű növények vernek gyökeret. Bármennyire különböznek egymástól, azonban színárnyalataik, egy közös vonásuk mindenesetre van: hogy éltető elemük nem az anyaföld, hanem a süppedő, ingoványos, bűzös láp. Hasonlóképpen bármelyik politikai csoportoeska szószólói legyenek is az emigráns lapok — közös vonásuk a talajtalanság és az emig­ráció, a politikai züllés áporodott levegője. Ákik 19i»lí-3»an sem tagudják fasiszta Szégyenletes fasiszta uszításban alighanem a „Hídfő“ viszi el' a pál­mát az emigráns lapok közöli. Szerkesztője Marsaiké Lajos há­borús bűnös, nyilas újságíró, mun­katársai az egykori nyilas lapok, a Magyar Futár, a Signal stílusában „alkotó“, sötét fasiszták. Fő mód. szerük, csakúgy, mint. tizemegyné- hány évvel ezelőtt: a hazugság, íme, egv-két példa. A „Hídfő'Mben « következő hírt olvashatjuk: „Mint a Hidfő más Kelvén ol­vasható, a budapesti Kerepesi úti temetőben új hősi parcellát nyi­tottak. Kétszáz kisgyermek nyug­szik itt, 9 és 14 évesek, Va'ameny- nyien a budapesti Karcokban hal­tak hősi halált.“ Ebből természetesen egy kukk sem igaz. Beszéltünk a Kerepesi- íemetövel, ahoi közölték velünk, hogy oda október 23-a óta semmi­féle kisgyermeket nem temettek, se kétszázat, se kevesebbet, se harcokban résztvetteket, se más­féléket. A lapocska vezércikkét maga a főszerkesztő: Marsaiké Lajos, a volt zöldinges, nyilas pártszolgála­tos írja. Egy idézet a vezércikkből: „Sokan mondják és vallják be most, hogy a magyar tragédia csak azért teljesedett be, mert hiányzott az ß 250 hadosztály, amely 1941. június 22-én elindult a Szovjet­unió megsemmisítésére.“ Lámcsak, lám! A vér nem vá­lik vízzé és az éhes disznó ha már nem tud jóllakni, legalább mak­kal álmodik. Ezek a kis marsai- kői; újra mansallkák szeretnének lenni és ezért képesek, lentiének újra rászabadítani a világra a 250 ; hitlerista hadosztályt. És milyen sajnálkozással állapítja m#g éppen . énért ugyanebben a cikkében a voltukat | vénszomjas Marsaiké: „A mi ked- \vünkért aligha rendeznek harma­dik világháborút.“ Persze, még ezeknek á megcson- tosodqtt fasisztáknak is vannak néha őszinte perceik, Az ellenfor­radalmi kaland összeomlása fölött I érzett elkeseredésükben kiszakadt i belőlük az őszinte beismerés: „Valljuk be: mindenki úgy po­litizált, hogy egy „felszabadulás" esetén ő érhessen előbb haza: a Free Europe dollárjaival, a fehér lóval, a felszabadító bizottsággal, a hatalomátvétel ábrándjaival, ' vagy valamiféle kormánylistával.“ Ez a „Hídfő“ (vagy inkább híd- ! főcske) tombol a fasiszta puecskl- j sérlet összeomlása fölött érzett el- ! keveredésében és dühében még nyugati gazdáit is megugatja. Roo- seveltet, a volt amerikai elnököt ko. umunista társutasnak nevezi és még Ohurchillt is gyanúsítja, hogy a kommunisták ügynöke volt ta- I Ián. Nefcimegy még a Szabad Eu- i rópa rádiónak is..; No, természe- | tesen nem azért, mert éveken át I uszított, hanem azért, mert mun­katársai havi 500 dolláros fizetést kapnak, s luxuslakásban laknak; Nem azért haragszik a Szabad Eu­rópára, mert uszított, hanem azért, mert rosszul csinálta; Hogy mikről ír még ezen äcivül a „Hídfő“? Egy-két apróság. Fel­szólítja olvasóit, hogy a táborok­ban élőknek, akik nélkülöznek, küldjenek — imakönyvet és fut­ball-labdát. Azonkívül zsidózik, szidja a cseheket és a menekültek közül azokat, akik bőrkabátot vi­selnek. (Ezek a „Hídfő“ szerint ki­vétel nélkül ávósok.) Befejezésül: az olvasókban való­színűleg felmerül a kérdés, hogy hol jelenik meg a szégyenteljes fasiszta uszításnak és az elme meghabarodás határán levő bár- gyúságoíkinak különös gyűjtemé­nye. A válasz: Anglia fővárosá­lban, Londonban. íme a bizony­ság: j A NSMZET. AZ OTTHON ft A JÖVŐ szolgálatában Álló • imigaAciós poimtCA^ hetsa? MmuMuti« : DH. PÜNKÖST! MINAíY |k Si*rke»:töj4j 4> klsáifcivít**’ : y Bi íulh*w P:rk Gsrdea*. t«»*» S.W.4, Lévai «süti dm : j.SülI 81.Fulham Pir>. Aojllibin félévre: Keseni beismerések Az olaszországi ma­gyar újság újoncnak számí t az emigráns la­pok között Cikkeihez nem szándékszunk sok kommentárt közölni, in­' ot-ASzoKsz*oi t:r.T'.'—- i Magyar Újság A WVCkílT H4HIH* S VUlltl űr MKTUOIt i MB<J vers. Címe: „Kérdés“. Szerzője? Letkai Anna. ♦ „Kemény burkot von a bánat kö­röttem, í Nézem őket, kiket mostig szeret- i tem, j Messze siklatnak, már egy sem j enyém, \ Én utazom, különös küldemény Elindítottak más címek felé.“ A verselt nagy részét Horváth Béla írta. Az ő verseiben jut leg­inkább kifejezésre az emigráns sors teljes kilátástalansúga, értel­metlensége. íme, az első vers, a- melynek címe: „Mennybe, vagy pokolba“. „Mi végre voltam itten? Magam mivégre vittem? Micsoda lehetetlen Világért verekedtem, kább néhány idézetet * adunk, amelyek önmagukért be­szélnek. A lap harmadik oldalán cikket (közöl ezzel a címmel: „A mene­kültek élete a táborokban.“ Rész- jlet a cikkből: Vándor mivégre voltam Mivégre bújdokoltam? Elvesztem számkivetve, Mit dajkáltam szívemben." És befejezésül még egynéhány verssor ugyancsak Horváth Bélá­tól: Kényszerű tétlenség’ „Hogy túl sokan vannak, azt a tábor igazgatója is megerősítet­te és magunk is tapasztalhattuk, amikor benéztünk a hálótermek­be, melyek bizony emlékeztetnek a koncentrációs ■ táborokra. Előző felvilágosítások alapján már tudtuk, amiről most meg is győződ­hettünk, hogy Calambronéba csak kétszáz diák érkezését várták, Ez­zel szemben hétszáz személyt küldtek oda, akinek csak kis része diák, hogy pontosan mennyi, azt, mint majd később látni fogjuk, nem Is lehet megállapítani. A menekültek itt töltik napjaikat, .ezek­ben a barátságosaknak semmiesetre sem nevezhető szobákban, tel­jes tétlenségre vannak ítélve, de főleg az okozza az általános rossz hangulatot, hogy semmiféle reménykeltő felvilágosítást nem kap­nak jövőjük re vonatkozólag." A lap utolsó oldalán közli Vigo- ■relli olasz munkaügyi miniszter nyilatkozatát. És ez a nyilatkozat alighanem váratlanul érte azokat a menekültekét, akik azt hitték, hogy nyugaton majd tárt karokkal fogadják őket. „Sajnos berniünket, olaszokat — és szabad legyen megemlítenem, ros szálait fűzik Kovács-Imréhez, Nagy Ferenchez. A folyóirat poli­tikai és irodalmi anyagot közöl. Mi a lapban megjelent versek közül szeretnénk most még egyet-kettőt idézni, anélkül, hogy a folyóirat egészének értékelésére vállalkoz­nánk; A költők őszintébbek, mint a politikai cikkek írói. A kilátás­,.Valamíg élek vándor leszek én .Mindig más utakon vándorlók j egyedül, ■ Valamíg élek, vándor lesitek én, Nincsen hazám, nincsen nevem, | se dolgom Így kell nekem halálig vándorol ! vom.“ Igen, valahogy így van. Alti nem : vágott ei minden köteléket, mely az anyaföldhöz fűzi, aki meghall- ! ja még az anyaföld hazahívó s:a- I vát, azt visszafogadja az í'röte ■ édesanya, a haza! De, aki elvágta ' ezeket a köteleket, annak oh aa 1 lesz a sora, mint ahogy Horváth : Béla írja. Ő csak egy szám lesz a ■ koncentrációs táborok nyilvántar­tó könyvében, és nem lesz név* Nem lesz hazája sem és holtáig i bolyonghat hazátlanul, idegenül ; az idegen messzeségbe nyúló, po­hogy különösen engem, mint mun­kaügyi minisztert — fájdalmasan érint, hogy testvéri együttérzé­sünk megvalósítását csak szüksé­ges határok között fejthetjük ki, Mi mást ki ajánlhatunk mi fel sok-sok menekült munkásnak, akiket a véres események elűztek hazájukból, minthogy felajánljuk nekik a nyugodt és békés munka lehetőségét. Nem szükséges talán külön ecsetelnem országunk hely­zetét, a munkanélküliséget ille­tően. De ugyanakkor, amikor el­mondj uk a menekült magyar mun­kásnak a sok olasz munkanélküli szomorú helyzetét, vagy annak a menekült magyar asszonynak mondjuk el, aki szívesen helyez­kedne el háztartási alkalmazott­ként, hogy sok ezer olasz asszony »» vándorol ki minden évben, hogy külföldön keresse meg kenyerét, e menekült magyaroknak ugyanalt­kor azt is elmondhatjuk, hogy semmilyen erőfeszítés és semmi­lyen áldozat nem tarthat vissza bennünket még a szokásos lehető­ségeken felül is, hogy munkalehe­tőséggel próbáljuk helyzetüket jobbá tenni, ha valahol elhelyez­kedést találnak.“ talanság, a szégyen, a sehová sem , ros, végtelen országúton, vezető utak költői ők. íme, egy Vajda Péter Földjét szorgalmasáé művelte. Mindenre gondolt, csak éppen a jégbiz­tosításra nem. Egy napon sötét vi­harfelhők gyülekez­tek, és a lezúduló jég néhány per« alatt elpusztította egész évi munkájá­nak gyümölcsét. Előrelátó gazda nem hagyja termését jégbiztosítás nélküli Itt levágandó! Töltse ki ás küldje b# est a szelvényt az Állatni Biztosítónak, Szándékomban van jégbiztosítást kötni, Kérem, hogy bővebb, költségmentes tájékoztatás végett —• 10 napon belül keressenek feli Bánat, kllátástalanságv nosztalgia Az emigráns lapok sorában « „Látóhatárt* a legrégebbek egyi­ke. Ezekben a körökben bizonyos mértékig „patinás“ neve van. Szó­Névj ______________________________ Helység: ______________________________ Ponto» lakcím: ____________________________________ A sze lvény beküldése nem jár semmiféle kötelezettséggelk FOmÍTS! J

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom