Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)

1957-04-14 / 87. szám

4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1957.. április 14., vasárnap lií védenek /v a Mezőhegyes! Cukorgyár £ célgazdaságának egyes vezetői ■ Tjtóyik késő délután keresett fel lakásomon Molnár Jó- >.-el, a Mezőhegyes! Cukorgyár Jgazdaságánalc dolgozója. Az elv- társat iebruár elején ismertem reg, amikor ott jártam a célgaz- ■ lóságban. Elkeseredett, megbán­ni t embert láttam benne. Érthető W»lt az elkeseredése, hiszen ekkor a#lta át könyvelői munkáját utód. iának. Neki felmondtak akkor, ífogy miért? — Talán azért, mert szigorú vol­tam mindig a törvények, rendel­kezések betartásáért, s most néhá- . yan haragszanak rám... Azóta kiderült, hogy Molnárt jogtalanul mozdították el állásá­ból. A minisztérium ezért vissza is helyezte régi állásába és kötelezte a vállalatot, hogy az elbocsájtása folytán amennyiben anyagi káro­sodás érte, úgy azt térítse meg. Szóval az ellenforradalmi sze- rnélyek rendelkezését a miniszté­rium semmisnek nyílvánította, Molnár tovább dolgozhatott régi munkakörében. Egy ideig nem volt •eimni baj. Egészen addig, amíg ilombost, a munkástanács volt el­nökét rendőri szerveink le nem artóztatták. Gombosról ugyanis íiderüH, hogy a megye több he­lyiségében szervezte az ellenforra. ia'mat. De lehet, hogy nem is ez gyújtotta meg a tüzet, hanem az, aogv ezt megírtuk. t? >oen akkor jártam mósod- 4 szór a célgazdaságban, be- Szélctítem ott emberekkel, mun- liásokkal, adminisztrátorokkal, s elmondták Gombos ténykedését. ..Megírtam. Megírtam azt is, hogy Gombos tóglaégetésért jogtalant^ ö^b mint 10 ezer forinto^,enge<fe- ■ |!. lyezett kifizetésre. Nos. amikor ezt az anyagot fel­vettem. beszélgettem Molnárral is. Hogy miről? Mindenről: a gazda­tág életéről, terveikről, a hangt*» , latról és a többiről. 11 i^Ighái megjelent az írás, és fel­it lobbant a tűz. | — Biztosan a Molnár tájékozíat- - a az újságírókat, biztosan 6 he­veri itt a „dolgokat“... — mond­ák ott egynéhányan. És ettől kezdve másképpen néztek Mol­nárra. Nem beszéltek vele, kerül­ték, szóval ridegek voltak hozzá. Ezért jött hozzám. ifi. — Segítsen valamit. Legalább tfja meg, hogy ki adta az informá­ciót Gombosról..., hogy ne engem vádoljanak... — kért. Sajnáltam. Nemcsak azért, mert vádolják, azért is, mert ilyen gyá­moltalan. Ha párttag lenne, ha kommunista lenne, megmondom őszintén, megmostam volna egy kicsit a fejét gyávaságáért. De nem párttag, csak szimpatizál a kommunistákkal, szereti a népi demokráciát. Ezért hát csak azt kérdeztem tőle, hogy igaz-e ősze- rinte — amit Gombosról írtam. Tgaz, így van! — mondta, j 1 (Megjegyzem itt, hogy azóta beszéltem a célgazdaság igazgató­jával is, és ö szintén egyetértett az írással.) Miért van hát, hogy kirobbant a tűz amiatt, mert megírtam egy ellenforradalmár törvénytelen in- I tézkedéseit? Több dolgot kell tisztázni, me- jlyet úgy gondolom, a pártújság 1 lapjára kellett hozni, éppen tanul­sága miatt. ! Az, amit írtam Gombosról, igaz, valóság. Ezt a célgazdaság vala­mennyi dolgozója tudja. Tegyük fel, hogy Molnártól tud. tam meg Gombos ügyét. (Bár meg­mondom, nem ő mondta el ne­kem.) Miért bűne az egy ember­nek, ha a pártsajtót tájékoztatja valamiről? Ez esetben éppen egy i ellenforradalmár ténykedőéről. Lapunktól a megye dolgozói kö­vetelik, hogy az ellenforradalmi cselekedeteket, törvénytelensége­ket, egyes huligán csoportok ga­rázdálkodását felderítsük, s meg­írjuk. Hogy juthat a célgazdaság ogy-két vezetőjének eszébe, hogy azokat a dolgozókat, akik tájékoz­atják a pártsajtót' ilyen dolgofc- ; i’óL üldözzék, különböző viselke­déssel Visszarettentsék. Hol van­nak az MSZMP-tagok, akik ezt abszolút hidegvérrel végignézik? j De ezt hagyjuk, mert még ez mindig a kiset* dolog. Nem is a- zért fogtam tollat, hogy most Mol­nárt egyes vezetők előtt tisztára mossam — ha erre egyáltalán szükség van. Más késztetett erre. Az említett írásban mim kommentár nélkül megírtam, h a párttitkár és az igazgató Igazol­ták Gombos .ártatlanságát“. Nem tettein hozzá megjegyzést, mert gondoltam, elég ez figyelmeztetés­inek: ne védjenek egy ellenforra­dalmárt, még akkor sem, ha az­előtt a legjobb barátjuk volt! | Amikor az említett írás megje­lent, melyben szó szerint ezt ír­tam: „Gombosról a napokban ki­derült, hogy Békés megyében egyik szervezője volt az ellenfor­radalomnak. Több községben ő ad. | ta ki a „prikászt“ a kommunista ; könyvek elégetésére, 6 szónokolt a ! népi demokrácia ellem, ő küldött I el a gazdaságtól több becsületes dolgozót, ő fizettetett ki jogtalanul pénzt téglaégetésért...“ — egyes | vezetők rögtön védelmük alá vet- | ték újra. És mivel, hogy másba ! nem tudtak kapaszkodni, „bebizo­nyították“, hogy Gombosnak nincs ott az aláírása a téglaégetőmek ki­fizetett összeg engedélyezése alatt. rF udják mások Is, tudom én is, hogy mi volt a gyakorlat de­cemberben. Ami történt egy-egy vállalatnál, vagy gazdaságnál, az a munkástanács tudtával, bele­egyezésével, vagy éppen utasításá­ra történt. Ne mondja hát senki, hogy G ombos nem engedélyezte a pénz kifizetését! Vagy, ha tényleg nem engedélyezte, miért nem aka­dályozta meg? Hiszen kijelentette, hogy a gazdaság teljes jogú veze­tője, ő maga. Ezt különben az igaz­gató is jól tudja. Eminek ellenére a gazdaság több vezetője — köztük maga az igaz­gató is — védelme alá vette Gom­bost azzal az emberrel szembe, a- kiről feltételezték, hogy tájékoz­tatta a Népújságot. Miért? jP el tételezzük azt, hogy „puszi- pajtásságukért“ nem tudták elviselni Gombos bűneinek feltá­rását? Vagy feltételezzünk mást...? Nem feltételezünk semmit! De szeretnénk, ha a célgazctaságban nem érne bántódás senkit, még akkor sem, ha valóban tájékoztat­ja az újságírót. A gazdaságban, azzal, hogy az ellenforradalmi személyeket eltá- ftották, kezdett a helyzet egye­si kollektíva összehango- i. S most vannak személyek, ezt a kollektívát — az ellen- forradalmárok védelmével — szét akarják robbantani; Ne engedjék ezt a célgazdaság dolgozói, kom in un istái! Varga Tibor JtQtyzctfii 2 etünkén találtain WS/NAA/WV'AA/WVWWVVV^AAV Két Ilonka Vésztőn történt. Két csinos, virgonc lány kerékpározott az ut­cán. De nem az úton, hanem a járdán! A sarkon befordul egy rendőr. Gyorsan beszállnak. A rendőr odamegy, s figyelmezteti őket, hogy máskor ne kerékpározzanak a járdán. Én is oda megyek, s biztatom a rendőrt, hogy kellő szigoiral dorgálja meg őket. Erre az egyik azt mondja: — Maga meg mit liőzöng itt? Mi köze ehhez magának? Hogy mi közöm hozzá? Nagyon is sok közöm, van hozzá, de nemcsak nekem, hanem mindannyiunknak, mert az emberek éle­tét veszélyeztetik. A napokban is itt ütött el egy motorkerékpáros egy hatéves gyermeket, aki sérüléseibe belehalt. Most már elhiszik — kedves Két Ilonka —, hogy nem közöm­bös egyíkönknek sem az, hogy maguk gondatlanul és szeleburdi módon a járdán kerékpároznak... A szemét Békéscsabán, az Árpád sor két háza előtt elé? tectoc sze­métdomb terpeszkedik a sétány bokrai alatt. Eddig úgy tudtam, hogy a virágok, a fák, a termeszét ad­ja a sétány szépségét. De ezek az emberek befolyásolták, s megingatják nézetemet. A hamu, korom, téglatörmelék, toll, törött üvegek, mosogatóié révén egészen átalakították a sé­tány e részét. Elhiszem, hogy sok „munkába” és „fáradságba” került ez a munka, de én azt javallom, hogy a sétány maradjon meg sétánynak, a szemétdomb pedig nem az utcára való... —mond. Fojlogal᧠után K É Z C S O K Novák János békéscsabai la­kos, alkalmi munkás. Foglalko­zása nem is érdekes, hiszen sok ember van ebben az országban, akik alkalmi munkából, de be­csületesen élnek. Novák János is alkalomszerűen akart nem dolgozni, hanem pénzt szerezni.1 Még a múlt hónapban egy la-, pos kocsival ment Csabán, Mikszáth Kálmán utcában. A 33. sz. ház udvarán meglátta özv. Zsilák Mihályné idősebb asszonyt. A kocsiról leszállva, mivel a kapu zárva volt, zör­getni kezdett. Az asszony kinyi­totta a kaput, és ekkor Novák eladó ház után érdeklődött. A ház nem eladó — kapta kérdé­sére a választ, amibe látszólag belenyugodott, és egy pohár vi­zet kért. A vizet a konyhában itta meg, s ezután cigarettát kért. Zsilákné közölte, hogy a háznál nincs férfi, aki dohá­nyozna, így cigarettája nincs. Ezután már 100 forintot kért az egyedül lévő asszonytól, aki természetesen nem adott Ek­kor Novák, mint a rendőrségi vallomásában elmondta, dühös lett, és elkezdte Zsiláknét foj­togatni és közben hangoztatta; ha nem ad száz forintot meg­fojtja. Mivel áldozata kiabálni kezdett, egy törülközőt akart annak szájába nyomni. Mivel Novák látta, hogy így sem tud pénzt kicsikarni, távozott. Előbb azonban kérte Zsiláknét, hogy a történtekről senkinek ne szóljon, jaki feleimében meg is ígérte, éjikor Novák kézcsók­kal köszönte meg az ígéretet. A rendőrség feljelentés alapján a nyomozást megindította, és a tettest az ügyészségnek átadta. A bíróság Novák ügyét néhány napon belül tárgyalja. tprllts ll-én délután 3 órakor: Nem magánügy Rátkay, Csortos és szelv. toerlst. április 14-én este 7 órakor: A szabin nők elrablása Bérletszünet: > Mdasháton, április 14-én, site # tábor: Lili bárón« * Gyulán, ápniis 14-én este ( órakor: Halmában, délben, este * Jkigyóson, április 14-én ssíe 6-kcr: Szent láng a ■.#m"5' oiron, április la-én ette C-kor: Nem magánügy a >..Srvason, április 13-én este t-kor: Hajnalban, délben, este * :rjeszd a Népújságot! Ä gyomai II. számú HollnHllIf általános iskolában llullülIUni hogy 580 lány tanuló között sok a jó és kiváló tanuló. Hunya Alajosné pedagógus elmondja, hogy a sok jó tanuló közül is külön említhető Mészáros Piroska a VI. a) osztályból, aki igen talpraesett kislány, és az első osztálytól kezdve ki­tűnő tanuló. Hasonlóan kiváló képességű és szorgalmas tanuló az I. sz. általános Iskola hivatalsegédjének leánya, Szilágyi Ilo­na a VII. b) osztályból, vagy Putnoki Erzsébet és Sánta Piros­ka a VIII. osztályból és még sokai. > S mivel Hunya Alajosné élteidtanárjja, így azt is megtud­juk, hogy ebbe az iskolába, konKlu^énektehetségek ts járnak, mint Debreceni Mária, aki igen jo zenei képzettségű, nagyon jó hallású kislány. Igen jó énekhangú kislány Megyeri Erzsé­bet a VI. osztályból, szép hangja Van, kis őstehetségnek neve­zik és ami fő dolog, hogy kitűnő tanuló is. Azzal a megnyugvással búcsúzunk, hogy nem kell félteni a tudomány és művészet fejlődését, van „utánpótlás" bőven. B. 2fi Tanácstagi beszámolók KONDOR0*0\ Kondoroson április 1-től 31-ig tömből, mert annakidején a kon­dorosi tanácselnököt meg akarta gyilkolni. tartanak a tanács tagjai beszámo­lót választóiknak. Eddig 58 körzet­ből kilencben már megtartották. Igen jól sikerült beszámolót és vi­tát tartott Tóth György tanácstag a 44-es körzetben, hasonlóan Lad- nyik János tanácstag az 55-ös kör­zetben. Azonban nem minden körzetről mondhatjuk el ugyanezt. Labáth György, járási tanácstag beszámo­lójára» az 51-es választókörzetben nem jelent meg senki. Ha az vizsgáljuk, nem csodálkozhat ezen, hisz1 Labáth György kétszí­nűsége az októberi események óta ... . ... közismertté vált. Az októberi el- dfstbl); f, Ez az eset is arra figyelmeztet, hogy mindenütt éberen kell vi­gyázni a tanáestagság sominak tisztaságára. Helyes, ha az MSZMP község: szervezete segíti a tanácstagi be- ó&®t, különösen azokat a :et, ahol a beszámoló iránt i okból gyenge az érdeklo- A beszámolókban szó van az 'októbert eseményekről, ezen túl a parasztságot érintő rendeletekről, kedvezményekről (adók, földjéra­ség lakosságát érintő egyéb kérdé­sekről. A beszámolókat követő vi­MÜSZAKI BIZOMÁNYI VÁLLALAT SZEGEDI KIRENDELTSÉGE április 16-án, KEDDEN a MÉH SALLAI U. 6. sz. alatti telepén műszaki becslést, illetve lebonyolítást végez. leníorriadalom idején „Nemzeti Forradalmi Bizottság“ és .,w , ,, rtában mondhatják el a választok az öttagú elnökség tagjaként mű- . , . „ , , , ködött. Rábízták a nemzetőrség tó- f^talkat « Jeteteket borzásánál a felvételek ellen,hzé- Jfva^llak P^a>d a krától «ét. Élt is megbízatásával, mértig Materre tóvo közkút tísrti- fef jelentette: „Csak olyanok jelent- j1*“*- lgy Usztá“doít a buza^old­jadó körül néhány vitás kérdés istb. kezzenek, akik érzik, hogy kap­hatnak is fegyvert." Hogy kik érez­hették ezt? Elsősorban olyanok, | Érdemes tehát elmenni ezekre a mint Trenyik János kulákcseme- íbesz&molókna. te, aki nemrég szabadult a bőr- B. X.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom