Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-12 / 85. szám
6 BÉKÉS MEGYH NÉPÚJSÁG 1957. április 12., péntek Gyere velem kedves olvasóm Gyulára, a húsüzembe. Vigyük magunknál a fényképezőgépet Is, és amit látunk az üzemben, örökítsük meg. A portás beengedett bennünket, most már mehetünk sorba a munkahelyekre. \ V A A A A A A xx / Bt vagyunk a keverőben. A nem éppen házi húsdarálóra hasonlító gépek apróra metszik, vagdossák a húst. Ezután kapja a fűszert. Nézd kedves olvasóm, ők azok, akik ösz- szekeverik a különböző fűszerefoe£#rfc A nyers hússal. Lelkesen, becsületesen dolgozó emberek. Ha az üzletben gyulai kviuászt Vásárolsz, és mielőtt az evéshez ffognál, gondolj rájuk is. Gyerünk tovább, a kolbászíöltőhe, Egyelőre még a régi szárítóban száradnak a különböző kolbászok és szalámik. be jöjj kedves olvasóm ide az ablakhoz, nézzél le az udvarra. Látod azt a háromemeletes épületet? Az ősszel épült, és ez lesz az új hűtő- ház. Ez évben még megkezdi működését, és akkor nem kel! így „a kolbászok alatt meggörnyedve" tisztítani a kolbászféléket. Ig5’ bizony túlságosan fárasztó egy egésznapos munka. Az új szárító nemcsak több helyet biztosít, hanem a dolgozóknak is kényelmesebb munkakörülményt nyújt# Lessünk be a következő helyiségbe. Dugjuk be először a fényképezőgép lencséjét. így..., kész a kép. Most már megkérdezhetjük# hogy mit csinálnak. Lázár Péter, a csoportvezető válaszol: •— Kontrol mérést végzünk. Az exportra kerülő kolbászáruk súlvát pontosan ellenőrizzük. Legyen az első állomásunk a csontozó. Látod, kedves olvasóm, milyen fürgén mozognak itt a kezek? öregek, fiatalok, gyorskezű csontozok vagdossák; szabtí'aliák a kolbásznak valót. örökítsünk meg valakit itt. Fényképezzük le Kiss Ferenc bácsit, az egyik legöregebb munkást, és képét tegyük el emlékbe. Megérdemli. Sztahanovista volt, a szakma kiváló dolgozója, aki bár most időbérben dolgozik, teljesítménye a régi norma szerint 200 százalék. Menjünk tovább. Itt találjuk Kiss Bertalant, Portörő Istvánt és a többieket, akiknek kezéből hosszú „kígyók” csúsznak az asztalra. A szárítóban vagyunk. Gyorskezű asszonynépség; Szabó József né, Keserű Tiborné, Drágán Lászlóné tisztogatják a szikkadó gyulait. Búcsúzunk az üzem'ál. De mielőtt elmegyünk, fényképezzük le az üzem két legjobb dolgozóját; Rácz Pétert, a keverő- mühely csoportvezetőjét és Titz Ferencet, a zsír- olvasztó dolgozóját. Jó munkát kívánunk továbbra is az üzeni valamennyi dolgozójának, hogy' a vásárlók részéről a már eddigi elismerést még jobb munkával, becsületes szorgalommal továbbra is megőrizzék. VARGA TIBOR és minden olvasó, aki velem jött. Hagyjuk el a szárítót. Lent vagyunk az udvaron. Vegyünk egy kis friss levegőt, s amíg ezt tesszük, nézzünk szét. Bár nincs túlságosan nagy rend, de nem is lehet, hiszen éppen renoválják az épületeket, csinosítják az udvart. Mire legközelebb jövünk, biztosan szép lesz az udvar is. Megnéztük az udvart, menjünk egy „házzal” tovább* Ezek - az elv i«U> sak a már kiszáradt kolbászt csomagolják.^ Eft»-C ször pontosan lemérik, s utána rakják dobozokba. Krőh Nándor, Gyulai Lajos, Tokár Sándor, Tóth József végzik ezt a munkát.
