Békés Megyei Népújság , 1957. április (2. évfolyam, 77-99. szám)
1957-04-02 / 77. szám
4 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG 1951. április 3., luxid íz abaltani alagúton általait az eisii vonal A7. Ala-Tau hegységben, ahol a SzUlirmk-Abakan vasútvonal épül, elkészült egy fontos alagút. A rakományokat most már vasúton szállítják, míg régebben a szállítás gépkocsikon történt. A gépkocsiknak egy 1200 méter magasságban lévő hegyszoroson kellett áthaladótok. Az abakanl alagút Uzembehelyezése meggyorsítja az új vasúti fővonal építését. „Vsfeszéi“ Kellemetlenkedők Engedtessék meg nahem, hogy e helytől intézzek vadbeszédet a szórakozó helyek kellemetlenkedői ellen. Bizonyára mindannyi am találkoztak már vele olvasóim. Az egyik a Nagyhangú Röhögő Találkozásunk alkalmával egymás mellett ültünk a színházban. Éppen egy bohózatot játszottak, s a közönség jóízűen nevetett a helyzet-kom iikumökon. Nem így a Nagyhangú Röhögő. Néha akkorákat röhögött, hogy szinte már nyerítésnek is beillett, s közben a térdét csapkodta. Néha-néha oldalba vágott, ilyetén ki- szólásokkal: „Jó, mi! micsoda hülyeség!” Kényszeredet teát nevetgéltem én is „barátságos” oldalbavá- gásai után. Az első felvonás vége felé már annvira belejött ezekbe az ütöge- tésekbe, hogy a vesém . egészgn megfájdult, s a szünetben megszöktem az előadásról. Másnap a barátomat kértem meg, mondja el mi történt a második és harmadik felvonásban. A másik a Szellemeskedő Talán csalt négy-öl sorral ül előttem a moziban. Minduntalan megszakította az előadást „szelle- mes” bemondásaival: „Micsoda marha, nem meri megölelni a nőt!” „Smárold már meg, te hülye.” „Még mindig csaík a kezét szorongatod, te állat!” Egj'-cgy ilyen bemondás után a barátai röhögő kórussal válaszoltak szeli emességeire, a közönség legnagyobb feli láborodásátói kísérve. Azt gondolta, hogy így majd mindenki „szellemesnek” vagy „jópofának” tartja. Pedig ha tudta volna, hogy hova kívántam én is, és mindenki?!... A harmadik típus a Kommentáló Fő lelőhelye szintén a mozik nézőtere. Az esetek többségében két nőről van szó, s az egyik megjegyzéseket fűz az előadáshoz, persze nem hangosan, csak úgy duruzsolva, de mégis zavarón. „Jaj, de utálatos. Ha nekem ilyen udvarolna, felakasztanám magam!” „Fúj, milyen utolsó ez a nő, felhúzza a szoknyáját, kilátszik az egész combja. Én, nem csinálnám meg!” Szóval minden esetben kommentálja a film eseményeit. Előadás utón aztán megnéztem magamnak egy ilyen nőt. Valóban, ő nem húzná fel a szoknyáját, mert neki erre- nincs szükségé, hiszen olyan erősen hasított szoknyát visel, hogy... De minek folytassam. Est a típust !* isméd mindenki. *~mond kJ ■neg-jeg;$ az Orosházi Hírlap március 28-iki számához Az orosházi újságolvasókkal | hogy ez az együttérzés az orosházi együtt, én is örültem, amikor ön- olvasókkal nem zárja ki, hogy álló újságot kapott a város. Régi I __... ,, .. va gy teljesült, sok harc után aa i Oncöházi Hírlap megjelentetésé- j ményesnet. Ugyanis a lapban írt vei. Mondom, igazán örülök az j cikkek, tudósítások hétről-hétre eredménynek. Remélem azonban. I belémvágják a kérdést: tegyan akar olvasókat gyűjteni P> magának a lap? Tág, sokrétű dologról van e kér- kedveltségéről szó, mindent csak désben szó. Mert az igaz, hogy elvi engedmény nélkül! Kommu- minden újság törekszik szeretető- -nisták vagyunk, célunk, elvünk nek megszerzésére, de azt is biz- van. S ebből nem engedünk. Ezt tosan állíthatjuk, hogy valameny- ! minden józan ember megérti. Még nyi lap más-más módszerekkel. Inem volt a világon olyan bolond Az őszinteség, az igazmondás szerkesztő, aki engedett volna, a bármilyen újságra kötelező. Lehet j japja megjelenése előtt kitűzött az kapitalista, vagy kommunista céljából. Hát miért engedne éppen sajtó — az igaz szó kötelező. Is- ! mert tény, hogy ezt a törvényt az l egész világon a kommunista sajná az írója, hogy a diákságról, azaz a diákság egy részéről van.. szó, nem pedig áz egész magyar ifjúságról, meg tudná az ember érteni. De így, — legalábbis 'én — nem értem, Beszéltem október óta esztergapad mellett- dogozó vasasifikkel, szövőgép mellett iparkodó lányokkal, termelőszövetkezetben munkálkodó’ fiúkkal és lányokkal — lgég- ágyszer sein éreztem, hogy önérzetükben megbántottak. Viszont találkoztam én is néhány diákkal, akikben valóban vannak „fojtott szavak". Miért kell hát a Budapesten, Szegeden és még egy-két helyen tanuló néhány egyetemistát általánosítani a magyar ifjúsággal? E_ zért megharagudhat a magyar fiatalság — bátran állítom — többsége! Mutassuk meg az ellenforradal mórokat De nem úgy, mint ezt egyik heság is _ a legfontosabb, nekünk jós újra kérdezem: hogyan akar- j lyen az Orosházi Hírlap teszi. Sza’ ’ " ' *- 'bő Sándorról ír, pontosan hét és a konnnunisták újságja? Ne gondolják az Orosházi Hírtók tartják csak he. A burzsoá sajtóorgánumok már rég felcserélték az igazságot a szenzációval. Ne- va a^ny lap munkatársai, hogy ki akarom oktatni őket. Ernői szó sincs. De cikküket elolvasom, kik a szenzáció — még, ha hazug- mindig hiányérzetem marad, újra az igazmondás. És a kommunista újságoknak még egy közös módszerüli van. lehet a példány szám emeléséről szó, lehet az emberek újság iránti ból vettem. nak olvasókat gyűjteni? Nem levegőbe beszélek, példákat hozok, melyeket csupán a március 28-án megjelent lapjukNem merik megmondani az igazat? Nem tudom mással indokolni a j lap első oldalán megjelent „Miért lenne különb, vagy gyűlöltebb?" j című kis cikket. Ha az ember fl- I gyelmesen olvassa, már a cím r Ezt gúnyosain adja egyik peda- mend olyat, amit a szerzője eldu- gógus szájálja, és a Magyar—Szov- gott: „Miért lenne gyűlöltebb?“ j jet Társaságról van szó. Ezzel be- Szóval gyűlölt, amiről szó van a fejezni egy olyan Írást, mely a macikkben, de nem gyűlöltebb más gyár—szovjet barátságot akarja valaminél. És ez esetben az orcsz i ápotái, azt jelenti, hogy amit a nyelvről van szó. Bent ezt írja: cikkíró egész írásában mond, „Németet, angolt tanulni tehát megfordítja, semmivé teszi. Sőt egyáltalán nem hazafiasabb, j kimevetteti a magyar—szovjet ha- oroszt tanulni nem hazafiatla- rútságot.. Tehát ugyanaz a nóta, mint a Ho^yűll Vél©k©du©k címben: hazafiatlan ugyan, de a magyar nem hazafiatlanabb. fiatalsáaról ? Ez a burkolt szójáték, vagy a UOTaiSagrOl r szerző meggyőződését tükrözi,! Először is a lap egy sora sem vagy nem meri megmondani az isz® an’ól, hogy ifjúságunk meg- •gazai. Ha az utóbbi, akkor meg- I alakította a Kommunista Ifjúsági kérdezném: mennyivel lesz keve- ■ Szövetséget. És úgy hiszem, ez a sebb olvasója az Orosházi Hű-lap- | lenF mutatjh meg aat is, hogy a rak, ha megírta volna, hogy re- szerkesztők valamit íosszul éríel- künk az orosz nyelv kedvesebb és j A „Hősködők ‘ címet vihazafiasabb, mert azé a 1 írásban írnak a gimnazisták, nemzeté, amely nekünk szabadság jaz e8yetemifták egy részéről. Ne- got adott, azé az országé, melyben j 80111 a többségükről, hanem a ugyanúgy a munkások és parasz- | diákoknak csak egy kisebb hátok vannak hatalmon, mint ahogy nyadúiól. És a cikkíró mindezt a mi hazánkban. Miért nem#lehe- *ett megírni, hogy kormányunk ebből kiindulva, az orosz nyelvet tótte iskoláinkban kötelezővé? Miért nem mondta meg, hogy, ha Horthyéknak szabad volt a német nyelvet tanítani, nekünk szabad az oroszt és ezért nem is kell szégyenkeznünk. De, — ez már ugyan ízlés dol- ”a — lehet-e a nyelv problémáról •zóló írásnak címében úgy nvi- ’atkozni. hogy „...vagy gyűlöltebb ?“ Eay nyelv nem lehet gyűlölt, bármely nemzeté is. Éppen azért nem, mert a nemzeté,-a népé, nem oedig egyes embereké. Éskü- ’ rímben — ezt a cikkíró maga is mondja: „annyi ember, ahány nyelv“. Természetes, hogy nem svű'öl értelmes ember nyelveket! úgy akarja a* olvasónak adni, hogy az egész magyar ifjúságról beszél. Egyik helyen ezt írja: „lefojtott indulatok, ki nem kiáltott szavak emésztik az ifjú bensőket...“ És egv másik mondat: „Búskoiitor, magyarkodú önérzetétien megbántott nia az ifjúság jórésze...“ Ha Csak egy szóval megmondagatta ebben? „Továbbá: tiltakozom Ungi elvtárs ezen kijelentése ellen: ezek a rongy újságírók mindent ösz- szekevernek". Ezzel fejezi be Tóth Géza egy kla tiltakozó írását, melynek‘azt á címet adta: „Nem engedem!" Nyílván azt nem engedi, hogy eat mondják az újságírókra, mert mindenki ezt nem érdemli meg. (Bár sokan megérdemlik.) Nagyon szolidárisnak tartom — a magam részéről meg is köszönöm, hogy nem enged bennünket mindenféle rongy embereknek szólí tani — no, de ilyen személyi apróságot az új« sásba vinni?! Akkor, amikor millió fontos közügyek még elintézetlenek? A gyakorlat és az eszmei harc címen közölt elméletieskedő cikkről szándékosan nem szólok. Egyrészt azért, mert erről a Népújság külön, bőven fog írni, másrészt, mert sok tételét eszmei zűr-zavar- inak tartom, nem pedig elvi tisztánlátásnak. Én nem is tartottam mást célomnak, mint azt, hogy tudassam véleményemet a lap munkatársaival: sok esetben e’vi engedményeket tesznek azért, Uoey példány- számukat emelni tudják. Ügy gondolom, ezt sikerült elérnem. Varga Tibor Több mezőgazdasági felsőoktatási 'jitézmégyben most lesznek stllatmiz^ái az utolsóéves hallgatók A kormány messzemenő támoTw ir a cikkíró ugyanebben az Sstast nyújt a végzett hallgatók elírásiban. szinte félve a szótól: Akkor vettük el a gyárat a gyárosoktól... amikor az oroszok tütn-ben hozzánk bejöttek...“ M’“rt nem úsv mondta. hogy helyezésére. Határozata alapján a mezőgazdasági és erdőgazdasági termelőüzemele, saját elhatározásukból gyakornoki állásokat szerveznek. Az állam a termelőszövetamlkor felszabadítottak bennttn- fezetekben alkalmazott gyakomo- ket?" Ha az ellenforradalom hívei jkok ^ «tani üze_ 1 vekben alkalmazottak fizetésének a .,be1ftttek“-hez, akkor is felsza- 1 Vadítottak! Igen. felszabadítottak bennünket a tőkés iga alól, nem pedig „bejöttéit“. pedig felét — (központi támogatásként — magára váilalta. A gj'aiiOTnokofc&t íogla!ko®tajRU kívánó termol.őszövetikezetek vagy állami üzemek igényükkel közvetlenül az agrártudományi egyetem, illetőleg az említett főiskolák vezetőségéhez forduljanak. Ezzel az intézkedéssel a most végzett fiatal agrár szakemberek több mint 70 százalékának elhelyezése máris biztosítottnak tekinthető. Ezenkívül többen már maguk elhelyezkedtek, a többiek álláskereséséhez a MEDOSZ és a szak- igazgatási szervele messzemenő támogatást nyújtanak. fél sort. Ebből igazán nem tudja meg az olvasó, hogy ki volt Szabó Sándor és mit csinált. Gondolom, nemcsak én, az orosházi újságolvasók is kíváncsiak, hogy az említett elleníorradalmár mit tett és ,, ... —-ha már csattanónak ragasztott „Azokban a napokban” című a hét eor véeére egv oks6n vett írás bosszantóan fejeződik be: - matorkerékoár-ügyet - ki tán»* „Hogy van az a nagyon híres szervezeted?" vasút fáig Ükm, rrújeöi határozTúm^íir írom a vasúti/ eset. Mindig s voltam a csabai vasútállomás csarnokában kapható szendvicsekre. Hogy is írom?... Vala- > hogy így: Egyforint kilencvenötért szendvicsei vettem a csabai vasútállomáson. Égett hátút, ping-pongütőhöz hasonló keményet és szívósat. Hogy elfogyaszthassam, meg kellett törjem, mint a kókuszdiót Amikor feltörtem és beleharaptam egy férfi ugrott mellém és fogorvos névjegyét adta át azzal a megjegyzéssel, hogy dr. Lesi- teksz Kázmér kitűnő állkapcsokat készít, potom áron; négyszázért. ...Igen, igen. valahogy így, s még azt is megírom, hogy az elárusítónő nagyon csinos, azonban furcsa módon házias is, mert a kát forintból nem ad vissza öt fillért, azzal, hogy nincs aprója. S kivételeket csinál, csak a rokonszenves embereknek adja a világos szendvicseket. Eddig jutottam a gondolál- szövögetéssel, amikor az állomásra értem. Utolsó bizonygásul vettem egy szendvicset és kárörvendően ránéztem az elárusítónőre, közben el akartam osonni a bűnjellel. Azonban az elárusítóim visszahívott. Na, gondoltam, most fog szem- telenkedni. üt fillért nyomott a markomba. Dühösen elvettem • a pénzt, bár legszívesebben elhajítottam volna annak a feketekalaposnak a fejéhez (nyilvánvaló ügynök), aki nem ugrott hozzám új állkapcsokat ajánlani. Elfordultam és a karizmaimat megfeszítve összenyomtam a ■szendvicset. Teljesen szétment, a két csabai kolbászszelet az erős préselés következtében mint a vaj szétmálott és a zsemleszéleken lehullott Kicsurgott a nyálam, amikor utána néztem. Már késő... A szendvics világos é3 fris3 volt, a bélése a maradványokból megítélve szintén friss és jóízű volt. Micsoda „disznóság” — gondoltam. friss szendvics a vasúton. Ha ez így megy tovább, nem lesz miről írni. De velem nem lehet kukoricázni, elhatároztam. hogy megírom a szendvicset, hát megírtam. Hód:
