Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-08 / 56. szám
2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÜJSÁG 1957. máreiíts 8., pétvtek iz ellenforradalom és a nemzeti függetlenség | Népünk történelme a függetlenségi mozgalmak és a szabadságharcok történelme. A magyar nép évszázadokon át „pirosló arccal és piros zászlókkal, és a zászlókon eme szent jelszóval: világszabadság” vívta rendíthetetlenül küzdelmét a nemzeti függetlenségért és felemelkedéséért. 1945 jelentette első ízben a döntő fordulatot nemzetünk évezredes történelmében. A szovjet nép győzelme a hitleri fasizmus felett kivívta nemzeti függetlenségünket és megteremtette a magyar nép igazi lelsz» i-adulásának lehetőségeit is. A külső és belső reakció természetesen 1945 után sem tagadta meg önmagát. Miként a történelem folyamán, most is latba vetette teljes erejét, hogy a függetlenség és a felemelkedés útján haladó magyar nép szent céljait és törekvéseit semmivé tegye. Igen sok példát említhetnénk a múltból ennek bizonyítására. Kell-e azonban a múltba nyúlnunk példákért 1956 október 23-a után? Nem. Az 1956 október 23-át követő események mindennél ékesebben bizonyítják, hogy a nemzetközi reakció sohsem tett le arról a tervéről, hogy a magyar függetlenséget és szabadságot megsemmisítse, hogy a magyar népet ismét igája alá hajtsa. általános támadás megindítására. Nem tagadhatjuk: abban, hogy e támadás terve konkrét formában egyáltalán felmerülhetett, s hogy a támadást az ellenforradalmi erők meg is indították, a múlt vezetése is nagyban hibás. Az elkövetett hibák jogos népi elégedetlenséget váltottak ki. A reakció a maga céljaira, eltúlozta a hibákat, szemérmetlen rágalomhadjáratba kezdett és így igyekezett szovjetella- nes, durva nacionalista és soviniszta hangulatot kelteni Magyarországon — legalábbis átmenetileg — megbukott volna a népi hatalom, a szó-, cializmus építésében elért eredmények semmivé váltak volna, ha a reakció céljai megvalósulnak. Mindez annak ellenére, hogy a magyar dolgozó tömegek nem akarták a kapitalizmust visszaállítani: szocializmust akartak. . is amerikai dollárokkal, l.uxsutfk tisstán ér> világosan nemzeti szuveréni- tásunk kérdésében: mi is történt tulajdonképpen 1956 oícto- bar 23-át megelőzően, után? Ma már a hitetlenkedők számára is bőséges dokumentumokkal szolgálhatunk: milyen szívós és szervezett előkészületeket tett a nemzetközi és a belső reakció (1958 október 23-át megelőzően) a Magyar Népköztársaság szocialista léte és nemzeti függetlensége elleni amerikai és más nyugati fegyverekkel ellátott, a tőkés és reakciós körök részéről támogatott, a magyar emigráció által, főként a Szabad Európa Rádión keresztül irányított „fegyveres szabadságharc” győzelme esetén milyen szabadság és függetlenség jutott volna osztályrészül a magyar népnek? Miféle függetlenség és szabadság származott volna a „forradalom” hírére Magyarországra érkező herceg Eszterhá- zy, gróf Takách-Tolvay és a többi tőkés, földbirtokos és fasiszta emigráns kezéből? Miféle szabadságot és függetlenséget kapott volna a magyar nép a fegyveres felkelést irányító fasiszta, deklasszált és közönséges bűnöző elemektől: a börtönökből kiszabadított politikai bűnözőktől, Meskó Zoltán hírhedt nyilas-vezértől, Szakvári Emil volt nyilas minisztertől, herceg ödescalchi Péter amerikai kémtől, Bakos Józseftől, az orgoványi hóhértól és a többiektől? Sajnos, sokan elhitték Magyarországon, hogy a nyugati kormánykörök komolyan a szívükön viselik Magyarország függetlenségének ügyét. De hogy lehet ezt elképzelni például arról a francia kormányról, mely gyarmatán, Algériában ma is halomra löveti a szabadságukért küzdő bennszülött hazafiakat; vagy arról az angol kormányról, amely megtámadta a jogos nemzeti igényeiért harcoló Egyiptomot? Talán elképzelhető ez az Amerikai Egyesült Államokról, amelynek imperialista körei mindent megtesznek, hogy régi gyarmataik és befolyási övezetük mellé megszerezzék azokat a Közel és Közép-Keleti területeket, ahol alaposan megüi- gott az angol és francia gyarmati uralom? Nem! A kapitalizmus, az imperializmus természete, hogy leigázza, gyarmati sorsba taszítsa a kis népeket — mondjon bár sajtójában, vagy rádiójában akármilyen tetszetős szólamokat is a kis népek védelméről. Illúzió, hogy Magyarország semleges ország maradhatott volna! közi jogi értelmében semleges állam? Szocialista állam-e az az ország, amely elvetve a proletárinternacionalizmus elvét, semlegességéből adódóan közömbösen szemléli egy másik szocialista ország küzdelmét, harcát a nemzetközi imperializmussal szemben? Gondolkozzunk a kérdéseken és hamarosan rájövünk a helyes válaszra: Nem! A külső és a belső reakció tervei megvalósulásának a varsói szerződés értelmében hazánk területén tartózkodó szovjet csapatok vetettek gátat, a- melyek a magyar kormány kérésére, a proletárinternacionalizmus szellemében segítségünkre siettek. A reakciós imperialista erők természetesen rögtön „durva szovjet beavatkozásról”, „agresszióról”, „a magyar szabadságharc eltiprá- sáról” kezdtek kiabálni, sőt az Egyesült Nemzetek Szervezete elé is vitték az úgynevezett magyar ügyet, mindezt azonban nem másért, csak azért, hogy eltereljék a világ közvéleményének a figyelmét saiát szennyes egyiptomi és magyarországi üzelmeikről, amelyek a legdurvább agressziót és beavatkozást jelentették ezen országok belügyeibe. Neszünk csalt a térképre Ma már e tények Magyarország központi • helyet foglal el Európában. Hazánk fontos stratégiai terület volt a múltban is kelet és nyugat határán. Hogyan képzelhető el, hogy egy kapitalista Magyarországot ne használt volna fel az imperializmus a Szovjetunióés a többi szocialista ország elleni támadásra ugródeszkának? Nem, a mi semlegességünk az imperialisták számára papírrongy lett volna. De tekintsünk el az adott konkrét helyzettől és tegyük fel elvileg a kérdést: lehet egy szocialista állam a szó nemzetI k ismeretének birtokában velünk együtt látják és vallják a kommunisták és mindinkább a többi haladó erők is szerte a világon, hogy a magyarországi események lényegében a reakció és a haladás, a ‘ háború, az imperialista szocialista erők* jelentették. így a Szovjetuniónak a nemzetközi munkásosztály, a szocializmus, a haladás és a béke ügye iránti kötelessége volt segítséget nyújtani a magyar népnek. Ez a „beavatkozás” nemhogy megsértette, ellenkezőleg, megmentette nemzeti függetlenségünket. | Mit tettetek 1 „igaz magyarok** ? Ez foglalkoztatja képzeletemet, amikor a megyét járom, s látom a ledöntött szovjet hősök emlékműveit, gáládul megcsúfolt, megcsonkított sírjaikat. Megyénkben 9 helyen, kilenc községben közel 200 ezer forint értékű kárt okoztak a- zolc az emberek, akik „igazi hazafiaknak" tartják önmagukat. Emlékszem az iskolából a Voronyesi ütközetre. Hallottam ennek áldozatairól. Még a német fasiszták holttesteit és sírjait is a szovjet nép becsületben tartotta és tartja. A szovjet cserjozjom elfödte testüket, békességben maradtak. S mi történt J956 novemberében az országban, s még inkább a Viharsarokban? Erkölcstelenül meggyalázták felszabadítóink sírjait, a magyar dolgozók kezettiunkájá- val felállított emlékműveket. Azért tették, hogy igazi magyarságukat mutassák? Nem! Azért, mert képmutatók, mert a nép ellenségei. Mi magyarok, hálával tartozunk, hálával a szovjet anyának, akt messzi idegenben gondol elesett fia sírjára, aki feláldozta életét az igazságért, azért, hogy az egyszerű embereknek jó és emberi megélhetést.adott. A feldúlt sírok, a megcsonkított emlékrAűbéfc ' —« mindinkább gyűlöletünket növeli és szítja ellenségeink iránt, akik lapulva az erkölcstelenség mocsarában — megtették azt, ami megtörtént. Hisszük, hogy még egyszer -nem lesz alkalmuk rá. A Szovjetunió kormánya 1957. február 11-én jegyzéket juttatott el az Egyesült Államok, Anglia és Franciaország kormányaihoz, javasolva egy közös nyilatkozat kiadását a Közel- és Közép-Kelet békéje, biztonsága és e térség országai belügyeibe való be nem avatkozás alapelveinek leszö- gezéséről. A Szovjetunió kormánya javasolja, hogy a közös nyilatkozat az alábbi alapelveket tartalmazza: 1. A Közel- és Közép-Kelet békéjének fenntartása, a vitás kérdések kizárólag békés eszközökkel történő rendezésével, a tárgyalások módszere alapján. 2. A Közel- és Közép-keleti országok belügyeibe való be nem avatkozás, ezen országok szuverént t ásának és függetlenségének tiszteletben tartása. 3. Lemondás minden kísérletről, amely arra irányul, hogy ezeket az országokat bevonja olyan katonai tömbökbe, amelyben a nagyhatalmak résztveszmek. 4. A külföldi támaszpontok megsemmisítése és a külföldi csapatok kivonása a Kösd- és Közép-keleti országok területéről. 5. Kölcsönös lemondás a Közel- és Közép-keleti országokba való fegyverszállításról. 6. A Közel- H Kö/éi^kdeii i Nemzetközi szemle [ A közel- és középkeleti helyzet és a szovjet kormauy javaslata e térség vitás kérdéseinek megoldására országok gazdasági fejlődésének elősegítése minden olyan politikai, katonai, vagy más feltétel nélkül, amely összeegyeztethetetlen ezen országok méltóságával és szuveiénifásával. A Szovjetunió javaslata összhangban áll a bandungi konferencián elfogadott öt alapelv szellemével és megfelel e térség népei nemzieti célkitűzéseinek. Nehru. India miniszterelnöke a minap elmondott beszédében felhívással fordult minden -nagy és kis országhoz hogy a közép-keleti katonai beavatkozás megszüntetését célzó szovjet javaslatot, minden szempontból tanulmányoz, zák... ,J4agy<m remélem, hogy akár a Szovjetunió, vagy bármely más ország fokozatosan rátér arra a politikára, amelynek célja a külföldi csapatok kivonása más országok területéről“ — mondotta Nehru. Az arab politikában a jelenlegi körülmények közepette, három fő irányzat érvényesül: 1. A semleges, függetlenségi politika. amelynek vezetői * Egyiptom, Szíria és Jordánia. 2. A nyugatba!'át politika, a- melynek vezetői Irak, Irán, Libanon stb. 3. Az ingadozók tábora Sza- ud-Arábia, Yemen és Szudán képviseletével. Mindenesetre ez az elosztás csak a hivatalos álláspontot tükrözi, de mégi6 képet nyújt az Eisemhower-doktrinával kapcsolatos, várható arab álláspontokra. Azud király — a közelmúltban Amerikában tett hivatalos látogatást — feltételezhető, hogy befolyásolni akarja az arab országokat. A napokban ért véget a négy arab ország — Egyiptom, Szíria, Szaud-Ará- bia és Jordánia — államfőinek értekezlete. Az értekezlet résztvevői határozottan állást foglaltak az arab népek jogai mellett. Angol hírmagyarázók szerint az értekedet „Nasszer győzelmét hozta az egész vonalon.“ Arab politikai körökben hangsúlyozzák, hogy az államfők közleménye „békü- léfceny“ szellemben foglalkozik Eisenhower közép-keleti politikájával, de ebben a kérdésben a végső formula csak nebgzen alakult ki. Az értekezlet pozitív eredményeket hozott és legdöntőbb mozzanata: az egységes fellépés a nem. zeti önrendelkezés mellett, a gyarmatosítás erőivel szemben. Az amerikai javaslat a mai idők gyarmatosítást programja, 8 mint ilyen, szemben áll azokkal a politikai elgondolásokkal, amelyek célul tűzték ki a semlegesség kereteiben a független, szabad arab világ megvalósítását. Egyiptom magatartása és állásfoglalása nagy mértékben hatással lesz egy sor arab országra és döntő mértékben befolyásolni fogja őket állásfoglalásuk kialakításában. Itt természetesen nem gondolunk Libanonra, vagy az e térséghez tartozó Iránra, amely országok még a doktrínáinak az amerikai szenátus előterjesztése előtt siettek kijelenteni, hogy elfogadják a doktrína alapelveit, más-más elgondolásoktól vezérelve. Egyiptomban a doktrína nem talált jó visszhangra és az egyiptomi sajtó határozottan ellene foglalt állást. Az egyiptomi rádió ezzel kapcsolatban rámutatott arra: „most már világ<>s, hogy az Egyesült Államok elnökének tetve jogérvényessé akarja tenni az amerikai beavatkozást a közép-keleti népek belügyeibe. Ezzel szemben Se- pilov hat pontból álló terve olyan elveken alapul, amelyek tiszteletben tartják ezen országok nemzeti szuverémtását.“ A Szovjetunió közép-keleti térségire vonatkozó javaslata kedvező fogadtatásra talált az érintett országok népeinek körében. Az arab világ vezető ál. lamainak (Egyiptom, Szíria) kormánykörei részéről még nem hangzott el vélemény a javaslattal kapcsolatban, de mindenesetre megállapítható, hogy erősátőieg hat eddigi politikájuk (semlegesség, függetlenségük megerősítése stb.) további folytatására. Megjegyzendő, hogy az amerikai nyomás és az imperialista manőverezések következtében bizonyos tartózkodás már is jelentkezik Egyiptomnál. A javaslat egyben alaposan megzavarja az angol, francia és az Egyesült Államok imperialista köreinek elképzeléseit, leülönő. sen napjainkban, amikor a fennálló rendezetlen kérdéseket az imperialisták a már elszenvedett kudarcuk ellenére ismét fegyverekkel való fenyegetéssel skarfSk meeolrJrní.
