Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-06 / 54. szám

1957. március 8., szerda (Egyik: barátom barátja mesélte, de akár tanulság is lehet) Az író már hónapok óta nem tudott írni. Nem tudta pontosan, csak sejtette, hogy a múzsa az oka mindennek, mert elkerüli. ö nem adta fel a reményt. Ki­tartóan ült egész nap késő estig az íróasztala mellett, kezében írásra- kész tollal és várt. Várta, hogy jön a múzsa és homlokon csókolja. így ült ott egyik este is, miköz­ben várakozó szemeit Malvinra, a macskára szegezte. Malvin néha nagyot pislogott, de állta az író te­kintetét. Eltelt egy óra, kettő és még mindig semmi. A papír ott hevert továbbra is szűziesein, fehér tisz­taságában. Az író róveteg tekintete ekkor tovább siklott az Íróasztalon és megakadt az egyik újság házasság­hirdetési hasábján. A reménység szikrája lángot vetett az író sze- ! mében és máris futott a tollhegy a ; papíron. „Egy író megismerkedne múzsa gyakorlattal bíró, csinos valakivel. „Jó téma" jeligére, cim a kiadóban. szólt a hirdetés, mely megjelent a lapban, az író pedig reményked­ve várta a leveleket. Nem kellett sokáig várnia, mert másnap már levelet kapott. Izgatott ujjakkal bontotta fel és mohón olvasta a kerekbetűs soro­kat. „Kedves író barátom.1 Alig várom, hogy találkozzunic. Bárcsak kétezer éves gyakoriatom . van, de olyan írókat is csókoltam ímár homlokon, mint Petőfi, József Attila, Ady Endre és a többiek. Külföldön is jártam és sokan meg voltak velem elégedve. | Mostanában is igen elfoglalt va­gyok, azonban az ön számára bár- j mikor szakítok Időt. Ha keres... ; reggel az üzemekben, délelőtt a földeken, délfelé az iskolákban va­gyok, délután a korzón sétálok. Estefelé családi körökben tartóz­kodom, késő este pedig szerelmes­párokban gyönyörködöm, különö­sen tetszenek a gyengéden egy­máshoz simuló táncospárok. Álta­lában mindig mindenütt az embe­rek között vagyok. Elárulom, hogy mostanában még ellen forradalmár okra is szoktam leskelődni. Kedves írúbarátom bármikor keres ezeken a helyeken megtalál. Nagyon várja önt a ma­ga igazi, örök múzsája. Élet Rózsika." így szólt a levél, s az író össze­hajtotta a levelet, mivel már késő este volt estélyi ruhát öltött és el­ment az egyik szórakozóhelyre. A múzsa már ott volt és várta. A- mint leült az asztal mellé a mú­zsa nyomban mohón homlokon csókolta. És azóta is együtt járnak, miközben az író több értékes mű­Eddig szól a történet, aki akar1. tanulhat belőle. B. A Népújság Szerkesztőségének, Hékésesaba Kedves Szerkesztő-bizottsági 1957. február 21-én dr. Matu- tusovszki komolyan megfogadta, sovszki Andrásról cikk jelent meg hogy megváltozik, úgy látszik, a- a Népújságban. zouban, amit a MÁV rendelő in­Csak a zárójelben megjelent so- főzetben abbahagyott, azt másutt rokra kívánok válaszolni, illetve folytatja, pedig mi annak idején erről annyit tudomásukra hozni: áttekintettünk a bírósági feljelen- v&ióban igaz, hogy évek óta vég- testűi, és ez bizony hiba volt! zi romboló munkáját a fentneve- zett, a MÁV, Gyóni Géza utcai rendelőjében is. Egyszerű, becsü­letes munkásanyák nem hajlan­dók kezelésre járni dr. Matu- sovszkihoz; kénytelenek 50—1O8 forintot magánorvosnak fizetni, a durva szavak és minősíthetetlen bánásmód miatt. Mi, az üzemig bizottság részéről nyílt szakszervezeti gyűlésen, Hogy mennyire az volt, az most tűnik ki. Szeretnénk remélni azt — és ez sok száz vasutas óhaja —, hogy dr. Matusovszki András nőgyó­gyásznak nem lesz többé alkalma és lehetősége feleségeinkkel, gyermekeink anyjával, édesanyák­kal úgy beszélni, hogy a szégyen és a megaláztatás miatt sírnánk kelljen, hogy a pimasz, durva sza­SIEG JELEIST a Nemzetközi Szemle februári számié A Nemzetközi Szemle legújabb, februári száma közli a Kommu- nyiszt cikkét az európai népi de­mokratikus országok és a Szov­jetunió közottd gazdasági kapcso­latok fejlődéséről, közli a Politi­cal Affairs című amerikai, marx­ista folyóiratból az Amerikai Kommunista Párt kongresszus előtti vitájának két érdekes cik­két: Jolin’ Gates Eljött a változás ideje című írását, valamint W. Z. Festetnek a cikkre írt, A párt helyzete című válaszát. Megje­lent a folyóiratban a Rudé Prá- vóhól Milos Vácik A „sztáldntala- nításról“, avagy elmélkedés egy „oázis" feletti elmélkedésekről cí­mű cikke, a La Nouvelle Critiqe- ből Jean Kanapa Válságban van. e a szocializmus? című írása. Közli továbbá a Nemzetközi Sxtm:e A. Szokolov: A Truman- eivtől az. Eisenhower-elvig, Geor­ges Ccgniot: Nasszer és a haladás írását, s a többi között két érde­kes cikket az európai közös piac I tervéről: a Time — amerikai bur- | zsoá hetilap — Az egységes Nyu- 1 gat-Európa megteremtésének har- ! irtadik alkalma, s a Neues Deutschland Mi rejlik a közös piac terve mögött? — című cik­két. A folyóiratot dokumentumok egészítik ki, melyek között Igen érdekes az. Indiai Kommunista Párt választási kiáltványa, vala­mint az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottságának ja­nuár 4—6. közötti ülésén elfoga­dott tézisekből közölt két részlet. — Megbonthatatlan egységben címmel dokumentumkötet jelent meg, amely magában foglalja mindazokat a kormány- és párí- közleményekei, nyilatkozatokat, amelyek a szocializmust építő or­szágok kormány- és pártküldött- ségeinek tárgyalásairól 1956. ok­tóber 30-tól a mai napig eltelt idő- 1 szakban láttak napvilágot. II i it i: k A Szövetkezetek Országos Szö­vetségéhez érkezett jelentések sze-' rint ma a földművesszövetkeze-, leknek 1 526 912 tagja van. Az el­múlt évben 120 981 új tag lépett földművesszövetkezetekbe és a1 befizetett részjegyek értéke me; haladja a nyolc és félmillió fo­rintot. a A gyárak ebben a hónapban 1.2, milliárd cigarettát készítenek, százmillióval -többet a tervezett­nél. Ennek a mennyiségnek hat-1 van százaléka Kossuth, húsz szá­zaléka ötéves terv lesz. Természe­tesen a többi fajtákból is elegen­dő mennyiség készül. 1 ■* i Lesz-e elegendő növényvéd őszei'( tavaszra? A vegyipar kedvező vá­laszt ad erre a kérdésre, mert1 mint illetékes szervek mondották.) DDT és HOH védőanyagokból, ugyanannyit termelünk, mint a múlt év októbere előtt. Raktáron1 is van elég növényvédőszer, úgy-l hogy a mezőgazdaság teljes szűk-, ségletét ki tudják elégíteni. 1956. június 10-én emeltünk vá- vak arcukba kergesse a vért a- dat az illető ellen, a vizsgálat nyo- zaknak, akik er*>b°rnek adtak éle. mán kiderült (a vizsgálatot a tét. SZOT jogügyi osztályának híva- TÁBOR LAJOS, tott ügyésze folytatta le), hogy az MÁV tnunkamester. illető orvos kizárólagosan csak * egyszerű munkásanyákhoz volt (E levelet az illetékesek figyel- ilyen durva, annakidején ár. Ma- mébe ajánljuk. S-zerk.) Felhívás az anyákhoz! Kedves magyar anyák! Sok szó esett az októberi és no­vemberi eseményekben, hogy „magyarok, hazafiak!” — Ez­zel a jelszóval gyilkoltak azok, akik „jó” hazafiaknak vallót' iák magukat. Kommunistákat, egyszerű sorkatonákat, férje' két és gyermekeket sem kímélve. Anyák, kik az életet adjá­tok, védjetek meg azt. Neveljétek gyermekeiteket etnhersze- retetre, mert anya nélkül egy gyermek sem találja meg ön-1 magát. Az otthon az, mely az első szavak értelmét adja » ni- , ci gyermeknek. Az anya vigyáz az első lépésére, és gondolati ‘ kíséri minden útjára. Hány anya sírt az októberi események 1 alatt, amikor az ellenforradalom propagandája nyomán száz és száz gyermek hagyta el otthonát, és hányszor hallottuk fiatal leányok szájából, hogy „piszkos kommunisták”. De ti. »magyar anyák, sokan közülünk semmit sem tc-ttetek ennek- '!: meggátlására. Sőt voltak anyák, akik a szovjet népet okolták I az eseményekért. Ébredjetek fel. magyar anyák, és jusson ;, eszetekbe, hogy a szovjet nép, annak fiai, újra megmentet­ték az országot a fasizmustól, és hány szovjet anya nem tud­ja, hol a fia sírja, és még egy szál virágot sem vihet oda. I Magyar anyák! Gondoljatok ezekre az anyákra ugyan- | úgy, mint a magyar anyákra, hogy mennyire fáj a szivük, és i ez mind azért, hogy Magyarországon a fasizmus újra rom­bolt. Kapcsolódjátok be a Magyar Nőtanácsba, mely harcol­om akar a magyar szocialista országért, a magyar gyermeke- l kért. Szeressétek a népi demokratikus, és az egész világ ha­ladó szellemű fiait, mert csak úgy lesztek igazi magyar anyák. Segítsétek a megtévedt ifjúságot arra az útra, amely mind­nyájunk számára szebb és jobb jövőt biztosít, llagadriétek ki az ellenforradalom megtévesztéséből és vezessétek az igaz út­ra, mert ez most valamennyi anya legfontosabb feladata. A Magyar Szocialista Munkáspárt gyulai területi alapszervezetének nőtagjai. '-ó? ‘ KICSI TRAGÉDIÁK Ha most ezt a történetet a szí n­hely megjelölése nélkül, a valódi nevek nélkül mondom is el, akikor sem veszít valószínűségéből, hi­szen mindenki látja majd, hogy igaz a történet, és az is lehet, hogy még ennél sokkal szomorúb­bat is tudnának elmondani. Az. írás címének azt adtam, hoay „kicsi tragédia”, mégsem ez fedi legjobban a valóságot. Igen nagy tragédia az. ami manapság sok száz, és ezer kislány, és kis­fiú, a tíz-tizenöt éves ifjúság 'el­itében kavarog, lejátszódik. Amit megírok most, egy peda­gógus barátom mondta el, sok le­mondással, sok lázadozással, ami ugyan ellentéte egymásnak, de a pedagógusod«, az ifjúság egy részé­ve nagyon is jellemző. éves csiráikét — az érthetetlen­2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG itat is, kiknek különösen fogékony a lelkűk mindenre, amivel fitog­tathatják „bátorságukat", „ügyes­ségüket” — egyszóval, amolyan „diáikcsínyekké“ szépítve a dolgo­kat, becsomagolva a hamis haza­fiasság nacionalista selyempapír- jába —, különböző megbizatáso- kat adtait tanítványaiknak. Mert kérem: nem könnyebb-e krétát nyomni a gyerek kezébe, hogy a sötétség leple alatt uszító mondatokat írjon ki a kerítéseik­re —, mint azt felnőtt embernek megtenni? Ha a gyereket kapják el, esetleg kap egy nyaklevest, és liaza zavarják, de, ha a súg alma­zó kát, krétával a kezükben, abból akik azt se tudják még, hogy raj fán terem a politika — kormány­fslónos iskola igazgatójának fel- akasztását követelték röplapon a gyerekek?! Vagy arról tud-e min­den szülő, hogy van olyan hetedi­kes leányosztály szintén ebben a városban, ahol arról „pletykál­nak“ ezek az alig felcseperedett kis csiráik, hogy ha újra kitör a forradalom, majd adnak azoknak az iskolatársaknak, akiknek az apjuk, vagy anyjuk belépett az MSZMP-be?! Kérdezem: ők ta­lálták ki ezeket a „modem“ diák­csínyeket?-z én barátom csak legyintett. „Az iskola levegőjében van ez.;. Szellőztetni kellene, hidd el ne­kem.“ Elhiszem, sőt: tudom. Ki- szellőrtetni, kiűzni a po&ványt, a lélekmérgezést, a hivatásukat meggyalázókat — mert pedagó­gus-e az, és méltó-e arra, hogy a nép gyermekeit nevelje, tanítsa, aki gyermekek fogékony lelkét mérgezi, aid az osztálytársak ül­dözéséi nem veszi észre, alti jót mosolyog azon és együtt kuncog az osztállyal, amikor a fülébe jut, hogy bizonyos „célból“, és bizo­nyos „jelkép” gyanánt felakasz­tották az orosz könyvet?! Mert ilyen is történt, ez az igazság! Ahol megtörtént, ott biztos, hogy nem cáfolják. Folytassuk? ■ Minden kommen­tár nélkül: mi a véleménye a be­csületes,' hivatásukat valóban be­töltő pedagógusoknak arról, ami­kor az egész osztály klu-klux- kl®n-i üvöltése közepette, Lenin képeit tüzelik a kályhákban?! Most még csali így íróin: „ahol“ meg­történt, szintén nem cáfolhatják, mert nem is olyan régen történt. Ez a magyar ifjúság? Azért lá­zadozik az én pedagógus barátom, mert évék igyekezetét, harcát, ne­velői munkáját látja rombadőlni a háttérben vigyorgó, kézdörzsöl. getők, sokszor „megfoghatatlan“ gyermek-uszítása miatt? Úgy ér­zem ezért. Ki hát a felelős? Ki a felelős azért, hogy manapság a „diákcsí­nyek“, az orosz könyvek akasztá­sában, káptüzelésébtB, alkalmi „forradalmi“ rigmusok faragásá­ban, egyes gyermekek üldözésé­ben, gúnyolásában, az újabb „hecc” váráéban merülnek ki?! Ki a felelős? Azt hiszem, ha igazi pedagógu­sok, és a gyermekeik sorsát tisz­ta és tanulással eltöltött, az élet­re készülő gyermekéveket féltő szülők összefognak és elmondják véleményüket mindezekről, akkor gyorsabban gátat vethetünk mind­annak. ami napjainkban az tsko­— letartóztatás is lehet. Tudjuk-e mindannyian, hogy úgy kezdődik a történet, hogy egyes iskolákban apró gyerekek, október idején az iskola hetedikes leányait — tizenkét-tizenhárom­ség teljes zűrzavarába lökték a- zok a lelkiismeretlen nevelők, a- kik éies szemmel és jéghideg agy- gyal hamaj’osan meglátták, meny­nyi aljas dologra lehet felhasznál­ni a gyerekeket. A fiatal lányo­ellenes röpi rat okát sokszorosítot­tak? Megkeresték-e mái' a becsü­letes pedagógusok, hogy ki adta nekik az első példányt? Hallott-e mindenki arról, hogy a régebben „legnagyobb magyar falunak“ ne­vezett városunkban az egyik ál­iák légkörét, a gyermekek gon­dolatvilágát fertőzi. Tárjuk, ki az iskolák- ablakait! Jön .a tavasz, előttünk egy új, soha nem volt élet lehetősége! A sötétség, a nacionalista búsma­gyarkodás „apostolait“ pedig ne tűrje tovább sehol, sem a szülő., sem a pedagógus, aki életét a gyermekekéit; áldozza. Amikor én kisdiák voltam, az veit a legkedvesebb csínyünk, ha nedves itatóspapírral a mennye­zetre ragasztott tízfilléres óra vé­gén a tanári asztalra esett ékte­len csöi-ömpöléssel. Most? Az lenne a diákcsíny, hogy „röpcé­dulát“' csinálnak a gyerekek, a- miben a „követeléseik«'’ han­goztatják? Azt, hegy — mint' az előbb említettem példának: — akasszák fel az igazgatót? Elszo­morító kicsi tragédiák ezek: rní lesz belőled ifjúság, ha már tl- zenegynéhány éves korotokban akasztani akartok?! Mégsem ők a felelősek! Hanem azok, akiknek ezer gyermek éle­te, jövő sorsa fabatkát sern szá­mít, ha a „régi szép időket“"akar­ják visszahozni. Szülők, pedagógusok: gondol­kozzatok! Ezért ívtam meg ezt a né’nárv — kiesi tragédiát. S. E.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom