Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)
1957-03-31 / 76. szám
1957. március SÍ., vasárnap BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG s írók, költők fóruma :os: Nem vagyok babonás!»« Nézzék, kérem, én nem vagyok babonás. Azt sem mondom, hogy mindig tizenharmadikán veszek lőtté-szelvényt, mert tizenharmadika csak egyszer van egy hónapban, lottó-szelvényre meg négyszer lehet költeni. Azt sem állítom, hogy nem megyek el a kétlábú létra alatt, mert nyugodtan elmegyek, sőt, a múltkor, amikor hát iő-domborulaton dobtam egy — kép zeljék! — fekete macskát, nem történt semmi különös. Ha csak az nem, hogy a három hete kihúzott fogam újra sajogni kezdett, pedig régen bedobtam az egérlyukba, hogy vigye a ... szóval bedobtam, és mégis fájt. Persze, nem a fog, hanem a helye. Mondom, nem vagyok babonás, és éppen ezért nyugodtan merem állítani, kijelenteni, sőt, még kinyilatkoztatni is, hogy: bárcsak jönne már az a sokat beharangozott Arend-Roland üstökös, úgysem hal meg senki, és nem áll fejetetejére a világ. Szóval azt már megbeszéltük, kérem, hogy nem vagyunk babonásak. Fáncsi néni mégis az, tegnap is azt kérdezte tólem, hogy hintettem-e sót a verebek farkára, mert ha nem, ügy gyorsan pótoljam eme hiányosságomat, és az első verébfészeknél gyakoroljak önkritikát. Ha nem teszem meg, akkor Plútó legyen irgalmas az én esendő lelkem alvilági kóválygá- sainak, mert a vén révész, Cháron János Tiszabürgözdfalváról, nem visz át. Kérdeztem, hogy min nem visz át Fáncsi néni? Hát, mondja ő, a folyón. Milyen folyón, kedves Fáncsi néni? Hát azt mondja ő, hogy a Styxen. Hogy aztán ezen csudátkoztam, és sehogy sem értettem meg az egész folyó-dolgot, Fáncsi néni legyintett, és lemondóan nézett rám; Azt tudtam édeském, hogy elhasaltál latinból, de hogy azóta se ragadt rád semmi, azt nem gondoltam édeském... £s lesújtó pillantásokkal otthagyott, hogy tovább folytassa sétáját, és mindennapos társalkodását a Styx partkóbo»—-«» lelkekkel. temettek vala el annak idején, amikor meghalánaiv. rr<ry gondoltam, nem ütközöm már semmi különösebb akadályba, és másfelé vettem az irányt, hogy ne is lássam Fáncsi néni fáncsi ábrázatát. Akkor találkoztam Ödönnel, aki mió»u nem láttam, akkora pocakot növesz- ^t^t, mint egy bödön, és szívesen kézikocsit rendszeresítenék elébe, kise- ■ g tő eszközül, hogy könnyebben lépdelhessen élete sovány, annyi lemondással teli útjain. Pechemre, Ödön nem sokban különbözött Fáncsi nénitől, ha csak abban nem, hogy valamivel f'atalabb lenne, és hogy férfiú, ennek- okáért nadrágban jár. Különben ugyanolyan babonás volt, mint Fáncsika, col — jön az üstökös! Ha neki tetszik - Akkor már az orrom előtt hailo• v- Mi lesz, ha összeütközünk?! Akkor megbüntetik — mert nem ismeri a KRESZ-t, és nem tudja, hogy tilos a keresztezés. Apropó, kereszt — és a fülemhez hajol: — Tudod te, hogy az üstökös feltűnése háborút jelent? Milliók pusztulását... Istenem... mennyi fakereszt lesz a temetőben... Szerencsére, nem volt templom a közelben, mert úgy véltem felfedezni az arcán, hogy gyónásnak indult kedve kerekedett szegénynek. No, szervusz, Ödön — mondom —, de Ödön nem engedett. Te, — lehelte csendesen —- ez az Arend-Roleml az évszázad üstököse lesz. Tegnap olvastam az újságban. Ne mondd — csodálkoztam én —• aztán mikor látni majd azt az üstököst? — Áprilisban, délkelet felől jön, mint a zivatar!... N Püff neki, gondoltam, akkor jó lesz esőkabátot húzni, nehogy megázzak... Ödön elviharzott. Nem kérem, én nem vagyok babonás, jöjjön csak az az üstökös, ha már volt évszázadi mérkőzése, meg évszázad nem tudóm én mije, meg feltűnt Lollobrigida is, az évszázad asszonya, hát miért ne k lenne az az Arend-Rolend az évszázad üstököse? Nem vagyok babonás, ezt V már mondtam, és azért sem kerülöm ki a fekete macskát, elmegyek a nyitott létra alatt is, sót se hintek a verebek farkara, lottót se veszek 13-in, és esőkabátot sem, ha jön az az üstökös, mint a vihar. Jöjjön csak az a tündöklő égi csoda, legalább kisegíti a holdat világltásfelelősi beosztásában, hogy jobban lássak este, amikor Orosházán hazafelé megyek, mert úgy látszik, a mi utcánkban — babonából — mindig kicsavarja valaki a villanykörtéket a karókról, aztán olym sötét van, mint lenn, az alvilágban, ahol Cháron János lapátolja a vizet, azon a — hogy is mondjam — szóval azon a folyón, amit most se * udok megjegyezni, hogy az ördög vigye el, Fáncsi nénivel, meg Ödönnel együtt. Sass Ervin Levél egy trafikosnőhöz ******* **■»*»*** **********+**« ******* Irta: CSURKA PETER Kedves Kopalckiné! A múlt hónap elején megrendülve közöltem Önmel szóban, hogy leszoktam a dohányzásról. Megrendült bennem a hit, belátom, nem vagyok többé gerinces ember, én, aki annyi fogadalomnak ellenálltam, hogy na most ide hallgassatok, hétfőtől kezdve nem dohány zom, vagy hogy újévtői kezdve, de szorgalmasan tovább dohányoztam mindezideig, midőn csak megtörtént a baj, megtört bennem a fogadalmakkal szembeni gerinces eüenáflás, egy hónapja nem szívok... Én önnel sohasem leveleztem. Közölnivalóinkat évek óta kicseréltük az ön nemtudomhányas számú trafikjában — bocsásson meg, hogy számát se tudom már — az ember sohse a számért jár egy trafikba, hanem cigarettáért és a kiszolgálás minőségéért. Ahogy ön engem kiszolgált, abban soha sem volt semmi hiba. Kedves, mosolygós, türelmes volt, szót se szólt ha ónákhosszat nyomkodtam, fog- d os tarn a szivarjait s elmondhatom, hogy ön volt drága Kopaldkiné Közép-Európa legbájosabb trafi- kosnője. Sohse felejtettem el, amikor egyszer nem volt nálam pénz — ha tudná, hányszor nem volt énnálam pénz ebben az életben — kértem egy doboz Tervet ,s el apadtam, mikor a zsebembe nyúltam, füstbe ment a „Tervem” és akkor ön kedves Asszonyom, elővette a pénztárcáját s fizette be a kasz- szába a háromötvenet, de olyan gráciával, hogy lehetetlen volt azt visszautasítanom. — Ugyan kérem, azért csak nem tetszik cigaretta nélkül maradni?! önt tartottam a legkedvesebb nőnek ezen a vidéken és meg voltam győződve, hogy hasonló véleménnyel van ön is rólam, férfiről. Most már meg is írhatom Magának, én olyan hűséges vevője voltam, hogy például ha a sok kínAlgatás miatt kifogyott a cigarettám, inkább potyáztam egész nap és a hivataliból hazajövet elmentem száz trafik előtt is, egyikbe se tértem be. Vagy emlékszik, hogy nyaranta, mikor szabadságra mentem a Balaton mellé, megvettem egy hónapra szóló trafikadagomat, mintha csak két trafik volna a Balatonon, az egyik a bal, a másik a jobb partján, s a jobb partról át kellene hajózni a balra, mert hetenként felváltva inspekciónak... Már arról is beszélgettem a feleségemmé), hogy le kellene Önöknél vizitelni, hogy ezáltal is szorosabbá tegyüik barátságunkat. A feleségem azt mondta, hogy várjunk ezzel a viajttel addig, mikor már ön sem lesz olyan feltűnően csínoí asszony, meghogyhát a féleségein nem dohányzik, etcetera... Mindezek előrebocsájtésa után engedje meg Kopalckiné, hogy rátérjek a lényegre, mely engem ennek a levélnek a megírására kényszerített. Végtelen szomorúsággal tölt el az a tapasztalat, hogy az utóbbi napokban a köszönésemet is alig fogadja, egyszerűen csak biccent a fejével, de ha lehet, inkább csak átnéz rajtam, mint napfogyat tozásker a zöld üvegen, ha áruda "a előtt elmegyek Az első napokban még kedves volt, mikor én bűnösségem.tudatában félénken beköszönhettem a nyitott ajtón, kiszólt: na megy még, bírja még, szakiként? A kérdések elmaradoztak, fogyott a mosolya és most ebben az időpontban, melyben e levelet írom, közölhetem az egész világgal, hogy mosolya teljesen elfogyott számomra. Hiszen járhatnék én más utcán is hivatalba. A Dér utca ked/es utca, a Medve utca is bájos, járhatnék mindkettőben, de ezekben az utcákban nincsen trafik. És nekem elvanhatatlamu] látnom kell az ön trafikját, értse meg, látnom kell a kirakatiát, a kiállított cigarettasatrtékat, látnom kell a piros mező hátterében füstölgő lágymányosi dohánygyárat, az 5 EVÉS TERV dobozát. Nekem még soká be kell szippantanom Asszonyom az ön boltjába, hogy erezzem a do’rányiílatot, a kábulatot, mert tudja meg, hogy álmomban annyit cigarettázom, hogy permanens nikotin mérgezésem van. Kérem tehát kedves Kopalckiné, bánjon velem kíméletesebben. Mert ki tudja, hogy valamikor, valamikor, majd egyszer, amint ott megyek el az ön árudája előtt és a jó és gonosz szellemek vitatkoznak bennem, mondván az egyik: ne menj be ember, ha már leszoktál, a másik: menj be csak, ilyen marhanagy embernek mit árthat a cigaretta — ki tudja kedves Kopalckiné, egyszer nem hagyom e őket ott kint az utcán, hadd vitatkozzanak, s bemegyek Önhöz és megveszem a doboz Tervet?!... Szóval összekerülhetünk még az életben kedves Kopalckiné. És végezetül, azt is tudomására hozom, arra jöttem rá, mióta nikotin-mentesen, járok a világban, hogy azok is embereik, akik nem dohányoznak. \ Üdvözli: Hűtlen Ede J Vi** V** » “ V** V** 19^ V*' »I#* I az arcára mosolyt erőltet. Mégis mesz- szire nyúlnak kalapjuk mellé az ismerősök, hogy köszönjenek neki. Ha pedig rámegy más földjére a birkája, egy ellenvetés nincs. Pedig a földért úgy megvannak kavarodva az emberek oda- künn a tanyán, hogy kerüli egymást még a rokon is. A hivatalos írások is igazolják; nincs nap, hogy ne vonulnának fel a tanyai emberek pörösködni, panaszt tenni, tele haraggal, indulattal. Mert úgy áll a dolog, ha a csirke átka- pirgál a másik udvarára: pör. Ha a tehén más mislingjébe lép: pör. Azzal nem számol ebadta embere, hogy több időt veszít, mintha úgy egymásközt megegyeznének. így élnek ők. Az öreg juhász meg csöndesen ballag juhai után. Néha-néha úgy eszébe jut, csakúgy, mint annyi ka- lapemelgetőnek, egy régi-régi kor. Visz- szavarázsolják magukba a hallottakat: Dübörgés hallatszik a selymes pázsiton, és a messzerengő délibáb tündérjátékával ejt meg bennünket... Árvalány- hajas szegény legények őrült vágtatása nyomán száll föl a gyepnek szürke pora és jön vele a hang, a szitok, az átok, mely az őket üldöző katonáknak van szánva. Azután egy váratlan, merész fordulat következik be a napsugaras fényes pusztaságban: ostorpattogás, fegyverdörrenés, lónyerítés, riogató dacos hang ösz- szevegyülő lármája tölti be a rónát, s a száguldó betyárcsapat ime visszafordul a lovaskatonák felé, a magyar nép ellensége felé, vért vérre ereszt. Az emberélet most csak egy sóhaj, egy gondolat: halni a hazáért, a szabadságért. A zöld takaróját az édes anyaföldnek meleg piros vér öntözi, a nyöszörgő, a halódó emberek alatt. Az imigyen feltámadó korral egy híressé lett ember is elémtoppan. A hármas vasrácsok mögött kiszenvedett betyárvezér, akinek alakját legendaszerü töi-ténetek veszik körül: ez Rózsa Sándor. És amint így róla beszélnek, azt mondja rá az ismerős, hogy ez a csöndes, szófukar öreg juhász a kondorosi határban a lovasbetyároknak egyetlen vérszülöttje. A tulajdon édes fia: Rózsa Sándor. Ezért emelik meg kalapjukat messziről az emberek, és ezért nem kerül szó, ha a jószága idegen földre téved. A lovasbetyár szelleme ott járkál a nép között, s a fiút, a tisztességben élő hajtást is megoltalmazza. Az apa tettei tiszteletre parancsolja őket az öreg juhász iránt. Azt beszélik róla, belészorult a betyár vér. Lehet. Belészorult, csak nehezebben hévül föl, mint apja, úgymondják, csak ha bort iszik, vagy ha éppen valaki megbántaná, ilyenkor egy árnyalattal közelebb jut az apja alakjához. Történt egyszer a városból jövet, a nagy kocsmába tért be. Jómódú gazda ült az egyik asztalnál, ösmerős. — Nini, hát kend meg sem ismeri a szegényt? — Nem én, meg, hogy is mondjam, rosszak a szemeim Sándor — mondja a gazda, majd így folytatja: De egy pohár bort azért elfogyasztasz velem — néz rá békítőén. — Nem kell nekem, ha kend még a köszönésemet sem fogadja. — Belseje reszketett az indulattól, de fékezte magát. — Úgy... húzta össze szemöldökét a másik és parancsolólag kiáltott: — Igyál, ha mondom! Az öreg juhásznak egyszeriben felakadtak a szempillái, s mintha kidülledtek volna szemei, szúrósan, haragosan nézett a jómódú emberre. Most az indulat dacossá tette a széles mellű, nagy embert, s akár az ujjára csavarhatná az alacsony, gyönge, de gazdag parasztot. — Ki takarodj! — mondta fogcsikorgatva. A gazda visszahúzódott, betette maga után az ajtót. Rózsa Sándor pedig a kocsmáros felé fordult. — Szörnyen szeretem az emberbarátaimat, de engem meg ne bántson senki! A gazdák iránti gyűlölete adta ajkára ezen szavakat, s azután előhúzta bőrből készült pénzeszaeskóját, annak tartalmát kiöntötte a pultra, s odaszólt az íc- césnek: — Igyék kend velem... • így élt Rózsa Sándor fia, aa első háború idején, szegényesen, de büszkén, egy elbukott szabadságharc után. Irodalmi pályázók figyelem! A Békés Megyei írók Munkaközössége műit év augusztusában, a Békési Üzenet című irodalmi és művészeti folyóiratban, irodalmi pályázatot hirdetett novellára, versre, drámára stb., melyek feldolgozzák mai életünk eseményeit, vagy megyénk bármely haladó hagyományát. A pályázatok értékelését tíztagú bírálóbizottság végezte, mely munkáját az elmúlt napokban fejezte be. Most már elérkezett — ha késve is — a pályázatok eredményének kihirdetése. A Békés Megyei írók Munkaközösségének elnök* sége ezúton is felkéri a jeligés pályázókat, hogy a pályázat kihirdetésének időpontjában, április 4-én délután 6 órakor a békéscsabai Balassi kultúrotthon kistér» miben jelenjen mag. At irodalmi est keretében szava la# tok, tongoraseámok te imh veámoh fogják teára kodatm o* érdeklőáö ráeánetget
