Békés Megyei Népújság , 1957. március (2. évfolyam, 50-76. szám)

1957-03-03 / 52. szám

1957. március 3., vasárnap A Budapesti KÉPESLAP Meg sötét volt, majdnem éjszaka, amikor befutott a békéscsabai sze­mély a Keleti-pályaudvarra. A vil­lanyóra percmutatója akkor ugrott a tél ötre, amikor aktatáskámmal a hónom alatt elhaladtam alatta. Va­lamikor szeptemberben jártam a fővárosban. Azóta sok minden tör­tént. A hatalmas csarnokban tízszeresen visszhangzott a négyhuazomiégye- sünk dobogása, a csomagkocsiból nagy zajjal rakták ki aprókerekű villamoskocsikra a postai szállít­mányt, zsákcsomagokat, kosarakat, gyerekágyat. A kijárat felé sodort a tömeg. Amit először láttam a harcok nyo­maiból, azok az Uvegcsarnok kilőtt ablakszemei voltak. Bementem a kultúrváróterembe Is szétnézni, fejkendős nénike. Jó standhely, ha­mar elkél minden virág, mert a borzalmas napok után újra virág­zik a szerelem is Pesten, és a tavasz is integet jószagú '.eheiletű szellő­vel. Székek, asztalok, rengeteg várakozó utas — és tisztaság. Ez már akikor szembetűnt, amikor beléptem. A könyvtárszolgálat működött. Néhány perc múlva megjelent az újságárus, a legfrissebb Népszabadsággal. Pil­lanatok alatt elkapkodták az egész készletét. Az emberek az újságok fölé hajoltak. Megfigyeltem: most nem úgy, mint ezelőtt, legtöbbén nem a sport­nál kezdték, hanem az első olda­lon. Érdekli az embereket — a politika, Hét órakor elindultam a Keledből, körbe a Baross-térem, a Rákóczi-út feló. Olvastam, hallottam, hogy valamelyik „felkelő" csoport Itt ta­nyázott és a Baross-tér, házaiból járt ■ ki „portyákra". A házak ágyu-ütötte sebeit a téren már mindenütt begyógyították, de befordulva a Rákóczl-útra, már más a kép. A Zóna-eszpresszóval szem­ben még látni a futóárkokat. Odébb egy nagyobb gödör: valami ágyú­állás lehetett. A Rákóczi-út sarkán nagy sebet kapott a Szabadság-szálló, a Debre- cen-étterem, de már ott is dol­goznak, tataroznak. A sarkon újság­árus, egy üres, szétlőtt abiakú kira­katban meg alkalmi „antikváriu­mot" nyitott egy asszony. Megnéz­tem, milyen könyveket árul? Sok­félét: Randevú Rómában, Az asz- szony titka, aztán Forró Pál művelt; még egy pengős „regény" is volt jó- néhány. Annak örültem, hogy senki sem vett tőle, legalább is addig, amíg ott voltam. A Divatcsarnok volt épülettömbjé­ben hatalmas gép dolgozik, kapar­ja a törmeléket, tisztítja a beteme­tett földszintet. Az épület mellett, a volt fagylalt-kertben most hatalmas vasgerendák hevernek formálaüaU nul, mint az összehajlított drót. Az Éjjel-nappal Közértbe gfcregge- Siztem, forró „reggeli ltalt‘*7 friss kiflivel. Az üzlet roskaúlsig van minden jóval. A hentesáru-részben kolbász, felvágott, rengeteg csoko­ládé, cukorka, máshol hal, a meny­nyit akar az ember, és az ajtónál a presszó-gép körül finom fekete-il­lat lengedez. Sőt annyi a cigaretta is, hogy tíz évig se füstölném el: Kossuth, Terv, Mátra, Harmónla..j és bolgár is, csak az már nem fogy... Reggelizés után átmentem az EMKE-sarokra. Szemben a Nemzeti­nél már újra áll a villanyéra és alatta ibolyát, hóvirágot árul egy Néhány évvel ezelőtt sokáig Pes­ten laktam, és én magam Is ezer­szer bosszankodtam amiatt, hogy a New-York palota előtt gerendákba botladozik az ember, alagutakban jár, — mert évek huza-vonája után évekig tatarozgatták a műeralékpa- lota tornyát. Az ősszel végre elké­szült. És most? Kezdhetik élőről, mert a torony teteje odavan, a pa­lota is sok sebet kapott. Itt Is fő­hadiszállás volt. A New-York palota szétlőtt ablakai, tornya, tetőzete is vádol és bizo­nyít: az ellenforradalmároknak mindegy, hogy műemlék, vagy kül­városi viskó, pusztulás, rombolás, terror! Ez az életelemtik, *z a cél­juk. Elhatároztam, hogy iszom egy fe­ketét. „Szemembe nézz, szívembe látsz...’ Villog, fénylik a zongora hangja, a kicsiny asztalok mellett összehajtó férfiak, nők, leányok. Itt benn, az egyik presszó mélyén már régóta békés a hangulat. - Egy fekete, egy összenézés... mi kell több a boldog­sághoz? Bizony kell! Mondjuk: bútor is! Egyetlenegy sorbanállást láttam Pesten, és az a Lenln-körút egyik bútorüzlete előtt volt. Az üzlet zár­va. (nem tudom, mikor nyithatják, hiszen délután három óra volt) a ki­rakatokban újtipusú csőbútorok és politúrozottak is: szekrény, kerek asztal, fotelek, rekamiék..; Sok bútor elpusztult, most pótol ja, aki‘tudja. Ezért a hosszú sor a bútorüzletek előtt. Az utcákon szédületes a forga­lom. A német Wartburg kocsik hó dltanak, különböző pasztell-szineik- kel még az újdonság érzését keltik mindenütt. Sok a Pobeda, Mercé­desz, ezer és ezer teherautó fut vé­gig naponta az utcákon. A villamo­sok ugyanolyan csörömpöléssel és cslllngeléssel szaladnak, mint régen. A peronok lépcsőjén fürtökben lóg­nak az emberek. A buszokon és a trolikon Is hasonló a helyzet. Taxik­ban sincs már nagy hiány. Szinte észre sem venni, hogy gépkocsipar­kunk nem kis részét elhurcolták n disszidensek — nyugatra: Sok érdekes apróságot Jegyezhet­nék fel, amit rövid egynapos buda­pesti tartózkodásom Idején láttam, hallottam. A munkába siető embe­rekről, vagy a seprű- és kefeárus­ról, aki a könyvantlkváriushoz ha­sonlóan üres kirakatban ütötte fel a „boltját”, az egyforintos hóvi­rágcsokrokról, ami úgy kel, mint a cukor, a Híradó moziról, ahol sor­ban állnak az emberek, és a kék Dunáról Is, amely talán soha nem látott annyi borzalmat; mint októ­ber idején; Nem Írok már erről, hiszen tud­juk valamennyien, mi történt, és hogyan történt. Néhány szót még: Budapest él, mert élni akar, és a pestiek bíznak abban, hogy újra a Duna-gyöngye lesz, ahogyan évtize­dek óta emlegetik itthon is, kül­földön la szép fővárosunkat; ■. F. I3&OSSC II j) ÜJ REZSŐ: II 0 II II 0 II II 0 II II o II II O II II II o II Tavaszi lélegzet Fent, a hegyen állnak a fenyők... ...lent, a völgyben zajlik a város és az égen hófehér, álmos felhők húznak haláluk felé. — Szemem elé terül az élet és — élek, élek! Hallom a szívem csodás zenéjét: azt zengi, igen, igen, igen! !— tovább csak bátran, amíg csak lány van és karcsú fenyő s onnan, a völgyből élet tör elő! isfössosso: * ii II 0 II íl II II o II o 11 II 0 II II 0 II n o II II o lí H o II II 9 II fl 0 DE KÉP ÉS SZŐ VÉG I I IIII M I I M Illik III !ll lltl IIEMIII Ilii Ilii III inni | I | a Neue Berliner Íllusírierte-ből Hetenként száz levelet kap Clara Antonelli a szovjet katonáktól Hetenként száz ie- velet kap Clara An­ionéin a szovjet ka­tonáktól, akik láttáit fényképét egy folyó­iratban. a fiatal olasz tanítónő leve­lek válaszolásával, a leveleit körüli kérel­mekkel, fényképek­kel és autogramok­kal tölti el szabad­idejét. Ez a népsze­rűség ára, de hiszen Clara színésznő akar lenni és a „Miss"- választás egyáltalán nem ment olyan ne­hezen, mint a film­stúdió választása; mely eitöltl álmait. Szovjet és lengyel rendezők is felfi­gyeltek reá. s kér­ték, hogy menjen Moszkvába, vagy Varsóba filmezni. E- zek az ajánlatok na­gyon csábít, rk a jupiterlámpák Imá­dója számára, d» nem ismeri félre a nehézségeket sem, melyeket a nyelvek tanulása Jelentene. Még reméli; hogy megérkezik Cinecittába, az oiasz filmvárosba, s hogy Vittorio tíe Sica, vagy Luigl Zampa ad majd neki filmszerepet. o at; 3E o; fmnWf hrir4rt in Anr W'trta ***** (iv< <■»* A0**co>xoyt.$6ójo>e>. yyyÁfcfkoo■w-M'/xö í!«WWl 9«Kik w ,*>*>*.< V:< 4» »■>/ •;.< 5» «*» I Bemutató a Jókai Színházban „A szabin nők elrablása“ _!'v-í''ví'v rvov rvévrvr A színházi plakátok bemutató " előadást hirdettek: „A sza­bin nők. elrablása”. Szövegét Schön than fivérek egészen jó víg­játékéiból Kellér Dezső írta, aki úgy látszik, tarsolyában bírja mindazokat a „mesterfogásokat”, amelyekkel — először: el lehet rontani egy jó vígjátékot; másod­szor: a végtelenségig lehet fokoz­ni a nézők nevető-görcseit és arc­izom tortúráját. Persze, ez nem művészet, esetleg kabaré, néhol rosszízű kabaré. Hogy azután a .Jókai Szíriház,,„A szabin nők el­rablása” bemutatójának egyné­hány jelenetében művészi jót és szépet is találtam, az korántsem az írónak, vagy mondhatnánk úgy is: ábrának köszönhető, hanem inkább a rendezés ötletességének s a szereplő művészek tudásának; A zí hiszem, aki ott volt, egyet- ** ért velem abban, hogy erről a bohózatról különösen sokat be­szélni nem lehet. Szabv ny kap­tafa az egész: egy tanár, alá da­rabot ír, és még a legmerészebb fantázia sem tudja elhitetni, hogy az iskolában tanítani is tud, hi­szen olyan ttgyefogyott szegény — a raplis .nasságos asszon“, a még raplisabb lánya, a vő, aki az asz- szonyok egy pisszenésére rogya­dozik, a vidéki színésztrupp igaz­gatója, aki mindenhez ért, csak a „szakmájához” nem, a tenyeres­talpas cselédlány, akiben az a „népi“ vonás, hogy többet tud, mint az egész ház, aztán vegyünk ehhez még egy kis szerelmet is, és kész az „egyveleg”. No, lám, nem is kell olyan sokminden és kacaghatsz néző, két órahosszat, ha kitúrod. Tévedés ne essék, nem vagyok ellene a kacagásnak, sőt, azt akarnám és szeretném, ha minden ember vidám lenne, és ( jókedvű. Ehhez sokat nyújthat a színház és szeretném is, ha még [ Jl BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG többet nyújtana a jövőben, de „kissé” nívósabb darabokkal, iro­dalmibb keretek között. Nem cé­lom, hogy részletesebb javaslato­kat tegyek a műsorpolitika irá­nyában mindarról, amit a szín- ■ házlátogató közönségtől hallot- 1 tam, egyet azonban fontos meg- j említeni: több magyar darabot ; szeretne látni Békéscsaba közön- I sége is, és a megyében is ez a kivánalom mindenütt. J~|e térjünk vissza a „Szabin nők elrablására”. Azt már j elmondottam, hogy ebből a vég­telenül gyenge bohózatból csak I néhány, egészen kitűnő, nagyvo- I nalú színészi alakítás formált j egy kicsit tovább élő emléket, ‘ hogy nemcsak addig volt szóra­kozás, amíg peregték a jelenetek. A szereposztás szerint Bányai tanár szerepét Székely Tamás ját. szotta. Nem tudom, hány álmat­lan éjszakája lehetett, míg ma­gában megformálta a szegény „pedagógust”, de amit csinált leg­több jelenetében, az igazán jó volt, megkapó volt, és a legfőbb erénye: jóformán sohasem esett túlzásokba, pedig ennek a bohó­zatnak ez a legnagyobb buktatója. Ruttkay Mána — Borbála „nas­ságos asszon“ a második olyan művész, akiről már-már csak el­ismerést lehet írni. Megmutatta — Székely Tamással együtt — hogyan kell bohózatot játszani, és csak művészi eszközökkel csi­karná ki a sikert, ha még annyi­ra gyenge tákolmány is a darab. Sí ménfal vy Eta — Etelka szere­pében — volt az egyik igazán kel- lemes meglepetésem. Mint naivát most láttam először, ö talán egy j kicsit „felfedezés“ is, és igazán jó felfedezés. Kedves, szeleburdi kis­lány, aki — ha szerelemről van szó — nem Is annyira kislány már. Mimikája egészen meglepő, Jól kí­séri az érzelmi hullámzásokat, j Szerelnénk még látni más darab­ban Is. hamarosan j Lankey Edit, — mint Irma, szin­tén hamar tapsra ragadtatta a kö­zönséget, jól hangolta össze játék- felfogását, mozdulatait Ruttkay . Máriával, bár néhol túlzott. JJettegi Fridolint — egy újabb j beugrásiként — Gáti Sán­dor, a bohózat rendezője alakítot­ta. Néhol túlságosan komikus volt, és nem tragikomikus, hiszen , Rettegiben ezer és ezer vándorszá mész szomorú-furcsa sorsa eleve I nedik meg. — ez az igazság. A második felvonás magánjeleneté­ben már megéheztük, hogy szíve ia van ennek a Retteginek, és könnyezni is tud nehéz, hányatott, bohém-életű sorsa feäett. Talán Simon Erika az, aki a legtöbb nyiltszíni tapsot kapta a bemutatón, jogsai, mert minden elismerésem az övé. Ilyen bűbá­jos, buta, remekül megformált te­nyeres-talpas, szókimondó cseléd­lányt kevesen tudnak színpadra vWin! manapság. Nem mondtam 'ezzel sokat, — mert ez a tény! Mégis lenne egy tanácsom: kicsit halkabb legyen, mert néhol túl harsány. Kell az Is, de nem min­denütt. Egyszóval: két-három elő­adás múlva tökéletes lesz, és ta­lán a bohózat legjobb alakja. Bíró Józsefre — szinte „rászab­ták“ Szendeffy szerepét, ugyan­úgy Czeglédi Sándorra is a rogya­dozó vő, Béla alakját, de a többie­ket is meg kell említeni: Rettegi - nét — Vízvári Júliát, Kapósát, — Almást Albertet és Kobakot — Szerencsi Hugót. Qáti Sándor rendezői munkája most igen jó, de kérdezzük, hogy ő is, mint rendező és a bohó­zat szereplői — mit tudnának produkálni egy nívósabb, irodal­mibb vígjátékban, vagy ha úgy tetszik bohózatban is??! Ezt sze­retnénk már látni, mert sokkal többre képesek a színház művé­szei, — ezt a csütörtöki bemutatón ia bebizonyították. Sass Ervin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom