Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)

1957-02-16 / 39. szám

195". február 16., szombat Mikor küldik el az ellenforradalmárokat^ a buti ónjai állomásról f Néhány nappal ezelőtt a batto- nyad vasútállomáson láttam, hogy szorgalmasan dolgoznak a vasuta­sok. Az ország vérkeringését a múltban és a jelenben a vasút je­lentette. Ahol megszűnik a külön­böző árunak, terménynek, nyers­anyagnak személyforgalomnak a szállítása, ott megszűnik az élet. Tudják ezt a vasútállomás dolgo­zói és ezért dolgoznák becsülettel a pálya fenn tartásán, a személy­es áruforgalom zavartalan biztosí­tásáért. A haza szolgálatáért vég­zett munkát az októberi ellenfor­radalmi események megzavarták. Megzavartak azok a személyek, akik a dolgozó nép ellen emelték fel kezüket. Kik ezek a battonyai vasútnál? Kezdjük a sort Kecskeméti Sán­dorral, atka a községi „forradalmi'“ tanács tagjaként működött, továb­bá tagja iolt a szít- hebb ,,habinel“-nek, az ötösbizottságnak (ítélőbírák) és szavazatával hozzájárult tizenkét kommunista letartóztatásához, ti­zennyolc üzemvezető leváltásához. „Végre megszűnt az a nagyon utolsó elvtárs szó — jelentette ki naigybüszikén. — Mi urak és pol­gártársak vagyunk“. Az ellenfor­Előkerültek a kincstári raktárak fosztogatói 1 rád alomhoz való hűségnek igazo­láséra hangoztatta: „Felismerték a riyilasmozgalmi tevékenységemet és ezért választottak be a forradal­mi tanácsba.“ De nézzük a másik sztrájkra uszító Ujszásai Andrást, a „köl­tőt“, akii egy alkalommal elszaval­ta a „Legfőbb hadúrunk” című versét, melyben a Szovjetunió el­len uszított. A belsőperegi remd- ! őrség leszereléséhez ö boesájtotta | rendelkezésre a vasúti hajtókát. , Az arckép teljességéhez tartozik !az is, hogy a községfejleszlés cél- jából a tanács által vásárolt járda- i lapokból a battonyai tanácstól 12, a dombegyházi tanácstól 10 dara- i bot lopott él, amit csak a rendőrség utasítá­i Iséra vitetett vissza. Vagy Mezei ; Pál váltóőr, aki behatolt a rend- íőrőrsre és onnan értesítette a for- . radalmi tanácsot, hogy Mező'ko- I vácsháza felől jön 20—25 tagú ka- ] tonai csoport, melyet aztán lesze- I reltek. Több üzemben telefonon j keresztül leállította a munkát, ö volt az, aki megfenyegette Tor- i nyad János rendőr elvtársat, j Minek is soroljam tovább. A j battonyai vasutas dolgozók ezeket ja tényeket úgyis ismerik. Tudják, Fiatalokról Itt nálunk is megalakult az EPOSZ, amely most már életképes szervezetté fejlődött. Az ifjúság­nak megfelelő épületet biztosított a községi tanács. A fiatalok sakkoz­hatnak, ping-pongozhaitnak, köny­veket olvashatnak, és meg­kezdte működését a kultúrcsopor- tiiiikhs. Ifjúságunk mind nagyobb számban jár rendezvényeink­re. Hetenként csütörtökön klub­esteket rendezünk. A munkánkéit gátolja, hogy nem tudunk kap­csolatot teremteni a felsőbb szer­vekkel. Pedig segítségünkre lenne, ha a járási, a megyei intéző bizott­sággal luipcsolatba kerülnénk. Re­méljük, hogy rövidesen sikerül ás az eddiginél is jobb munlcát vé­gezhetünk. Ifj. Liker András, intéző biz. titkár, Medgyesegyliáza. hogy ezek a személyek gázoltak bele becsületükbe. Joggal kérde­zik: meddig vár még az állomás­főnök, hogy megszabaduljanak et­től a fekélytől? Mikor küldik már el az ellenforradalmárokat a bat- tanyai vasútállomásról? (Molcsá n) ••VMvMvMv|“v*VMvM| Ferike és Misiké Az egyik vidéki városban történt. Elgondolkozva bal­lagtam az utcán. A járóke­lőket aüg-alig vettem észre. Egyszeresük csengő gyer­mekhang ütötte meg a fü­lem. — Gyere Misiké, gyere. Nézd erre jön a Icatona bá­csi. Csupán néhány pillanat telik el és egy fehér sapkás kisfiú átöleli térdemet s a Misinek szólított kislegény oldalról csimpaszkodik be­lém, de 6 már a vállamat fogja apró karocskáival, mert közben lehajoltam a fehérsapkás kis fiúhoz. — Jöjjön katombácsi, mi is arra megyünk — biztat­tak a kisleqények. Egyik a jobb, másik a balkezemet fogja meg. Egy házaspár közömbö­sen húz el mellettünk. Jam­> pi férfi, jampi nő. őket nem f érdekli sémi, de főleg, a 5 gyermek nem. Ök csak ma- í gvknak étnek. Éppen az * ilyen vágású emberek Ili- í resztéinek sok mindent ró- f lünk, de még a gyermekek ^ is lépten-nyomon megcáfol­ják őket. Ezt láttam akkor is, hogy Farkas Ferikével és Farkas Misikével megbarátkoztam. A két kis legénynyel pedig csak új ruháikról és új ci­pőjükről beszélgettünk. —a — e Előkerültek a jó madarak. De nem orosz katonák képében. Nem mert azok semmihez nem nyúltak hozzá, semmit sem vittek el. Az al­kalom szült itt tolvajt és rablót éppen eleget, de ezeknek a gálád tetteit az ellenforradalmárok cél­zatosan az orosz katonákra hárí­tották. Sok felszerelést vittek el a békéscsabai rendőrség körösparti raktárából! „Ki vihette volna el más, mint az oroszok““ — kürtöl- ték világgá az elleníorradalmá- rok. Hiányzik egy csomó felszere­lés a honvédség békéscsabai rak­tárából! „Az oroszok vitték el, hi­szen bent jártak a laktanyában“' — kiáltottak fogd-meget a tolva­jok. No nézzük meg ezeket a raktár- tolvajokat. Nincs nehéz dolgunk, mert le vannak tartóztatva. Tol­mács sem kell, mert nagyon jól tudnak magyarul. íme a honvéd­ségi raktár fosztogatója: Rigó Já­nos volt honvéd törzsőrmester, aki az októberi események köze­pette raktáros volt. Ugye milyen „oroszos “ neve van: Rigó! Ha. Ivan Rikovnak hívnák, még azt hin­nék róla, hogy „tiszta'“ magyar. Nem sok mindent, „csupán““ egy teherautó rakomány honvédségi ruhát szállított menyasszonya szü­leinek békéscsabai lakására, Do- bák Andrásnéhoz. Dobákné asz­szonyság aztán nagy gondosság­gal rejtette el a vének való lo­pott staler ung jut, több mint 10 ezer forint értékű fehérneműt, pokrócokat, miegymást. Még az 1500 forint értékű mikroszkópot iß, amit a drágalátos vőnefcvaló a békéscsabai I. sz. iskolából lo­pott el. Hát ez a karvaly orrú, borzasha- ,jú alak itt kicsoda? Ahá, Bartyik Károly. Ennek a neve oroszos. Az ember el is hinné, hogy vala­honnan Szibériából jött, ha nem ismerné már hosszú évek óta a Békéscsabai Dózsa Sportkorból. De ismeri ai egész Békés megye. Nincs még egy futballista, akit annyian átkoztak volna, mint őt, szemtelen, pimasz viselkedéséért, csonttörő játékáért. De mégis ját­szatták hosszú évekig. Most az ellenforradalmi időkben megját­szotta a zavarosban halászó sze­repét druszájával, Boros Kárely- lyal, aki szintén a rendőrség kö­telékébe tartozott. Ök fosztogat­ták a rendőrség körösparti raktá­rát. Négy őrbundáf, több kö­penyt, szőrniesapkát, cipőt, eső­köpenyt és gépkocsihoz szüksé­ges szerszámot loptak el. A lopott holmikat eladták s a pénzt el­osztották. Most majd egyenlő a- ránybam részesülnek a börtön­büntetésben is. Szaporodott az orosz nyelvet tanulók száma Rendelkezés as idegen uyelrek oktatásáról a* általános és kösépisholákban Az oktatásügyi kormánybiztos[ számának további növelését ki­utasítást adott az általános- és Ionosén a felső osztályokban e középiskolai idegen nyelvoktatás- nyelv s fontossága mellett az etí- ra. Az 1956—57. tanévben az ál-! taláaios iskolákban orosz, angol,! francia, német, a középiskolákban, I orosz, angol, francia, német, olasz. latin és görög nyelv tanítható. Az utóbbi hetekben számos is- 01-062 nje!vi kólában gyarapodott az orosz kólában ír nyelvet tanulók száma, s ezek megkötése n ! dig'i tanulmányok folytatása, ví lamint a meg! ‘ " ” ‘ “ gyi feltételek ezek lehetőv Viúetl&mádák Megjelent az „Ellenforradalmi erők a magyar októbert ese­ményekben” cűnü kiadvány (Fehérkőnyv) második kötete, mely újabb tényeket sorakoztat fel az ellenforradalmáról! gálád tet­teiről. A kiadvány néhány részletét folytatólagosan közöljük. Vili. Tompa István hadnagy, a Köztársaság téri pártház és DISZ-ház őrsége parancsnokának jelentéséből „1956. október 23-án délután 13 órakor étkeztem meg a Köz­társaságtéri épülethez. Várko- nyl alhadnaggyal és 45 államvé­delmi karhatalmi harcossal. A katonák 20—22 éves fiúk, 1953- ben sorozás útján vonultak be. Az őrség parancsnoka ón vol­tam. Megbízatásom volt, hogy átvegyem a pártház védelmét és az épületet, valamint a bent dolgozó személyeket; minden erővel megvédjem. Az épületet 23-át megelőző időikben csak három rendőrt iszthelyettes őriz­te. Eűső feladatom volt Mező elv­társinál és Nagy eivtársmőnél, a 2 BÉKÉS MEGYEI NÉPÚJSÁG pártbizottság titkáránál jelent­kezni, utána pedig a velük va­ló megbeszélés értelmében hoz­zákezdeni az őrség megszerve­zéséhez és felállításához. Har­cosaim fegyverzete a megszo­kott volt. Szálfegyverek, rajpa­rancsnokoknál géppisztoly, tisz­teknél: pisztoly. Jómagam az első, Vórkonyi elvtárs a máso­dik emeleten helyezkedett el... Másnap, 24-én reggel megerő­sítésire szovjet páncélosok érkez­tek (három harckocsi egy kapi­tány vezetésével), valamint egy pámeétkocM, melyen vegyes volt a személyzet, szovjet katonák és magyar hiradótiszti növendé­kek egy tűzérhadnagy vezetésé­vel, aki a tolmács szerepét is betöltötte. A katonák vasárnap­ig tartózkodtak ott, épp úgy, mint a harckocsik... ...Ezekben az órákban egyre romlott az őrség állományának hangulata. Nem értették, hogy mit jelent a rádióban közvetített rendelkezés az Államvédelmi Hatóság felszámolásáról. Meg­értettem velük, hogy ez csak az operatív szervekre vonatkozik, karhatalomra most nagyobb szükség van, mint bármikor ez- ideig — mire a harcosok meg­fogadták, hogy megvédik a párt­házat minden eszközzel, ha kell, életük, árán is. Okt. 30-án 9 óra körül fegy­veresek gyülekezését jelentették. Nem sokkal később a külső őr­séget ellátó, régi őrségből szár­mazó rendőröknél ávósok után érdeklődött néhány fegyveres. Erővel behatoltak és igazoltatni akarták az őrséget. A bejötteket erővel visszaszorítottuk, vezető­jüket letartóztattam és Mező elvtárshoz vezettem, aki kihall­gatta és utasítást adott az őrize­tére. Eddig lövés nem dördült, de az előkészületek nem sok jót ígértek. A téren egyre hango­sabban és egyre nagyobb tem­póban gyülekeztek a fegyvere­sek. Az ostrom gyalogsági fegyve­rek szabályos össztüzével kezdő­dött. Véleményem szerint jól volt megszervezve, úgy, hogy a szakképzett katonai vezetés az ostromlók részéről minden két­séget kizáróan megvolt. Az épület előtt a „front“ délig ugyanúgy “maradt. A pártházat nem sikerült megközelíteni. A pártházban tartóz!: odó égjük honvédtiszt, Asztalos ezredes azt mondta nekem, hogy a HM segítséget ígért, úgy, hogy addig tartsunk csak ki, míg megérke­zik a „felmentő“ csapat. Segít­séget Ígért a karhatalom Sza- muelly-laktanyája is, de egyik sem étkezett meg. A déli órákban megkezdődött a tüzérségi tűz. Előbb egy, majd három tanka árasztotta el ágyú­jával a pórtházat. Eddigre több sebesült volt már. A téren .egyre növekedett a tömeg, megszállta a környező házalt tetejét is és onnan is tüzelt.“ Tompa hadnagy a következő­ket jelenti arról, hogy mi tör­tént az ostrom után. amikor a védők az ellenállást beszüntet­ték: ..A fegyveres ellenforradalmá- rok beözönlöttek az épületbe. Teljes káoszt és anarchiát, mu­tattak. Már nem volt szervezett vezetés, irányítás, csak rongá­lás, törés, zúzás, brutális bántal­mazása a nőknek, odítozás, elfo­gott pártmunkások agyba-föbe verése. A felkelőkkel együtt egy idő­sebb, össze is bejött i ránk akart ti tóttá le ; civilruhát megszökte' néhány ta A téren - * ási kavart hogy min gátnak a- o vo vezető, n . • arra hall;.:, ak, aki -t leghango­sabb volt. A tan«csv már nc-m voltak ott, helyükbe elegáns luxusautók álltak, utasaik pe­dig — fényképeztek. A téma Papp honvédezredes meggyilkolása volt, méh' a leg- brutálisabb körülmények között történt. Felső testéi es arc.;: benzinnel őp törték le. mai: láb­bal felfelé felakasztották es meggyújtották testét... Mikor az ostrom napjának ké­ső délutánján civilruhában el­hagytam a pártház épületét, a téren égett hús szaga terjengett, folyt a fosztogatás és ott feküd­tek társaink tetemei, a fegyve­res „felkelők“ pedig rugdosták, köpdöstéfc a meggyilkolt kom­munistákat Az őrség teljesítette esküjét, helytállt de elvérzett. Néhányat-, maradtunk csalt meg. Várkoeiyi alhadnagyot megölték és r» sor­katonák legtöbbjét is.“

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom