Békés Megyei Népújság , 1957. február (2. évfolyam, 27-49. szám)
1957-02-05 / 30. szám
MUNKÁSOK, PARASZTOK POLITIKAI NAPILAPJA 1957. FEBRUÁR 5., KEDD Ara: 50 fillér H- ÉVFOLYAM, 29. SZÁM Vasas Kezek a kisiparban „Eddigi sikereink annak tudhatok be, bogy a kormány semmilyen engedményeket nem tett“ Marosán György elvtárs beszéde Békéscsabán DOKUMENTUMOK Sport A vasas, az vasas. Sokan azt hiszik, hogy csak a nagyüzemi esztergályosokat, marósokat, lakatosokat, gyalusokat mondhatjuk vasmunkásoknak. Persze ők elsősorban. De akiket itt bemutatunk, nem vasas ok? Ügy gondoljuk, hogy igen. Jenei Károly lakatos. A Békéscsabai Vasipari KTSZ-ben dolgozik és — a lakosság nagy örömére — hulladék anyagból füstcsöveket készít. Ünnep a vöröszászló alatt Újra áll a szovjet emlékmű Batfonyán Túlságosan elszámították magukat az ellenforradalmárok az októberi események közepette. Azt hitték, hogy a vörös csillagok leverésével, a vöröszászlók elégetésével, a Budapesten és egyebütt az általuk végzett gyilkolással, a szovjet sírok és emlékművek szétrombolásával végzetes csapást mérnek a kommunisták pártjára, mely évtizedek óta annyi vihart és küzdelmet átélt. Ezt gondolták Battonyán is a fasiszták október 27-én, amikor a község főterét a múlt levitézlett, „kiválóságai“ lepték el és elvtársakat, kommunista vezetőket tartóztattak le az általuk készített fekete lista nyomán. Hogy ezenkívül még mit tettek? A község forradalmi tanácsában helyet foglalt kulákok és más fasiszták felbéreltek egy Sutyák nevű embert és 13 társát (igaz túlságosan nem kellett őket biztatni), hogy a tanácsházával szemben lévő szovjet sírok emlékköveit döntsék le, semmisítsék meg. Igen, ezt tették ők. Rövid királyságuk“ idején megmutatták igazi arcukat az úri Magyarország egykori hívei. Romboltak, felrúgva a törvényes rendet, olyformán, hogy a község józan gondol- -kodású lakosságának nagy többsége is megbotránkozott tetteiken. Arcátlanul dúlták fel azok sírjait, emlékműveit, akik tizenkét évvel ezelőtt életüket adták azért, hogy a battonyai proletárok is földet, s jogot kapjanak, hogy a múlt semmibevett munkásai, pa. rasztjai emberekké váljanak. Október 23-a óta már hónapok teltek el — nehéz és küzdelmes hónapok. A párt hű katonái — s ezt mind határozottabban jelenthetjük ki — r egvédték és megvédik a proletárhatalmat, a munkások-parasztok államát. A kommunisták feleszméltek a nehéz napok után és talpra álltak, sőt ünnepeltek vöröszászlók alatt. Szombaton délután több mint ezren vonultak az újonnan feldíszített szovjet emlékmű elé, hogy leróják kegyeletüket a szovjet hősök sírjai előtt. A felvonulók között nem egy idős kommunistát lehetett látni, akinek szeméből könny szökött elő, amikor a sáros kövesúton, de határozott büszkeséggel újra vöröszászló alatt menetelhetett. Nem, nem vesztünk ei és nem is veszhetünk el — lehetett innen-onnan hallani. Az ellenforradalmároknak bármennyire nem tetszett, a pártnak, a kommunistáknak történelmi hivatásuk van ebben az országban is, akárcsak a többi népi demokratikus országban. Ezt bizonygatta ünnepi beszédében Nemes elvtárs, a községi MSZMP intéző bizottságának az elnöke, Kurucz százados elvtárs, a község karhatalmistáinak parancsnoka, s nem utolsó sorban egy szovjet százados elvtárs. — Hirdesse mától fogva ez az emlékmű a büszke vörös csillaggal Magyarországon a szocializmus építését — mondotta a szovjet elvtárs. A jelenlévők nagy többségének arcáról szinte olvasni lehetett a választ, azt, hogy soha többet nem engedik a kommunisták jneggyalázni a vörös csillagos emlékművet. Az ünnepi beszédek után a zárt sorokban felvonult párttagok, a gépállomás, az iskolák, a hivatalok és ipari vállalatok dolgozói, a Hazafias Népfront nőtanácsa és sok más szerv dolgozói egymás után — a fúvószenekar hangja mellett — helyezték el a szovjet és magyar hősök emlékműveinél a kegyelet koszorúját. Majd a község karhatalmistái díszmenetben vonultak el a szovjet emlékmű előtt. Üj élet született Battonyán is, s a fegyver olyan kezekben van, akik — mint Kurucz százados elvtárs mondotta — soha többet nem adják oda arra illetékteleneknek. A szovjet hősök emlékműve újra áll a község főterén, s a vörös csillaggal büszkén hirdeti a széttéphetetlen magyar—szovjet barátságot. — BALKUS — Naplóm Most egy kedves, mesét mondok el kedves olvasóim. Megtörtént dolog, igaz, tehát már nem is mese. Történt pedig a napokban, délután, Orosházán, a oí- roska főutcáján. Két fuvaros csacsi-fogattal porosz- kált egymással szemben. Egyikőjük az Állami Áruház felől jött, a másik kicsi szekér pedig a malom felöl. Szenet szállítottak, és a kis kocsik energiaforrása: két nagyfülü csacsi, fülét, farkát lógatva erőlködött a számukra meglehetősen nagy teherrel, a jeges úton. Jöttek, haladoztak egymással szemben, és — mivel egy volt az útjuk — ta- lálkozniok kellett. Találkoztak is, és ekkor történt egy olyan angyali eset, ami érdemes arra, hogy naplómba jegyezzem. Az történt ugyanis, hogy a két csacsi, a két nagy szamár, felkapta lehorgasztott fejét, megtorpantak egymás mellett egy pillanatra és éktelen, harsány (csacsinyelven talán barátságos) iá-zással köszöntötték egymást. Imigyen eleget téve az illendőség követelményeinek, még egy röpke fülle- gyintést váltottak, és tovább vonszolták a szekereket, kiki a maga útján arra felé, ahol talán már nagyon várták a meleget adó tüzelőt. És mi ennek az egész mesének a csattanója? Vagy talán tanulsága? Csak any- nyi, hogy a két csacsi az köszöntötte egymást, a két fuvaros pedig nem. Haragosok talán? Vagy „üzleti érdek“ játszott közre? Vagy irigyek egymás munkájára, mert talán egyikőjük „elfogott“ valami fuvart a másik elől? Ki tudja, egy azonban biztos: nem is olyan szamarak azok a szamarak, még köszönni is tudnak. Sok ember — tanulhatna tőlük.. S. E. Ugyancsak a Vasipari KTSZ-ben dolgozik Buhala Gyula is. A képen látható átemelő szivattyút nemrég ez a KTSZ konstruálta. A szivattyút a mezőgazdaságban és a kertészetekben használják víznyomásra. Nagyon jó a teljesítménye, mert 8 méter magasságra nyomja a vizet. Az öreg Jenei bácsi most lett kisiparos. Megkapta az engedélyt, s most régi műhelyében dolgozik. ;— ---■-----------íj—!— O " - ----------------Bé késcsabán gyártják az autó, motorkerékpár és kombájn alkatrészekéi A Békéscsabai Forgácsoló Szerszámgyárban az áramkorlátozások folytán csak január közepén kezdték meg a termelő munkát. Az üzemek ötnapos munkahetet vezettek be s éjjel is kénytelenek dolgozni. Ennek ellenére a csökkentett múlt havi tervüket lényegesen túlteljesítették. A munkástanács az egyre lendületesebb termelés következtében arra számít, hogy a februári és a márciusi eredmény már megközelíti majd a múlt évi hasonló időszakét. Ez igen jelentős mert ebben a fiatal üzemben fontos ! gépkocsi, motorkerékpár és kombájn alkatrészek gyártását kezdték meg, amiket eddig drága pénzen külföldön szerezhettünk be. Az idén többek közt például sok ezer motorkerékpár-dugaty- tyút, csapszeget, kapcsoló- és hajtótengelyt, lánckereket, kombájn csapágyszorító hüvelyt, silókombájn hajtáselosztót és a különféle személy- és tehergépkocsi alkatrészt gyártanak, ami lényeges, körülbelül egymillió forintnyi megtakarítást jelent népgazdaságunknak.
